Syrian - Death Of A Sun

A fenyegető cím ellenére az olasz Syrian, a tőlük elvárható lágy szinti-poppal jelentkezett a legfrissebb - Death Of A Sun - című albumon is.
Az európai piacra a német Infacted Recordings által kiadott új nagylemez folytatja az eddigi alkotások során kialakított irányt: italo disco (!), future-pop ötvözve szinti-pop alapvetésekkel; jellemző, megszokott módon vokóderezett vokál. A Ninja Warrior reprezentálja legjobban ezt a zenei koktélt. Olyan mintha visszaugranánk a 90-es évek elejére, minden szinti riff, refrén újabb és újabb emléket csal elő a hallgató - érhető módon jól elrejtett - tudatalattijából az iskolai és művházas diszkók tini emlékeiről. Így tehát kevés izgalmat, újszerű dolgot nyújt a Death Of A Sun.
Kicsit ellentmond(hat) ennek, de pont ezekből az építőkövekből áll az album legjobb dala, a Fire In Your Eyes is, ami azért inkább a future-pop területre specializálódott. A dal további 3 remixe is megtalálható az album európai verzióján, tehát azt is mondhatnánk, hogy ez az album felvezető kislemeze. Ha külön, előtte adták volna ki...
Olasz nyelvű vokál miatt érdekesebb a Nuvole rövid kompozíciója.


A Walk Into The Sun és In The End simán beférne bármilyen 80-as, 90-es évekre specializálódott, retro-disco lassú(bb) blokkjába, de a Stratosphere már tutti jó megoldás az összebújós, csajozós műsorrészbe, instrumentális tételként.
A We Fade Away jó példa arra, hogy ha a Syrian a megszokott kliséktől megszabadulna, bátrabb lenne, akkor sokkal magasabb szintre léphetne, ez a dal kiemelkedik a többiek közül.

Nosztalgiázós, kicsit identitászavaros szinti-pop album, ami sikerrel ötvözi a 15-10 évvel ezeletti disco-t a future-pop lassan elülő (?) hullámaival. 
ATWEMRS: 6

Nothing Nada - Violence Nada

2012 elején jelent meg a hazai színtér egyik legfontosabb szereplőjének, a Nothing Nada-nak, Violence Nada címre hallgató lemeze.
Az Impact Pulse side-project második albumának legfontosabb jellemzője a változatosság, ami mint köztudott gyönyörködtet.
Ez pontosan így van ebben az esetben is. Egyrészt több vendégvokalista is közreműködött a dalok felvétele során, másrészt nagyon sok stíluselem felfedezhető az album hallgatása során, annak ellenére, hogy alapvetően a future-pop, electro-pop a fő vezérlőelv.
Hiko Suzuki vokáljával fémjelzett Shining, a Key Of Life (feat. Axi) és a Secret (feat. Cyanic) talán azok a dalok, melyek leginkább megfelelnek a future-pop definíciójának. Linda Daemon-nal közös három dal (Violence, Misery, Deep Inside) a sötétebb oldalt hívja elő, leginkább a Violence (egyik kedvencem!), ahol nagyon erőteljes a vokál, kiválóan eltalált, minimális effekttel téve még nyersebbé. Szelídebb a Misery hangulata, de ettől ez még bizony nagyon jó, merengős, borongós electro, szinti-pop, pont az amit jómagam is nagyon kedvelek. A harmadik dalra (Deep Inside) a démon is megszelídül és egy duett zárja albumot, ahol a férfi-női vokál, a váltás, a "felelgetés" közöttük - túlzás nélkül - tökéletesre sikerült.
Emke (Black Nail Cabaret) hangja nekem minden esetben a bársonyt juttatja eszembe (szinesztézia?). Nehéz, mégis puha az érintése, de súlyos, sötét titkok rejtőzhetnek mögötte. A Carry Me (másik kedvenc!) könnyedebb dallamát, elektronikus hangzását is hihetetlen módon feldobja, más hangulatba helyezi át egyedi hangja.
Erika Kertész hangja kevésbé felkavaró, így orgánumához teljesen illeszkedő, két valóban nyugodt, lágy electro-pop dalhoz (Getting Over The Pain, What Can I Say) kölcsönözte a hangját.

Szinti-pop, electro clash, future-pop, electro egy lemezen... Mi más kellene még?! 
ATWEMRS: 7

IC 434 - Anhedonia

Az IC 434 új albumát hallgatva azon tűnődtem, hogy nem egyszerű zenésznek lenni... Ha alkotásaink, albumaink hasonló stílusban, hangzásban követik egymást, akkor megkapjuk azt a kritikát, hogy nem tudunk megújulni, megfáradt a projekt. Ha esetleg a sikeres előző albumunkat egy teljesen más irányú album követi, akkor pedig ezen fognak a rajongók, kritikusok felháborodni.
Az Anhedonia albumot hallgatva nekem rögtön az volt a benyomásom, hogy ez valójában a Bacteriate album második része... De aztán rögtön eltűnődtem, hogy negatív kritika, vagy pozitív vélemény valójában?
Az album hangulata, hangzása nagyon hasonló: alapvetően gyors ritmusú dalok, jellegzetes IC 434 dallamokkal, hangokkal.

photo by click@triggerthief.com

Persze nem meglepő, hogy az album hangzása a Bacteriate-et idézi, hiszen Geert de Wilde utóbbi munkái során kizárólagosan a Korg M1 képességeire, lehetőségeire támaszkodott, támaszkodik.
Ennek ellenére az album nagyon kellemes meglepetés azoknak, akik kicsit vágynak a régi 80-as, 90-es évekbeli sötétebb elektronikára, ugyanakkor nem porosodó régészeti emlékekre kíváncsiak: a minimal electro (Rats), az EBM (Skullwatch), a dark-electro (Anhedonia), future-pop (Deportation) ötvöződik, Geert de Wilde nyers, torzított vokáljával.

Nem az innováció miatt jó ez album, inkább a pontosan meghatározott zenei határok miatt. A veszély persze valós, hogy ezek a korlátok hagynak-e elég "levegőt", nem lesz-e unalmas további albumok után ez a koncepció. Az Anhedonia albumnál azonban még elég felfedezni való terep áll rendelkezésünkre, és ha nem is jobb ez az album, mint a Bacteriate volt, de azzal azonos színvonalat képvisel!
ATWEMRS: 7

Javelynn - Chimaera At Heart

Az Ashbury Heights-ből kilépett Yasmine Uhlin (Yaz) saját projektje is házon belül, illetve pontosabban kiadón belül maradt, hiszen az Out Of Line gondozásában jelent meg a Chimaera At Heart bemutatkozó nagylemez.
A Javelynn album értékelése előtt muszáj azon sajnálkoznom, hogy az Ashbury Heights befejezte működését - még ha ez nem is pusztán csak Yaz-nek köszönhető -, hiszen kilépése után még Anders Hagström folytatta a projektet. De a vég kezdetének mindenképpen ez tekinthető.

Tudtam persze, hogy Yaz vokalistaként nem nagy, szerepet játszhatott (vagy igen?) az Ashbury Heights-ben, de így sem tudtam magamban elnyomni azt a várakozást, hogy majd az a könnyed, new wave, electro-pop hangulat köszön vissza a Javelynn projekt albumán is.

Az első dal - Wannabe - meglepetésemre még meg is felelt a várakozásaimnak! Lendületes dal, Yaz dögös, girl-power hangja dominál, de zeneileg is egy kiváló szám.
Sajnos az album további dalai messze elmaradnak az első tételtől: electro clash (Infinity, Beat You), szint-pop (Skip A Heartbeat), electro-pop (Morphine), future-pop (Die Young) vonalon "sétálgató" dalokkal találkozhatunk, ahonnan nagyon hiányzik az a bátorság, ami a Wannabe-ben nagy adaggal megtalálható.

A Chimaera At Heart olyan, mintha a Client tagjai a stúdióban a megengedettnél több energiaitalt ittak volna és a felvételek közben a stúdióba tévedt volna egy gitáros is. Az első dal 8-as osztályzatot érdemelne, a többi azonban 4-es, 6-os érdemjegy között mozog, így a végső értékelés is egyértelmű.
ATWEMRS: 5

Razorfade - This Clear Shining

Mark Tansley és Clifford Ennis a 6 dalt tartalmazó Liberation EP után az Alfa Matrix-hoz szerződött és a belga kiadó szokásához híven normál és 2 CD-t tartalmazó limitált kiadásban jelentette meg a This Clear Shining albumot.
A Razorfade aktuális albuma nagyon megvezeti, megvezetheti az óvatlan zenehallgatót!
Az első dal - The Razor Fades - alapján azt gondolhatnánk ugyanis, hogy lassan kibontakozó, IDM alapokról induló intelligens electro számokat tartalmazó nagylemezt tartunk kezünkben. Aztán a második dalnál rögtön felülbíráljuk álláspontunkat, mivel a Chemical Distraction future-popja - mégpedig, nagyon jó minőségű future-popja - után már egy lendületes, mainstream elektronikát a "sötétebb oldallal" kombináló állomássorozat ábrándja jelenik meg előttünk.

A "szélsőségek" felé történő kilengés után azonban az album elfoglalja a stíluspalettán a végleges helyét: amit nem tudnék jobban meghatározni, mint new és dark wave háttéren nevelkedett, visszafogott gitártémákat lendületes elektronikára helyezett electro-goth.





Nekem kapásból a Behind The Scenes hangzása jutott eszembe, amit régebbről ismerek, de minden bizonnyal lesz olyan aki a Clan Of Xymox-ot fogja citálni. A future-pop jelleg azért a Chemical Distraction után sem tűnik el, ott bújkál továbbra is (pl. Shout Down), így a Assemblage 23 kedvelőinek is ajánlható az album, de mindenképpen hangsúlyozom, hogy a nagylemez nagyobb hányada (pl. a címadó dal This Clear Shining, Hiding My Demons, Horizon) a Star Industry-ra hajaz, így az elektronika és a tradicionális goth környékén mozgó "mindenevőknek" fog bejönni.
Akinek egy kicsit elege van a technósabb, TBM, aggrotech, harsh EBM előadókból annak kellemes perceket szerezhet ez az album!

A mai trendeket jellemzően nem követő, kicsit a múltba révedő alkotás, de éppen ezért jelenhet üde színfoltot a jelenlegi elektronikus színtér jellegzetességei miatt. Elfogadható mennyiségű gitár, dark-os vokál, néha tempós future-pop, máskor alázatosan, csak zenei alapot nyújtó elektronika.

ATWEMRS: 7

Kitekintő 2.: machinemusic.hu

A MACHINEMUSIC.HU portál kínálata szinte tökéletesen lefedi az érdeklődési körömet, teljes mértékben megegyezik az én zenei ízlésemmel! Erasure-től a Skinny Puppy-ig járja be az alternatív elektronikus zenei stílusokat, teszi ezt úgy, hogy lemezkritikák, ajánlók, interjúk, program ajánlók, együtteseket bemutató cikkeket, sokféle tartalmat jelentet meg.
Szemezget a különböző külföldi portálok hírei, cikkei közül, de az elmúlt időszakban örvendetesen megszaporodtak a saját anyagok is.
A közösségi aktivitás (pl. fórum) sajnos alacsony, ezen kellene változtatni, ebben nekünk is részt kell venni!
Tovább emeli a portál értékét a szememben, hogy az "alternatív elektronikus zenék kedvelőinek" ajánlja magát, mivel magam is így próbálom lehatárolni a kedvenc stílusaimat a kommersz elektronikától.
Így ha EBM, szinti-pop, industrial, future-pop stb. terület eseményeire vagyunk kíváncsiak, akkor ez az oldal mindenképpen szerepeljen a böngészőnk kedvencei között!

Covenant koncert - 2011. február 19.

„Ilyen zenét csinálna a Kraftwerk, ha most kezdené!” gondoltam 1996-97 körül, amikor meghallgattam a Covenant Sequencer című albumát.

A Clas Nachmanson, Eskil Simonsson és Joakim Montelius alkotta trió egyértelműen a Kraftwerk, vagy például a Lassigue Bendthaus irányából közelített meg az alternatív elektronikus zenei színteret: kristálytiszta dallamok, steril hangulatba ágyazva, minimális vagy torzítás nélküli vokál.
1992-ben jelent meg első daluk – The Replicant - a Memento Materia válogatáslemezén, ami egyúttal a kiadóhoz történő csatlakozást is jelentette. A Dream Of A Cryotank és a Sequencer albumok a svéd kiadó gondozásában jelent meg.
Érdekességként megemlíthető, hogy a Sequencer album első nyomása után vették csak észre, hogy a lemezek hibásak, ezért került a boltokba, polcokra a Sequncer Beta című album is, mely „kárpótlásként” plusz dalként a Luminal-t is tartalmazza.

A trance, techno stílusjegyek úgy jelentek meg ekkor a dalaikban, hogy az még az elfogult EBM arcoknak – mint én – is elfogadható volt.
Elég meghallgatni mondjuk az Edge Of Dawn-t a bemutatkozó albumukról.

Az albumaikra jellemző, hogy szinte mindegyiken van könnyen emészthető „megasláger”, melyek nagyobb publicitást kaptak (mondjuk EP-ként, vagy kislemezként is kiadták őket), szélesebb réteghez jutottak el (Stalker, Theremin, Go Film, Dead Stars, Call The Ships To Port); miközben az albumok a legtöbb esetben kevésbé lettek sikeresek, pedig „érdekesebb”, változatosabb dalokat is tartalmaztak.

Az 1998-ban megjelent Europa albummal az USA-ba is „betörtek”, amit nagymértékben segített az, hogy innentől a Metropolis kiadó jelentette meg lemezeiket a tengerentúlon.
Az európai előretörést pedig az Off Beat „romjain” megalapított Dependent Records biztosította, amit egyébként pont Eskil Simonsson, Johan van Roy (Suicide Commando), Bryan Erickson (Velvet Acid Christ), Ronan Harris (VNV Nation) és Stefan Herwig (az Off Beat korábbi vezetője) hozott létre.
Az új kiadó nagy lendülete koncertturnét és koncertlemezt (Synergy: Live In Europe) jelentett, illetve még ugyanebben az évben – 2000 – jelent meg a United States Of Mind album, amit már – bár a Covenant rajongók minden bizonnyal tiltakozni fognak – a future-pop hullám meglovagolása (vagy éppen elindítása?) jellemez.

Eskil egyedi hangja, sajátos énekstílusa egyre nagyobb szerepet kap a következő albumokon (Northern Light, Skyshaper), ugyanakkor a kiadók közötti vándorlás a háttérben zajló üzleti folyamatok körüli problémákat jelzik.

A 2007-ben megjelenő In Transit koncertkiadványon a korábbi híreket is megerősítették, miszerint Clas Nachmanson azért nem tartott az együttessel a turnén, mert kilép az együttesből. A koncerturnén a Haujobb, Architect és sok más projekt „gazdája” Daniel Myer helyettesítette, később pedig azt is bejelentették, hogy Myer a Covenant teljes jogú tagjává lépett elő.
A csatlakozás visszhangja többségében pozitív volt, mindenki kíváncsian várta, várja; hogy a következő Covenant kiadványokon hogy függ működni az eddigi Covenant stílus és Myer stúdióvarázslatának ötvözete.

2010-ben a Necro Facitility-vel közösen „elkövetett” Lightbringer volt 4 év után az első új stúdiókiadvány, mely egyben a Modern Ruin album felvezetője is.

A Covenant kétségkívül azon kevés zenekar közé tartozik, melyek saját stílusjegyeit egyértelművé téve, megtartva; képesek voltak folyamatos fejlődést produkálni hosszú éveken keresztül. Hatásuk, jelentőségük a táncolhatóbb, könnyen befogadhatóbb elektronikus zenék dimenziójában elvitathatatlan.

A Black Head Agency szervezésében 2011. február 19-én a budapesti Szikra Cool Tour House színpadán személyesen is meggyőződhetünk, hogy Daniel Myer segítségével új lendületet kapott-e a Covenant!

Albumok:

• Dreams Of A Cryotank (1994)
• Sequencer (1996)
• Sequencer Beta (1996)
• Europa (1998)
• Synergy: Live In Europe (2000)
• United States Of Mind (2000)
• Northern Light (2002)
• Skyshaper (2006)
• In Transit (2007)

Hivatalos honlap: http://www.covenant.se/

Részletes diszkográfia: http://www.discogs.com/artist/Covenant  

Fülbemászó 4.: Necessary Response - Forever

Ha azt kérdezem, hogy future-pop, akkor mi a válasz? Minden bizonnyal a VNV Nation, Assemblage 23, Covenant nevek hangoznának el. Az én választásom azonban mégis másra esik, esne, ha egy dallal kellene megfogni, hogy mi az a future-pop.
A Necessary Response Daniel Graves kettes számú (?) projektje az Aesthetic Perfection mellett.
A Forever című dallal az Out Of Line kiadó Machineries Of Joy Vol. 3 válogatás albumán találkoztam és túlzás nélkül állíthatom, hogy egymás után vagy 10 alkalommal hallgattam meg.

A Forver végül a Blood Spills Not Far From The Wound albumon is megjelent 2007-ben.
Ez a dal mindent tartalmaz ami a future-pop lényege: a szinti-popnál erőteljesebb, "technósabb", táncolható ritmus; "szavalós" vokál; pop daloknál elvárható (megkövetelt) verze, refrén, átkötés szerkezet és fülbemászó dallam.
Egy mainstream kiadóval ez a dal (is) világsláger lehetett volna, szerencsére (?) nem lett az.
2009 áprilisában a Necessary Response Myspace oldalán Daniel Graves bejelentette, hogy nem tud két projektje koncentrálni, így az NR befejezi működését... Reméljük a döntés nem végleges.