Leæther Strip - Klutæ aktualitások

A munkamániás Claus Larsen nem lassít, így rengeteg friss zene és információ áll rendelkezésre csak az elmúlt 2-3 hónapból. Ezért érdemes összefoglalni, hogy milyen kiadványok jelentek meg a The Strip Farm studióban folyó munka eredményeképpen.
Még májusban megjelent egy gyűjteményes album, mely az eddigi összes Depeche Mode feldolgozást tartalmazza.

A tavaly kiadott, aktuális Spæctator albumról kimásolt White As Chalk önálló EP-n is megjelent, nem kevesebb mint 10 remix változattal. A közreműködők - többek között - Hocico, People Theatres, Digital Anodyne.

A Klutæ album elérhető limitált, kézzel sorszámozott CD, illetve digitális letöltés formátumban is. Az új album a frissen - John R. Mirlanddal közösen - alapított Laebel kiadó gondozásában jelent meg.

Aki képet szeretne kapni arról, hogy milyen jellegű az album annak segítséget jelenthet az első - The Wire & The Cuffs-hoz készült - videó.

A dal alapján provokatív tartalmú, old-school EBM testzenére számíthatunk.
Június elején pedig megjelent a John R. Mirlanddal közös - Am Tierpark - minimalista szinti-pop projekt aktuális EP-je, We're All The Same címmel.


A végére hagytam a legfontosabbat, 2017. október 6-án Leæther Strip koncert Budapesten!

https://www.facebook.com/events/1895895264015698/?fref=ts

Leæther Strip - Æppreciation

A 2014. december 12-én megjelent Æppreciation album feldolgozásokat tartalmaz, de nem ez Claus Larsen első ilyen jellegű próbálkozása.

Hiszen volt már például Kraftwerk újraértelmezés, Soft Cell tribute EP is a Leæther Strip történetében. 2012 végén pedig - először saját szórakoztatására - megpróbálta néhány kedvencét feldolgozni. Ez a próbálkozás végül digitálisan kiadott kislemezek sorát eredményezte.

Az  Æppreciation album ezek egy részét gyűjti össze, de  a 17 (!) dal többsége korábban semmilyen formában nem jelent még meg.

A hagyományoknak megfelelően - vagy ahogy a Decay EP-nél is tapasztalhattuk - nincsenek radikális átdolgozások. Bár az eredeti dalok a Leæther Strip-re jellemző melankolikus new wave, EBM, electro erőtérbe kerülnek áthelyezésre, de mindeközben megtartják eredeti karakterisztikájukat is: ennek köszönhetően pedig az album szórakoztató, változatos.
A változatosságot az is biztosítja, hogy nagyon különböző stílusú előadók, dalok kerültek kiválasztásra.  

Elsődlegesen természetesen Claus Larsen fő idoljai adják az inspirációs forrást: Soft Cell, Depeche Mode, Bronski Beat, Fad Gadget, Yazoo. De azért akad jó néhány meglepetés az előadók kiválasztásában is. Pl. Cher vagy éppen a T. E. Ford által is megénekelt 16 Tons. Meglepetések adott dalon belül is előfordulnak. A Judas Priest Breaking The Law-ba például némi Photographic vegyül.
Az album legjobb dalai: Decay, Back To Nature, T.V.O.D., Lie To Me.
Az albumhoz tartozik még a négy dalt tartalmazó Dirt EP is, ahol a címadó dal valamint a The Gift Die Krupps remixe az old-school EBM kedvelőinek szerezhet kellemes perceket.
A digitális verzió mellett az Emmo.biz kiadó CD-n és limitált dobozban is kiadta az albumot!

Tisztelgés sok-sok műfaj óriásának, egyben nosztalgikus visszatekintés a 70-es, 80-as, 90-es évek zenei tengerének (új) hullámaira.

ATWEMRS: 8

Leæther Strip - Decay

A 2014. november 13-án Decay címmel digitális EP jelent meg, ami voltaképpen a következő, feldolgozásokat tartalmazó Leæther Strip album felvezető, beharangozó kislemeze.
A Twice A Man feldolgozás tökéletes választás annak bemutatására, hogy mit várhatunk a hamarosan - 2014. december 12-én - érkező Æppreciation albumtól. A svéd projekt is azon alternatív elektronikus előadók, művészek - népes - csoportjába tartozik, akik a 80-as évek forrongó és kreatív időszakában nagyon értékes tevékenységet végeztek, mégsem kaptak elegendő figyelmet, megbecsülést. Az új Leæther Strip album is kevésbé felkapott, de mégis fontos dalok feldolgozását fogja majd tartalmazni.

Már az eredeti dal is tökéletes képviselője azoknak a sötétebb hangzásvilágú, elektronikus pop daloknak, amelyek a 80-as, 90-es években az alternatív klubok kistermeiben zengtek, a XX. század végének borongós aláfestő zenéjeként.
Claus Larsen - szokásának megfelelően - ismét maximális tisztelettel nyúlt hozzá az eredeti kompozícióhoz, de mégis átpozicionálta a Leæther Strip-re jellemző, indulatoktól és érzelmektől feszülő dark-electro-ra.
Bár az EP csak a címadó dalt tartalmazza további 5 változatban, mégsem unalmas, nem okoz problémát a végighallgatása, mivel nagyon különböző hangulatú, stílusú remixek készültek.

Az Ehron VonAllen által készített változat gyorsabb, zaklatottabb, iparibb hangzást képviselő remix után például az akár Dance/Club változatnak is tekinthető, lendületes Digital Anodyne verzió következik.
A két konzervatív(abb) értelmezés után a radikálisabb módosításokat, furcsa hangmintákat, disszonanciát és tört ritmusokat tartalmazó Needle Sharing Hard Dub Remix, talán csak a vokál sávját használta fel az Underworld egyes munkáinak hangulatát idéző verzióban.
A EP-hez készült egy videó is, ami a Needle Sharing projektet jegyző Roland Danielzig munkája.

Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy végre egy olyan vizuális megjelenés kapcsolódik a Leæther Strip-hez, mely méltó az eddigi zenei tevékenységéhez.
A kanadai/olasz/magyar duó Decoded Feedback remixe a dal melankolikus jellegét erősíti fel elnyújtott szintetizátor futamaival.

Előzetesen attól tartottam, hogy a minimal electro, kísérleti elektronikában mozgolódó dán Holm/Mirland projekt teljesen szétszedi a dalt és valami nagyon kifacsart interpretációval állnak elő. Ezzel szemben egy teljesen korrekt, kicsit lecsupaszított verzióval álltak elő.

Személyesen nagyon bánom, hogy nem jelent meg fizikai formátumban is ez a kislemez/EP, illetve hiányolok róla még a B-oldalas dalt is, de ennek ellenére tökéletes "étvágygerjesztője" a közelgő nagylemeznek.

ATWEMRS: 7

Seven Trees - Expanding The Unknown

A Seven Trees bemutatkozó albumáról már 1997-ben elragadtatott hangon írtam volna, ha létezett volna ez a blog...
Nem tudnék kedvencet választani az "eredeti" nagylemezről, mert hihetetlenül összeszedett, egységes koncepcióra épülő, de mégis különböző hatású dalokból áll az album, mely kis híján a szemétben landolt.
Ugyanis a Claus Larsen és a svéd együttes által megerősített sztori szerint, Claus a Zoth Ommog kiadó irodájában egy kidobásra szánt demókazetták között találta meg és javasolta megjelentetésre az anyagot a kiadó vezetőinek.
Eddig alapvetően szkeptikus voltam és egyszerű zenehallgatóként főleg marketing fogásnak tartottam a "remastered", "újrakevert" címkékkel piacra dobott lemezeket. A Seven Trees 1997-es eredeti Embracing The Unknown albuma és az Infacted Recordings által - 8 dallal (!) bővítve - kiadott Expanding The Unknown azonban minden kétkedésemet elsöpörte!
Elég csak meghallgatni a demonstrációs célzattal feltöltött összehasonlítást, összevetést és minden egyértelmű lesz:

Az újrakevert, kiadott album valóban új dimenziókat nyitott meg: mélysége lett minden dalnak, jól elválaszthatóan szólnak a különböző sávok, mégis egységesebb lett így a hangzás. Ez az album számomra a tökéletes példa arra, hogy nem minden esetben a gyors tempóval, az egymásra halmozott hangsávokkal, a brutálisra torzított vokállal lehet dark-electro dalt összerakni.

A Submission nyitódalként tökéletes: lassú zongorafutamok után, lüktető elektronika következik, jellemzően suttogósra torzított vokállal. Az Overload hasonló módon építkezik, itt sem BPM a lényeg, hanem a különböző motívumok megjelenése, eltűnése, egymásra épülése.
A Stale fel-felgyorsuló tempója mindenkit arra ösztönöz, hogy a táncparkett sötét(ebb) sarkában keringőzzön a gondolataival. Sok hatást ötvözése szinte védjegye ennek az albumnak. A Going Down például ambient intro után vált át dark-electro-ra, de szinte minden dalban van zongora, vagy vonósakat idéző betét is (pl. Desire Slowly Bursting). A zajosan, ipari zörejeket felvonultató, dark ambient The Unknown egy másik, még sötétebb dimenzióba lép át, ahonnan a To Live Is Regret próbál minket visszarángatni.
A bónuszként következő 8 dal részben a The Sum Of All Fears demókazettáról került fel az albumra, részben pedig különböző válogatásalbumokon megjelent dalok kerültek összegyűjtésre, tovább emelve, növelve a kiadvány értékét, minőségét.

Egy igazi - méltatlanul feledésbe merült - klasszikus, modernizált új kiadása. Mindenkinek ajánlom, aki nem a "gyorsasági verseny" miatt kedveli az alternatív elektronikus zenéket! 
ATWEMRS: 8

Leæther Strip történet - 5. rész (Burn Your Demons!: 1993-1994)

Mivel a 90-es évek közepére a Leæther Strip berobbant az európai és a tengerentúli színtérre, így a projekttel szemben támasztott igények is jelentős mértékben megnövekedtek.
Az a különleges, egyedi helyzet jött létre, hogy a hihetetlenül sikeres Solitary Confinement album tovagyűrűző hullámai talán egy kicsit "elnyomták", elvonták a figyelmet az 1993-ban megjelent Underneath The Laughter albumról. Kis túlzással az a helyzet alakult ki, mint a Depeche Mode-nál. Mindenki korszakalkotónak tartja a Violatort, de minden esetben elmondják, hogy a Songs Of Faith And Devotion milyen egységes, grandiózus album.
A Leæther Strip első két albumára mondhatjuk, hogy EBM. A Solitary Confinement vitán felül áll, hogy az európai industrial egyik alapműve, de az Underneath The Laughter-t nem lehet hosszú töprengés nélkül egyik fiókba sem rakni.


Az Underneath The Laughter letisztultabb, komplexebb és egyben sötétebb hangulatot áraszt. A 92-es album is fenyegető volt, de direktebb módon jelent meg az erőszak, az elnyomás, a gonosz különböző megnyilvánulásai. Az Underneath The Laughter esetében az egyén és a társadalom, az egyház, a különböző csoportok harca jelenik meg, illetve az ebből következő alárendeltség, elnyomás erőteljesebb módon kerül ábrázolásra.
Tehát nem csak zeneileg, hanem tematikáját tekintve is összetett társadalmi problémákat boncolgató dalokkal van dolgunk. A nagylemez központi témája az egyház, az állam, az önjelölt vezetők által okozott - társadalomra, egyénre vonatkozó - hatások.
A Turn To Stone és a Don't Tame Your Soul talán pont a kivételt erősíti: "slágeres", nyers hangzásukkal közelebb állnak a Solitary Confinement világához. Akár az Another World-re is igaz lehetne ez az állítás, azonban itt már nem a tempó, a gyors ütem miatt kapjuk a virtuális pofonokat, hanem az egész dal hatása érvényesül.

A We Will Follow zongorával és vonósokkal induló bevezetője akár már az 1994-es instrumentális album beharangozójának is tekinthető. De ne rohanjunk ennyire előre! A Prying Eyes a korai művekre emlékeztet az EBM-s alapokra épülő, lendületes "vonalvezetésével" és erősen torzított vokáljával. A World's End és az Another Leader példázza leginkább az album karakterisztikáját: samplerezett beszédfoszlányok, melankolikus vokál, mely - a torzítás ellenére érezhetően - technikailag sokkal "bátrabb" mint a korábbi próbálkozások. The White Disgrace egy provokatív dal, melyben Claus Larsen egy náci személyiségével azonosulva próbálja megfogalmazni az értelmetlen gyűlölet (félelem?) köré összpontosuló gondolatokat, érzéseket.
Az album igazi csúcsdala az Atheistic Sermon! Több mint 11 perc (!) hosszúsága ellenére ez egy végig izgalmas alkotás, 3-4 fő részre, tételre bontva mutatja be egy kétségeivel, érzéseivel vívódó szerzetes küzdelmét.

9 dal "mindössze" az album, mégis hihetetlen mélységek, dimenziók tárulnak fel a végighallgatása során.
1993-ban az amerikai Cleopatra kiadott egy gyűjteményes album Fit For Flogging címmel, összegezve, válogatva az addigi dalok közül. Ezután egyébként számos Celopatra válogatás, feldolgozás album állandó szereplője lett a Leæther Strip.

A 1994-es Positive Depression EP a tökéletes átmenetet szolgálja. Ritmus- és hangulatváltásokkal dúsított, ipari zörejekkel "szennyezett" alapokon bombasztikus szintetizátor riffek az egyik oldalon (Torture (A Suicide Note)) vonósok, szimfonikus zenekari hangzást idéző dark-ambient fuldoklás a másik oldalon (Dead On Arrival); illetve a Don't Tame Your Soul egy nagyon különleges verziója.
Ez a középlemez készítette fel a rajongókat az igazi a meglepetésre: a  szintén 1994-ben megjelenő Serenade For The Dead-re.
Az instrumentális album - Claus Larsen szándéka szerint - valójában egy filmzene, egy még ki nem adott horrorfilmhez.
Lassan felépülő zenei témák, idegborzolóan éles zongorafutamok, minden csontunkat megremegtető vonósok. A 10 dalt tartalmazó nagylemez hangulatában ezt a receptet követi, mégsem unalmas.

Sokaknak meglepetés lehetett, meglepő volt ez a koncepció. Sokan azt várták, elvárták, hogy újabb agresszív industrial album következik. Én magam ekkor már olyan fanatikus rajongó voltam, hogy nem igazán gondolkoztam azon, hogy nekem milyen elvárásaim vannak. Leæther Strip albumként szereztem meg és úgy is hallgattam. Minden bizonnyal az is segített az elfogadásban, hogy addigra a neo-klasszikus hatásokat is megszerettem az előző kiadványokon.


A sorozat előző részei:
-  A Leæther Strip története - 1. rész
-  A Leæther Strip története - 2. rész
-  A Leæther Strip története - 3. rész
-  A Leæther Strip története - 4. rész

Mini interjú a 1993 és 1994 közötti időszakról

AlanTheWild: A hihetetlenül sikeres Solitary Confinement album után megváltozott-e bármi is körületted? Sztárrá váltál akkoriban (1992-93), vagy legalábbis ismertebb lettél?
Claus Larsen: Az az album valóban megváltoztatta az életem. A korábbi kiadványaimat is jól fogadták, így több mint elégedett voltam a színtéren betöltött "státuszommal". De a Solitary Confinement valóban a színtér igazi részévé tette a Leæther Strip-et. Megtaláltam azt a hangzást, amit a kezdetektől fogva kerestem. Akkor szembesültem csak az album fogadtatásával, amikor turnéra indultunk. Az ott tapasztalt lelkesedés, kicsit meg is rémisztett. Nagyon mélyről hozott fel ez az élmény és egészen a mennyországig repített. Nagyon jól tudom: ez az album is az egyik oka, hogy még mindig vannak olyan rajongóim, akik hallgatják a zenémet, amiért nagyon hálás vagyok. Szívmelengető, hogy a mai napig kapok hálálkodó leveleket azzal, hogy ez az album segített sokaknak felfedezni, rátalálni az EBM/Industrial színtérre.
Egyszóval az az album saját életre kelt és én büszke "anyja" vagyok! :)

AlanTheWild: Saját véleményem szerint az első két albumod (The Pleasure Of Penetration, Science For The Satanic Citizen) színtiszta EBM. A Solitary Confinement egy industrial mestermű. De az Underneath The Laughter-t nem tudom felcímkézni. Nagyon komplex, összeszedett hangzás, nagyon sötét, agresszív, szomorú és fenyegető érzéseket tartalmazó (és keltő) hangulattal. Mit gondolsz te, erről az albumról?
Claus Larsen: Köszönöm az elismerő és kedves szavakat! Amikor stílusokról van szó, akkor én kuka vagyok... Mindenféle zenét kedvelek, stílustól, színtértől függetlenül. Jöhet bármi a pop-tól a legelvontabb, modern művészeti cuccokig. Amíg úgy érzem, hogy szívből jön, addig az én figyelmemet is leköti. Így nagyon sok forrásból jön input, inspiráció a saját alkotási folyamatomhoz. Innentől kezdve és ezért én soha nem akartam rögzíteni a helyemet csak egy bizonyos stílusban; az ötleteimtől és azok kivitelezésétől függ, hogy végül milyen lesz az eredmény. De természetesen a szívem alapvetően az EBM/Industrial színtéré és a legtöbb albumom vázát, alapját ez adja.
Amikor a Solitary Confinement albumon dolgoztam, nagyon sokat tanultam a produkciós folyamatról, a dalszerzésről, a hangszerelésről. Azt hiszem, hogy ennek az eredménye is érződik az Underneath The Laughter albumon, ezért (is) olyan komplex a hangzás. Az is sokat számított, hogy bátrabb lettem. Mélyebbre tudtam ásni a lelkemben és egyre frusztráltabb lettem a "rejtett" szexualitásom miatt, ami sok lelki gyötrelmet okozott. Egyrészt lelkes voltam a zenei sikereim miatt, de ugyanakkor szenvedtem is, majdnem az öngyilkossági gondolatig is eljutottam a privát életem gondjai miatt. Ez egy nagyon nehéz időszak volt az életemben, ahogy így visszatekintek. Bizonyosan a zene mentette meg az életem.

AlanTheWild: A Solitary Confinement albummal összehasonlítva az Underneath The Laughter dalai komoly társadalmi problémákról szólnak. A fő témája a hierarchikus vezetés, a társadalmi elnyomás különböző megnyilvánulásai (egyház, állam, önjelölt vezetők) és azok csoportokra és az egyénre gyakorolt hatásai. Miért ez lett az album központi témája?
Claus Larsen: A zenehallgatónak valóban erről is szólhat az album. Ebben az időben nagyon érdekelt a politika és a vallás, ráadásul ekkor nagyon dühös fiatal voltam, megkérdőjeleztem minden vezetést, hatalmat, tekintélyt, úgy ahogy minden fiatal teszi, vagy tennie kellene. De ahogy visszatekintek, van egy másik rétege, direktebb tematikus kapcsolódása az albumnak az én személyem felé: a saját életem vezetése, irányítása, a magamban való hit, illetve annak megkérdőjelezése; az a vívódás jelenik meg benne, hogy ki is vagyok én valójában. Amikor a saját titkos fülkédben vagy elrejtőzve, ahogy én voltam, akkor nagyon kitanulod, hogy rejtsd el az igazi mondanivalódat és hazudj magadnak annak érdekében, hogy továbbra is elbújhass a saját kis titkos, lelki rejtekhelyedben.
Az albumot még az is formálta, hogy mindig is igazán hittem és hiszek az emberi és állati jogokban, de saját jogaimat a létezéshez nem tudtam ekkor érvényesíteni.

AlanTheWild: Ahogy a biográfia előző részében kérdeztem tőled, mondtam neked: a Solitary Confinement a te Violator albumod. A hasonlatot folytatva viszont az Underneath The Laughter olyan a Leæther Strip-nek, mint a Songs Of Faith And Devotion a Depeche Mode-nak. Meglepően bátor, ambiciózus album, ami nem akart leragadni az előző album sikerénél. Nagyon sok rétege, jelentésértelmezése lehet, van. Én magam nem tudnék választani a két album közül, hogy melyik a jobb... Te mit gondolsz erről? Megkapta az Underneath The Laughter azt az elismerést, figyelmet amit megérdemelt?
Claus Larsen: Ezen okok miatt én sem tudok választani a lemezeim közül. Mindegyiket kedvelem, hiszen valójában életem adott szakaszának naplói, mindegyik én vagyok, mindegyikre büszke vagyok. A hallgatóknak, rajongóknak szintén vannak az adott lemezhez kapcsolódó emlékei, melyek saját ifjúságukat idézik meg. Ez bizonyos dal, egy különleges illat vissza tud bárkit repíteni évekkel korábban megtörtént eseményekhez. Ahogy engem. Én még mindig a 80-as években vagyok, ott ragadtam. Könnybe lábad a szemem, amikor valamelyik kedvencemet hallom abból az időből. Legutóbb ez történt például, amikor a rádióban a Relax-et hallottam.
Egyébként igen, azt gondolom az Underneath The Laughter megkapta azt a figyelmet, elismerést amit megérdemelt. Ez sokkal mélyebb, otthoni meghallgatásra alkalmas album, szemben a Solitary Confinement-tel, ami lendületes, dallamos és klubokba való nagylemez. Minden egyes dal megírásából, létrehozásából én is tanulok a mai napig. Ez remélem nem is fog megváltozni, ez az "éhség" tart életben. Nagyon sok együttes, előadó azt gondolja, hogy a régebbi, korai albumai, rossz dolgokhoz kötik őket. Én azt mondom: igen, van egy masszív sikerlemezem, de ez nem tart vissza semmilyen szempontból a későbbi alkotási folyamatban. Ez lehet az oka annak, hogy az embereket még most is érdeklem valamilyen szinten. Még mindig a tini álmaimat élem, ezért nem is fogsz soha panaszkodást hallani tőlem. Ami szerintem az egyetlen igazi probléma a zenei területen, az illegális letöltések, a zenei kalózkodás, ami nagyon sok tehetséget visszatart és ez az emberiség elleni bűntettek közé sorolandó, ha engem kérdezel...

AlanTheWild: Miért és hogyan döntöttél úgy, hogy egy instrumentális albumot csinálsz 1994-ben? Milyen hangzás elérése volt a célod? Nem gondoltad, hogy ez egy kockázatos lépés lehet?
Claus Larsen: A Leæther Strip előtt csak instrumentális dalokat írtam 2-3 éven keresztül. Mindig arról álmodtam, hogy filmekhez is írhatok zenét. Mivel 100%-os művészi szabadságot követeltem meg magam körül, így azt csinálhattam, amit akartam. A Zoth Ommog kiadó könyörgött, hogy más néven, side-project-ként adjuk ki, de a Leæther Strip én vagyok és voltam és az én fejemben a Serenade For The Dead ugyanolyan Leæther Strip album, mint az összes többi. Mindig azt hoztam létre, amit jónak tartottam és nem érdekelt, hogy kockázatos vagy sem. Ha az emberek nem kedvelik majd, akkor azon nem tudok változtatni. Nagyon fontos nagylemez egyébként számomra, mint zenésznek és nem fogod elhinni mennyit tanultam az album komponálása során. Ráadásul teljesen új célközönséget is be tudtam csalogatni a Leæther Strip Farm-ra (szerk.: Strip Farm, Claus Larsen otthoni stúdiójának neve).

AlanTheWild: Az utolsó kérdésem: Mit várhatunk a Serenade For The Dead második részétől?
Claus Larsen: 85%-os készültségben van az album. Sötétebb és egy kicsit szintetikusabb lesz, mint az első rész. Amíg az előző inkább nagyzenekari hatásokat keltett és horror könyvek inspirálták, addig az új nagylemez az egyik hősöm által inspirált munka: John Carpenter és az ő filmzenéi.

AlanTheWild: Az utolsó utáni kérdésem: Terve van véve "normál" Leæther Strip album is a közeljövőben?
Claus Larsen: Nem. Jelenleg minden figyelmemet a Serenade For The Dead II köti le és azok a 2013-as  koncertek, melyekre már megegyezésem, szerződésem van. Még nem döntöttem el, hogy Leæther Strip vagy Klutæ albumhoz kezdek hozzá majd.

Industrial Booom - Reboot (2012): 2. nap

Az első nap után természetesen nagy várakozással tekintettem a fesztivál EBM "szakaszára", hiszen több kedvencem is színpadra lépett ezen a napon.
Kezdésnek például az az Escalator, akikhez nagyon sok emlékem kapcsolódik régen volt ifjúkoromból. Szerencsére ők nem nosztalgiáztak, hanem egy olyan koncertet adtak, ami egyszerre volt old-school EBM és egyszerre volt modern hangzású.
Érdemes elolvasni az "újraindulásuk" óta megjelent koncertbeszámolókat, vagy az Out Of My Ego album recenzióit, egyértelműen látszik, hogy nemzetközi színtéren is pozitív a megítélésük.

Edit this setlist | More Escalator setlists

A koncert - rövidsége ellenére, a lehetőségekhez képest - jól vegyítette az aktuális album és a magyar EBM/Industrial rajongók számára különösen fontos, régi, magyar nyelvű dalokat. A hangzás ennek megfelelően a klasszikus electro-industrial és az EBM határterületén mozgott. Nekem kifejezetten tetszettek a háttérvetítések, melyek a korai klipekből és az új dalokhoz "komponált" vizuális tartalomból álltak.
(Megjegyzendő, hogy a fesztivál szervezői kimagasló színvonalú színpadtechnikát biztosítottak, ezt leginkább az idei WGT után tudom értékelni...)

A korai kezdés ellenére, már az első dal alatt megindult a mozgás a színpad előtt, így az Escalator megfelelően előkészítette a terepet a további fellépőknek és ami a legfontosabb: a nap színvonalának megfelelő produkciót nyújtottak.

Az Absolute Body Control fellépése újra meggyőzött két dologról:

1. Dirk Ivens nem öregszik
2. Több személyiséggel is rendelkezik

A koncertek között kedélyesen iszogató, beszélgető Dirk, újabb alteregóját üzemelte be az ABC fellépésére. Amíg a Klinik esetében ijesztő, kiszámíthatatlan pszichopataként keresi következő áldozatát, addig az Absolute Body Control koncertje során a 70-es, 80-as évek korszakát, annak előadóit idézte meg.

Az együttes new wave stílusához illeszkedve kis adag Frank Tovey, Iggy Pop féle punk, egy csipetnyi 80-as évek beli glamour pop, valamint a DAF, Suicide hatása érződik, nemcsak a zenén, hanem az előadás módján is. Tökéletes előadó!

Edit this setlist | More Absolute Body Control setlists

Az Absolute Body Control zenéjében az a különleges, hogy mindenki másért, más okból kifolyólag szereti, kedvelheti. Van aki a spontán, egyszerű szerkezetű dalok punk hatásai miatt, van akinek ez a projekt jelenti a később minimal electro terület (Klinik, Dive) előszobáját. De akik a new wave, a korai szinti-pop sötétebb dimenzióit keresik, ők is találhatnak kedvükre valót ebben a Dirk Ivens és Eric Van Wonterghem által működtetett projektben.

A Klutæ fellépését vártam ezen a napon a legjobban, ez talán megbocsátható nekem... Claus Larsen - ígéretének megfelelően - kicsit más módon, más stílusban adta elő side-projektjének dalait, mint ahogy azt Leæther Strip koncert esetén szokta.
Ennek azonnali jele a Tequila Slammer taktusai voltak, mely első dalként valóban megadta a koncert alaphangját.
A dalmenet alapját az Electro Punks Unite album adta és meglepő módon a Hit'N'Run nagylemezről egy dal sem hangzott el. A koncert utáni érdeklődésemre azt válaszolta, hogy az előző albumot szinti-pop jellegűnek tartja, és mivel most inkább a keményebb Klutæ hangzást akarta megmutatni, így ez az album háttérbe szorult ezen az eseményen.

Edit this setlist | More Klutæ setlists

LS dalként hangzott el a Nose Candy, de valójában ezt az alkotást mindkét projekt magáénak mondhatja, hiszen a karrier kezdetén már készült egy  Klutæ átirata.
A Slippery When Dead, ami az aktuális album első kislemezének tekinthető, hihetetlenül jól "működött" koncertkörülmények között is.



Lazább, punkosabb előadást élvezhettünk, amihez az is hozzájárult, hogy társa Kurt Hansen színpadi jelenlétével jobban tud a frontemberi teendőire koncentrálni.
A koncert végére valódi tombolás, pogózás kezdődött amit a Desert Storm a maximumig fokozott. A rendelkezésre álló rövid időkeret miatt a ráadás - és esetleg némi  Leæther Strip ízelítő - elmaradt, de reméljük lesz még hamarosan erre is lehetőség, lesz folytatás... 

Sokadik alkalommal láttam a Spetsnazt élőben, kedvelem is őket, így talán megengedhető, hogy kis kritikával illessem őket.
Azt gondolom, hogy sikerült megszabadulniuk attól a "vádtól", hogy pusztán csak a Nitzer Ebb - korábbi időszakban felmerülő - hiányát meglovagolva foglalták el az old-school EBM trónját. Az utolsó albumokon ugyanis már sokkal változatosabb arcát mutatta a két svéd.

Edit this setlist | More Spetsnaz setlists

Ennek ellenére a koncert kevésbé volt változatos. Természetesen ettől függetlenül  nagyon tetszett a koncert, hiszen az valóban méltó volt a nap stílusához. Lendületes volt az előadásmód, volt kapcsolattartás - sörözés a közönséggel - , voltak poénok (pl. a That Perfect Body felvezetésekor Stefan Nilsson saját testi adottságainak referenciaként történő megadása).
A koncerten egyébként elhangzott, hogy hamarosan új zenei anyag érkezik a duótól.
Meglepően, meglepetéssel indult a belga legenda, a Front 242 fellépése. Korábban már megerősítést nyert, hogy ebben az évben (?) ez az utolsó fellépésük, így várható volt, hogy valamilyen módon emlékezetessé kívánják tenni az eseményt.

A koncert előtti percekben alkalmam volt a backstage-ben figyelni a készülődést és érdekes volt látni, hogy ennyi év, számtalan előadás után is, milyen feszültségekkel telve készülnek a koncertre a veterán tagok.
A vonós intro, majd annak élő mixelése a Happiness-be, méltó volt az együtteshez, a fesztiválhoz, megtisztelő volt a vendégzenészeknek, illetve nekünk, magyar rajongóknak is.
Kíváncsi voltam, hogy ez a koncert a korábbi, techno hangzást, vagy a legutóbbi koncertturné során hallott "vintage" hangzást fogja előnyben részesíteni. Végeredményben a koncert a legutóbbi budapesti előadásra hasonlított: a régi dalok is újabb, korszerűbb hangszerelésben szólaltak meg, de nem tolódott el a hangsúly túlzottan a techno felé. 

Edit this setlist | More Front 242 setlists

Annyi kritikát azonban megengednék magamnak, hogy nagyon hiányzik - nemcsak a koncertek szempontjából - a friss Front 242 anyag...

Örülök, hogy részese voltam ennek - a túlzás nélkül mondható - történelmi eseménynek. Bárhogy is folytatódik a Front 242 története, ez a koncert nagyon fontos szerepet fog játszani a hosszú-hosszú történetben...
A The Juggernauts koncertjét sajnos nem tudtam megvárni...

Az Industrial Booom - Reboot fesztivál második napja számomra tökéletes volt! 

Klutæ interjú (2012)

Photo: Jouni Niemi 2011

Az alábbi interjú 2012. április 20-án "készült". A "beszélgetés" apropóját az Industrial Booom - Reboot fesztivál adta, ahol a Klutæ is fellép.

AlanTheWild: A 2011-es év nagyon eseménydús volt. Magánkiadásban jelentetted meg az Electro Punks Unite albumot (Klutæ). Ugyanebben az évben otthagytad a belga Alfa Matrix kiadót és az aktuális Leæther Strip albumot (Untold Stories) is kiadó támogatás nélkül jelentetted meg.
Mit gondolsz - visszanézve - ezekről a döntésekről? Elégedett vagy (pénzügyileg és művészileg) a következményekkel?
Claus Larsen: Továbbra is úgy érzem, helyes döntést hoztam. Ezt szerettem volna kipróbálni évek óta, de sosem voltam elég tökös, hogy megcsináljam egészen az elmúlt évig. Az egész egyrészt annak az eredménye, hogy a zenei üzlet, környezet nagyon megváltozott a 2005-ös "visszatérésem" óta, másrészt ez egy olyan lépés volt, amit mindenképpen meg kellett lépnem mielőtt túl öreg leszek, így az időzítés tökéletes volt. Minden kiadó szenved, ennek következtében nem akarnak kockáztatni, így egyre inkább a bevételek és kiadások rabjaivá válnak. Mindig szerettem közeli, közvetlen kapcsolatban lenni azokkal, akik hallgatják a zenémet, ezzel az új megoldással ezt meg is tudom valósítani. Pénzügyileg nem egy kimagasló ötlet, de jelenleg semmi sem az a zenei életben. Nehéz rávenni az embereket, hogy megvegyék a CD-ket, amikor mindent le tudnak tölteni illegálisan. A saját kiadásban történő megjelentetés költségeit fedezni tudom és ennyi: nincs pénzügyi forrás promócióra, reklámra, így csak a kevés fanatikus rajongómra tudok számítani és a koncertfellépések után járó bevételek után tudok ételt rakni az asztalra. De ami a lényeg: jól érezzük magunkat és mindössze erre van szükségünk!

AlanTheWild: Van arra esély, hogy leszerződj egy kiadóhoz a közeljövőben?
Claus Larsen: Nem tudom megmondani... Jelenleg annyi a biztos, hogy továbbra is magánkiadást tervezek és olyan együttműködéseket, mint amit a Black Rain-nel csináltam (szerk.: a Black Rain adta ki a Sex Dwarf EP-t, a Yes I'm Limited 20 éves jubileumi kiadását és korábban a ÆBM bakelitet). És jelenleg tényleg jól esik a közvetlen kapcsolat a vásárlókkal.



AlanTheWild: 2010-ben léptél fel először, mint Leæther Strip. Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb? Pozitív élmények? Esetleg bármi negatív?
Claus Larsen: Feledhetetlen volt! Azóta reméljük, hogy valamikor vissza tudunk térni, és néhány nap múlva valóban ott leszünk! Az a koncert volt számomra az egyik legjobb, ahol valaha is játszottam! Akivel találkoztam akkor, két évvel ezelőtt, mindenki roppant kedves és segítőkész volt! Az egyetlen negatívum az volt, hogy nagyon rövid látogatásra volt lehetőségünk. Egyszóval nagyon hálásak vagyunk, hogy a Black Head csapat meghívott minket, hogy most Klutæ-ként koncertezzünk. És mindent megadnánk azért, hogy hamarosan a Leæther Strip is felléphessen. Minél hamarabb, annál jobb!

AlanTheWild: Ezen a hétvégén a Klutæ is fellép az Industrial Booom - Reboot fesztivál kretében. Mire számíthatunk?
Claus Larsen: 50 percnyi non-stop keménység, izzadtság és electro! Egy hónapnyi pihenőnk lesz a budapesti koncert után, és biztos vagyok benne szükség is lesz rá! Abban is biztos vagyok, hogy a budapesti közönséggel hatalmas bulit csapunk (mert tudom, hogy az összes fellépő együttes így tesz errefelé). És milyen fantasztikus a koncertprogram, a fellépők listája! Ha én nem játszanék, akkor is elutaztam volna erre a fesztiválra!

AlanTheWild: Egy Klutæ koncert miben más, mint egy Leæther Strip  fellépés? Másképpen viselkedsz, énekelsz a színpadon, vagy ugyanúgy?
Claus Larsen: Minden esetben a lehető legtöbb energiát adom bele mindkét projekt esetén. De ha kicsit figyelmesebb vagy, akkor kicsivel több "punk" és humor van egy Klutæ koncerten! Sokat nevetgélek ilyenkor a színpadon, hiszen reagálnom kell a dalok szövegére. Néhány  Leæther Strip dal esetén inkább sírásra ösztökél, amikor előadom őket.



AlanTheWild: Várható olyan meglepetés, mint amilyen a No Disco (szerk.: Depeche Mode feldolgozás) volt 2010-ben?
Claus Larsen: Nem árulhatom el, mert akkor nem lenne meglepetés...

AlanTheWild: Előadsz  Leæther Strip dalokat is majd?
Claus Larsen: Mivel nincs 90 percre lehetőség, így a  Klutæ -ra akarok koncentrálni, hiszen ez lesz az első  Klutæ koncert Magyarországon. Egyetlen Leæther Strip dal van a programban, amit eléggé  Klutæ-osra alakítottam. Ez egy fesztivál lesz, így elégedett vagyok a 50 perces lehetőséggel is!

AlanTheWild: Kurt (szerk. Claus Larsen élettársa) most már a színpadon is partnered. Ez a te döntésed volt? Nyaggattad, hogy meghozza ezt a döntést?

Claus Larsen: Nem, ez teljes mértékben az ő döntése volt. Én csak annyit mondtam neki, hogy szeretném, ha segítene a fellépések alkalmával a színpadon, egyszerűen azért, mert meg akartam mutatni neki, milyen nagyszerű érzés ott lenni, érezni az energiát és a szeretetet áramlani a hallgatóságtól. És azért is, mert megérdemli a figyelmet... Kurt érdemli meg, és nem a Leæther Strip vagy a Klutæ. Minden alkalommal megtanulja az új   tudnivalókat, támogat és biztos hátteret nyújt a színpadon is. Ez az egész élményt jobbá teszi számomra. Ráadásul most már ő is tudja miről beszélek, osztozni tudunk az eseményeken, együtt éljük meg azokat... Nagyon büszke vagyok rá!

AlanTheWild: Mi a színpadon Kurt szerepe? Billentyűzet virtuóz, mint Alan Wilder, bármit lejátszik; vagy olyan mint Andy Fletcher (tapsol és egyszerű basszus futamok hárulnak rá... bocsi Kurt... :)  )

Claus Larsen: haha :) Kurt ezért fenéken billent pénteken! Kurt feladata alapjában az, hogy a szekvenszert felügyelje, hangzást váltson, effekteket és hangmintákat játsszon be és néhány dallam tartozik hozzá. Azt csinálja amit én tettem a korábbi koncertek alatt a billentyűzet mögött, egyedül mielőtt még Kurt csatlakozott volna hozzám. 

AlanTheWild: Erre az évre milyen terveid vannak?

Claus Larsen: Jelenleg éppen szünetet tartok a dalszerzésben. Úgy érzem, hogy tényleg szükség van erre, mindig jól jön egy kis pihenés. De jelenleg is folyamatban a Serenade For The Dead II összeállítása, de azon gondolkozok éppen, hogy rögzítek egy EP-t a jó "öreg"  Leæther Strip hangzással. Az utolsó album nagyon dallamos, melankolikus volt, így azt hiszem, hogy jól jönne mindenkinek egy kis "tökön rúgás", mielőtt a Serenade For The Dead II megjelenik, ráadásul segíthet az album finanszírozásában is. Ezenkívül  jó néhány koncertidőpont már le van kötve, remélem lesznek még ajánlatok is. Élvezzük a koncertezést és még van szabad időpontunk is! Szeretnénk játszani Európa keleti és déli országaiban és nagyon jó lenne Dél-Amerikai lehetőséget is kapni. De bárhol szívesen játszunk, bármikor!

ENGLISH VERSION

(sorry for my poor english - ATW)

AlanTheWild: The last year was eventful. You released the Electro Punks Unite (Klutæ) album as a self-released LP. Later that year You have left the Alfa Matrix label and released the latest Leæther Strip album (Untold Stories) without any label support too.
What do You think about these decision about these events? Are You satisfied (financially and artistically) with the results?
Claus Larsen: I still feel I made the right decision. It’s something I’ve wanted to try for years, but I never really had the balls to do it until a year or so ago. Both because the music business has changed so much since my “come back” in 2005 and also because if it was something I should try before I was too old, the time was just right. All labels are suffering, and that will also make the labels take less risks and be a lot more a slave to income and expenses. I have always loved to have a close relationship with the people who listens to my music, and this way I get to do that. It’s not financially a good idea, but nothing in the music business is these days. It’s still hard to get people to actually buy the cd’s, when they can find it for free illegally online. I get my expenses covered for the cd production and all that, and there is no budget for any promotion, so I have to count on the few hardcore supports and live gigs to put food on our table. But for now, we are having fun and we got what we need.

AlanTheWild: Will you sign to any label in the near future?
Claus Larsen: I really can’t say. For now I plan to self-release and do collaborations like I did with Black Rain (editor's note: Black Rain released the Sex Dwarf EP,  the 20th anniversary edition of the Yes I'm Limited  and the ÆBM vinyl). And for now I really love the direct connection with the buyers.

AlanTheWild: You have performed in 2010 in Hungary as Leaether Strip. What was that experience? Any pleasant memories? Or bad ones… ?
Claus Larsen: It was unforgettable, and we have been hoping to come back ever since, and finally we are in just a few days. That show was for us one of the best concerts we’ve played. Everyone we met there 2 years ago was so kind and helpful, and the only bad thing I can think of is that the visit was too short. So we are very grateful that the Black Head gang invited us to play as Klutæ this time, and we will give everything we’ve got so we can get Leæther Strip down there again , the sooner the better.
It was love at first sight when we came to Budapest, and we can’t wait until it’s Friday.

AlanTheWild: This weekend You will perform as  Klutæ , a part of the Industrial Booom – Reboot festival. What can we expect from You?
Claus Larsen: 50 minutes of non-stop harshness, sweat and electro. We have a month rest after the Budapest gig, and I’m sure we will need it. I am sure that we and the Budapest audience ( which all bands I know who have ever played there love ) will have a party. And what a line-up, if I weren’t playing there I would travel there for this festival for sure.

AlanTheWild: Are the Klutæ shows very different from  Leæther Strip  concert, or do You acting/singing on the stage just the same?
Claus Larsen: I always try to deliver as much power as I can with both bands, but if you look a little closer you might find a bit more “Punk” and a pinch of humor in the Klutæ performance. I laugh a lot more on stage while performing as Klutæ than with Leæther Strip too, but that might have something to do with the song topics. Some songs in a Leæther Strip set can still make me cry a little when I’m performing.

AlanTheWild: Any nice surprise for us like the No Disco (editor's note: Depeche Mode cover) premiere in 2010?

Claus Larsen: Cant tell you my friend . Then it wouldn’t be a surprise would it?

AlanTheWild: Will You perform some LS songs too?
Claus Larsen: Since I don’t get to perform for 90 minutes, I want to focus on Klutæ, since it’s the first show in Hungary. I have “only” one Strip song in the set, which has been Klutæ’ified. It’s a festival so I am happy with the 50 minutes.

AlanTheWild: Kurt now is Your partner on the stage too. That was your decision? You pressed him to make this step?
Claus Larsen: Nope, that was all him. I just said that I would love to have him come help me up there on the stage, mainly because I wanted to show him how great it is to be there to feel all that energy and love from the audience. Also because he deserves the attention. Kurt….No Leæther Strip or Klutæ. And he’s learning new stuff each time and His support there in the background just makes the whole experience so much better, and now he knows what I’ve been talking about, and we can share that. I’m very proud of him.

AlanTheWild: Is Kurt like Alan Wilder (keyboard master, playing anything what need) or Andy Fletcher (clapping and playing simple bassline – Sorry Kurt… :) )?
Claus Larsen: haha :) Now Kurt will kick your ass next Friday! Kurt’s job is mainly to watch over the Sequencer, changing sounds and adding sound effects/samples and some melody lines. He’s doing what I did when I moved behind the Keys during the shows I did alone before Kurt joined me.

AlanTheWild: What are Your plan for this year?
Claus Larsen: I am taking a little break from composing at the moment. I really felt I needed it, and it’s always good to take a break once in a while. I’m still working on “Serenade for the dead II”, but I am thinking about recording an EP with some good old harsh Leæther Strip on it, since the last album was so melodic and melancholic, I think we need a little kick in the balls before I release “Serenade…II” and it will also hopefully help finance the album. Other than that we have some more concerts to play, and we hope for still more shows. We are having so much fun on our trips and there is plenty of room for more. We would really like to play more in eastern and south Europe too and hope for some South American shows too. But we’ll play anywhere they want us…anytime.

Klutæ

A Klutæ (eredetileg Klute) és a Leæther Strip viszonyrendszere a 90-es években egyértelmű volt. Claus Larsen fő projektje volt a kidolgozott, komplex, EBM/Industrial terület egyik nagyágyú, míg a Klutæ-ra spontán, punkos crossover industrial metal hangzásával egy őrültebb, kevésbé komolyan vehető kísérletként tekinthettünk.
A Claus Larsennel készült interjú szerint, a Zoth Ommog kiadó feje - Talla 2XLC - javasolta a side-project létrehozását.

Az első  Klutæ kiadvány 1991-ben jelent meg Explicit címmel, és ezen találjuk a mai napig legnagyobb "slágert" is Desert Storm címmel - mely LS koncerteken is gyakran előfordul szerencsére.
A kiadvány "érdekessége", hogy a Zoth Ommog-ot is utolérte a cenzúra. Az EP borítóján eredetileg egy olyan montázs szerepelt volna, melyen gyermekholttestek szerepeltek... A német cenzorok tevékenységének köszönhetően, ők maguk - majmok képében - kerültek a lemezborítóra...

Manipulált gitárminták, gyors, nagyon gyors tempó, egyszerű struktúra. Nagyjából így írható le az EP és az első nagylemez - Excluded - hangzása, ami nagyfokú hasonlóságot mutat a Psychopomps ekkor képviselt stílusával. Ami nem is meglepő, hiszen Claus Larsen ebben az időszakban aktív szerepet játszott a Psychopomps anyagok felvétele során. A nyers cinizmus, provokatív témaválasztás, a polgárpukkasztás a legfontosabb eszköz a Klutæ hatásmechanizmusában.
Azonban érezhetően nem ez volt a fő projekt, így - egy-két válogatáson megjelent új dal, remix mellett - egészen 1995-ig kellett várni az Excel EP-re.
Itt már felfedezhetőek a  Klutæ  "átváltozásának" első jeleit. Sokkal jobban kidolgozott dalok, érezhetően több stúdiómunkával összeállított struktúrák. A korszak Leæther Strip dalai között több olyat is találunk (pl. a 1995-ös Come Out Tonight), melyek hangulatában akár fel is kerülhettek volna erre az EP-re. Elterjedt pletyka volt egyébként akkoriban, hogy az Excel EP, alapvetően LS anyag lett volna, de ezt Claus később többször is cáfolta...
A Zoth Ommog botrány és Claus Larsen önkéntes száműzetése több éves szünetet jelentet a Klutæ életében is...
Az Alfa Matrix által elősegített visszatérés keretében Claus ezen alteregója is aktiválva lett, így 2006-ban megjelent a Sinner EP és a Hit 'n' Run album.

Az új motiváció ezen kiadványok esetében továbbra is a cinizmus, a maró gúnnyal kritizált jelenségek és az önirónia (I'm A Fat Faggot In A Leather Jacket), a "másság" teljes körű felvállalása.
Ezzel az albummal azonban - véleményem szerint - teljesen elmosódtak a zenei határok a Leæther Strip és a Klutae között!
A komolyabb témák, problémák felvetése persze továbbra is LS albumokon jelennek meg, de már régen nem igaz, hogy a Klutae néven, a néhány óra alatt összedobott ipari metál dalok kerülnek kiadásra.
A már korábban is hivatkozott interjú szerint ez nem okoz Claus-nak problémát: ő minden új felvétel esetében előre tudja, eldönti, hogy melyik projektje számára készül az adott dal.
A magas fordulatszámon pörgő gépezet Leæther Strip mellett új anyag nem jelent meg az Alfa Matrix gondozásában (egy-két kiadói válogatáson megjelent dalt leszámítva).

2011-ben felgyorsultak az események: először kiderült, hogy az új Klutae anyagot nem kívánja megjelentetni az Alfa Matrix.
Az új album piaci megjelenését ezért többféle módon is segíteni kívánta Claus.
A Black Rain kiadó 12"-es vinylt adott ki ÆBM címmel, kiadatlan dalokkal. Claus pedig digitális formában letölthető és közvetlenül tőle megvásárolható 3 számos EP-vel (Slippery When Dead) próbálta felmérni a keresletet az új albumra és egyben finanszírozását is megoldani.
Végül az Electro Punks Unite magánkiadásban jelent meg. Az albumról itt lehet bővebben olvasni!
Még ebben az évben egyébként megtörtént a végleges válás az Alfa Matrixtól.

2011-ben Claus Klutae-ként is koncertezni kezdett, sőt dupla koncertre is volt már példa!
A Klutae koncerteken - az eddigi fellépések alapján - garantáltan elhangzanak energikus Leæther Strip dalok is, így a tomboláshoz minden adott lesz! Az utóbbi időben Klutae/Leæther Strip színpadi előadását élettársa - Kurt Grünewald Hansen - segíti a szintetizátorok mögött, így Claus Larsen csak a frontemberi teendőire kell hogy koncentráljon.

A Klutae gitármintákkal dúsított old-school EBM zenéje a kontinentális ipari és a tengerentúli ipari metál kedvelőinek is érdekes lehet. A Klutae a korai években inkább kirándulás volt, az utolsó anyagok azonban jelzik, hogy komolyan kell, komolyan lehet venni ezt a Claus Larsen projektet is!

2012. április 28-án, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében újra hazai színpadon láthatjuk Claus Larsen, aki most Klutae projektjével szolgáltatja nekünk a testzenét!

Leæther Strip történet - 4. rész (Submit To Your Fantasies: 1992)

Minden adott volt, hogy a Leæther Strip a csúcsra érjen! A Zoth Ommog kiadó gyorsan ez egyik vezető európai EBM/industrial kiadó lett. Sikerét egyrészt annak is köszönhette, hogy Talla 2XLC néhány év alatt kiadók garmadáját indította el a Music Research védőszárnya alatt, másrészt a 90-es évek eleje mind a lemezkiadás, mind pedig az alternatív elektronika fénykorának tekinthető.

A Solitary Confinement mindenféle felvezetés (kislemez) nélkül jelent meg és csak most tudom sajnálni, hogy akkor még nem élvezhettük az internet nyújtotta kommunikációs lehetőségeket. Ugyanis ez az album rohamléptekkel népszerű lett, így nagyon érdekes lett volna folyamatában végigkövetni a megjelenéshez és a felfutáshoz kapcsolódó eseményeket.

A kapcsolódó turné németországi helyszínein teltházas koncertek vártak Claus Larsen-re, az album dalai pedig azonnal az alternatív zenei klubok kedvenceivé váltak.
Ebben az időben tehát tökéletes párosítást alkotott az együttes és a kiadó. A későbbi fájdalmas "válás" után persze Claus Larsen úgy értékeli, érzi hogy a Leæther Strip sikerét meglovagolva tudta Talla tovább építeni a kiadót, míg minden bizonnyal olyan nézőpont is lehet, hogy a kiadói támogatás (promóció, marketing) nélkül ez az album is lehetett volna kevésbé sikeres.

Zeneileg kétségtelen, hogy hatalmas az előrelépés. A korábbi albumok EBM jellegét megtartva, egy sokkal "tömörebb", intenzívebb hangzás jelenik meg szinte az összes dalban. A későbbi Leæther Strip albumokra már nem tudom azt mondani, hogy industrial stílusúak, de a Solitary Confinement ennek a nagyon tág stílusterületnek az egyik mérföldköve.
Ezt az albumot az elejétől, a végig az eredeti dalsorrendben kell végighallgatni! Megbocsáthatatlan bűnnek tartom, ha bárki is egy-egy dalt átugorva "szemezget" belőle, mert ez így ahogy van: REMEKMŰ!

A Mortal Thoughts érdemtelenül a háttérbe szorult a Strap Me Down, az Adrenalin Rush, az Evil Speaks mellett, miközben rám ez a dal volt rám a legnagyobb hatással, amikor először hallgattam másolt kazettáról. Fenyegető hangulatú intro, aztán a tempósabb dallamra, ritmusra Claus Larsen hangja ég át a koponyánkon. Manapság az mp3 letöltések korában nincs értelme a nagylemezek "első dalának kitüntetett szerepéről" beszélni, de a Mortal Thoughts számomra a valaha volt legjobb "első dal"!

A lendületes, agresszív tételek mellett (pl. I Am Your Conscience) az összekötő szerepet betöltő lassúbb tételek (Croatia, The Dance Of Deception) is kiemelkedőek.
1992-ben jelent meg az első amerikai kiadvány Penetrate The Satanic Citizen, azzal az elsődleges céllal, hogy a tengerentúli rajongóknak is összegyűjtse az első két album legfontosabb dalait.
1996-ban pedig a Ras Dva Records kiadott egy VHS kazettát a rajongói klub tagjainak, a 1992-es Solitary Confinement Tour dokumentálásaként.

Interjú: Claus Larsen

AlanTheWild: Azt hiszem a Solitary Confinement olyan a Leæther Strip-nek, mint a Violator a Depeche Mode-nak. Minden Depeche Mode albumot a Violator-hoz hasonlítnak és a te esetedben minden új nagylemezt a Solitary Confinement-hez. Ez nem zavar téged?

Claus Larsen: Nem igazán. Mostanában nem trendi ilyeneket nyilatkozni, de valóban nagyon büszke vagyok arra, hogy egy olyan albumot készítettem, ami több mint 20 éves lassan és az emberek még mindig beszélnek róla. Ez egy elképesztő dolog egyébként, amiről még csak nem is mertem álmodni sem, amikor elkezdtem ezt az egészet. Amikor visszagondolok arra az időszakra, amikor album készült, minden esetben hatalmas mosoly jelenik meg az arcomon. Ige, dühös voltam, több személyes problémával küzdöttem éppen, de akkor is elképesztő érzés volt a semmiből elindulni és oly sok sikert elérni azzal, ami olyan fontos volt nekem. Ez album nyitotta ki a világ felé vezető ajtókat. Úgy tekintek egyébként az első albumaimra, mint a fiatalságom filmzenéire.

AlanTheWild: Nem kell bizonygatnom talán, de nagyon kedvelem a korai LS albumokat (Pleasure of Penetration, Science of the Satanic Citizen) is, de hatalmas különbség van ezen albumok és a Solitary Confinement között. Egy korábbi interjúban kérdeztem tőled, hogy mi az oka ennek a különbségnek. Azt válaszoltad, hogy sokkal profibb felszerelést tudtál használni a Solitary Confinement albumhoz. Ez az egyetlen magyarázat? Ennyire egyszerű?

Claus Larsen: Azt gondolom, hogy ez volt az album ahol megtaláltam a saját hangzásom, egyúttal sok újat tudtam megtanulni, kipróbálni a modernebb eszközök, szintetizátorok használatával kapcsolatban, amiket egyebként a korábbi albumok honoráriumából tudtam megvásárolni. Lehetőségem volt kísérletezni, így már elő tudtam állítani azokat a hangokat, hangzást amit elképzeltem, ami megjelent a fejemben. A legtöbb ötletem a dalokhoz, a hangzáshoz furcsamód alapvetően a fejemben jelenik meg, nagyon konkrétan, "kézzelfoghatóan", amit nagyon nehéz elmagyarázni. Az új eszközök egyszerűen lehetővé tették, hogy végre az ötleteimet meg is valósítsam. Egyébként ez egyik ok, hogy továbbra is a zenével, zeneszerzéssel foglalkozom: szeretek tanulni és állandóan kiváncsi vagyok az újabb lehetőségekre.

AlanTheWild: Mikor vált egyértelművé számodra, hogy a Solitary Confinement hatalmas siker és mérföldkővé vált az industrial/EBM/electro zene történetében? A készítés során? Vagy csak a kiadás után? A turné alatt?

Claus Larsen: Semmit sem lehet előre tudni, csak akkor amikor az adott album megjelenik. Ha nem azt érezném minden egyes album munkálatai alatt, hogy "ez lesz a legjobb nagylemezem", akkor abba kellene hagynom ezt az egészet. Mindig a legjobbat akarom kihozni magamból. A Solitary Confinement esetében, akkor éreztem, hogy készül valami, amikor az első kritikák megérkeztek. Aztán amikor a turné szervezése megkezdődött és jelezte a koncertszervező, hogy jegyeket szinte röptében kapkodják. De valójában akkor döbbentem rá az egészre amikor a koncertsorozat megkezdődött és minden helyszín tömött volt. Ez volt a legelső alkalom amikor a koncerten megjelentek végig énekelték az összes dalt, ráadásul olyan hangosan néha, hogy a kontroll ládákat sem hallottam tőlük. Egyszerre gyönyörű és ijesztő érzés volt ez. Erről ábrándoztam tiniként és egyszerre mindez ott történet előttem.

AlanTheWild:  Azt a pletykát hallottam (vagy talán olvastam egy régi interjúban? nem emlékszem...), hogy az Adrenalin Rush-t egy olyan esemény inspirálta, amikor skinhead-eket támadtak meg. Helyes az információ?

Claus Larsen: Igen, valóban elvertek, de nem hinném hogy bőrfejűek voltak, inkább speed-head-ek. Mint később kiderült, összetévesztettek valakivel és rajtam hajtották végre a karate edzésüket. 3 amfetamintól begőzölt fickó volt és teljesen váratlanul ért a támadás. Két "haverral" voltam, akik azonnal eliszkoltak, nem nevezném meg őket... Így egyedül kellett valahogy elkerülnöm, hogy be ne verjék teljesen az arcomat, ennek - és a túlerő - következtében nem nagyon tudtam viszonozni a "kedvességüket". Az események után forrt bennem a tehetetlen indulat. Amikor hazamentem nem tudtam aludni, leültem és megírtam az Adrenalin Rush-t.

AlanTheWild: Abban az időben a Zoth Ommog sok maxit, EP-t is kiadott az előadók nagylemezei mellett. Miért nem került kiadásra egyetlen egy dal sem ilyen formában a Solitary Confinement-ről?

Claus Larsen: Szerettem volna kiadni a Strap Me Down-t és az Adrenalin Rush-t dupla A oldalas 12"-es bakelitként és maxi CD-n is, de a Zoth Ommog nem karolta fel az ötletet. Szégyenletesnek tartom, mert biztos vagyok benne, hogy jó remix-ekkel tovább lehetet volna segíteni az album sikereit. Néha a kiadók is elkövetnek hibát, ez az egyik ilyen eset volt...

AlanTheWild: Az album borítójának alapját egy valódi, fából készült remekmű szolgáltatta, amit a bátyád készített. Meg van még az eredeti alkotás? Hajlandó lennél valamikor megválni tőle, árverésre bocsátani, ahogy azt például Alan Wilder tette a saját Depeche Mode, Recoil emlékeivel?

Claus Larsen: Jelenleg is meg van az eredeti alkotás és soha sem fogom eladni. Én és a családom személyes konfliktusok, okok miatt sajnos már nincs semmilyen kapcsolatban a bátyámmal. Ez az egyetlen kézzelfogható emlékem róla és mindig felvidít, amikor a kezembe veszem. Remélem Alan Wilder sem fogja megbánni, hogy megválik a DM emlékeitől. De az is lehet, hogy egyes embereknek szükség van némi "nagytakarításra" amikor elérnek egy bizonyos kort... Na most, ezek után lehet hogy Alan fenékbe rúg majd, ha esetleg találkozok vele és akkor megírhatom az Adrenalin Rush második részét... :)

AlanTheWild: Zárógondolataid a Solitary Confinement-tel kapcsolatban?

Claus Larsen: Nagyon jó érzésekkel gondolok azokra a napokra és boldog vagyok hogy akkor a színtér egyik szereplője voltam. El sem tudom képzelni, hogy milyen lenne a mostani helyzet, ha az emberek ugyanúgy támogatnák az együtteseket most, mint tették azt akkoriban... Azt hiszem, hogy sok akkori együttes nem is jött volna létre, ha a mostani feltételekkel találkoznak. Vigyázat, egy kicsit megkeseredett és kissé (nagyon) megöregedett ember panaszkodásaként hangozhat ez! Nagyon sok pozitív hatás és legfőképpen hit volt akkoriban a színtér szereplőiben. Most csak azt hallani, hogy együttesek fejezik be a karrierjüket, kiadók szűnnek meg, koncerteket kell elhalasztani, lemondani. Ha a rajongók is szeretnék azt a pezsgést és színvonalat visszakapni, ami a 90-es években volt, akkor kibaszottul támogatniuk kellene a megjelenő, feltűnő új bandákat és kiadókat. És akkor a madarak újra dalolni fognak...

A sorozat előző részei:
-  Leæther Strip története - 1. rész
-  Leæther Strip története - 2. rész
-  Leæther Strip története - 3. rész