A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Spetsnaz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Spetsnaz. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. jún. 3.

Industrial Booom - Reboot (2012): 2. nap

Az első nap után természetesen nagy várakozással tekintettem a fesztivál EBM "szakaszára", hiszen több kedvencem is színpadra lépett ezen a napon.
Kezdésnek például az az Escalator, akikhez nagyon sok emlékem kapcsolódik régen volt ifjúkoromból. Szerencsére ők nem nosztalgiáztak, hanem egy olyan koncertet adtak, ami egyszerre volt old-school EBM és egyszerre volt modern hangzású.
Érdemes elolvasni az "újraindulásuk" óta megjelent koncertbeszámolókat, vagy az Out Of My Ego album recenzióit, egyértelműen látszik, hogy nemzetközi színtéren is pozitív a megítélésük.

A koncert - rövidsége ellenére, a lehetőségekhez képest - jól vegyítette az aktuális album és a magyar EBM/Industrial rajongók számára különösen fontos, régi, magyar nyelvű dalokat. A hangzás ennek megfelelően a klasszikus electro-industrial és az EBM határterületén mozgott. Nekem kifejezetten tetszettek a háttérvetítések, melyek a korai klipekből és az új dalokhoz "komponált" vizuális tartalomból álltak.
(Megjegyzendő, hogy a fesztivál szervezői kimagasló színvonalú színpadtechnikát biztosítottak, ezt leginkább az idei WGT után tudom értékelni...)
A korai kezdés ellenére, már az első dal alatt megindult a mozgás a színpad előtt, így az Escalator megfelelően előkészítette a terepet a további fellépőknek és ami a legfontosabb: a nap színvonalának megfelelő produkciót nyújtottak.
Az Absolute Body Control fellépése újra meggyőzött két dologról:
  1. Dirk Ivens nem öregszik
  2. Több személyiséggel is rendelkezik
A koncertek között kedélyesen iszogató, beszélgető Dirk, újabb alteregóját üzemelte be az ABC fellépésére. Amíg a Klinik esetében ijesztő, kiszámíthatatlan pszichopataként keresi következő áldozatát, addig az Absolute Body Control koncertje során a 70-es, 80-as évek korszakát, annak előadóit idézte meg.

Az együttes new wave stílusához illeszkedve kis adag Frank Tovey, Iggy Pop féle punk, egy csipetnyi 80-as évek beli glamour pop, valamint a DAF, Suicide hatása érződik, nemcsak a zenén, hanem az előadás módján is. Tökéletes előadó!
Az Absolute Body Control zenéjében az a különleges, hogy mindenki másért, más okból kifolyólag szereti, kedvelheti. Van aki a spontán, egyszerű szerkezetű dalok punk hatásai miatt, van akinek ez a projekt jelenti a később minimal electro terület (Klinik, Dive) előszobáját. De akik a new wave, a korai szinti-pop sötétebb dimenzióit keresik, ők is találhatnak kedvükre valót ebben a Dirk Ivens és Eric Van Wonterghem által működtetett projektben.

A Klutæ fellépését vártam ezen a napon a legjobban, ez talán megbocsátható nekem... Claus Larsen - ígéretének megfelelően - kicsit más módon, más stílusban adta elő side-projektjének dalait, mint ahogy azt Leæther Strip koncert esetén szokta.
Ennek azonnali jele a Tequila Slammer taktusai voltak, mely első dalként valóban megadta a koncert alaphangját.
A dalmenet alapját az Electro Punks Unite album adta és meglepő módon a Hit'N'Run nagylemezről egy dal sem hangzott el. A koncert utáni érdeklődésemre azt válaszolta, hogy az előző albumot szinti-pop jellegűnek tartja, és mivel most inkább a keményebb Klutæ hangzást akarta megmutatni, így ez az album háttérbe szorult ezen az eseményen.

LS dalként hangzott el a Nose Candy, de valójában ezt az alkotást mindkét projekt magáénak mondhatja, hiszen a karrier kezdetén már készült egy  Klutæ átirata.
A Slippery When Dead, ami az aktuális album első kislemezének tekinthető, hihetetlenül jól "működött" koncertkörülmények között is.



Lazább, punkosabb előadást élvezhettünk, amihez az is hozzájárult, hogy társa Kurt Hansen színpadi jelenlétével jobban tud a frontemberi teendőire koncentrálni.
A koncert végére valódi tombolás, pogózás kezdődött amit a Desert Storm a maximumig fokozott. A rendelkezésre álló rövid időkeret miatt a ráadás - és esetleg némi  Leæther Strip ízelítő - elmaradt, de reméljük lesz még hamarosan erre is lehetőség, lesz folytatás... 
Sokadik alkalommal láttam a Spetsnazt élőben, kedvelem is őket, így talán megengedhető, hogy kis kritikával illessem őket.
Azt gondolom, hogy sikerült megszabadulniuk attól a "vádtól", hogy pusztán csak a Nitzer Ebb - korábbi időszakban felmerülő - hiányát meglovagolva foglalták el az old-school EBM trónját. Az utolsó albumokon ugyanis már sokkal változatosabb arcát mutatta a két svéd.

Ennek ellenére a koncert kevésbé volt változatos. Természetesen ettől függetlenül  nagyon tetszett a koncert, hiszen az valóban méltó volt a nap stílusához. Lendületes volt az előadásmód, volt kapcsolattartás - sörözés a közönséggel - , voltak poénok (pl. a That Perfect Body felvezetésekor Stefan Nilsson saját testi adottságainak referenciaként történő megadása).
A koncerten egyébként elhangzott, hogy hamarosan új zenei anyag érkezik a duótól.
Meglepően, meglepetéssel indult a belga legenda, a Front 242 fellépése. Korábban már megerősítést nyert, hogy ebben az évben (?) ez az utolsó fellépésük, így várható volt, hogy valamilyen módon emlékezetessé kívánják tenni az eseményt.
A koncert előtti percekben alkalmam volt a backstage-ben figyelni a készülődést és érdekes volt látni, hogy ennyi év, számtalan előadás után is, milyen feszültségekkel telve készülnek a koncertre a veterán tagok.
A vonós intro, majd annak élő mixelése a Happiness-be, méltó volt az együtteshez, a fesztiválhoz, megtisztelő volt a vendégzenészeknek, illetve nekünk, magyar rajongóknak is.
Kíváncsi voltam, hogy ez a koncert a korábbi, techno hangzást, vagy a legutóbbi koncertturné során hallott "vintage" hangzást fogja előnyben részesíteni. Végeredményben a koncert a legutóbbi budapesti előadásra hasonlított: a régi dalok is újabb, korszerűbb hangszerelésben szólaltak meg, de nem tolódott el a hangsúly túlzottan a techno felé. 
Front 242 Setlist Industrial Booom - Reboot 2012 2012
Edit this setlist | More Front 242 setlists
Annyi kritikát azonban megengednék magamnak, hogy nagyon hiányzik - nemcsak a koncertek szempontjából - a friss Front 242 anyag...
Örülök, hogy részese voltam ennek - a túlzás nélkül mondható - történelmi eseménynek. Bárhogy is folytatódik a Front 242 története, ez a koncert nagyon fontos szerepet fog játszani a hosszú-hosszú történetben...
A The Juggernauts koncertjét sajnos nem tudtam megvárni...

Az Industrial Booom - Reboot fesztivál második napja számomra tökéletes volt! 

2012. jan. 15.

Spetsnaz

A rossznyelvek szerint az adott Spetsnaz album stílusa, hangzása csak attól függ, hogy Stefan Nilsson és Pontus Stålberg éppen melyik Nitzer Ebb albumot hallgatta a stúdiómunkálatok alatt.
Ez természetesen mindenképpen túlzásnak tekinthető, de az tagadhatatlan, hogy a Spetsnaz a 2000-es évek közepén nagyon jó érzékkel töltötte ki azt az űrt, melyet a Nitzer Ebb hagyott maga után és ahol "fizetőképes keresletként" megjelentek a EBM hőskorát nosztalgikusan visszasíró idősebb korosztály. Mint én...
Éppen ezért elévülhetetlen érdemeik vannak abban, hogy az old-school EBM újra hőskorát éli, teljesen ellentmondva azoknak az értékelésnek és előrejelzéseknek melyek évről-évre megjelennek, miszerint ez a stílus még a stagnáló (?) alternatív elektronikus színtéren belül is tetszhalott állapotban van.
Pedig éppen ellenkezőleg, éppen hogy virágzik külföldön (lásd fesztiválok) a 4/4-re épülő, vezényszavakat az égbekiáltó, izzadtságos pogózásra kényszerítő EBM.
Vicc ide, szurkálódás oda: a Nitzer Ebb hatások, stílusjegyek egyértelműek a Spetsnaz első lemezén és a kapcsolódó Perfect Body EP-n.
A Grand Design (2003-ban a SubSpace Communications jelentette meg)  - és újrakiadása (2004-ben az Out Of Line gondozásában) - esetében ez azt jelenti, hogy alapvetően egyszerű ritmusképletekre épülő, néhány hangból álló dallamfutamok, vezényszavak, kántálások, nyögések: azaz egyértelműen a That Total Age albumra jellemző hard beat.
Ezen az albumon egyértelműen érződik még, hogy a Pontus Stålberg törekvése: Douglas McCarthy rekedtes, de hihetetlenül energikus vokálját megközelíteni, amennyire csak lehet (nem lehet...). Az On The Edge esetében ez azért olyan mértékben sikerült, hogy kevésbé tájékozott Nitzer Ebb rajongóknak - ha nem a mindenható és mindenttudó internet korát élnénk - simán el lehetne adni, mint ritka, ki nem adott dal.
A 2005-ben megjelenő Degenerate Ones kislemez még folytatta ezt az irányvonalat, de a Totalitär album (2006) már tartogat meglepetéseket. Vannak lassabb dalok, szavalósabb vokállal néha dallamosabb refrénnel (pl. Kindred, Solace, My Friend - Godspeed), kicsit olyan, mint mondjuk a Belief, Showtime albumok egyes pillanatai. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem elektronikus testzenéről van szó!

Továbbra is old-school EBM ez, csak éppen a műfaji korlátokon belül - és kívül - tett kisebb kitérőkkel. Az Out Of Line is felismerte a stílus feléledését és az egyre népszerűbb Spetsnaz több fesztivál- és hagyományos koncertfellépést vállalt. Hazai próbálkozás is volt a leszervezésükkel ebben az időszakban, de ekkor még nem jártunk sikerrel... A sikertelenség annak volt köszönhető, hogy 2006-ban bejelentették az együttes feloszlását, amit szinte azonnal cáfolt a kiadó, miszerint az együttes hamarosan új anyag felvételéhez kezd hozzá. Így is lett!
A következő kislemez Hardcore Hooligans címmel jelenik meg (2006) és érdekes módon nem reprezentálja a 2007-ben megjelenő Deadpan album hangulatát. A Hardcore Hooligans megszokott férfias EBM, míg - az eddigi utolsó nagylemez - sokkal változatosabb zenei alapanyagot nyújt, akár - kis túlzással - azt is mondhatnám, hogy ez a Spetsnaz Ebbhead albuma...
Több zörej, apróság, kiegészítő hangsáv jelenik meg, mint a korábbi dalokban. Nem minden esetben az agresszió, az erő a legjellemzőbb ezekre a dalokra. Természetesen nem váltottak stílust, de már ki mernek törni a lexikonban az old-school EBM mellett sorakozó jelzők által meghatározott ösvényről. A Faustpakt, Indifference (a legjobb dal az albumról!), vagy a limitált verzióról a She Went... jól példázzák ezt a változatosságot. Ez a bátorság mindenképpen jót tett a projektnek, bátran tarthatjuk ezt a legjobb Spetsnaz albumnak!
A Deadpan óta új anyag nem jelent meg a svéd duótól, hacsak nem számítjuk Pontus Stålberg próbálkozását 2008-ból Turnbull A.C's néven. Azonban új anyag hiányában is sok fellépésen lehetett látni a Spetsnazt, szerencsére 2008-ban hazánkban is pótolták az elmaradt 2006-os koncertet!

Az EBM akkor jó, ha a közvetített energia minden porcikánkban érződik! A Spetsnaz mindenkinek kellemes perceket szerezhet, aki nem túlbonyolított előadásra, összetett zenei szerkezetre vágyik, hanem egy kicsit ki akarja tombolni magából a felgyülemlett problémákat. Nagyon nehéz kétszemélyes felállásban a szükséges energiaszintet biztosítani, de aki már látta a Spetsnazt színpadon, az tudja mire számíthat!

2012. április 28-án, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében újra hazai színpadon láthatjuk a Spetsnazt!

2011. dec. 26.

Industrial Booom! - Reboot

A 2011-es év legemlékezetesebb zenei eseménye számomra a márciusi, 3 napos Industrial Booom fesztivál volt.
Az akkori élményekről több bejegyzés is született: első nap, második nap, harmadik nap.
A Black Head Agency nem kisebb célt tűzött ki maga elé - ahogy az a hivatalos sajtóanyagban is olvasható - minthogy a nemzetközi alternatív zenei fesztiválok közé kerüljön az Industrial Booom fesztivállal.
Személy szerint is örülnék, ha egy minden szempontból sikeres rendezvényként kerülne be a kollektív emlékezetbe a 2012-es Industrial Booom! Hogy miért? Egy sikeres rendezvény bebizonyíthatja, hogy erre - az underground színtéren is rétegzenének számító stílusra, stíluscsoportra - van fizetőképes kereslet, így további hazai rendezvényre lesz - talán - esély.
Nézzük mi az, ami ennek a célnak az elérését segítheti és melyek azok a körülmények melyek nehézséget jelentenek, jelenthetnek.
Pozitív tényezők:
  • A 2011-es márciusi és a 2012-es áprilisi időpont tökéletesnek tekinthető, hiszen így a rendezvény "felvezeti" a nagy nyári fesztiválokat. Azoknak sem lehet - legalábbis az időpont - gond, akik a Wave-Gotik-Treffen, M'era Luna vagy Amphi fesztiválra is tervezik kiutazásukat.
  • A budapesti helyszín csábító lehet a szomszédos országok electro/EBM/industrial rajongóinak is, hiszen számukra talán gazdaságosabb egy 3 napos rendezvényre ide utazni, mint mondjuk Berlinbe egy 2-3 együttest felvonultató "sima" koncert miatt.
  • A szervezés kapcsán mindenképpen meg kell említenem, hogy a Black Head Agency nemzetközi szinten is kiemelkedő gondoskodásban, törődésben részesíti a meghívott előadókat. Claus Larsen teljesen őszintén áradozott arról, hogy őt még ilyen szívélyesen sosem fogadták egy városban sem, mint Budapesten. Külföldön a koncert helyszínén került kapcsolatba először a helyi szervezőkkel, akik a koncert után el is köszöntek tőle. Ezzel szemben a Black Head Agency képviselője a repülőtéren fogadja az előadókat, közvetlenül a szállodába kíséri őket, segít a bejelentkezésben. Ha az érkezés és a fellépés közötti szabad időkeret lehetővé teszi akkor vacsora, vagy más szabadprogram megszervezésében is közreműködnek. Ebben az "iparágban" ahol a személyes tapasztalatok, élmények az előadók között cserélődnek nagyon sokat számítanak ezek a benyomások.
  • Mindenképpen érdemes a jegyárakat a külföldi rendezvényekkel is összevetni, mert ha ezt megtesszük, akkor vitathatatlanul nagyon kedvező ár-érték arány valósul meg a 3 napos "bérlet" esetében. Hiszen 15 együttes koncertjét láthatjuk 9.900 Ft-ért!
Negatív tényezők:
  • A legnagyobb veszélyt a gazdasági helyzet jelenti, hiszen a pénzügyi problémák minden bizonnyal a szórakozásra költendő, költhető keretre is hatással lesznek. Ezen - talán - segíthet a kedvező elővételi 3 napos konstrukció. Lásd pozitív tényezők.
  • Az idei Industrial Booom esetében nekem az nagyon szomorú tapasztalat volt, hogy a magyar közönség a trendi, éppen aktuális, "menő" együttesekre kíváncsi. A "régi", nagy nevekre minimális volt az érdeklődés. Ebből a szempontból a 2012-re tervezett program talán az ő igényeiket is jobban kiszolgálja... De mindenképpen nagyon aktivitásra van szükség. Meg kell mutatni, hogy valóban van nálunk kereslet erre a zenei szubkultúrára!
  • 3 nap. Gondolkoztam azon, hogy ez előny, vagy hátrány. Akik nem járnak a nagy német, belga alternatív elektronikát (is) felvonultató fesztiválokon azoknak sok lehet. Akik nyitottak és nem csak aktuális kedvencük miatt jelennek meg, hanem - számukra - ismeretlen előadókra is kíváncsiak, azoknak ez a rendezvény maga a Paradicsom. Lenne... hiszen az idei Industrial Booom után hallottam olyan véleményt a Signal Aout 42 (!) alatt, hogy: "Kik ezek? Ezek engem nem érdekelnek!"
Mindent összevetve, több - elfogult - körülmény szól a rendezvény sikere mellett, mint ellene, most már "csak"  a valóságnak kell lemodelleznie az elméleti okfejtést!

Saját vélemény: Érdemes lenne Claus Larsen-nel egy Leaether Strip koncertet lekötni a Klutae helyett. Én bármilyen projektjét örömmel látom, de szerintem a magyar közönség inkább a fő projektre lenne vevő. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy a fesztivál feszes pénzügyi keretei nem biztos, hogy ez lehetővé teszik.
Mindenesetre én ott leszek mindhárom napon!

A rendezvény előzetes programja:

2012.04.27. - 1. nap „Mechanix Day
  • Project Pitchfork
  • The Neon Judgement
  • Haujobb
  • 32Crash
  • + meglepetés

2012.04.28. - 2. nap „Electronic Body Day”
  • Escalator
  • Absolute Body Control
  • Klutae
  • Spetsnaz
  • Front 242

2012.04.29. - 3. nap „Dark Side Day”
  • Sonar
  • Clan Of Xymox
  • Diary Of Dreams
  • In Strict Confidence
  • Dance Or Die