Nézzük, hogy sikerült-e ennek megfelelni!
A Torul 2011-ben került a figyelem középpontjába, de valójában a 2000-es évek eleje óta létező projektről van szó.
Torul Torulsson sokáig szólóban jelentette meg dallamos techno dalait, hogy aztán Jan Jenko (ének) és Borut Dolenec (gitár, elektronika) kiegészülve együttesként folytatódjon a projekt karrierje.
A Torul zenei receptje valójában nagyon egyszerű: Jan Jenko kiváló, virtuóz hangja alá egyszerű, néha nagyon minimalista elektronikus alap kerül, de szinte minden esetében nagyon eltalált dallammal megspékelve (lásd Try). Az eljárás egyszerű, de a kockázat nagy! Ha valamelyik összetevő gyengébb, akkor az egész kompozíció romba dől.
A Tonight We Dream Fiercely szerencsére több, ilyen módon jól összerakott dalt tartalmaz, de már most jelzem, hogy többet vártam az lemeztől!
Voltaképpen az albumot a még 2012-ben megjelent Glow kislemez vezette fel, ami egyértelműen az album húzódalai közé tartozik, a hozzátartozó videóklip is kiemelkedik az alternatív elektronikus színtér - sajnos - megoldásaiban és kivitelezésében is low-budget megoldásai közül.
A nyitótétel - The Sun! - a tökéletes példa a Torul előbb bemutatott gyakorlatára. A vokál nélkül akár azt is mondhatnánk erre a dalra, hogy egy átlagos electro-pop dal. Nem tartom túl jó kezdő dalnak...
Ahogy a Wake Up és az A Leak is pusztán egy adott effekt, néhány hang köré került felépítésre. Van amikor ez működik, de ezen esetekben sajnos ez unalmas, nem kelti fel a figyelmet.
Szerencsére következik a The Fall, ahol a lüktető és nyugodtabb dallamokra, sávokra ismételten egy tökéletes vokál került fel. Második kislemezként ez került kiadásra, de szerencsétlenségére a Tears For Fears klasszikus - Mad World - feldolgozással együtt. Ami érthető módon elnyomja a kislemezt, de még az albumot is. A feldolgozás egyébként nagyon jól sikerült, nem akartak új zenei értelmezést adni ennek a fantasztikus dalnak.
A lemez csúcsdala a I'm Still Here, ahol megint alapvetően teljesen egyszerű elektronikára, dallamra épülő számról van szó. A vokál merészebb, másabb, mint amit megszoktunk akár ezen az albumon, akár a Torul eddigi pályafutása során, ennek köszönhetően már első hallásra felkapjuk a fejünket és megragad bennünk az élmény. Az Always Embraced is pályázhatna a legjobb dalra, mivel a recept itt tökéletesen működik! Jan Jenko vokálja tökéletes, az ambient jellegű dal szépen építkezve egy középtempós slágerré alakul át. Az All In egy gyors és szintén kiváló dal, ennek van talán a leginkább nosztalgikus szinti-pop jellege, hangulata. Talán ez az oka, hogy kedvelem?!
A dubstep rémképét vetíti elő az All Over Again, hogy aztán olyan minimalista electro legyen belőle, rövid gitár riffekkel kiegészülve, hogy akár a újabb Depeche Mode kedvelőinek is érdekes legyen, akárcsak az End Of Story zárótélének analóg hangzása.
Magasra tettem - illetve maga a Torul - a lécet. Az album egy része olyan dalokból áll melyek elérték ezt a szintet, de van bár gyengébb dal, ami az átlagos felé húzza a nagylemezt! Jobbat, többet a következő alkalommal!
ATWEMRS: 7
