CrackDown - Smiles A Lot

A CrackDown projektet Kim Holm és Lasse Mønsted hozta létre azzal a céllal, hogy az analóg hangzást kombinálják - moduláris szintetizátorokat használva - a new wave-vel.
A címadó dal - Smiles A Lot - sikeresen teljesíti ezt a célkitűzést és visszarepít minket a 80-as évekbe a melankolikus vokállal: egy valóban nagyon jó dalban!
Az egymásra pakolt éneksávok is hozzájárulnak ahhoz, hogy egy nagyon jó hangulatú dal jöjjön létre.
A Serenity tipikus B-oldal, így nem ez a kislemez csúcspontja. Zongora, furcsa zajok, zörejek, hangok és beszédtöredékek jó bevezetésnek tekinthetőek Kim Holm analóg birodalmába.

A dán legenda - Psychopomps - felturbózta a basszust és a ritmust, ami egy valódi Club Remix-et eredményezett. A Smiles A Lot (Psychopomps Remix) teljes mértékben rádióbarát, de ennek ellenére - sajnos - nem fogja megkapni a megérdemelt figyelmet.
Szinti-pop, new wave és minimál elektronika nagyon jó kombinációban.
ATWEMRS: 7

English version:
Crackdown is created by Kim Holm and Lasse Mønsted and the main goal is clear: combine analogue, modular synth sounds with retro new wave impressions.
The title song - Smiles A Lot -  successfully reach this aim and brings back the 80s sounds with the melancholy vocals, so produce a great tune! The waves of multilayered vocal gives very good mood for the whole track.
Serenity operates with piano, strange noise and analogue sounds plus some sampled voice/speech. Typical B-side song – not the highlight of the single - but good introduction to Kim Holm analogue realms.
The Danish legend Psychopomps pumps up the original version with fat bassline and powerful rhythm and create a superb club oriented remix. Smiles A Lot (Psychopomps Remix) is really radio friendly but I’m sure – sadly – that it will not receive the deserved attention!
Synth-pop, new wave and minimal electro in a very good mixture!
ATWEMRS: 7

Total Terror (Leæther Strip, Noisy Deafness, Munkás) - koncertbeszámoló (Budapest, 2015. május 2.)

2010 után újra hazai földön üdvözölhettük a Leæther Strip kötelékében Claus Larsent és Kurt Grünewald Hansent. Ráadásul most teljes műsor várt ránk a Noisy Deafness és a Munkás felvezetésével a Dürer Kertben.

Első fellépőként a Munkás minimalista electroja be- és megmutatta az alternatív elektronika eredetforrását: dühös és kétségbeesett, elitellenes társadalomkritika, a punk gyomorba vágó egyszerűsége hajszálpontosan digitalizálva: jéghideg hangzás amiben minden hang és szó szikeként hasított bele a hallgatóságba vagy éppen pusztuló gyárak vasbetonjából kimeredő rúdacéljaként nyársalta fel a megjelenteket. 

Edit this setlist | More Munkás setlists

Furcsa talán ezt mondani, de az este legsötétebb, leginkább nyomasztó hangulatú perceit köszönhettük Thamásnak. A Kliniket, Suicide-ot megidéző, totális kilátástalanságba taszító koncert után szinte biztos, hogy mindenki megtalálhatta saját életében, sorsában azt pozitívumot, azt a minimális esélyt amit érdemes megragadnia.

Hiteles előadás volt, egy hiteles előadótól!

A Noisy Deafness következett dallamosabb, táncolhatóbb elektronikájával. EBM ötvöződött future-pop szintetizátor riffekkel. Fémes effektek, szinti-pop dallamokkal. A Comfort című dalra már korábban felfigyeltem, így kifejezetten örültem, hogy ez is elhangzott a színpadon!

Edit this setlist | More Noisy Deafness setlists

Mindenkinek ajánlom ezt a dalt, mert a menetelős 4/4-ben felcsendülő ipari hangok, majd a megjelenő dallam egy igazán lendületes eredményt hoz létre, amit egy kicsit visszatekintős de a fiatalabbaknak is befogadható. Az előadót arra biztatnám - ha egyáltalán számít a véleményem - hogy ezt az utat folytassa! Én mindenesetre megpróbálom követni a projekt sorsát!

Kifejezetten változatosak voltak a zenei alapok: a mérges electro-industrialtól a laza electro-popig. Ha konstruktív kritikát kellene megfogalmaznom, akkor az annyi lenne, hogy a vokál lehetne bátrabb, akár effektek szintjén, akár stílusában. Mondjuk én könnyen beszélek, mert nem nekem kell a színpadon lennem! ;)

A nap főeseménye következett és rögtön az utolsó kislemezről egy igazi old-school EBM döngölés a Dirt! A koncert első fele teljes mértékben a Leæther Strip életmű alapköveire épült.

A Strap Me Down, Adrenalin Rush és társaik a megszokott hangulatot idézték elő, de nekem is meglepő volt, hogy milyen jól "működött" a Don't Tame Your Soul felpörgetett, koncertváltozata! Nem gondoltam volna, hogy az eredeti változatnál lehet jobbat csinálni. Hihetetlen magas volt az energiaszint mind a színpadon, mind pedig az első sorokban. Claus Larsen figyelmeztetése így mindenkinek szólt: Vigyázzunk magunkra, nem vagyunk már tinédzserek!

Edit this setlist | More Leæther Strip setlists

Az In Your Room szerepe így igazából kettős volt: egyrészt a pihenést biztosította mindenkinek egy kicsit, másrészt felvezette a két ráadás nosztalgikus visszatekintését. A korábbi koncertek programja alapján várható volt, hogy több feldolgozás is előadásra kerül. Aggódtam, hogy milyen leszek ezek fogadtatása, de teljes mértékben illeszkedett a koncert hangulatába és az aktív közönség is jól fogadta fiatalkoruk nagy slágereit kicsit másképpen.

Köszönet a 101 Klubnak az eseményért!

Akalotz - Shift To Evil

A 2013-ban elkészített demo után a kaiserslauterni duó az Electro Arc kiadónál talált otthonra, mely idén piacra is dobta a Shift To Evil albumot.

Az old-school, anhalt EBM-et választó előadók kemény fába vágják a fejszéjüket, amikor meggyőző, egyedi, figyelmet felkeltő anyagot akarnak létrehozni. Ugyanis ez csak akkor sikerül, ha a műfaji sablonok, alapelemek mellett sikerül némi egyedi "fűszerezést" is a dalokba csempészni.

Kapásból az első dalok - Headcrash, Time To Destroy - ennek tökéletesen megfelelnek: jól eltalált effektek, sötét hangulat, hideg hangzás. Ezek  - szerencsére - nem tisztán EBM stílusúak, több más hatás vegyül a dalok szerkezetébe, hangzásába.

Az Akalotz akkor működik jók, amikor nem akar  DAF, vagy Der Prager Handgriff lenni. Amikor ugyanis a műfaji határokon belül akar maradni, akkor kicsit egysíkúvá válik a dolog.

Ilyen pillanatnak számít például a Body Crushed Bones, Shift To Evil melyek ennek ellenére egy old-school EBM bulin, fesztiválon minden bizonnyal felpörgetik, mozgásra ösztökélik a közönséget.

A vokál kapcsán van még hiányérzetem... Ez a fajta testzene, akkor működik jól, amikor az arcomba ordítja a vezényszavakat, a rövid, de ütős üzeneteket. Pont az adja ennek a zenének az energiáját, hogy az egyszerű dal és ritmusképleteket egy erőteljes vokál dobja fel. Az Akalotz esetében keveslem a kraftot (pl. Where Are You From): dominánsabb vokál sokat dobna az összes dal - és a hallgatók - energiaszintjén.

A pozitív jellemzők közé kell még azt sorolnom, hogy némi 90-es évekbeli minimal electro is keveredik megfelelő dózisba pl. a Blood Pressure, Bounce Effect esetében.

A nagylemez bónuszainak tekinthető - az Invasion Of Female Logic és SadoSato által elkövetett - két remix nagyon jó lezárása az albumnak: mindkét verzió bátran "kivonja" az anhalt EBM mozgásteréből az eredeti kompozíciókat és bátran, játékosan dolgozzák át azokat.

Érdemes esélyt adni ennek az anyagnak és többször meghallgatni: első hallgatásra egysíkúnak tűnhet, de valójában több alternatív elektronikus zenei műfajból érkező hatás fűszerezi az anhalt EBM alapokat. Mindenképpen figyelemre méltó bemutatkozó anyag!

ATWEMRS: 7

Leæther Strip - Decay

A 2014. november 13-án Decay címmel digitális EP jelent meg, ami voltaképpen a következő, feldolgozásokat tartalmazó Leæther Strip album felvezető, beharangozó kislemeze.
A Twice A Man feldolgozás tökéletes választás annak bemutatására, hogy mit várhatunk a hamarosan - 2014. december 12-én - érkező Æppreciation albumtól. A svéd projekt is azon alternatív elektronikus előadók, művészek - népes - csoportjába tartozik, akik a 80-as évek forrongó és kreatív időszakában nagyon értékes tevékenységet végeztek, mégsem kaptak elegendő figyelmet, megbecsülést. Az új Leæther Strip album is kevésbé felkapott, de mégis fontos dalok feldolgozását fogja majd tartalmazni.

Már az eredeti dal is tökéletes képviselője azoknak a sötétebb hangzásvilágú, elektronikus pop daloknak, amelyek a 80-as, 90-es években az alternatív klubok kistermeiben zengtek, a XX. század végének borongós aláfestő zenéjeként.
Claus Larsen - szokásának megfelelően - ismét maximális tisztelettel nyúlt hozzá az eredeti kompozícióhoz, de mégis átpozicionálta a Leæther Strip-re jellemző, indulatoktól és érzelmektől feszülő dark-electro-ra.
Bár az EP csak a címadó dalt tartalmazza további 5 változatban, mégsem unalmas, nem okoz problémát a végighallgatása, mivel nagyon különböző hangulatú, stílusú remixek készültek.

Az Ehron VonAllen által készített változat gyorsabb, zaklatottabb, iparibb hangzást képviselő remix után például az akár Dance/Club változatnak is tekinthető, lendületes Digital Anodyne verzió következik.
A két konzervatív(abb) értelmezés után a radikálisabb módosításokat, furcsa hangmintákat, disszonanciát és tört ritmusokat tartalmazó Needle Sharing Hard Dub Remix, talán csak a vokál sávját használta fel az Underworld egyes munkáinak hangulatát idéző verzióban.
A EP-hez készült egy videó is, ami a Needle Sharing projektet jegyző Roland Danielzig munkája.

Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy végre egy olyan vizuális megjelenés kapcsolódik a Leæther Strip-hez, mely méltó az eddigi zenei tevékenységéhez.
A kanadai/olasz/magyar duó Decoded Feedback remixe a dal melankolikus jellegét erősíti fel elnyújtott szintetizátor futamaival.

Előzetesen attól tartottam, hogy a minimal electro, kísérleti elektronikában mozgolódó dán Holm/Mirland projekt teljesen szétszedi a dalt és valami nagyon kifacsart interpretációval állnak elő. Ezzel szemben egy teljesen korrekt, kicsit lecsupaszított verzióval álltak elő.

Személyesen nagyon bánom, hogy nem jelent meg fizikai formátumban is ez a kislemez/EP, illetve hiányolok róla még a B-oldalas dalt is, de ennek ellenére tökéletes "étvágygerjesztője" a közelgő nagylemeznek.

ATWEMRS: 7

Seven Trees - Expanding The Unknown

A Seven Trees bemutatkozó albumáról már 1997-ben elragadtatott hangon írtam volna, ha létezett volna ez a blog...
Nem tudnék kedvencet választani az "eredeti" nagylemezről, mert hihetetlenül összeszedett, egységes koncepcióra épülő, de mégis különböző hatású dalokból áll az album, mely kis híján a szemétben landolt.
Ugyanis a Claus Larsen és a svéd együttes által megerősített sztori szerint, Claus a Zoth Ommog kiadó irodájában egy kidobásra szánt demókazetták között találta meg és javasolta megjelentetésre az anyagot a kiadó vezetőinek.
Eddig alapvetően szkeptikus voltam és egyszerű zenehallgatóként főleg marketing fogásnak tartottam a "remastered", "újrakevert" címkékkel piacra dobott lemezeket. A Seven Trees 1997-es eredeti Embracing The Unknown albuma és az Infacted Recordings által - 8 dallal (!) bővítve - kiadott Expanding The Unknown azonban minden kétkedésemet elsöpörte!
Elég csak meghallgatni a demonstrációs célzattal feltöltött összehasonlítást, összevetést és minden egyértelmű lesz:

Az újrakevert, kiadott album valóban új dimenziókat nyitott meg: mélysége lett minden dalnak, jól elválaszthatóan szólnak a különböző sávok, mégis egységesebb lett így a hangzás. Ez az album számomra a tökéletes példa arra, hogy nem minden esetben a gyors tempóval, az egymásra halmozott hangsávokkal, a brutálisra torzított vokállal lehet dark-electro dalt összerakni.

A Submission nyitódalként tökéletes: lassú zongorafutamok után, lüktető elektronika következik, jellemzően suttogósra torzított vokállal. Az Overload hasonló módon építkezik, itt sem BPM a lényeg, hanem a különböző motívumok megjelenése, eltűnése, egymásra épülése.
A Stale fel-felgyorsuló tempója mindenkit arra ösztönöz, hogy a táncparkett sötét(ebb) sarkában keringőzzön a gondolataival. Sok hatást ötvözése szinte védjegye ennek az albumnak. A Going Down például ambient intro után vált át dark-electro-ra, de szinte minden dalban van zongora, vagy vonósakat idéző betét is (pl. Desire Slowly Bursting). A zajosan, ipari zörejeket felvonultató, dark ambient The Unknown egy másik, még sötétebb dimenzióba lép át, ahonnan a To Live Is Regret próbál minket visszarángatni.
A bónuszként következő 8 dal részben a The Sum Of All Fears demókazettáról került fel az albumra, részben pedig különböző válogatásalbumokon megjelent dalok kerültek összegyűjtésre, tovább emelve, növelve a kiadvány értékét, minőségét.

Egy igazi - méltatlanul feledésbe merült - klasszikus, modernizált új kiadása. Mindenkinek ajánlom, aki nem a "gyorsasági verseny" miatt kedveli az alternatív elektronikus zenéket! 
ATWEMRS: 8

Értékmegőrző 4: Dive - Box

1995-ben már kiadott egy gyűjteményes "dobozt" a Discordia kiadó, mely Dirk Ivens 1991-93 közötti működését foglalta össze.
De az Out Of Line még mélyebbre merült a belga egyszemélyes projekt életművébe és egy - majdnem - teljes összegzést jelentetett meg 2012-ben.
A minimalista zajzenét felvonultató első albumtól - Dive - induló 8 (!) lemezes kiadvány tökéletesen példázza azt ami miatt - még mindig - érdemes fizikai hanghordozót vásárolni:
- minőségi, könyvjellegű, keményfedeles kialakítás;
- fantasztikus képek (közte egy magyar fotós - Davina - által jegyzett is!)
- pontos információk a dalokról, koncertekről.
Kiemelkedő élményt kapunk azért is, mert valóban teljes áttekintést kapunk a Dive által képviselt folytonosan változó, de mégis egyedi hangzásvilágról.
Átélhetjük, ahogy az iszonyatosan lecsupaszított zajokból induló első dalok után már 1991-ben megjelenik (Final Report EP) a Dive-ra jellemzői szikár, feszes minimal EBM.
De közben végig ott visszhangzik - hol erősebben, hol gyengébben - nagyon sok hatás: a punk, a Suicide-féle underground (ennek egyértelmű jele a Rocket U.S.A feldolgozás), Kraftwerk krautrock (pl. 39 Stitches), martial industrial, new wave,  kísérleti elektronika és még sok minden más.

Nagyon tanulságos végighallgatni, sorrendben (!) a lemezeket és érzékelni, átélni 14-16 évnyi alkotást, változást.
Fanatikus Dive rajongók persze sorolhatnának esetleges hiányzó ritkaságokat, de nagyon nehéz lenne belekötni ebbe a kiadványba.
Az eredeti 1.000 példányos limitált verzióhoz 60-70 € közötti áron még hozzá lehet jutni, de hivatalosan "sold out" státuszról beszélhetünk.
A kiadó - érezve a keresleti oldal aktivitását - gondolom ezért is adott ki 2 lemezes zanzát idén, mely könnyebben hozzáférhető.
Összegezve: ilyennek képzelek el egy teljességre törekvő, visszatekintő válogatást!

IC 434 - Anhedonia

Az IC 434 új albumát hallgatva azon tűnődtem, hogy nem egyszerű zenésznek lenni... Ha alkotásaink, albumaink hasonló stílusban, hangzásban követik egymást, akkor megkapjuk azt a kritikát, hogy nem tudunk megújulni, megfáradt a projekt. Ha esetleg a sikeres előző albumunkat egy teljesen más irányú album követi, akkor pedig ezen fognak a rajongók, kritikusok felháborodni.
Az Anhedonia albumot hallgatva nekem rögtön az volt a benyomásom, hogy ez valójában a Bacteriate album második része... De aztán rögtön eltűnődtem, hogy negatív kritika, vagy pozitív vélemény valójában?
Az album hangulata, hangzása nagyon hasonló: alapvetően gyors ritmusú dalok, jellegzetes IC 434 dallamokkal, hangokkal.

photo by click@triggerthief.com

Persze nem meglepő, hogy az album hangzása a Bacteriate-et idézi, hiszen Geert de Wilde utóbbi munkái során kizárólagosan a Korg M1 képességeire, lehetőségeire támaszkodott, támaszkodik.
Ennek ellenére az album nagyon kellemes meglepetés azoknak, akik kicsit vágynak a régi 80-as, 90-es évekbeli sötétebb elektronikára, ugyanakkor nem porosodó régészeti emlékekre kíváncsiak: a minimal electro (Rats), az EBM (Skullwatch), a dark-electro (Anhedonia), future-pop (Deportation) ötvöződik, Geert de Wilde nyers, torzított vokáljával.

Nem az innováció miatt jó ez album, inkább a pontosan meghatározott zenei határok miatt. A veszély persze valós, hogy ezek a korlátok hagynak-e elég "levegőt", nem lesz-e unalmas további albumok után ez a koncepció. Az Anhedonia albumnál azonban még elég felfedezni való terep áll rendelkezésünkre, és ha nem is jobb ez az album, mint a Bacteriate volt, de azzal azonos színvonalat képvisel!
ATWEMRS: 7