A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ambient. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ambient. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. jan. 21.

First Aid 4 Souls - Dark Tunnel

Ismerős, egyszerű alapanyagokból is lehet kiemelkedő minőségű ételt főzni – csak érteni kell hozzá. Ez volt az egyik gondolatom, amikor a First Aid 4 Souls aktuális albumát hallgattam végig, immár sokadszor.
Az egész nagylemezre igaz, hogy folyamatosan azt a kellemes érzést kelti a hallgatóban, hogy elemeit tekintve ismerős dologgal áll szemben. Ennek ellenére kijelenthető, hogy saját karakterrel rendelkező dalokat eredményezett a megszokottnak tekinthető összetevők felhasználása.
Lehet, hogy Gazdag István a nosztalgiára is rájátszik, kihasználja azt, hogy jobban kedveljük az ismerős építőköveket, motívumokat, amikor valami új alkotást nézünk, látunk, figyelünk, hallgatunk? Nem tudom, mindenesetre többször elkapott a „Pecsa kistermes” érzés miközben az albumot hallgattam!
A jól behatárolható stíluselemek ellenére vagy éppen ennek köszönhetően a Dark Tunnel egyszerre változatos és koherens.
A változatos hangulati elemek megjelenését a vokál (Mortum) is támogatja. Bár sok együttes, projekt kezd, kezdett el tiszta énekhangot alkalmazni, én még mindig kedvelem azt, amikor az énekhang, illetve annak torzítása, manipulálása révén a zene újabb – aktív – réteget kap.
Ezen az albumon is van hozzáadott értéke a vokálnak, ami ráadásul a változatos „kezelések” után más és más hangulatot, jelleget ad az adott dalnak: a düh, kétségbeesés, agresszió, félelem, szomorúság. Ez mind-mind megjelenik az érzelmi spektrumon.


A címadó Dark Tunnel hozza talán leginkább a tengerentúli electro-industrial etalont: lüktető elektronika, pulzáló hangok, menetelős ritmus és a mindezt körbevevő effektek, zörejek tökéletes cyberpunk hatást eredményeznek.
A Nothing Keeps My Mind Clear-t és az Inside There Is No God dalokat is lehetne talán ide sorolni, de inkább ezeknál az IDM és némi ambient kúszik be a hallójáratainkba.
A Back To Dust, A Place To Rest és a gregorián (?) kórussal és húzós gitárral operáló Dead Life To The Sons Of Men pedig inkább már a kontinentális dark és crossover electro hagyományait követi.
A viszonylag lágyabb tételek sem töltelékek az albumon! Sőt! A Sleeping In Death egyértelműen a kedvencem! A korábban már általam kiemelt torzított vokál hozzáadott értéke itt mérhető le a legjobban. Az újra és újra erőre kapó dallam, az alapmotívum napokra megragadt a fülemben, fejemben! Mestermű! A Let The Man Just Born sem a gyors, agresszív részét képzi albumnak. Meglepő lehet, de én – mint kényszeres címkéző – simán rárakom a (dark) szinti-pop jelzőt erre a dalra.
Alig több mint 40 perc a teljes időtartama az albumnak, így nekem nagyon hiányzik 2-3 remix, bónusz dal a „végéről”! Nagyon érdekes lett volna meghallgatni néhány dalt, más irányból megközelítve.
ATWEMRS: 8

2016. dec. 25.

Planet://Damage feat. Emke - Angst

Hatalmas erővel bír. Annyira hatalmas erővel, hogy még a Nagy Öregek is félve gondolnak rá. Egyesek ellenfelet, vetélytársat látnak benne, de azért volt olyan, akit szövetségesének tekinthet: Zoth-Ommog és ő például kölcsönösen tisztelték egymást.
A másvilági lény számunkra elképzelhetetlen módon osztotta meg tudatát, figyelmét. Egyszerre számtalan dologra tud, tudott koncentrálni. Hogy ezt a képességét minek köszönhette, senki sem tudta, tudja. Vannak akik azt állítják, hogy a végtelennek tűnő energia a külső kozmosz ismeretlen területéről származik. Mások azt állítják – rettegve – hogy sötét, ősrégi mágia mozgatja fáradhatatlanul. Vannak hitetlenek, akik egyszerűen a mérhetetlen mennyiségű kávénak tudják be azt, hogy képes napi min. 30 óra aktív tevékenységre.
Csinált már rádiót, filmet. Írt könyvet, blogot, magazint. Szervezett zenei eseményeket, szubkultúrát, közösséget.
Most aktív tudatának egy picinyke szeletét újra a zenére irányította: emberi avatárja és Planet://Damage projektje révén próbál újra bizalmunkba férkőzni.
Idén már megjelent egy album – Snapshots of A Surveillance Manifesto – de újabb akciójához megnyerte, (megszállta?) Emkét a Black Nail Cabaret-től és a legendás Martin Bowes-t (Attrition) Two Gods kiadóját.

A korábbi anyagból kiindulva arra számítottam, hogy electro-industrial agressziót kapunk, de sokkal nyugodtabb hangulattal találkozhatunk az EP-n. Techno, szint-pop, Jean-Michel Jarre űrzene, EBM. Sokféle hatást felfedezhetünk, ha akarunk, de a lényeg, hogy egy nagyon jól összerakott (masterelt?) anyag, ahol minden effekt, sáv, vokál jól hallatszik. Az Anne Clarke-ot idéző „spoken words” betétek és Emke bársonyos, búgó hangja megnyugtatóan terül el a lüktető elektronikán.

Daniel Myer (Haujobb) – szerencsére – nem tolta el absztrakt, minimál vagy IDM fázisba a dalt, inkább egy klasszikus, extended klubverziót készített nekünk ami még a Petőfi Rádión is pöröghetne (nem fog). A háttérbe több ipari zaj vegyül, de éppen annyira, hogy ettől feszesebb legyen.
Innovatív módon a digitális letöltés még audiokommentárt is tartalmaz, amiből például azt is megtudhatjuk, hogy az Ambient változat volt igazából az eredeti változat. A több mint negyedórás időtartam és a verzió jellege miatt is azt gondolom, hogy megfelelő helyzet, lelkiállapot kell a dal végighallgatásához. Nem biztos, hogy egy hosszú, éjszakai autópályás vezetéshez jó választás, de egy álmatlan téli éjszaka túléléséhez – ha már ilyen körülmények között született – tökéletes választás. (Az old-school Delerium fanok mindenesetre könnyes szemekkel fogják hallgatni, miközben azon merengenek, hogy mi lett volna ha nincs a Silence...)

ATWEMRS: 7

2013. nov. 25.

Nameless City - And Other Tales…

Mivel 2013. december 1-jén a Klinik előtt a Nameless City kezdi zenei programot, úgy gondoltam a héten én is "bemelegítek" ezzel a magyar szólóprojekttel. Renner Péter az Industrial Wave Studio mellett indította ezt a merengős, lassú(bb) elektronikát felvonultató projektet.
Lehet, hogy pont megfelelő - téli depressziós - hangulatban kezdtem hozzá az ingyenesen letölthető (!) And Other Tales... album meghallgatásához, de nagyon kellemes zenei anyaggal, élménnyel lettem gazdagabb!
Tökéletesen illeszkedett a zene ahhoz a látványhoz ami a vonatból elsuhant előttem: lepusztult elővárosi környezet, téli álomra(?) készülődő fák, hűvös hajnal.
Megtévesztő, lekicsinylő lenne, ha azt írnám: tökéletes háttérzene. Pedig valóban nem táncparkettre csábító dalokról van szó. Különböző karaktere van minden dalnak, még akkor is ha alapvetően jól betartja a downtempo, ambient írott és íratlan szabályait. Hol mélabús zongorafutam a fő motívum (The Other Gods, Ex Oblivione), hol lüktető elektronika, de szinte minden esetben van valami háttérben bujkáló, ólálkodó  fenyegetés a dallamok mögött. Hát igen... ilyen a dark ambient.

Néha keleties vokállal egészül ki a lebegés, elfeledett civilizációk siratóénekeként (Leng), néha pedig véletlenül elcsípett rádió vagy TV adás, híradós anyag narratív szövege jelenik meg érdekes kiegészítésként (Rats In The Wall).
A közelgő koncert kapcsán pedig annyit mindenképpen megállapítok, hogy a Nameless City tökéletes választás arra, hogy a koncertprogram első előadójaként sötét dimenziók felé sodródjunk!

Olyan ambient, ami nem megnyugtat, hanem elszomorít. De pont ezért jó!
ATWEMRS: 7

2013. okt. 25.

Lightphaser - New Tone

2013. október 18-án jelent meg a Lightphaser, Joseph Gogh elektronikus projektjének aktuális albuma, New Tone címmel. Úgy tűnik, hogy az Electro Arc kiadó továbbra is szívügyének tekinti a magyar elektronikus színtér támogatását, amiért mindenképpen köszönet jár!
Én - mint egyszerű zenehallgató - azt gondolnám, hogy instrumentális dalok esetében kevesebb eszköz áll rendelkezésre a gondolatok kifejezésére, hiszen nincs dalszöveg, vokál ami sokkal direktebb módon tudja közvetíteni az alkotó elképzeléseit. Ezzel szemben a New Tone változatos, érdekes album, ami nem taszít unalomba és folyamatosan érzéseket kelt a hallgatóban.
Hangulatok változnak, könnyed témák fordulnak át izgalmasan már az első rövid dalban (Fatal Coincidence) és később is változatos élményekben lehet részünk.
Néha tisztán csengő, szárnyaló elektronika (New Tone, Revelations), más pillanatokban Recoil-t idéző elvont(abb) filmzene, mely meg-megtorpan és furcsa, új irányokat, struktúrákat vesz fel akár még adott dalon belül is. Az Inner Balance kissé fenyegető kezdeti hangulatát például gyengéden belépő zongoratéma szelídíti meg. Ennek köszönhetően nem mindig kapunk nyugodt, pontosan kiszámolt, színtiszta ambient hangszőnyeget (pl. You Owe Me An Apology), szerencsére vannak váratlan, kiszámíthatatlan pillanatok is! Zaklatottan indul a Misunderstandings például, ahol már-már várom, hogy mikor lép be egy érdes, reszelős vokál (vannak benne Faith Healer-t idéző motívumok).

Az elszállós, csengő-bongó futurista, zümmögő űrtémákat, sci-fi zenéket bővíti a Remote Body Modificator, vagy a zörejesen induló Inception, melyekhez tökéletes vizuális kísérő lenne egy 90-es évekből származó demoscene digitális villódzása. Ez utóbbi egyébként simán felférne bármelyik Synaesthesia lemezen!

A csendesebb, nyugodtabb elektronikát kedvelőknek mindenképpen ajánlott! Ambient, chill out, IDM koktél.
ATWEMRS: 7




2013. febr. 6.

Leæther Strip - Serenade For The Dead II

2013. március 23-án jelenik meg a legendásnak tekinthető Serenade For The Dead lemez második része. A Leæther Strip 1994-ben megjelenő instrumentális, dark ambient albuma különleges helyet foglal el a projekt (és a dán "mester" zenéjét kedvelők) életében.
Az Emmo.biz kiadó két formátumban is megjelenteti az új albumot. Az 55 példányra limitált, fa dobozban kiadott verziója mellett - mely 25 perc alatt az előrendelés során el is fogyott -, 500 számozott példányban, digipak csomagolásban is megjelenik.
Claus Larsen új piaci stratégiájának megfelelően az albumot letölthető, digitális formátumban is meg lehet rendelni, közvetlenül az együttes Bandcamp oldalán.
Hogy mire számíthatunk?
Egyrészt a korábban már publikálásra került Qaanaaq címre hallgató dal, első verziója (a hírek szerint albumra más verzió kerül) adhat némi támpontot.

Lassan építkező, felépülő struktúra. Sötét, fenyegető dallamok, csendes, mégis szorongó hangulatot árasztó ambient.
Az előbb már említett hivatalos Bandcamp oldalon egy másik dal - Minion On A Tightrope - is meghallgatható és letölthető (!).
Ez egy kaotikusabb kompozíció, több zörejjel, aztán "középtájon" az első Serenade For The Dead albumhoz hasonló zongorafutammal.

Egy nemrég készített interjú szerint, amíg az első rész esetében alapvetően a horror filmek jelentették az elsődleges hatást, addig az új lemeznél John Carpenter filmzenéi okolhatóak az inspirációért.
Akiknek esetleg hiányzik a "régi" Delerium, annak mindenképpen ajánlott a Serenade For The Dead II beszerzése!

2012. júl. 14.

Aesthetic Perfection

Az Aesthetic Perfection már az első albumával felhívta magára a figyelmet. A Daniel Graves (valódi név: Daniel Long) által életre hívott egyszemélyes projekt először különböző kiadói válogatásokon tűnt fel. 2002-ben a Dependent Septic III, illetve 2004-ben az Out Of Line által kiadott Machineries Of Joy Vol. 3 jelentette az első megjelenéseket. Én magam is az utóbbin megjelenő I Belong To You-t hallottam legelőször és tartom azt mai napig a legjobb Aesthetic Perfection dalnak. Végül a projekt otthona az Out Of Line kiadó lett, míg Daniel Graves pedig a tengerentúlról Ausztriába költözött.
A 2005-ben megjelenő Close To Human nem okozott csalódást! Az album sok stílust ötvöz, a kezdő zenekarok bátorságával, nemtörődömségével. Kapunk zaklatott noise alapokon nyugvó dalokat, táncparkettre szánt aggrotech-et (Architect, Fix, Coward), lebegős IDM-et (Overcast, Ersatz) és még ambient nyugalmat is (Relapse, Reset). Az album nálam vita nélkül benne volt, benne van a 2005-ös év legjobb 10 albumában.
Aztán 2008-ig csak egy-két remix jelent meg, míg végül napvilágot látott a második nagylemez: A Violent Emotion címmel. Találunk rajta kiemelkedő dalokat (Schadefreude, The Siren), változatos is, de talán kisebbet "üt", mint a bemutatkozó album.
Egy érdekes dolog is felmerül az albummal kapcsolatban!
A The Ones dal kapcsán nekem minden esetben a Lola Angst Ziggy'z Lullaby száma ugrik be... Azonos kiadónál vannak, azonos időszakban jelent még a két dal. Lehet hogy csak kölcsönös inspirációról van szó?

2010-ben szerzői kiadásban jelenik meg a The Devil's In The Details EP. Ennek az okát is kutathatnánk, minden bizonnyal az ördög a részletekben rejlik. Talán Daniel Graves nem volt elégedett a kiadó támogatással, így próbálta kicsit saját kezébe venni a marketing folyamatokat?
Ez volt az ok vagy sem, a 2011-es album kiadói támogatására már nem lehet panasz! Az All Beauty Destroyed normál és limitált 2CD-s kiadásban jelent meg, az Inhuman EP kíséretében. Ez egyébként tökéletes választás, mivel ez az egyik legjobb dal az albumról: az egyszerű, néhány hangból álló, de nagyon jól eltalált dallam szinte felkínálja magát a remixelésre.
Daniel Graves vokálja ezen albumon változatos módon jelenik meg. Van amikor torzítás, vagy kevés torzítással, de nyers punk-os hatása van (A Nice Place To Visit), előkerül a vokóder is (Inhuman), illetve van érzelmes, "valódi" ének is zongorakísérettel is (All Beauty Destroyed).
2012-ben az albumról kimásolt A Nice Place To Visit is kiérdemelte a EP-ként történő megjelenést.
Az Aesthetic Perfection üde színfoltot jelent az alternatív elektronikus színtéren, Daniel Graves pedig 100%-ot nyújt a színpadon, így mindenképpen érdemes ellenőrizni, hogy hogyan működnek kedvenc AP dalaink a színpadon!

2012. július 17-én a Negative Art szervezésében az A38-on fellép a Combichrist az Aesthetic Perfection társaságában!

2012. jan. 28.

Net.Ware Years Of Yearning

Az Electro Arc kiadó továbbra is maximális fordulatszámon pörög! Ennek eredményeképpen már itt is van  a 2012-es év első minőségi underground electro válogatása!
Net.Ware Years Of Yearning címre hallgató kiadvány erőssége újfent az, hogy egy-két ismertebb név mellett felvonultatott kevésbé ismert, "rejtőzködő", újonc együttest is.
Az egyik húzónevet jelen esetben a Severe Illusion jelenti, akik electro-industrial területén már mindenképpen számítanak "valakinek". A Clear Head remixe és a Synaptic Defect, Nemesis21 dalai jelentik a válogatás legkeményebb "pontjait", durvább oldalát: ezeknél a kiváló electro-industrial daloknál csak szelídebb pillanatok várnak ránk.
A legnagyobb kedvencem az E-gens hihetetlenül eltalált szinti-pop dala - The Song Of Sky Gears - , ami jelenleg állandó rotációban van nálam. Egyszerűen zseniális a lágyan vokóderezett vokál, a dallamos refrén. Mind.In.A.Box rajongóknak (is) kötelező!

Az EGOamp, Superikone és a Ohrenfleisch dalai is a lágyabb elektronika irányából érkeznek, de az ő esetükben már némi sötétebb háttérre, valamint new wave hangulatra is számíthatunk.


Vannak persze kevésbé pozitív momentumok is: a Doc Feel előadásában elhangzó Rebel még jó is lehetne, csak éppen nem lehet eldönteni, hogy szándékosan szorult-e a zene a mikrofonba suttogott, hörgött vokál "mögé". Ha ez egy rosszul sikerült masterelés, mixelés eredménye, akkor elnézést kérek a projekttől a pellengérre állítás miatt, de ha szándékos kompozícióról van szó, akkor ezt nagyon elhibázott lépésnek tartom. Értékelhetetlen...
Amikor az EugeneKha Space Wanderers dalához érünk, vegyünk kezünkbe egy Asimov könyvet! A lassan kibontakozó ambient hangszőnyeg, tökéletes háttérzenét szolgáltat a sci-fi mesterének lassú folyású, de egyben monumentális történeteihez. A könyv olvasását a Minor tempósabb - Delerium-ot idéző - dala alatt is folytathatjuk!
A minimal elektronika sötétebb oldalát is találnak kedvükre valót: a Die Produktivität személyében.

Mindent összevetve a sorozat ezen tagja a lágyabb elektronikát és a keményebb, táncolható electro-industrialt vette célkeresztbe és elég jó találati aránnyal! Hangulatában, stílusában változatos lemez, egy-két gyenge momentumtól eltekintve mindenkinek ajánlom! 
ATWEMRS: 7

2011. dec. 6.

First Aid 4 Souls - Selected Electro Works Vol. 1 Psy Acid

Nálam a goa/psy trance ismerete kimerül a Juno Reactor néhány albumában, így nagyon óvatosan kezdtem a First Aid 4 Souls ingyenesen és hivatalosan (!) letölthető Selected Electro Works kiadvány első részének meghallgatásához, mivel az alcím szerint psy és acid művek vártak rám.
Az Islandlwana - és később a Space Shaman - hangjai kicsit megnyugtattak, hogy az előbb már említett Juno Reactor hivatkozási ponttal jól meghatároztam magamnak, hogy mire számíthatok: keleties vagy éppen gregorián hatású vokál, törzsi ritmusok, trance-es dallamfutamok.
Mindenképpen ki kell emelnem, hogy az előre rögzített stílushatárok ellenére változatos hangulatú dalokkal találkozhatunk.
Vannak teljesen techno, trance területre vezető momentumok, pl. Deutsch Bangladesh, God, Money And You de szerencsére nem happy rave hangulatot teremtve. A Monolithix, Eclipse nyugodtabb atmoszférát jelenítenek meg, ambient jellegükkel számomra a Delerium-ot, Violet Arcana-t (Coatlicue, Solar Cell, Digital Alchemy) idézték meg.
Mivel lehet, hogy egyes olvasók elsiklottak az első bekezdés tartalma felett, újra kiemelném: az album ingyenesen (ez még nem meglepetés) ÉS hivatalosan letölthető a First Aid 4 Souls és az Electro Arc kiadó jóvoltából innen: hivatalos letöltési hely.
Természetesen elfogadva az előadó döntését, kicsit keseregnék az ingyenes letöltésen, mert ennek alapján az átlagos zenehallgató esetleg a kiadvány minőségére asszociálna. Nagyon remélem, hogy később az Electro Arc kiadó esetleg kiadja a teljes sorozatot fizikai - CD - formátumban is!
Miközben hallgattam az albumot, azon tűnődtem, hogy miért lett a hozzáállásom pozitívabb, lettem hirtelen befogadóbb az egyértelműen a populárisabb elektronika irányából érkező kiadványra?! Első lehetőség, hogy öregszem és az alternatív elektronikát védelmező radikális álláspontom gyengült meg az elmúlt évek (évtizedek) alatt. Másik opció, hogy Gazdag István, a First Aid 4 Souls tudta becsomagolni a nekem "stílusidegen" zenéket úgy, hogy az mellékhatások nélkül is fogyasztható lett számomra.
Ez utóbbi ok mellett döntöttem...

A Selected Electro Works első részére úgy tekintek, mint a számomra érdekes következő rész bevezetőjére. Az elektronikus zenei populárisabb, trendibb ágaira fogékony hallgatóknak azonban kötelező darab!
ATWEMRS: 5

2011. nov. 6.

Net.Ware Xtreme Xperience

Újabb válogatással jelentkezik az Electro Arc kiadó, mely tiszteletreméltó módon folytatja a független kiadók 80-as, 90-es évekbeli hozzáállását: elsődleges az innováció, az újdonságra való törekvés. A válogatás album koncepciója továbbra is egyértelmű: újonc csapatok bemutatása, lehetőség adni a kevésbé a reflektorfényben lévő projekteknek, azaz az alternatív elektronikus színtér teljes odaadással történő, megalkuvás nélküli támogatása.
Az Net.Ware Xtreme Xperience jellemzően könnyedebb, ha lehet ilyet mondani a "radio friendly" stílusokra koncentrál, így súlyosabb, sötétebb ipari zenére, vagy például noise-ra most ne számítsunk. Viszont lesz electro clash (ZiBit), a new beat-et idéző Svenska Flikka. Nagyszerű lehetőség ez a válogatás azoknak is akik például sajnálják, hogy a Colony 5 felhagyott a minőségi, szinti-pop művelésével. Nekem ugyanis a Voyagers-t hallgatva (a Leaving Sensoria az egyik kedvencem erről az albumról!) azonnal a svéd projekt jutott az eszembe és további nagyon jó electro-pop, szinti-pop, electro new wave dalokra bukkanhatunk váratlanul (P24, Candyslade, Waiting In Vain, Human Remains).

Egyszerű zenehallgatóként is megállapítható, hogy egyes dalok produkciós szintje még javítható lenne, egy-két dal inkább demónak minősíthető. A megfelelő színvonalra példa a K-Nitrate, akik esetében - mint legnagyobb, legtapasztaltabb név - jól érzékelhető a mögöttük lévő több mint 10 éves zenei múlt, a stúdió(k)ban eltöltött hosszabb időszak.
Számomra kevésbé izgalmas stílusokban mozgó projektek is hallhatóak a válogatáson, így például trance, psy-trance (DJ Bull, Limbo), breakbeat, drum and bass (Brushy). De szerencsére a Body Pleasure és a Noonatac gondoskodik arról, hogy az EBM/Industrial kedvelők ne érezzék magukat elhanyagolva. Előbbi old-school EBM-je után következő lassú, nyomasztó hangulatú, Wumpscut-ot idéző Last Day című dal igazán kedvemre való!


A lemez utolsó részében nyugató ambient simogatást (Aythar) és minimal cold wave-et (Adam Berces) is kapunk, de a végén azért még érkezik egy utolsó energialöket és a dark electro stílus is beköszön egy kicsit (Cyber S[?]ain't)

A Net.Ware Xtreme Xperience tipikusan olyan válogatás, mely kiváló ugródeszka lehet a felvonultatott előadóknak, mi lelkes zenehallgatók pedig, lehet éppen újabb kedvencünkre akadunk rá miközben végighallgatjuk.
ATWEMRS: 7

2011. okt. 19.

Vallomás 1.: Madonna - Frozen

20 évvel ezelőtt vérig sértődtem volna, ha valaki azt feltételezte volna rólam, hogy Depeche Mode-on kívül bármi mást is hallgatok. 10 évvel ezelőtt 3 órás előadásban cáfoltam annak a személynek a téves állítását, aki meg akart arról győzni, hogy a rock/pop/disco/techno/akármi stílusban is vannak kiváló alkotások.
Most jött el az ideje annak, hogy bevalljak valamit...
Vannak olyan dalok melyek nem tartoznak az alternatív elektronika birodalmába és mégis tetszenek...
Lehet, hogy öregszem?!
Ebben a sorozatban folyamatos vallomásokban tárom fel "bűneimet".
Madonna Frozen dala, csak első olvasatra szennyezheti be ipari gépolajtól fénylő lelkemet, mivel valójában zeneileg erőteljes alternatív jelleggel bír, vizualitásban pedig egyértelműen "dark" a dalhoz kapcsolódó klip.

Ha pedig hozzávesszük, hogy a kislemez munkálataiban az a William Orbit is részt vett, aki a Nitzer Ebb, Depeche Mode kapcsán jogosan került a látóterembe korábban, akkor bűnöm lassan elenyészővé csökken.
Ami tény: Madonna egyik legsikeresebb dala olyan építőelemeket vegyít - ambient alapok vonósokkal kiegészítve, közel-keleti ütősszekció, finom elektronika -, melyek eredményeképpen új szakasz kezdődött el karrierjében. Még az én ingerküszöbömet is átlépte ezzel a dalával... Ami nagyon nagy szó...