Leæther Strip - Æppreciation

A 2014. december 12-én megjelent Æppreciation album feldolgozásokat tartalmaz, de nem ez Claus Larsen első ilyen jellegű próbálkozása.

Hiszen volt már például Kraftwerk újraértelmezés, Soft Cell tribute EP is a Leæther Strip történetében. 2012 végén pedig - először saját szórakoztatására - megpróbálta néhány kedvencét feldolgozni. Ez a próbálkozás végül digitálisan kiadott kislemezek sorát eredményezte.

Az  Æppreciation album ezek egy részét gyűjti össze, de  a 17 (!) dal többsége korábban semmilyen formában nem jelent még meg.

A hagyományoknak megfelelően - vagy ahogy a Decay EP-nél is tapasztalhattuk - nincsenek radikális átdolgozások. Bár az eredeti dalok a Leæther Strip-re jellemző melankolikus new wave, EBM, electro erőtérbe kerülnek áthelyezésre, de mindeközben megtartják eredeti karakterisztikájukat is: ennek köszönhetően pedig az album szórakoztató, változatos.
A változatosságot az is biztosítja, hogy nagyon különböző stílusú előadók, dalok kerültek kiválasztásra.  

Elsődlegesen természetesen Claus Larsen fő idoljai adják az inspirációs forrást: Soft Cell, Depeche Mode, Bronski Beat, Fad Gadget, Yazoo. De azért akad jó néhány meglepetés az előadók kiválasztásában is. Pl. Cher vagy éppen a T. E. Ford által is megénekelt 16 Tons. Meglepetések adott dalon belül is előfordulnak. A Judas Priest Breaking The Law-ba például némi Photographic vegyül.
Az album legjobb dalai: Decay, Back To Nature, T.V.O.D., Lie To Me.
Az albumhoz tartozik még a négy dalt tartalmazó Dirt EP is, ahol a címadó dal valamint a The Gift Die Krupps remixe az old-school EBM kedvelőinek szerezhet kellemes perceket.
A digitális verzió mellett az Emmo.biz kiadó CD-n és limitált dobozban is kiadta az albumot!

Tisztelgés sok-sok műfaj óriásának, egyben nosztalgikus visszatekintés a 70-es, 80-as, 90-es évek zenei tengerének (új) hullámaira.

ATWEMRS: 8

Invasion Of Female Logic - Alternativlos

A férfi előadók, együttesek, frontemberek által uralt (zenei) világban nem könnyű érvényesülni nőként. Petra Kutschera - az Invasion Of Female Logic szóló projekt keretében - ezen állapot, trend megváltoztatására tett, tesz egy nagyon határozott kísérletet.

Bevallottan a különböző old-school irányzatokból merítve az ihletet az eddigi munkássága során, időközben a felállás kibővült. Thorsten Krätke (Industrial Organisation) és Ace Raumass (Y-Orbit) nyújt erősítést, leginkább a koncerteken.

Az Electro Arc digitális és fizikai formátumban is kiadta az Alternativlos albumot.

Az album leges-legjobb dala és egyben jelenleg az egyik nagy kedvencem: a Trendsetter, ami egy minimalista, Kraftwerk-szerű dallamot, Anne Clark-ra emlékeztető vokált ötvöz. Ez a dal reprezentálja talán legjobban az album hangzását, de az album nagyon sok stílust, hatást használ fel a EBM-től kezdve, a new wave-en keresztül a szinti-pop dallamokig. Itt van rögtön a Big Fish, melynek infantilis, vidám futamai alatt Falco képe villan be, míg a Frontfrau body-popja bármelyik And One albumon elférne.

A vidám kikacsintások mellett vannak sötétebb tételek is pl. a Face To Face és a Shadow World dark-electro-ja.

Adott dalon belül is megy a játék a stílusokkal: a Big Brother EBM alapjaira, dallamosabb refrén települ. A stílus kavalkád nem okoz problémát, van egy végig jól azonosítható profilja a nagylemeznek, ami nem más, mint Petra Kutschera egyedi hangja. Nem virtuóz vokál ez, de mégis képes a határain belül egyszerre egyedi hangulatot teremteni és egyben kötőelemként működni.
Az album másik kiemelkedő pillanata a Soulsister egyszerű gitár riffjét felvonultató new wave himnusza.

Változatos album, old-school veteránoknak és azoknak, akik nem az éppen legdivatosabb, legtrendibb zenékre kíváncsiak.

ATWEMRS: 7

Értékmegőrző 4: Dive - Box

1995-ben már kiadott egy gyűjteményes "dobozt" a Discordia kiadó, mely Dirk Ivens 1991-93 közötti működését foglalta össze.
De az Out Of Line még mélyebbre merült a belga egyszemélyes projekt életművébe és egy - majdnem - teljes összegzést jelentetett meg 2012-ben.
A minimalista zajzenét felvonultató első albumtól - Dive - induló 8 (!) lemezes kiadvány tökéletesen példázza azt ami miatt - még mindig - érdemes fizikai hanghordozót vásárolni:
- minőségi, könyvjellegű, keményfedeles kialakítás;
- fantasztikus képek (közte egy magyar fotós - Davina - által jegyzett is!)
- pontos információk a dalokról, koncertekről.
Kiemelkedő élményt kapunk azért is, mert valóban teljes áttekintést kapunk a Dive által képviselt folytonosan változó, de mégis egyedi hangzásvilágról.
Átélhetjük, ahogy az iszonyatosan lecsupaszított zajokból induló első dalok után már 1991-ben megjelenik (Final Report EP) a Dive-ra jellemzői szikár, feszes minimal EBM.
De közben végig ott visszhangzik - hol erősebben, hol gyengébben - nagyon sok hatás: a punk, a Suicide-féle underground (ennek egyértelmű jele a Rocket U.S.A feldolgozás), Kraftwerk krautrock (pl. 39 Stitches), martial industrial, new wave,  kísérleti elektronika és még sok minden más.

Nagyon tanulságos végighallgatni, sorrendben (!) a lemezeket és érzékelni, átélni 14-16 évnyi alkotást, változást.
Fanatikus Dive rajongók persze sorolhatnának esetleges hiányzó ritkaságokat, de nagyon nehéz lenne belekötni ebbe a kiadványba.
Az eredeti 1.000 példányos limitált verzióhoz 60-70 € közötti áron még hozzá lehet jutni, de hivatalosan "sold out" státuszról beszélhetünk.
A kiadó - érezve a keresleti oldal aktivitását - gondolom ezért is adott ki 2 lemezes zanzát idén, mely könnyebben hozzáférhető.
Összegezve: ilyennek képzelek el egy teljességre törekvő, visszatekintő válogatást!

Metroland - Mind The Gap

Az Alfa Matrix nem árul zsákbamacskát! Ez azért szögezhető le egyértelműen, mert a belga Metroland bemutatkozó nagylemezéhez kapcsolódó kampányban, a Kraftwerk hivatkozások sűrűsége eléri a min. három előfordulást bekezdésenként.
A kiadó egyrészt így megpróbálja elérni a német legenda rajongótáborát és egyben jelezni, hogy milyen jellegű zenei utazásra (metrózásra) számíthatunk. És igaz, ami igaz: analóg szintetizátor futamok, robotvokál, lassan felépülő, de egyben fülbemászó dallamok vezetnek át minket az album egyes állomásain.

Az Enjoying The View, a The Passenger, a M-e-t-r-o egyértelműen a Kraftwerk-i örökséget képviselik, valamint a Travelling erre a legjobb példa, mely egyébként a kedvencem az albumról!
Aztán vannak olyan elemek, dalok is melyek esetében a Lassigue Bendthaus mérnöki pontosságú dalstruktúrájára, némi EBM utánérzéssel ugrik be (pl. például a címadó Mind The Gap), ami nem véletlen: a Metroland tagjai, bár titkolják személyazonosságukat, de annyi tudható róluk, hogy nem ismeretlenek a sötétebb elektronikus zene területén..


A limitált verzión megjelent remixek kellemes meglepetést okoztak! Ugyanis arra számítottam, hogy a nagyon hasonló zenei koncepciót képviselő közreműködők - pl. Komputer - egysíkú, sablonos átdolgozásokat produkáltak. Épp ellenkezőleg! Kicsit az unalom veszélyét magában rejtő "normál" album mellett, a második CD bátrabban barangol a 80-as évekbeli hangzás, a minimál elektronika területén.

Kraftwerk-hiányban szenvedőknek tökéletes album, azonban fennáll a túladagolás veszélye! Csökkenti ennek az esélyét a limitált verzió második CD-je, ami változatosabb hangzásvilágot képvisel a felvonultatott remixeknek köszönhetően.
ATWEMRS: 7

Fülbemászó 8.: Oil 10 - Lost In Metropolis

Photo by Stéphane Burlot, all rights reserved!

Megismerkedésem az Oil 10 projekttel jó példa arra, hogy egy jól összerakott válogatás CD és egy monumentális fesztiválprogram is segíthet abban, hogy új zenei kedvencekre bukkanjunk.

Gilles Rossire 1998-ban indult zenei tevékenységére az Alfa Matrix által kiadott Cyberl@b V.4.0 válogatás CD-n figyeltem fel  2003-ban. A CD-n publikált dal a Lost In Metropolis volt, mely - a rovat címének megfelelően - azonnal megragadt a fülemben, fejemben és n-szer meghallgattam egymás után.
Elképesztően eltalált hangulatú szerzemény: mintha a Kraftwerk találkozott volna egy röpke időre Jean-Michel Jarre-ral, és együttműködésüket egy csipetnyi electro-pop fűszerrel is megbolondították volna.

2005-ben a lipcsei WGT-n nem is volt kérdés, hogy az Oil 10 fellépésére is ellátogatunk. Az eseményre Budapest külvárosát idéző környezetben, egy lerobbant moziban (?) (UT Connewitz) került sor.
Gilles Rossire egy kb. 5-7 dalt tartalmazó rövid műsorral készült, így eléggé érdekes helyzetbe is került, amikor a közönség (kb. 30 fő volt jelen) visszakövetelte és a színpadmester is jelezte, hogy mehet a ráadás.

Photo: AlanTheWild

Kérdőn nézett a közönségre, hogy melyik dalt szeretnénk újra hallani. Kihasználtam a lehetőséget - és a  közönség alacsony létszáma miatta - akusztikus helyzetet: érces hangomon bejelentettem, hogy a Lost In Metropolis-ra lenne még igény...

Photo: AlanTheWild

Meg is hallgathattuk újra!
Az ilyen techno-t - ha ez egyáltalán az - , még én is elviselem...