CrackDown - Smiles A Lot

A CrackDown projektet Kim Holm és Lasse Mønsted hozta létre azzal a céllal, hogy az analóg hangzást kombinálják - moduláris szintetizátorokat használva - a new wave-vel.
A címadó dal - Smiles A Lot - sikeresen teljesíti ezt a célkitűzést és visszarepít minket a 80-as évekbe a melankolikus vokállal: egy valóban nagyon jó dalban!
Az egymásra pakolt éneksávok is hozzájárulnak ahhoz, hogy egy nagyon jó hangulatú dal jöjjön létre.
A Serenity tipikus B-oldal, így nem ez a kislemez csúcspontja. Zongora, furcsa zajok, zörejek, hangok és beszédtöredékek jó bevezetésnek tekinthetőek Kim Holm analóg birodalmába.

A dán legenda - Psychopomps - felturbózta a basszust és a ritmust, ami egy valódi Club Remix-et eredményezett. A Smiles A Lot (Psychopomps Remix) teljes mértékben rádióbarát, de ennek ellenére - sajnos - nem fogja megkapni a megérdemelt figyelmet.
Szinti-pop, new wave és minimál elektronika nagyon jó kombinációban.
ATWEMRS: 7

English version:
Crackdown is created by Kim Holm and Lasse Mønsted and the main goal is clear: combine analogue, modular synth sounds with retro new wave impressions.
The title song - Smiles A Lot -  successfully reach this aim and brings back the 80s sounds with the melancholy vocals, so produce a great tune! The waves of multilayered vocal gives very good mood for the whole track.
Serenity operates with piano, strange noise and analogue sounds plus some sampled voice/speech. Typical B-side song – not the highlight of the single - but good introduction to Kim Holm analogue realms.
The Danish legend Psychopomps pumps up the original version with fat bassline and powerful rhythm and create a superb club oriented remix. Smiles A Lot (Psychopomps Remix) is really radio friendly but I’m sure – sadly – that it will not receive the deserved attention!
Synth-pop, new wave and minimal electro in a very good mixture!
ATWEMRS: 7

Invasion Of Female Logic - Alternativlos

A férfi előadók, együttesek, frontemberek által uralt (zenei) világban nem könnyű érvényesülni nőként. Petra Kutschera - az Invasion Of Female Logic szóló projekt keretében - ezen állapot, trend megváltoztatására tett, tesz egy nagyon határozott kísérletet.

Bevallottan a különböző old-school irányzatokból merítve az ihletet az eddigi munkássága során, időközben a felállás kibővült. Thorsten Krätke (Industrial Organisation) és Ace Raumass (Y-Orbit) nyújt erősítést, leginkább a koncerteken.

Az Electro Arc digitális és fizikai formátumban is kiadta az Alternativlos albumot.

Az album leges-legjobb dala és egyben jelenleg az egyik nagy kedvencem: a Trendsetter, ami egy minimalista, Kraftwerk-szerű dallamot, Anne Clark-ra emlékeztető vokált ötvöz. Ez a dal reprezentálja talán legjobban az album hangzását, de az album nagyon sok stílust, hatást használ fel a EBM-től kezdve, a new wave-en keresztül a szinti-pop dallamokig. Itt van rögtön a Big Fish, melynek infantilis, vidám futamai alatt Falco képe villan be, míg a Frontfrau body-popja bármelyik And One albumon elférne.

A vidám kikacsintások mellett vannak sötétebb tételek is pl. a Face To Face és a Shadow World dark-electro-ja.

Adott dalon belül is megy a játék a stílusokkal: a Big Brother EBM alapjaira, dallamosabb refrén települ. A stílus kavalkád nem okoz problémát, van egy végig jól azonosítható profilja a nagylemeznek, ami nem más, mint Petra Kutschera egyedi hangja. Nem virtuóz vokál ez, de mégis képes a határain belül egyszerre egyedi hangulatot teremteni és egyben kötőelemként működni.
Az album másik kiemelkedő pillanata a Soulsister egyszerű gitár riffjét felvonultató new wave himnusza.

Változatos album, old-school veteránoknak és azoknak, akik nem az éppen legdivatosabb, legtrendibb zenékre kíváncsiak.

ATWEMRS: 7

Leæther Strip - In Broken Homes/Paranoia 13

Bár úgy néz ki, hogy már a majáknak sem lehet hinni (hol van a világvége????) de legalább egy biztos pont van a Világegyetemben: Claus Larsen munkamániája.
Ebben az évben a Leæther Strip digitális formában kiadott egy Shock Therapy feldolgozást (I Can’t Let Go) és a nagyon különleges Object ÆP-t, valamint egy Klutæ összefoglaló válogatást: EXEcution címmel (mindkettő a Emmo.biz Records gondozásában). A rengeteg koncert és fesztiválfellépés mellett Claus Larsen elkezdte egy új instrumentális album munkálatait, mely a legendás dark ambient remekmű, a Serenade Of The Dead folytatása lesz.
A Leæther Strip 2013-ban fennállásának 25. évfordulóját fogja ünnepelni. Ennek alkalmából egy dupla A-oldalas digitális kislemez jelenik meg az új év első napján!


A In Broken Homes jól reprezentálja a Leæther Strip sötét, keményebb oldalát. Közepes mértékben torzított vokál, vonósok erőteljes basszusfutamokkal (mely az egyik a Claus Larsen-re jellemző védjegyek közül), melyek egy gyors tempójú electro-industrial hangzást hoznak létre, a Self Inflicted korszakra jellemző módon.
A Paranoia 13 a Claus Larsen-t ért különböző inspirációs források eredményeképpen, azok keverékeként jött létre: dallamos, szintetikus hangzás, mely a new wave időszakát idézi meg, de kis adag EBM is érzékelhető. Egy hosszú, samplerezett - paranoiáról szóló orvosi dokumentumfilmből származó - beszédhang után Claus minimálisan effektezett hangja indítja a dalt, mely lassan alakot ölt és tempós electro ütemekkel eléri azt, hogy lassan önkéntelenül is táncolni kezd a hallgató.
A kislemez tartalmazza még mindkét dal instrumentális változatát is. Ezek a "lemeztelenített" verziók is jól működnek, mindkettőnek sajátos, egyedi hangulata van, mely az eredetiktől teljesen eltérő érzésekkel tölti el a hallgatót.
Ez a speciális kiadvány a Leæther Strip Bandcamp oldalán rendelhető meg: http://leaetherstrip.bandcamp.com/.

ENGLISH VERSION

We can not trust Mayans now (where is the end of the world????) but there is at least one fix point in the Universe: Claus Larsen’s workaholism.
In this year Leæther Strip released a digital download single a Shock Therapy cover (I Can’t Let Go) and the very special Object ÆP too, as well a Klutæ retrospective compilation: EXEcution (both on the fine Emmo.biz Records). Beside the many live performance, festival appearances Claus Larsen also began work on a new instrumental album, the second installment of the Serenade Of The Dead, the legendary dark ambient masterpiece.
To celebrate the 25th anniversary of Leæther Strip, a special double A-side digital single will be released on the very first day of new year.

In Broken Homes represents the harsh side of Leæther Strip. Moderate distorted vocal, some strings with driving bassline (one the most famous trademark of Claus Larsen) makes the track an up-tempo electro-industrial tune, similar to the Self Inflicted era.
Paranoia 13 is a good mixture of Claus Larsen’ different source of inspirations: melody, synths sound comes from new wave era and a small doses of EBM can be found too. After the long sampled speech (from a documentary about paranoia) Claus slightly filtered vocal starts and the tracks slowly turning into a danceable electro tune and you will move into the dancefloor involuntarily.
The singles featuring the instrumental versions of both tracks. These stripped down mixes are working well, both have a special atmosphere, brings totally different emotions to the listeners like the original versions.
This special release can be purchased via Bandcamp site of Leæther Strip: http://leaetherstrip.bandcamp.com/.

Kant Kino - LRSBSS

Egyre jobban kedvelem a Kant Kino-t! Ezzel persze nem mondtam igazán meglepő dolgot, hiszem már a bemutatkozó albumukról is - visszafogottan de - áradoztam ezen a blogon.
A norvég duó továbbra is azon az úton halad, mely egyenesen a veterán EBM rajongók szívéhez vezet. A 2012. május 15-én megjelent EPCD annak ellenére változatos, hogy a címadó dal 6 remixét tartalmazza és "B-oldalként" a Komputergirl bevonásával elkövetett My Game-et, mely nagyon jó ellenpontja az EBM-re épülő LRSBSS-nek: dallamosabb, női vokállal lágyított electro szerzeményről van szó, mely bőven merít a szinti-pop, new wave területről is.




Ha a címadó dal Single Version-jét tekintjük az eredeti változatnak, akkor azt mondhatjuk, hogy egy gyors, minimal EBM alapokon, némi And One-t idéző dallamfutammal találkozhatunk. A norvég vokálnak köszönhetően "egzotikus" dal - mely az egyik tag Lars Henrik Madsen - életének legfontosabb eseményeit foglalja össze - úgy teremt old-school hangulatot, hogy nem unalmas, nem koppintja a "régi nagyokat".
Az Eddie B. Redux az eredeti kompozíció szinti-pop, new wave jellemzőit erősíti fel, ami nem meglepő, hiszen Eddie Bengtsson (Page, S.P.O.C.K) követte el, míg a Celluloide Remix a body-pop, az EBM elemekre épít.





A Kant Kino Klubbmix nevének megfelelően erőteljesebb basszust és ritmusalapot tartalmaz - és talán a tempója is gyorsabb? - és itt - illetve a People Theatre's trbl Mix-ben is - még jobban érzékelhető a Steve Naghavi dalait idéző, néhány hangból álló, visszatérő dallam. A kedvencem azonban a SPARK! remix! Az analóg dallam még jobban kiemeli a "mérges" vokált, ami így electro punk tombolásra ösztönözhet mindenkit.

Szinti-pop, EBM, punk, electro egyszerre, egy 7 számos EP-n. Egy dal a "főszereplő", mégis változatos kiadvány lett! 
ATWEMRS: 8

Javelynn - Chimaera At Heart

Az Ashbury Heights-ből kilépett Yasmine Uhlin (Yaz) saját projektje is házon belül, illetve pontosabban kiadón belül maradt, hiszen az Out Of Line gondozásában jelent meg a Chimaera At Heart bemutatkozó nagylemez.
A Javelynn album értékelése előtt muszáj azon sajnálkoznom, hogy az Ashbury Heights befejezte működését - még ha ez nem is pusztán csak Yaz-nek köszönhető -, hiszen kilépése után még Anders Hagström folytatta a projektet. De a vég kezdetének mindenképpen ez tekinthető.

Tudtam persze, hogy Yaz vokalistaként nem nagy, szerepet játszhatott (vagy igen?) az Ashbury Heights-ben, de így sem tudtam magamban elnyomni azt a várakozást, hogy majd az a könnyed, new wave, electro-pop hangulat köszön vissza a Javelynn projekt albumán is.

Az első dal - Wannabe - meglepetésemre még meg is felelt a várakozásaimnak! Lendületes dal, Yaz dögös, girl-power hangja dominál, de zeneileg is egy kiváló szám.
Sajnos az album további dalai messze elmaradnak az első tételtől: electro clash (Infinity, Beat You), szint-pop (Skip A Heartbeat), electro-pop (Morphine), future-pop (Die Young) vonalon "sétálgató" dalokkal találkozhatunk, ahonnan nagyon hiányzik az a bátorság, ami a Wannabe-ben nagy adaggal megtalálható.

A Chimaera At Heart olyan, mintha a Client tagjai a stúdióban a megengedettnél több energiaitalt ittak volna és a felvételek közben a stúdióba tévedt volna egy gitáros is. Az első dal 8-as osztályzatot érdemelne, a többi azonban 4-es, 6-os érdemjegy között mozog, így a végső értékelés is egyértelmű.
ATWEMRS: 5

Razorfade - This Clear Shining

Mark Tansley és Clifford Ennis a 6 dalt tartalmazó Liberation EP után az Alfa Matrix-hoz szerződött és a belga kiadó szokásához híven normál és 2 CD-t tartalmazó limitált kiadásban jelentette meg a This Clear Shining albumot.
A Razorfade aktuális albuma nagyon megvezeti, megvezetheti az óvatlan zenehallgatót!
Az első dal - The Razor Fades - alapján azt gondolhatnánk ugyanis, hogy lassan kibontakozó, IDM alapokról induló intelligens electro számokat tartalmazó nagylemezt tartunk kezünkben. Aztán a második dalnál rögtön felülbíráljuk álláspontunkat, mivel a Chemical Distraction future-popja - mégpedig, nagyon jó minőségű future-popja - után már egy lendületes, mainstream elektronikát a "sötétebb oldallal" kombináló állomássorozat ábrándja jelenik meg előttünk.

A "szélsőségek" felé történő kilengés után azonban az album elfoglalja a stíluspalettán a végleges helyét: amit nem tudnék jobban meghatározni, mint new és dark wave háttéren nevelkedett, visszafogott gitártémákat lendületes elektronikára helyezett electro-goth.





Nekem kapásból a Behind The Scenes hangzása jutott eszembe, amit régebbről ismerek, de minden bizonnyal lesz olyan aki a Clan Of Xymox-ot fogja citálni. A future-pop jelleg azért a Chemical Distraction után sem tűnik el, ott bújkál továbbra is (pl. Shout Down), így a Assemblage 23 kedvelőinek is ajánlható az album, de mindenképpen hangsúlyozom, hogy a nagylemez nagyobb hányada (pl. a címadó dal This Clear Shining, Hiding My Demons, Horizon) a Star Industry-ra hajaz, így az elektronika és a tradicionális goth környékén mozgó "mindenevőknek" fog bejönni.
Akinek egy kicsit elege van a technósabb, TBM, aggrotech, harsh EBM előadókból annak kellemes perceket szerezhet ez az album!

A mai trendeket jellemzően nem követő, kicsit a múltba révedő alkotás, de éppen ezért jelenhet üde színfoltot a jelenlegi elektronikus színtér jellegzetességei miatt. Elfogadható mennyiségű gitár, dark-os vokál, néha tempós future-pop, máskor alázatosan, csak zenei alapot nyújtó elektronika.

ATWEMRS: 7

Armageddon Dildos

Az Armageddon Dildos esetében olyan érdekes helyzet állt elő a 90-es években, hogy hazánkban szinte ugyanolyan népszerű volt, mint tőlünk nyugatabbra. Ez azért nagy szó, mert akkoriban nagyon kevés külső „inger” jutott el az alternatív elektronikus zenét kedvelő magyar fülekhez.
A 80-as évek végén Uwe Kanka és Dirk Krause által alapított együttes Never Mind klipje látható volt a Magyar Televízióban, az Armageddon Dildos 4 alkalommal (1991, 1992, 1994 és 1995) is fellépett a Petőfi Csarnokban önálló koncert, vagy fesztivál keretében.

Az alapvetően elektronikus projekt érdekes, egyedi módon ötvözte a punkos polgárpukkasztás provokatív, cinikus, beteges humorral átitatott témaválasztását az akkori new wave, EBM, alternatív elektronikus stílusok jellegzetességeivel.
1990-ben két kislemez (East West, Never Mind) vezette fel az That’s Armageddon albumot, mely olyannyira sikeres volt, hogy egy harmadik kislemez/maxi is megjelent róla, a Resist.
Aktív koncerttevékenység után 1992-ben jelent meg új anyag, mégpedig a mai napig talán legnépszerűbb/legismertett Dildos mű: a Homicidal Maniac.

Gyorsan a „csúcsra” ért az együttes, ezt a kislemezt az USA-ban a neves Sire Records Company is megjelentette. Az 1993-ban megjelent Homicidal Dolls sokkal egységesebb, kiforrottabb nagylemez, melyhez minden bizonnyal Sevren Ni-Arb (X Marks The Pedwalk) produceri tevékenysége is hozzájárult.
Az együttes hangzásában egyre inkább erőteljesebb szerepet kapott a gitár, mely először samplerezett hangminták formájában, majd az 1994-es Lost albumon és a Unite kislemezen/maxin „élőben” is megjelent.

A hangzás megváltozása egyre inkább „Krupps-osabb” lett, nem véletlenül, hiszen a Unite maxi és a Lost album munkálatai részben az Atom H Studióban, Chris Lietz produceri felügyelete mellett folytak. Még ebben az évben megjelent egy gyűjteményes válogatás 07 104 címmel, melyen helyet kapott az Everyday Is Like Sunday is, mely egy Morrissey feldolgozás, tribute.

A Zoth Ommog kiadót elhagyta az Armageddon Dildos és kisebb vándorlásba kezdett: BMG (az 1997-s Speed album kiadója), Metronome (1996-os We Are What We Are maxi), RCA (1997-es Blue Light maxi).
1999-ben egy maxi (East West 2000) és egy album (Re:Match 2000) erejéig - melyek keretében a korábbi „slágerek” modernebb, elektronikusabb verzióit jelentették meg – visszatértek a Zoth Ommog kötelékébe, de új anyag a legendás kiadó gondozásában nem jelent meg.
A 2003-as album – Morgengrauen – munkálataiban Dirk Krause nem vett már részt, helyét fokozatosan – előbb koncerteken, majd a stúdióban is – Rene Nowotny (AD:Key, Rector Scanner) vette át.
A 2005-ben megjelent Sangreal album után csak néhány koncertfellépés erejéig találkozhattak a szerencsések az Armageddon Dildos-szal.
2010-ben az Alfa Matrix bejelentette, hogy a legendás együttes következő – Untergrund című – lemezét a belga kiadó fogja piacra dobni.

Az előzetesen kiadott, kiadói válogatásokon megjelentett dalok (House Of Pain, Untergrund) alapján elektronikus, erős tradicionális EBM/electro hatásokat magánviselő album lesz az Armageddon Dildos új nagylemeze. Erről akár személyesen is meggyőződhetünk!

2011. március 25-én a Black Head Agency által szervezett Industrial Booom! fesztivál keretében az Armageddon Dildos 1995 után újra színpadra lép Magyarországon!

A Split-Second

Ha egyetlen előadót kellene megemlítenem a new beat stílus kapcsán, akkor gondolkodás nélkül a belga A Split-Second mellé tenném le a voksomat.
Marc Heyndrickx (választott művésznév: Marc Ickx), Peter Bonne (művésznév: Chrismar Chayell) 1985-ben iskolatársakként alapították az A Split-Second-ot.
1986-ban már demofelvételeket küldtek ki különböző kiadóknak és az Antler Records-szal villámgyorsan megállapodás is született.

Már az első – Flesh – névre hallgató 12”-es maxi bombaként robbant a new wave színtéren, hiszen – ma már klasszikusnak mondható – szerzemények találhatóak rajta: a 100%-os EBM „sláger” On Command és Bodycheck, a new beat himnusz Flesh.

Ez utóbbi az egyik legsikeresebb példája a furcsa módon kialakult new beat mozgalomnak: egyes DJ-k a 42-es fordulatszámra „kalibrált” dalokat, 33-as fordulaton kezdték el játszani a klubokban.
A Rigor Mortis maxival „felvezetett” Ballistic Statues album 1987-ban jelent meg, szinte minden dala időtálló és tökéletesen bemutatja a new beat kettőségét: EBM és az akkori acid techno különleges ötvözetét. A stílus eredményeképpen: a táncolható, de még mindig sötétebb hangzásra vágyó new wave hallgatóság gond nélkül keveredett a dance színtéren újat kereső, korai techno-t kedvelő közönséggel.
A korai A Split-Second lemezekről a legendás amerikai Wax Trax kiadó állított össze 1988-ban egy válogatást.
Az A Split-Second az európai színtéren még szintén ebben az évben a ... From The Inside albummal próbálta meg az első nagylemezzel nagyon magasra állított lécet átvinni: sikerrel. A Mambo Witch a mai napig előbukkan különböző visszatekintő EBM/Electro válogatásokon.

A folyamatosan turnézó együttest session zenészek segítették az európai és amerikai turnéállomásokon, így az 1990-ben megjelenő Kiss Of Fury album után is koncerteken – gitárosokkal kiegészülve – mutatták be a kislemezként is kiadott FireWalker-t és a The Parallax View-t.

1991-ben a két alapító útjai elváltak, a „szokásos” ok: eltérő zenei elképzelések. Peter Bonne és Marc Heyndrickx is saját projektekbe kezdett, de még ekkor kiadásra került a Flesh & Fire (1991 Remixes) remixalbum és az Introversion (Lay Back And Join) válogatásalbum.
A Hypnobeat által megjelentetett két album közül a 1993-as Vengeance C.O.D. még közös munka, de a 1995-ös Megabite már Marc Ickx saját projektjeként jelent meg.
2001-ben Transmix címmel egy remixalbum jelent meg az Antler-Subway gondozásában, ahol „cserébe” már csak Chrismar Chayell vett részt a produkciós és remix munkálatokban.
Azóta új anyag nem jelent meg, de 2010-től újra koncertezni kezdett a két alapító, felléptek többek között a Front 242-vel, az Absolute Body Controllal.
Aki kedveli a 80-as évek new wave hangzását, azt a sajátos belga elektronikát, amely intelligens dancefloor techno ötvözésével jött létre, azok számára az A Split-Second kiadványok, koncertek mindenképpen érdekesek lehetnek.
2011. március 24-én a Black Head Agency által szervezett Industrial Booom! fesztivál keretében az A Split Second először lép Magyarországon színpadra!