Kant Kino - LRSBSS

Egyre jobban kedvelem a Kant Kino-t! Ezzel persze nem mondtam igazán meglepő dolgot, hiszem már a bemutatkozó albumukról is - visszafogottan de - áradoztam ezen a blogon.
A norvég duó továbbra is azon az úton halad, mely egyenesen a veterán EBM rajongók szívéhez vezet. A 2012. május 15-én megjelent EPCD annak ellenére változatos, hogy a címadó dal 6 remixét tartalmazza és "B-oldalként" a Komputergirl bevonásával elkövetett My Game-et, mely nagyon jó ellenpontja az EBM-re épülő LRSBSS-nek: dallamosabb, női vokállal lágyított electro szerzeményről van szó, mely bőven merít a szinti-pop, new wave területről is.




Ha a címadó dal Single Version-jét tekintjük az eredeti változatnak, akkor azt mondhatjuk, hogy egy gyors, minimal EBM alapokon, némi And One-t idéző dallamfutammal találkozhatunk. A norvég vokálnak köszönhetően "egzotikus" dal - mely az egyik tag Lars Henrik Madsen - életének legfontosabb eseményeit foglalja össze - úgy teremt old-school hangulatot, hogy nem unalmas, nem koppintja a "régi nagyokat".
Az Eddie B. Redux az eredeti kompozíció szinti-pop, new wave jellemzőit erősíti fel, ami nem meglepő, hiszen Eddie Bengtsson (Page, S.P.O.C.K) követte el, míg a Celluloide Remix a body-pop, az EBM elemekre épít.





A Kant Kino Klubbmix nevének megfelelően erőteljesebb basszust és ritmusalapot tartalmaz - és talán a tempója is gyorsabb? - és itt - illetve a People Theatre's trbl Mix-ben is - még jobban érzékelhető a Steve Naghavi dalait idéző, néhány hangból álló, visszatérő dallam. A kedvencem azonban a SPARK! remix! Az analóg dallam még jobban kiemeli a "mérges" vokált, ami így electro punk tombolásra ösztönözhet mindenkit.

Szinti-pop, EBM, punk, electro egyszerre, egy 7 számos EP-n. Egy dal a "főszereplő", mégis változatos kiadvány lett! 
ATWEMRS: 8

Kant Kino - We Are Kant Kino - You Are Not

A norvég Kant Kino bemutatkozó lemeze már a címével kellemes bizsergést kelt a - jó esetben - 30-as éveik közepén járó old-school EBM fanatikusok szívében.

Hiszen ki ne asszociálna azonnal az à;GRUMH… klasszikus albumára.
Az Alfa Matrix kiadó hivatalos sajtóközleménye is erre a retro érzésre erősít rá a szövegben kellően nagy sűrűséggel elhelyezett EBM ikonok (Front Line Assembly, Skinny Puppy, Borghesia, Front 242) felemlegetésével.

Lars Madsen (vokál, zene) és Kenneth Fredstie (vokál, zene és programozás) nem is titkolja, hogy milyen stílusok, együttesek jelentik számukra a gyökereket.

Az album nem rombolja le az így kialakult várakozásokat, mivel az akár címadónak is tekinthető We Are Kant Kino, a Firebrigade, You Gave Me Nothing hol az apokaliptikus kanadai ipari legendá(ka)t idézi, máskor pedig a Nitzer Ebb menetelős sablonjai merülnek fel a katonai alaki kiképzésre tökéles 4/4-es ütemek által felvert porfelhőből.

Aztán - sajnos - jön néhány olyan dal (pl. Red Rain), melyek egyértelműen a jelenlegi hellelektro, dark electro trendet kívánja meglovagolni, számítva a Hocico, Agonoize rajongók potenciális vásárlóerejére.
Az album normál kiadása mellett, egy 2 CD-s verzió is napvilágot látott, mely további remixeket tartalmaz.
Ha pozitív hozzáállású lennék - nem vagyok az -, akkor azt írhatnám, hogy jól ötvözik a régit az jelenlegi hangzással.
Mivel nem vagyok kedves, így az ATWEMRS skálán 7 pontot tudok adni az albumra.

Az ATWEMRS (AlanTheWild's Electronic Music Rating System) skála működéséről, értelmezéséről hamarosan írok... ;)