Funker Vogt - Companion In Crime

A Funker Vogt úgy néz ki új "otthonra" talált, hiszen a Hard Way maxi után a Companion In Crime album is az Out Of Line kiadásában jelent meg.
Rögtön három formátumban:
- normál, 1 CD-s album
- 2CD-s változat
- sorszámozott, limitált, fadobozban szervírozott kiadás
Szkeptikus volt a hozzáállásom mielőtt még hozzáláttam volna a meghallgatáshoz, mert az elmúlt években megfáradt projekt benyomását keltette bennem a Funker Vogt. Aztán az első néhány dal után az fogalmazódott meg bennem, hogy Gerrit Thomas már nem tudja szétválasztani számtalan korábbi projektjét (Ravenous, Fictional, Gecko Sector, Fusspils 11), mivel olyan, mintha ezek mind keverednének az albumon.
Először ezt az észrevételt negatív véleményem alátámasztásához kívántam volna felhasználni, de aztán egyre inkább az az érzés hatalmasodott el rajtam, hogy ez semmiképpen sem hátrányos dolog!
Van itt középtempós, lassú electro - Religion, Gott Noch Nicht, Our Life - amiben keveredik a Funker Vogt militáns, menetelős védjegye a dallamos elektronikával. A Six Feet Under és a Kill On Command és a második CD-n található Salvation egy az egyben olyanok mintha egy Ravenous dalok lennének, de más daloknál is lehet érezni ilyen "rezonanciát". Talán azért alakul az ez érzet, mert a korábbi albumokkal szemben most itt több - részben vagy egészben - német nyelvű vokál van.
Az elmúlt időszak Funker Vogt-os hangzását legjobban a W.o.t.W. képviseli - bármelyik korábbi nagylemezre elhelyezhető lenne -, ennek köszönhetően nem is tartozik az album legemlékezetesebb pillanatai közé. Hasonló a The Firm is: a gyors tempójú, egyszerű - és ismerős - dallamú részeket, lassúbb betétek kötik össze.

A Kapitulation refrénjére azonnal a Fusspils 11 ugrott be, még akkor is ha nem annyira torzított a vokál mint eme korai - eredetileg komolytalannak szánt - side-projektben.
Az old-school EBM kedvelőinek is tetszeni fog az album, mivel több olyan dal is található a nagylemez - Columbine, a gyors Mein Weg, a Kapitulation (ez az egyik kedvencem az albumról!), az nyers ipari hangzású Kampf den Maschinen -, amely visszanyúl a műfaj - és a zenekar - alapjaihoz, néha némi friss hatásokat (picurka dubstep) is alkalmazva.
A Rammstein-t (is) idéző Revolution is a jobb és ötletesebb dalok közé tartozik, még akkor is, ha szerkezetében, felépítésében egyszerű.
A Brüder pedig tökéletes lezárása az albumnak: lassú ballada, vontatott dallammal, jól eltalált hangokkal ellátott zenei alapon, fenyegető vokál.
A limitált kiadáson található 3 dal és 3 remix tovább erősíti a pozitív érveket.

Régi, megszokott hangzás, több projekt hatásával ötvözve, de friss ötleteket becsempészve. Az eredmény: egy ígéretes újrakezdés, folytatás alapját hozta létre a Funker Vogt.
ATWEMRS: 7

Funker Vogt - Hard Way

Hosszú és néha nehéz út vezetett amíg a Funker Vogt elérkezett a legújabb kislemezének kiadásáig.
A német electro, EBM együttes karrierjét a kezdetektől - a Thanks For Nothing album kiadásától - figyelemmel követtem, de őszintén be kell vallanom, hogy a 2003-2010 közötti időszakban elvesztettem a nyomukat.
Ezen az úton ők is megpihentek néha, legutóbb éppen a 2010-ben kiadott Arising Hero maxi és Blutzoll album jelölte ki egy 3 éves pihenő kezdetét.
De a szünet sem volt eseménytelen: az együttes korábbi tagja - Björn Böttcher - és az addigi szövegíró - Kai Schmidt - is elhagyta a Funker Vogt kötelékét.

Így a két alapító - Gerrit Thomas, Jens Kästel - és  Frank Schweigert alkotja jelenleg az együttest.
Tavaly év végén lehetett érzékelni az esetleges visszatérés első jeleit, ami végül kézzelfogható megerősítést is nyert az Out Of Line kiadó jóvoltából: a Hard Way maxi CD formájában.
Ahogy az elején írtam, egy időre szem elől tévesztettem a Funker Vogt tevékenységét, de Hard Way meghallgatása után úgy éreztem, hogy nem hagytam ki egy lemezt sem...
Ezen mondatomat lehet kritikaként és elismerésként is értelmezni, én magam sem tudom eldönteni, minek szánom.
A Hard Way lassan épül fel, de aztán igazi Funker Vogt hangzás következik: pumpáló ritmus és basszus, egyszerű dallam, néha szavalós, vezényszavakra épülő vokál, aztán dallamosabb refrén. Olyan refrén, amelynél folyamatosan azt keresem melyik Funker Vogt dalban, dalokban hallottam...


A címadó dal Ta Box Mixe, gyorsabb, de alapvetően nem változtatott a dalon, míg a No Rules Mix egy hagyományosnak mondható "Extended Club Mix" koncepcióval jelentkezik: többször megismételt témák, összekötő betétek, táncolhatóbb verzió!
A Fabrik már egy változatosabb arcát mutatja az együttesnek! Ez is persze magán viseli a Funker Vogt jellegzetes jegyeit: az öblös, már-már - jelentős túlzással - wagneri opera vokáljával, jól elkülöníthető ritmus, basszus, dallam szekcióival, de talán a német nyelvű vokál miatt ez egy nyersebb, az old-school EBM-hez közelebb álló dal.
Remélem a hamarosan megjelenő albumra inkább ez lesz a jellemzőbb hangzás!
A Jäger 90 nem egyszerűen remixet készített a Fabrik-hoz, hanem a saját értelmezésben, saját változatban előadott dal került még fel a CD-re, ami egy - pogózásra és/vagy menetelésre tökéletes -  minimalista EBM verzió lett.


Igazi Funker Vogt dal, hagyományosnak mondható remixekkel, egy izgalmasabb B-oldalas számmal. Sokkal többet várok az új albumtól, de lehet hogy én vagyok telhetetlen...
ATWEMRS: 6