Funker Vogt - Companion In Crime

A Funker Vogt úgy néz ki új "otthonra" talált, hiszen a Hard Way maxi után a Companion In Crime album is az Out Of Line kiadásában jelent meg.
Rögtön három formátumban:
- normál, 1 CD-s album
- 2CD-s változat
- sorszámozott, limitált, fadobozban szervírozott kiadás
Szkeptikus volt a hozzáállásom mielőtt még hozzáláttam volna a meghallgatáshoz, mert az elmúlt években megfáradt projekt benyomását keltette bennem a Funker Vogt. Aztán az első néhány dal után az fogalmazódott meg bennem, hogy Gerrit Thomas már nem tudja szétválasztani számtalan korábbi projektjét (Ravenous, Fictional, Gecko Sector, Fusspils 11), mivel olyan, mintha ezek mind keverednének az albumon.
Először ezt az észrevételt negatív véleményem alátámasztásához kívántam volna felhasználni, de aztán egyre inkább az az érzés hatalmasodott el rajtam, hogy ez semmiképpen sem hátrányos dolog!
Van itt középtempós, lassú electro - Religion, Gott Noch Nicht, Our Life - amiben keveredik a Funker Vogt militáns, menetelős védjegye a dallamos elektronikával. A Six Feet Under és a Kill On Command és a második CD-n található Salvation egy az egyben olyanok mintha egy Ravenous dalok lennének, de más daloknál is lehet érezni ilyen "rezonanciát". Talán azért alakul az ez érzet, mert a korábbi albumokkal szemben most itt több - részben vagy egészben - német nyelvű vokál van.
Az elmúlt időszak Funker Vogt-os hangzását legjobban a W.o.t.W. képviseli - bármelyik korábbi nagylemezre elhelyezhető lenne -, ennek köszönhetően nem is tartozik az album legemlékezetesebb pillanatai közé. Hasonló a The Firm is: a gyors tempójú, egyszerű - és ismerős - dallamú részeket, lassúbb betétek kötik össze.

A Kapitulation refrénjére azonnal a Fusspils 11 ugrott be, még akkor is ha nem annyira torzított a vokál mint eme korai - eredetileg komolytalannak szánt - side-projektben.
Az old-school EBM kedvelőinek is tetszeni fog az album, mivel több olyan dal is található a nagylemez - Columbine, a gyors Mein Weg, a Kapitulation (ez az egyik kedvencem az albumról!), az nyers ipari hangzású Kampf den Maschinen -, amely visszanyúl a műfaj - és a zenekar - alapjaihoz, néha némi friss hatásokat (picurka dubstep) is alkalmazva.
A Rammstein-t (is) idéző Revolution is a jobb és ötletesebb dalok közé tartozik, még akkor is, ha szerkezetében, felépítésében egyszerű.
A Brüder pedig tökéletes lezárása az albumnak: lassú ballada, vontatott dallammal, jól eltalált hangokkal ellátott zenei alapon, fenyegető vokál.
A limitált kiadáson található 3 dal és 3 remix tovább erősíti a pozitív érveket.

Régi, megszokott hangzás, több projekt hatásával ötvözve, de friss ötleteket becsempészve. Az eredmény: egy ígéretes újrakezdés, folytatás alapját hozta létre a Funker Vogt.
ATWEMRS: 7

Wave-Gotik-Treffen 2012 - 1. nap

2005 után másodszor is eljutottunk a lipcsei fesztiválra... Arra a fesztiválra, mely kétségtelenül a legnagyobb esemény azok számára, akik a zene valamely alternatív, sötétebb oldalához vonzódnak.
Az általunk tapasztalt jelenségek nem változtak az hét évvel ezelőtti helyzethez képest. Az egész város alárendeli magát a fesztiválnak. Hivatalos program mellett, kísérő rendezvények tucatjai, nem hivatalos bulik közük lehet választani. A több tízezres tömeg jól meghatározható csoportjait lehet azonosítani. Vannak akik kedvenc - valódi vagy kitalált - korszakuk ruházatába öltöznek. S/M kedvelők is szép számmal vezetik láncon és/vagy bilincsben párjukat. Náluk nem biztos, hogy a zene, a koncertek jelentik a WGT legfontosabb eseményeit.
A következő csoport a jól meghatározható, adott zenei stílushoz történő "öltözködés" alapján hajtja végre az önmegvalósítást, így bukkannak fel "hagyományos" és cyber-punkok, goth-ok, militáns EBM egységek és még ki tudja milyen szubkultúrák képviselői. A mi általunk követett, alkalmazott farmer/fekete póló kombináció kifejezetten jellegtelennek volt mondható.
A teljes fesztiválprogram áttekintése után úgy döntöttünk, hogy az első nap során olyan együtteseket nézünk meg, amelyek - számunkra legalábbis - még ismeretlenek.

Az első napot azonban mindenképpen a központi helyszínen kell kezdeni, így villamossal megközelítettük az Agra-t és gyors terepszemlét tartottunk a piactéren. A helyzet itt sem változott: minden kapható amire csak a célközönség vágyik. Ruházati cikkek, új és régi CD-k, kiegészítők, könyvek és még rengeteg árucikk vár a látogatókra.

A nagyszínpadon közben már tartott a program, mely ezen a napon jellemzően goth, industrial-metal témában mozgott. Sajnos mire bejutottunk addigra a Tanzwutról lemaradtunk és a Stahlmann koncertje kezdődött. Nagyon erős Rammstein érzések kerítettek hatalmukba: ezüstre festett arc; industrial-metal; német nyelven előadott "morgós" vokál.

Érdekes módon elég későn - 18 óra - kezdődött a program és Stahlmann már a második fellépő volt,

mégis kevés - az Agra lehetőségeihez képest - kevés néző volt.

Az Agra további programjában szerepelt még aznap a Clan Of Xymox és a Project Pitchfork is, de tartottuk magunkat a tervhez, azaz továbbindultunk, hogy elmerüljünk az ismeretlenbe.

Edit this setlist | More Stahlmann setlists

Így jutottunk el a Moritzbastei-ben tartott szinti-pop, electro-pop programra. A város egykori erődítményének fennmaradó részét egyetemi kulturális központtá alakították át. A "nagyterem" mérete tökéletes volt erre az eseményre, nagyjából a megboldogult Kultiplexhez tudnám hasonlítani.

A Final Selection nevéhez méltóan - sajnos - az utolsó két dalra értünk át az új helyszínre. (ez a WGT egyik hátránya: vagy egy helyszínen maradsz az adott napon, vagy mozogsz a helyszínek között, de ebben az esetben fennáll a veszélye annak, hogy lemaradsz adott programról...)

De ez is elég volt ahhoz, hogy megállapítsuk: nagyon kellemes, a szinti-pop stílus 

Edit this setlist | More Final Selection setlists

A Dreams Divide koncertjéről sajnos sok jót nem tudok elmondani... Ami tény: voltak technikai problémák. A vokál sehogy sem szólt, az énekes így végig kiabálta - szó szerint- a koncertet. Zeneileg sem tetszett a produkció ott a helyszínen. Nem szólt jól, a dallamot elnyomta a basszus, a dob.

De ebből is látszik, hogy csalóka lehet egy nem jól sikerült élő fellépés, mert nyugodt körülmények között már azt kell hogy mondjam, teljesen elfogadható future-pop albumnak tekinthető a Puppet Love.

A görög Cylix következett és másodpercek alatt elmúlt az esetleges rossz döntés miatt érzett önmarcangolásom, ugyanis azonnal szinti-pop, electro-pop új, minőségi szintjére léptünk.

Nyoma sem volt az előző fellépőnél tapasztalt bizonytalanságnak, problémáknak.

A Cylix koncertje minden várakozásomat felülmúlta!

Edit this setlist | More Cylix setlists

Jól összeállított koncertprogram volt, melynek olyan íve volt, hogy ébren tartotta az esetleg felkészületlen közönség, az előzetes információk nélkül érkezők figyelmét is. Amikor már-már lankadni látszott hangulat, akkor érkezett a Duran Duran feldolgozás és a koncertet a fantasztikus Don't Let Me Fade zárta

A pénteki nap és egyben az egész WGT legnagyobb felfedezettje számomra a Cylix!

A WGT alatt "elkövetett" csevegés: