Orange Sector - Der Maschinist

Old-school EBM is not dead! Elcsépelt bevezető, de most talán több szempontból is alkalmazható. Az Orange Sector egyrészt a stílus egyik nagy öregjének számít, másrészt úgy néz ki, hogy a klasszikus EBM, az igazi "test-zene" néhány éve tartó reneszánsza nem akar lecsendesedni. Szerencsére...
 Az Infacted Recordings-nál második aranykorát élő német duó egy 333 példányra limitált EP-vel vezeti fel a hamarosan érkező új albumát (Vorwärts nach Weit) és egyben ünnepli 20 éves fennállását.
A címadó dal - túlzás nélkül mondhatom - méltó társa lehet az Orange Sector korábbi sikeres dalainak, klasszikusainak (Für Immer, Kalt Wie Stahl). A nyers, borízű német nyelvű vokál minimalista zenei alapokra épül, amit az első refrénnél felbukkanó szintén egyszerű dallam hihetetlenül felpezsdít. A házon belül - Martin Bodewell - által készített verzió ezt a dallamot helyezi előtérbe, de alapvetően egy Extended Version-nek tekinthetjük ezt a remixet: tökéletes!
A Der Maschinist további verziói is kellemes meglepetést tartogatnak!


Az Aminista remix például egy gyors, keményebb verziójával az industrial hatást erősíti, míg az AD:Key az EBM és a dallamosabb electro ötvözését végzi remekül.
A Freqeunzangriff egy "szabványos" Orange Sector "iparosmunka", B-oldalnak megfelelő, de semmit több. Ezzel szemben a második B-oldalnak is tekinthető Touch két verziója az Orange Sector szinti-poppal átitatott korszakába vezet vissza. A dal a skót Secession 1984-es szerzeményének feldolgozása, Darrin Huss vendégvokáljával. Az EP tartalmaz egy kicsit feszesebb Orange Sector és egy lágyabb Psyche verziót is.
Három korábbi dal (Krieg und Frieden, Arbeit ist Not, Die Zukunft) 2012-es újraértelmezése, illetve remixe teljesíti ki a már-már album terjedelmű középlemezt. Változatos verziók ezek, néha a minimalista electro, néha pedig a ma trendibb aggrotech felé húzzák el az eredeti kompozíciókat.


A címadó dal telitalálat, újabb Orange Sector "sláger" született. Az EP bebizonyítja, hogy az old-school EBM nem feltétlenül kell hogy önismétlő sablonokba fulladjon.  
ATWEMRS: 8

Aesthetic Perfection

Az Aesthetic Perfection már az első albumával felhívta magára a figyelmet. A Daniel Graves (valódi név: Daniel Long) által életre hívott egyszemélyes projekt először különböző kiadói válogatásokon tűnt fel. 2002-ben a Dependent Septic III, illetve 2004-ben az Out Of Line által kiadott Machineries Of Joy Vol. 3 jelentette az első megjelenéseket. Én magam is az utóbbin megjelenő I Belong To You-t hallottam legelőször és tartom azt mai napig a legjobb Aesthetic Perfection dalnak. Végül a projekt otthona az Out Of Line kiadó lett, míg Daniel Graves pedig a tengerentúlról Ausztriába költözött.

A 2005-ben megjelenő Close To Human nem okozott csalódást! Az album sok stílust ötvöz, a kezdő zenekarok bátorságával, nemtörődömségével. Kapunk zaklatott noise alapokon nyugvó dalokat, táncparkettre szánt aggrotech-et (Architect, Fix, Coward), lebegős IDM-et (Overcast, Ersatz) és még ambient nyugalmat is (Relapse, Reset). Az album nálam vita nélkül benne volt, benne van a 2005-ös év legjobb 10 albumában.

Aztán 2008-ig csak egy-két remix jelent meg, míg végül napvilágot látott a második nagylemez: A Violent Emotion címmel. Találunk rajta kiemelkedő dalokat (Schadefreude, The Siren), változatos is, de talán kisebbet "üt", mint a bemutatkozó album.
Egy érdekes dolog is felmerül az albummal kapcsolatban!
A The Ones dal kapcsán nekem minden esetben a Lola Angst Ziggy'z Lullaby száma ugrik be... Azonos kiadónál vannak, azonos időszakban jelent még a két dal. Lehet hogy csak kölcsönös inspirációról van szó?

2010-ben szerzői kiadásban jelenik meg a The Devil's In The Details EP. Ennek az okát is kutathatnánk, minden bizonnyal az ördög a részletekben rejlik. Talán Daniel Graves nem volt elégedett a kiadó támogatással, így próbálta kicsit saját kezébe venni a marketing folyamatokat?

Ez volt az ok vagy sem, a 2011-es album kiadói támogatására már nem lehet panasz! Az All Beauty Destroyed normál és limitált 2CD-s kiadásban jelent meg, az Inhuman EP kíséretében. Ez egyébként tökéletes választás, mivel ez az egyik legjobb dal az albumról: az egyszerű, néhány hangból álló, de nagyon jól eltalált dallam szinte felkínálja magát a remixelésre.
Daniel Graves vokálja ezen albumon változatos módon jelenik meg. Van amikor torzítás, vagy kevés torzítással, de nyers punk-os hatása van (A Nice Place To Visit), előkerül a vokóder is (Inhuman), illetve van érzelmes, "valódi" ének is zongorakísérettel is (All Beauty Destroyed).
2012-ben az albumról kimásolt A Nice Place To Visit is kiérdemelte a EP-ként történő megjelenést.
Az Aesthetic Perfection üde színfoltot jelent az alternatív elektronikus színtéren, Daniel Graves pedig 100%-ot nyújt a színpadon, így mindenképpen érdemes ellenőrizni, hogy hogyan működnek kedvenc AP dalaink a színpadon!

2012. július 17-én a Negative Art szervezésében az A38-on fellép a Combichrist az Aesthetic Perfection társaságában!

Alien Vampires - Harshlizer

Ha az Harshlizer album zeneileg feleannyira lenne izgalmas, újszerű, mint amennyire provokatív és megbotránkoztató akar lenni a borító képi világa; akkor egy jó albummal lenne dolgunk...
Sajnos az Alien Vampires-nek polgárpukkasztani jobban sikerült vizuálisan, mint egyedi zenei alkotást összehozni.
Nem friss anyagról van szó - 2010 decemberében jelent meg - de most került rá a sor, hogy komolyabban meghallgassam. Ha már így tettem, azt gondoltam: leírom a véleményem.
Bár az angol-olasz projektről a kiadó promóanyagok azt állítják, hogy a psy trance, az industrial, az EBM és a metál egyedi kombinációját kívánják megvalósítani, amit én hallok az nem más, mint egy Combichrist, Agonoize és Amduscia keverék.

Ettől még persze lehetne jobb a véleményem, de igazából az album nekem nem mutat semmi egyedit: minden olyan építőelemet felhasználtak ami a hellelectro, aggrotech, terror EBM körökben kötelező kellék, de semmivel sem tűnnek ki az eléggé népes nemzetközi mezőnyből.

A vér, a szex, a drogok tematikus kihangsúlyozása meg egyrészt túl egyértelmű és - a megvalósítás oldaláról pedig - túl mesterkélt.

Jól jelzi az albummal szemben táplál ellenérzéseimet, hogy szerintem kiemelkedik a dalok közül a See You In Hell, ami "sajnos" egy Suicide Commando feldolgozás, és mint feldolgozás nem is rossz. Az Industrializer még erősíti is a belga legendára való hivatkozást: zajosabb, valóban modern hatású ipari mű akar lenni, de aztán a dal valódi TBM-be csap át. Megmarad, megmaradhat a fejekben/fülekben még a Evil Bloody Music is (nem véletlen, hogy a limitált 2 CDs verzióban ez a dal szerepel 6 remix formájában), ami egyértelműen válasz a Metall Machine Music klasszikusra.
Csakhogy amíg a Die Krupps esetében egy igazi energiabombáról beszélhetünk, addig az Alien Vampires dalba foglalt üzenete egy energiaital, aminek hatása erősen kétséges.

Ha végighallgatjuk az albumot, akkor max. 2-3 dal marad meg bennünk egyedi, különálló élményként. Ennél egyértelműbb kritika nem szükséges...
ATWEMRS: 4