First Aid 4 Souls - Dark Tunnel

Ismerős, egyszerű alapanyagokból is lehet kiemelkedő minőségű ételt főzni – csak érteni kell hozzá. Ez volt az egyik gondolatom, amikor a First Aid 4 Souls aktuális albumát hallgattam végig, immár sokadszor.

Az egész nagylemezre igaz, hogy folyamatosan azt a kellemes érzést kelti a hallgatóban, hogy elemeit tekintve ismerős dologgal áll szemben. Ennek ellenére kijelenthető, hogy saját karakterrel rendelkező dalokat eredményezett a megszokottnak tekinthető összetevők felhasználása.

Lehet, hogy Gazdag István a nosztalgiára is rájátszik, kihasználja azt, hogy jobban kedveljük az ismerős építőköveket, motívumokat, amikor valami új alkotást nézünk, látunk, figyelünk, hallgatunk? Nem tudom, mindenesetre többször elkapott a „Pecsa kistermes” érzés miközben az albumot hallgattam!

A jól behatárolható stíluselemek ellenére vagy éppen ennek köszönhetően a Dark Tunnel egyszerre változatos és koherens.

A változatos hangulati elemek megjelenését a vokál (Mortum) is támogatja. Bár sok együttes, projekt kezd, kezdett el tiszta énekhangot alkalmazni, én még mindig kedvelem azt, amikor az énekhang, illetve annak torzítása, manipulálása révén a zene újabb – aktív – réteget kap.

Ezen az albumon is van hozzáadott értéke a vokálnak, ami ráadásul a változatos „kezelések” után más és más hangulatot, jelleget ad az adott dalnak: a düh, kétségbeesés, agresszió, félelem, szomorúság. Ez mind-mind megjelenik az érzelmi spektrumon.

A címadó Dark Tunnel hozza talán leginkább a tengerentúli electro-industrial etalont: lüktető elektronika, pulzáló hangok, menetelős ritmus és a mindezt körbevevő effektek, zörejek tökéletes cyberpunk hatást eredményeznek.

A Nothing Keeps My Mind Clear-t és az Inside There Is No God dalokat is lehetne talán ide sorolni, de inkább ezeknál az IDM és némi ambient kúszik be a hallójáratainkba.

A Back To Dust, A Place To Rest és a gregorián (?) kórussal és húzós gitárral operáló Dead Life To The Sons Of Men pedig inkább már a kontinentális dark és crossover electro hagyományait követi.

A viszonylag lágyabb tételek sem töltelékek az albumon! Sőt! A Sleeping In Death egyértelműen a kedvencem! A korábban már általam kiemelt torzított vokál hozzáadott értéke itt mérhető le a legjobban. Az újra és újra erőre kapó dallam, az alapmotívum napokra megragadt a fülemben, fejemben! Mestermű! A Let The Man Just Born sem a gyors, agresszív részét képzi albumnak. Meglepő lehet, de én – mint kényszeres címkéző – simán rárakom a (dark) szinti-pop jelzőt erre a dalra.
Alig több mint 40 perc a teljes időtartama az albumnak, így nekem nagyon hiányzik 2-3 remix, bónusz dal a „végéről”! Nagyon érdekes lett volna meghallgatni néhány dalt, más irányból megközelítve.
ATWEMRS: 8

Planet://Damage feat. Emke - Angst

Hatalmas erővel bír. Annyira hatalmas erővel, hogy még a Nagy Öregek is félve gondolnak rá. Egyesek ellenfelet, vetélytársat látnak benne, de azért volt olyan, akit szövetségesének tekinthet: Zoth-Ommog és ő például kölcsönösen tisztelték egymást.

A másvilági lény számunkra elképzelhetetlen módon osztotta meg tudatát, figyelmét. Egyszerre számtalan dologra tud, tudott koncentrálni. Hogy ezt a képességét minek köszönhette, senki sem tudta, tudja. Vannak akik azt állítják, hogy a végtelennek tűnő energia a külső kozmosz ismeretlen területéről származik. Mások azt állítják – rettegve – hogy sötét, ősrégi mágia mozgatja fáradhatatlanul. Vannak hitetlenek, akik egyszerűen a mérhetetlen mennyiségű kávénak tudják be azt, hogy képes napi min. 30 óra aktív tevékenységre.

Csinált már rádiót, filmet. Írt könyvet, blogot, magazint. Szervezett zenei eseményeket, szubkultúrát, közösséget.

Most aktív tudatának egy picinyke szeletét újra a zenére irányította: emberi avatárja és Planet://Damage projektje révén próbál újra bizalmunkba férkőzni.

Idén már megjelent egy album – Snapshots of A Surveillance Manifesto – de újabb akciójához megnyerte, (megszállta?) Emkét a Black Nail Cabaret-től és a legendás Martin Bowes-t (Attrition) Two Gods kiadóját.

A korábbi anyagból kiindulva arra számítottam, hogy electro-industrial agressziót kapunk, de sokkal nyugodtabb hangulattal találkozhatunk az EP-n. Techno, szint-pop, Jean-Michel Jarre űrzene, EBM. Sokféle hatást felfedezhetünk, ha akarunk, de a lényeg, hogy egy nagyon jól összerakott (masterelt?) anyag, ahol minden effekt, sáv, vokál jól hallatszik. Az Anne Clarke-ot idéző „spoken words” betétek és Emke bársonyos, búgó hangja megnyugtatóan terül el a lüktető elektronikán.

Daniel Myer (Haujobb) – szerencsére – nem tolta el absztrakt, minimál vagy IDM fázisba a dalt, inkább egy klasszikus, extended klubverziót készített nekünk ami még a Petőfi Rádión is pöröghetne (nem fog). A háttérbe több ipari zaj vegyül, de éppen annyira, hogy ettől feszesebb legyen.

Innovatív módon a digitális letöltés még audiokommentárt is tartalmaz, amiből például azt is megtudhatjuk, hogy az Ambient változat volt igazából az eredeti változat. A több mint negyedórás időtartam és a verzió jellege miatt is azt gondolom, hogy megfelelő helyzet, lelkiállapot kell a dal végighallgatásához. Nem biztos, hogy egy hosszú, éjszakai autópályás vezetéshez jó választás, de egy álmatlan téli éjszaka túléléséhez – ha már ilyen körülmények között született – tökéletes választás. (Az old-school Delerium fanok mindenesetre könnyes szemekkel fogják hallgatni, miközben azon merengenek, hogy mi lett volna ha nincs a Silence...)

ATWEMRS: 7

Total Terror (Leæther Strip, Noisy Deafness, Munkás) - koncertbeszámoló (Budapest, 2015. május 2.)

2010 után újra hazai földön üdvözölhettük a Leæther Strip kötelékében Claus Larsent és Kurt Grünewald Hansent. Ráadásul most teljes műsor várt ránk a Noisy Deafness és a Munkás felvezetésével a Dürer Kertben.

Első fellépőként a Munkás minimalista electroja be- és megmutatta az alternatív elektronika eredetforrását: dühös és kétségbeesett, elitellenes társadalomkritika, a punk gyomorba vágó egyszerűsége hajszálpontosan digitalizálva: jéghideg hangzás amiben minden hang és szó szikeként hasított bele a hallgatóságba vagy éppen pusztuló gyárak vasbetonjából kimeredő rúdacéljaként nyársalta fel a megjelenteket. 

Edit this setlist | More Munkás setlists

Furcsa talán ezt mondani, de az este legsötétebb, leginkább nyomasztó hangulatú perceit köszönhettük Thamásnak. A Kliniket, Suicide-ot megidéző, totális kilátástalanságba taszító koncert után szinte biztos, hogy mindenki megtalálhatta saját életében, sorsában azt pozitívumot, azt a minimális esélyt amit érdemes megragadnia.

Hiteles előadás volt, egy hiteles előadótól!

A Noisy Deafness következett dallamosabb, táncolhatóbb elektronikájával. EBM ötvöződött future-pop szintetizátor riffekkel. Fémes effektek, szinti-pop dallamokkal. A Comfort című dalra már korábban felfigyeltem, így kifejezetten örültem, hogy ez is elhangzott a színpadon!

Edit this setlist | More Noisy Deafness setlists

Mindenkinek ajánlom ezt a dalt, mert a menetelős 4/4-ben felcsendülő ipari hangok, majd a megjelenő dallam egy igazán lendületes eredményt hoz létre, amit egy kicsit visszatekintős de a fiatalabbaknak is befogadható. Az előadót arra biztatnám - ha egyáltalán számít a véleményem - hogy ezt az utat folytassa! Én mindenesetre megpróbálom követni a projekt sorsát!

Kifejezetten változatosak voltak a zenei alapok: a mérges electro-industrialtól a laza electro-popig. Ha konstruktív kritikát kellene megfogalmaznom, akkor az annyi lenne, hogy a vokál lehetne bátrabb, akár effektek szintjén, akár stílusában. Mondjuk én könnyen beszélek, mert nem nekem kell a színpadon lennem! ;)

A nap főeseménye következett és rögtön az utolsó kislemezről egy igazi old-school EBM döngölés a Dirt! A koncert első fele teljes mértékben a Leæther Strip életmű alapköveire épült.

A Strap Me Down, Adrenalin Rush és társaik a megszokott hangulatot idézték elő, de nekem is meglepő volt, hogy milyen jól "működött" a Don't Tame Your Soul felpörgetett, koncertváltozata! Nem gondoltam volna, hogy az eredeti változatnál lehet jobbat csinálni. Hihetetlen magas volt az energiaszint mind a színpadon, mind pedig az első sorokban. Claus Larsen figyelmeztetése így mindenkinek szólt: Vigyázzunk magunkra, nem vagyunk már tinédzserek!

Edit this setlist | More Leæther Strip setlists

Az In Your Room szerepe így igazából kettős volt: egyrészt a pihenést biztosította mindenkinek egy kicsit, másrészt felvezette a két ráadás nosztalgikus visszatekintését. A korábbi koncertek programja alapján várható volt, hogy több feldolgozás is előadásra kerül. Aggódtam, hogy milyen leszek ezek fogadtatása, de teljes mértékben illeszkedett a koncert hangulatába és az aktív közönség is jól fogadta fiatalkoruk nagy slágereit kicsit másképpen.

Köszönet a 101 Klubnak az eseményért!

Seven Trees - Expanding The Unknown

A Seven Trees bemutatkozó albumáról már 1997-ben elragadtatott hangon írtam volna, ha létezett volna ez a blog...
Nem tudnék kedvencet választani az "eredeti" nagylemezről, mert hihetetlenül összeszedett, egységes koncepcióra épülő, de mégis különböző hatású dalokból áll az album, mely kis híján a szemétben landolt.
Ugyanis a Claus Larsen és a svéd együttes által megerősített sztori szerint, Claus a Zoth Ommog kiadó irodájában egy kidobásra szánt demókazetták között találta meg és javasolta megjelentetésre az anyagot a kiadó vezetőinek.
Eddig alapvetően szkeptikus voltam és egyszerű zenehallgatóként főleg marketing fogásnak tartottam a "remastered", "újrakevert" címkékkel piacra dobott lemezeket. A Seven Trees 1997-es eredeti Embracing The Unknown albuma és az Infacted Recordings által - 8 dallal (!) bővítve - kiadott Expanding The Unknown azonban minden kétkedésemet elsöpörte!
Elég csak meghallgatni a demonstrációs célzattal feltöltött összehasonlítást, összevetést és minden egyértelmű lesz:

Az újrakevert, kiadott album valóban új dimenziókat nyitott meg: mélysége lett minden dalnak, jól elválaszthatóan szólnak a különböző sávok, mégis egységesebb lett így a hangzás. Ez az album számomra a tökéletes példa arra, hogy nem minden esetben a gyors tempóval, az egymásra halmozott hangsávokkal, a brutálisra torzított vokállal lehet dark-electro dalt összerakni.

A Submission nyitódalként tökéletes: lassú zongorafutamok után, lüktető elektronika következik, jellemzően suttogósra torzított vokállal. Az Overload hasonló módon építkezik, itt sem BPM a lényeg, hanem a különböző motívumok megjelenése, eltűnése, egymásra épülése.
A Stale fel-felgyorsuló tempója mindenkit arra ösztönöz, hogy a táncparkett sötét(ebb) sarkában keringőzzön a gondolataival. Sok hatást ötvözése szinte védjegye ennek az albumnak. A Going Down például ambient intro után vált át dark-electro-ra, de szinte minden dalban van zongora, vagy vonósakat idéző betét is (pl. Desire Slowly Bursting). A zajosan, ipari zörejeket felvonultató, dark ambient The Unknown egy másik, még sötétebb dimenzióba lép át, ahonnan a To Live Is Regret próbál minket visszarángatni.
A bónuszként következő 8 dal részben a The Sum Of All Fears demókazettáról került fel az albumra, részben pedig különböző válogatásalbumokon megjelent dalok kerültek összegyűjtésre, tovább emelve, növelve a kiadvány értékét, minőségét.

Egy igazi - méltatlanul feledésbe merült - klasszikus, modernizált új kiadása. Mindenkinek ajánlom, aki nem a "gyorsasági verseny" miatt kedveli az alternatív elektronikus zenéket! 
ATWEMRS: 8

Leæther Strip - In Broken Homes/Paranoia 13

Bár úgy néz ki, hogy már a majáknak sem lehet hinni (hol van a világvége????) de legalább egy biztos pont van a Világegyetemben: Claus Larsen munkamániája.
Ebben az évben a Leæther Strip digitális formában kiadott egy Shock Therapy feldolgozást (I Can’t Let Go) és a nagyon különleges Object ÆP-t, valamint egy Klutæ összefoglaló válogatást: EXEcution címmel (mindkettő a Emmo.biz Records gondozásában). A rengeteg koncert és fesztiválfellépés mellett Claus Larsen elkezdte egy új instrumentális album munkálatait, mely a legendás dark ambient remekmű, a Serenade Of The Dead folytatása lesz.
A Leæther Strip 2013-ban fennállásának 25. évfordulóját fogja ünnepelni. Ennek alkalmából egy dupla A-oldalas digitális kislemez jelenik meg az új év első napján!


A In Broken Homes jól reprezentálja a Leæther Strip sötét, keményebb oldalát. Közepes mértékben torzított vokál, vonósok erőteljes basszusfutamokkal (mely az egyik a Claus Larsen-re jellemző védjegyek közül), melyek egy gyors tempójú electro-industrial hangzást hoznak létre, a Self Inflicted korszakra jellemző módon.
A Paranoia 13 a Claus Larsen-t ért különböző inspirációs források eredményeképpen, azok keverékeként jött létre: dallamos, szintetikus hangzás, mely a new wave időszakát idézi meg, de kis adag EBM is érzékelhető. Egy hosszú, samplerezett - paranoiáról szóló orvosi dokumentumfilmből származó - beszédhang után Claus minimálisan effektezett hangja indítja a dalt, mely lassan alakot ölt és tempós electro ütemekkel eléri azt, hogy lassan önkéntelenül is táncolni kezd a hallgató.
A kislemez tartalmazza még mindkét dal instrumentális változatát is. Ezek a "lemeztelenített" verziók is jól működnek, mindkettőnek sajátos, egyedi hangulata van, mely az eredetiktől teljesen eltérő érzésekkel tölti el a hallgatót.
Ez a speciális kiadvány a Leæther Strip Bandcamp oldalán rendelhető meg: http://leaetherstrip.bandcamp.com/.

ENGLISH VERSION

We can not trust Mayans now (where is the end of the world????) but there is at least one fix point in the Universe: Claus Larsen’s workaholism.
In this year Leæther Strip released a digital download single a Shock Therapy cover (I Can’t Let Go) and the very special Object ÆP too, as well a Klutæ retrospective compilation: EXEcution (both on the fine Emmo.biz Records). Beside the many live performance, festival appearances Claus Larsen also began work on a new instrumental album, the second installment of the Serenade Of The Dead, the legendary dark ambient masterpiece.
To celebrate the 25th anniversary of Leæther Strip, a special double A-side digital single will be released on the very first day of new year.

In Broken Homes represents the harsh side of Leæther Strip. Moderate distorted vocal, some strings with driving bassline (one the most famous trademark of Claus Larsen) makes the track an up-tempo electro-industrial tune, similar to the Self Inflicted era.
Paranoia 13 is a good mixture of Claus Larsen’ different source of inspirations: melody, synths sound comes from new wave era and a small doses of EBM can be found too. After the long sampled speech (from a documentary about paranoia) Claus slightly filtered vocal starts and the tracks slowly turning into a danceable electro tune and you will move into the dancefloor involuntarily.
The singles featuring the instrumental versions of both tracks. These stripped down mixes are working well, both have a special atmosphere, brings totally different emotions to the listeners like the original versions.
This special release can be purchased via Bandcamp site of Leæther Strip: http://leaetherstrip.bandcamp.com/.

Net.Ware Years Of Yearning

Az Electro Arc kiadó továbbra is maximális fordulatszámon pörög! Ennek eredményeképpen már itt is van  a 2012-es év első minőségi underground electro válogatása!
A Net.Ware Years Of Yearning címre hallgató kiadvány erőssége újfent az, hogy egy-két ismertebb név mellett felvonultatott kevésbé ismert, "rejtőzködő", újonc együttest is.
Az egyik húzónevet jelen esetben a Severe Illusion jelenti, akik electro-industrial területén már mindenképpen számítanak "valakinek". A Clear Head remixe és a Synaptic Defect, Nemesis21 dalai jelentik a válogatás legkeményebb "pontjait", durvább oldalát: ezeknél a kiváló electro-industrial daloknál csak szelídebb pillanatok várnak ránk.
A legnagyobb kedvencem az E-gens hihetetlenül eltalált szinti-pop dala - The Song Of Sky Gears - , ami jelenleg állandó rotációban van nálam. Egyszerűen zseniális a lágyan vokóderezett vokál, a dallamos refrén. Mind.In.A.Box rajongóknak (is) kötelező!

  02 (E-Gens) Years Of Yearning [02] The Song Of Sky Gear by electro-arc

Az EGOamp, Superikone és a Ohrenfleisch dalai is a lágyabb elektronika irányából érkeznek, de az ő esetükben már némi sötétebb háttérre, valamint new wave hangulatra is számíthatunk.


Vannak persze kevésbé pozitív momentumok is: a Doc Feel előadásában elhangzó Rebel még jó is lehetne, csak éppen nem lehet eldönteni, hogy szándékosan szorult-e a zene a mikrofonba suttogott, hörgött vokál "mögé". Ha ez egy rosszul sikerült masterelés, mixelés eredménye, akkor elnézést kérek a projekttől a pellengérre állítás miatt, de ha szándékos kompozícióról van szó, akkor ezt nagyon elhibázott lépésnek tartom. Értékelhetetlen...
Amikor az EugeneKha Space Wanderers dalához érünk, vegyünk kezünkbe egy Asimov könyvet! A lassan kibontakozó ambient hangszőnyeg, tökéletes háttérzenét szolgáltat a sci-fi mesterének lassú folyású, de egyben monumentális történeteihez. A könyv olvasását a Minor tempósabb - Delerium-ot idéző - dala alatt is folytathatjuk!
A minimal elektronika sötétebb oldalát is találnak kedvükre valót: a Die Produktivität személyében.

Mindent összevetve a sorozat ezen tagja a lágyabb elektronikát és a keményebb, táncolható electro-industrialt vette célkeresztbe és elég jó találati aránnyal! Hangulatában, stílusában változatos lemez, egy-két gyenge momentumtól eltekintve mindenkinek ajánlom! 
ATWEMRS: 7