Minimál hangzásuk egyszerű, de elsöprő basszustémáikra és sodró lendületű ritmusképleteikre épült, melyet McCarthy kántálós, kiabálós, agresszív vokálja újabb energiatöltettel látott el.
A punk, a korai techno, a kontinentális EBM, a new beat hatásait felhasználva alakult ki a Nitzer Ebb recept, mely az első időszakban csak a helyi, környékbeli klubokban részegítette meg az – általában – kis létszámú hallgatóságot.
Első kiadványaikat (pl. Isn’t Funny How Your Body Works?, Warsaw Ghetto, Let Your Body Learn) saját kiadójuk, a Power Of Voice Communications jelentette meg, ami hamarosan a Mute Records figyelmét is felkeltette, így 1986-ban már Daniel Miller kiadója újra kiadta a Let Your Body Learn-t, mely kétségkívül tökéletes zenei kivonatát adja a Nitzer Ebb első időszakának.
Az 1987-ben megjelent That Total Age az EBM fanatikusok alapművének tekinthető, a már említett dalok mellett – többek között – a Join In The Chant, Fitness To Purpose klasszikus alkotásokkal kiegészülve. A Mute jó érzékkel pakolta fel a Nitzer Ebb-et az éppen akkor szupersztár státuszba lépő Depeche Mode szekerére és a 1987-es turné európai szakaszán a Nitzer Ebb volt a DM előzenekara (ez egyébként még 1990-ben és 2010-ben is megismétlődött).
A Mute ekkor volt talán a legaktívabb, legsikeresebb időszakában, így szinte futószalagon érkeztek a kislemezek, EP-k az 1988-as Control I’m Here már a második albumot – Belief – vezette fel. Ez a nagylemez érezhetően alacsonyabb szintű agressziót, maszkulint tartalmazott (pont a Control I’m Here a kivétel…), a dalok tempója csökkent, az effektek, az elektronika fontosabb lett, mint a hangfalakat széttépő ritmus. McCarthy éneke is egyre inkább ének lesz és kevésbé kiképző őrmesteri utasítások. Ez az album már McCarthy/Harris produkció, mivel időközben Gooday távozott a projektből.
1989-ben a Die Krupps-szal közös alkotásuk a The Machineries Of Joy egyesítette a Nitzer Ebb-féle hard beat és az európai EBM-et és egy örök klasszikus jött létre!
Az 1990-es Showtime egyenes folytatása az eddigi alkotásoknak, energikus dalok (Fun To Be Had) és bátor kísérletezés jellemzi (pl. One Man's Burden) jellemzi. Az akkori fogékony közegnek (is) köszönhetően így lehetett „sláger” albumról a Lightning Man a szavalós vokálra épülő, elbeszélő költemény és ért el jelentős sikereket ez az album az USA-ban is.
Az 1991-es Ebbhead album az együttes karrierjének csúcsán jelent meg és sokaknak – akik újabb EBM albumot vártak – csalódást okozott, mivel egy sokkal komplexebb, nagyon sok hatást felvonultató album lett. A „sokkhatást” csökkentette az As Is EP, mely 4 tételében (Family Man, Lovesick, Come Alive, Higher) pontos lenyomatát adta a Nitzer Ebb táguló zenei határainak, így az EP-t ismerő hallgatók megdöbbenése kisebb volt, ha volt egyáltalán…
A Big Hit albummal egyértelműen az volt az együttes szándéka, hogy végképp levakarja magáról az EBM címke itt-ott még megtalálható cafatjait, így az az érdekes helyzet állt elő, hogy ezzel az albummal sok régi rajongót vesztett el az együttes, de sokan ekkor fedezték fel őket. Ezért is volt érthetetlen, hogy miért következett egy több mint 10 éves csend, mivel mindenki úgy érezte: nem fejezték be a történetet…
Az ebbe az irányba mutató újabb lépés a 2006-os Body Of Work gyűjteményes album megjelenése volt, amit 2010-ben az Industrial Complex album követett.
Az aktuális album legnagyobb érdeme az, hogy úgy tér vissza a Nitzer Ebb alapjellemzőihez, hogy egy pillanatra sem avítt, önismétlő, nem kelti azt a hatást, hogy a jól bevált kliséket porolták le a biztos siker reményében. Az album meghallgatásakor a régi rajongók szeme is felcsillan (pl. Promises, Never Known), de akik az Ebbhead, Big Hit meglepő tételeit kedvelik nekik is tartogat a nagylemez érdekes pillanatokat (pl. Hit You Back, Payroll).
2011. május 1-jén Budapesten is fellép a Nitzer Ebb a Join In The Rhythm Of Machines Tour 2011 keretében, a Skalar Music szervezésében!
