Az általunk tapasztalt jelenségek nem változtak az hét évvel ezelőtti helyzethez képest. Az egész város alárendeli magát a fesztiválnak. Hivatalos program mellett, kísérő rendezvények tucatjai, nem hivatalos bulik közük lehet választani. A több tízezres tömeg jól meghatározható csoportjait lehet azonosítani. Vannak akik kedvenc - valódi vagy kitalált - korszakuk ruházatába öltöznek. S/M kedvelők is szép számmal vezetik láncon és/vagy bilincsben párjukat. Náluk nem biztos, hogy a zene, a koncertek jelentik a WGT legfontosabb eseményeit.
A következő csoport a jól meghatározható, adott zenei stílushoz történő "öltözködés" alapján hajtja végre az önmegvalósítást, így bukkannak fel "hagyományos" és cyber-punkok, goth-ok, militáns EBM egységek és még ki tudja milyen szubkultúrák képviselői. A mi általunk követett, alkalmazott farmer/fekete póló kombináció kifejezetten jellegtelennek volt mondható.
A teljes fesztiválprogram áttekintése után úgy döntöttünk, hogy az első nap során olyan együtteseket nézünk meg, amelyek - számunkra legalábbis - még ismeretlenek.
Az első napot azonban mindenképpen a központi helyszínen kell kezdeni, így villamossal megközelítettük az Agra-t és gyors terepszemlét tartottunk a piactéren. A helyzet itt sem változott: minden kapható amire csak a célközönség vágyik. Ruházati cikkek, új és régi CD-k, kiegészítők, könyvek és még rengeteg árucikk vár a látogatókra.
A nagyszínpadon közben már tartott a program, mely ezen a napon jellemzően goth, industrial-metal témában mozgott. Sajnos mire bejutottunk addigra a Tanzwutról lemaradtunk és a Stahlmann koncertje kezdődött. Nagyon erős Rammstein érzések kerítettek hatalmukba: ezüstre festett arc; industrial-metal; német nyelven előadott "morgós" vokál.
mégis kevés - az Agra lehetőségeihez képest - kevés néző volt.
Az Agra további programjában szerepelt még aznap a Clan Of Xymox és a Project Pitchfork is, de tartottuk magunkat a tervhez, azaz továbbindultunk, hogy elmerüljünk az ismeretlenbe.
Így jutottunk el a Moritzbastei-ben tartott szinti-pop, electro-pop programra. A város egykori erődítményének fennmaradó részét egyetemi kulturális központtá alakították át. A "nagyterem" mérete tökéletes volt erre az eseményre, nagyjából a megboldogult Kultiplexhez tudnám hasonlítani.
A Final Selection nevéhez méltóan - sajnos - az utolsó két dalra értünk át az új helyszínre. (ez a WGT egyik hátránya: vagy egy helyszínen maradsz az adott napon, vagy mozogsz a helyszínek között, de ebben az esetben fennáll a veszélye annak, hogy lemaradsz adott programról...)
De ez is elég volt ahhoz, hogy megállapítsuk: nagyon kellemes, a szinti-pop stílus
A Dreams Divide koncertjéről sajnos sok jót nem tudok elmondani... Ami tény: voltak technikai problémák. A vokál sehogy sem szólt, az énekes így végig kiabálta - szó szerint- a koncertet. Zeneileg sem tetszett a produkció ott a helyszínen. Nem szólt jól, a dallamot elnyomta a basszus, a dob.
De ebből is látszik, hogy csalóka lehet egy nem jól sikerült élő fellépés, mert nyugodt körülmények között már azt kell hogy mondjam, teljesen elfogadható future-pop albumnak tekinthető a Puppet Love.
A görög Cylix következett és másodpercek alatt elmúlt az esetleges rossz döntés miatt érzett önmarcangolásom, ugyanis azonnal szinti-pop, electro-pop új, minőségi szintjére léptünk.
Nyoma sem volt az előző fellépőnél tapasztalt bizonytalanságnak, problémáknak.
A Cylix koncertje minden várakozásomat felülmúlta!
Jól összeállított koncertprogram volt, melynek olyan íve volt, hogy ébren tartotta az esetleg felkészületlen közönség, az előzetes információk nélkül érkezők figyelmét is. Amikor már-már lankadni látszott hangulat, akkor érkezett a Duran Duran feldolgozás és a koncertet a fantasztikus Don't Let Me Fade zárta
A pénteki nap és egyben az egész WGT legnagyobb felfedezettje számomra a Cylix!
A WGT alatt "elkövetett" csevegés:
A WGT alatt "elkövetett" csevegés:
