Industrial Booom - Reboot (2012) - 3. nap

Az Industrial Booom - Reboot fesztivál harmadik napja igazi stíluskavalkádot hozott a gothic rocktól, a power noise-on át, a dark electro-ig.
A 80-as évek közepe óta létező The Arch számomra teljesen ismeretlen volt a koncert előtt, annak ellenére, hogy néhány lemezüket az Antler-Subway adta ki a 90-es években. A "gitárhangsúlyos" new wave, gothic rock sem áll nagyon közel hozzá, mégis azt kell mondjam: nem unatkoztam a koncert alatt. A frontember energikus előadásmódja, illetve a profin összerakott daloknak köszönhetően kellemes módon hangolódtam rá a nap további eseményeire.

Talán kisebb volt a közönség aktivitása, mint az előző két napon, de a The Arch ennek ellenére mindent megtett annak érdekében, hogy ez megváltozzon. Nem sértődtek meg a kisebb létszám, passzívabb viselkedés miatt, pedig láttunk már erre példát más eseményen, más együttestől, együttesektől...

Edit this setlist | More The Arch setlists

Dirk Ivens és Eric Van Wonterghem következett. A Dive minimalizmusa, a Monolith energiája kerül itt kombinálásra, de úgy, hogy nincsenek törzsi ritmusok, nincs visszakacsintás az EBM-re, csak brutális zajfüggöny.

Edit this setlist | More Sonar setlists

A Sonar ritmikus zajorkánja éles váltást jelentett, de én pont azt kedvelem a fesztiválokban, hogy változatos programot kínálnak, több stílus is megjelenik az adott nap keretében. Mondom ezt úgy, hogy a noise nem tartozik a legkedveltebb zenei területeim közé.

Külön kiemelném, hogy így már Dirk Ivens szinte valamennyi projektjét szerencsém volt élőben látni... Mondjuk egy Blok 57 jöhetné még...

A Dance Or Die az általam kedvelt színtér egyik olyan nagy "öregje", akit, akiket még nem volt alkalmam koncerten elkapni. Ennek megfelelően kicsit megengedőbb, elnézőbb voltam, vagyok velük. De tény, ami tény: Gary Wagner hangja nem volt a legjobb ezen az estén... Pedig a Dance Or Die esetében a jellegzetes - wagneri - vokál emeli, emelné még jobban ki a zene sötét, sötétebb dimenzióját, aspektusát.

Edit this setlist | More Dance or Die setlists

Ettől függetlenül nagyon emlékezetes koncert volt.
Az In Strict Confidence koncertje volt számomra a legfontosabb esemény ezen a napon. A Dennis Ostermann által vezetett együttes első korszaka - mondjuk ami a Zoth Ommog/Bloodline kiadóknál megjelentett kiadványokkal fedhető le - a kedvencem. Sajnos az akkori (90-es évek) koncerteken nem tudtam megjelenni, így hajlandó lennék bárhova elmenni, hogy egy olyan koncertet halljak, ahol a Cryogenix album mondjuk teljes egészében elhangzik. Az évek alatt az együttes hangzása megváltozott, fejlődött (?), így jelenleg az In Strict Confidence legújabb lemezeit én egy képzeletbeli dark-pop címkével ellátott fiókba tudnám elhelyezni.

Nosztalgikus érzéseim ellenére, azt kell hogy mondjam: a koncert tökéletes volt! Hangulatában, hangzásában, az együttes előadásmódjában semmi negatívumot nem találtam. Az a helyzet állt elő, hogy amikor vége volt, akkor meglepődtem, hogy ilyen rövid koncertet adtak, mert fel sem tűnt, hogy 11 dal hangzott el. Ettől függetlenül, egy "teljes" In Strict Confidence koncertre vevő lennék!

Edit this setlist | More In Strict Confidence setlists

Számunkra az In Strict Confidence koncertjével ért véget a harmadik nap és egyben a 2012-es Industrial Booom - Reboot fesztivál!
Ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek, az együtteseknek, a helyszínnek ez a színvonalas, emlékezetes 3 napot!


További linkek:

• Industrial Booom - Reboot 1. nap
• Industrial Booom - Reboot 2. nap
• PRAE.HU: Ipari utóhúsvét
• GOTHIC.HU
• PITCHBLACKCELEBRATION

In Strict Confidence

Az In Strict Confidence "elődje" 1989-ben alakult Seal of Secrecy néven. Több éven át csak kisebb - legtöbbször zárt körben, barátoknak tartott - koncerteken lehetett találkozni az együttessel. Az igazi gépezet akkor indult be, amikor duóra csökkent a projekt létszáma (Dennis Ostermann és Jörg Schelte) és egyúttal a név is In Strict Confidence-re változott. Az alapítók közül egyébként Stefan Vesper 2001-ben újra az együttes aktív tagja lett és a dalíráshoz, zeneszerzéshez adott "kreatív inputjai" mellett a koncerteken dobosként is közreműködött; míg Thomas Steiger a zenekar és a rajongók kapcsolattartását intézte, intézi.

Az első saját kiadásban megjelentett kiadványok (1992-ben a Sound Attack, míg 1994-ben a dupla Hell Inside/Hell Outside) után az "életciklusának" csúcsán lévő Zoth Ommog kiadó szerződését fogadták el és megjelentették a Cryogenix albumot, a kapcsolódó Collapse EP-t, illetve a Dementia 7"-es kislemezt.

Már az első "hivatalos" kiadványok után érzékelhető, észlelhető volt, hogy az In Strict Confidence egyedi hangzása egyértelműen megkülönbözteti őket a többi "versenyzőtől", illetve már a kezdetektől arra törekedtek, hogy a zene "csomagolása", azaz a kapcsolódó grafikai megjelenés, vizuális háttér profi színvonalú legyen.
Az 1998-ban megjelent Face The Fear az előző munkákhoz képest sokkal inkább minimalista, iparibb lett, amint érdekes ellenpontoz, hogy pont a dallamosabb Industrial Love és a Prediction lett kimásolva egy dupla EP formájában erről az albumról.
Szerencsétlen módon hiába került az együttes felszálló ágba, a Zoth Ommog kiadó hanyatlása és bukása ekkor kezdődött el..

Az új kislemez/maxi (Kiss Your Shadow) és album (Love Kills!) már a Bloodline kiadó gondozásában jelent meg 2000-ben. A nagylemez legnagyobb slágere - Zauberschloss - EP-ként is megjelent. Miközben az album több olyan dalt is tartalmaz, mely hasonlóan dallamos (The Truth Inside Of Me), vannak melyek a keményebb, iparibb (The Setting Of The Sun) ISC-t idézik.
A Bloodline kiadóval sem volt szerencsésebb az In Strict Confidence (ez a kiadó is bezárta kapuit), így Dennis Ostermann létrehozta saját kiadóját - Minuswelt Musikfabrik néven. 2002-ben meg is jelent az első album a saját kiadónál.

A Mistrust The Angels albumtól kezdődően érzékelhetjük azt talán egyértelműen, hogy a hangzás lágyabb lesz, Dennis Ostermann vokálját kevésbé manipulálják, torzítják és egyre több dalban jelenik meg női vokál. Az eddigi ipari elektronikát egyre inkább felváltja a melankolikus electro-goth jellegű hangzás.

Az albumhoz kapcsolódó maxik, EP-k mellett (Herzattacke, Mistrust The Bonus Edition) a Minuswelt megkezdte a korábbi kiadványok újrakiadását is (pl. Zauberschloss/Kiss Your Shadow), így aki lemaradt a korábbi Zoth Ommog, Bloodline időszakról, az is hozzá tudott, tud jutni ezen időszak dalaihoz is.

Az In Strict Confidence továbbra sem évente ontja magából az albumokat. A Holy 2004-ben jelenik meg és egyértelművé teszi a stílusváltást: női vokállal és gitárral dúsan ellátott, néha future-pop, electro-pop felé, néha electro-goth felé kalandozó dalok.
Talán ezt az "eltolódást", a könnyebben befogadható zene kívánta kissé ellensúlyozni Dennis Ostermann azzal, hogy felkérte Lukas Boysent (Hecq) arra, hogy készítse el a teljes Holy album újraértelmezését The Hecq Destruxxion címmel. Aki az elvont IDM-et, a kísérleti techno-t, széteső majd - esetleg - újra összeálló elektronikus zenei struktúrákat kedveli, annak csemege ez a kiadvány!

A vizuális megjelenés egyre inkább tematikus lesz, így például a 2006-os Exile Paradise a Paradicsomból történő kiűzetéssel, a tiltott gyümölccsel (Forbidden Fruits), az ígéret földjével (Promised Land) foglalkozik. Az albumot a Where The Sun And Moon Unite EP (valójában egy Promised Land EP-nek tekinthető...) vezeti be, illetve és a különleges kivitelezésű The Serpent's Kiss 3 CD-s kiadvány zárja le.

A 2010-ben megjelent La Parade Monstrueuse egy bizarr, szürreális vándorcirkusszal történő képzeletbeli utazásra invitálja a hallgatót. Az album vizuális megjelenítése újra erőteljes, hangsúlyos. Egyre inkább darkwave jelzővel látható el az In Strict Confidence, nem megtagadva, letagadva természetesen az alternatív elektronikát, az ipari alapokat!
Nemcsak zenei, de marketing szempontból is bátor próbálkozásoknak lehetünk, lehettünk 2010, 2011-ben szem és fültanúi. A Silver Bullets maxi a Sonic Seducer magazin egyik számában, mint "melléklet" jelent meg. Laugh, Cry And Scream címmel pedig Stefan Heilemann fotóssal közös kiadvány jelentettek meg, ahol egy 140 oldalas album mellékleteként találhatunk egy régebbi és újabb ISC dalokat tartalmazó CD-t.

Bár az In Strict Confidence talán "csendesebb" karriert fut be sok pályatársával összevetve, de nagyon jól érezhető, hogy az átgondolt művészi koncepció és értékteremtés ösvényén kívánnak haladni.
A zeneletöltés korszakában a CD borítók, kiadványok grafikai kivitelezésére hivatkozni talán feleslegesnek tűnik, de ha bármelyik ISC lemezt vesszük a kezünkbe, akkor talán megértjük azokat, akik a fizikai formátumokat kedvelik még ezekben a "barátságtalan" időkben is...

2012. április 29-én, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében először láthatjuk hazai színpadon az In Strict Confidence-t!

Industrial Booom! - Reboot

A 2011-es év legemlékezetesebb zenei eseménye számomra a márciusi, 3 napos Industrial Booom fesztivál volt.
Az akkori élményekről több bejegyzés is született: első nap, második nap, harmadik nap.
A Black Head Agency nem kisebb célt tűzött ki maga elé - ahogy az a hivatalos sajtóanyagban is olvasható - minthogy a nemzetközi alternatív zenei fesztiválok közé kerüljön az Industrial Booom fesztivállal.
Személy szerint is örülnék, ha egy minden szempontból sikeres rendezvényként kerülne be a kollektív emlékezetbe a 2012-es Industrial Booom! Hogy miért? Egy sikeres rendezvény bebizonyíthatja, hogy erre - az underground színtéren is rétegzenének számító stílusra, stíluscsoportra - van fizetőképes kereslet, így további hazai rendezvényre lesz - talán - esély.
Nézzük mi az, ami ennek a célnak az elérését segítheti és melyek azok a körülmények melyek nehézséget jelentenek, jelenthetnek.
Pozitív tényezők:

• A 2011-es márciusi és a 2012-es áprilisi időpont tökéletesnek tekinthető, hiszen így a rendezvény "felvezeti" a nagy nyári fesztiválokat. Azoknak sem lehet - legalábbis az időpont - gond, akik a Wave-Gotik-Treffen, M'era Luna vagy Amphi fesztiválra is tervezik kiutazásukat.
• A budapesti helyszín csábító lehet a szomszédos országok electro/EBM/industrial rajongóinak is, hiszen számukra talán gazdaságosabb egy 3 napos rendezvényre ide utazni, mint mondjuk Berlinbe egy 2-3 együttest felvonultató "sima" koncert miatt.
• A szervezés kapcsán mindenképpen meg kell említenem, hogy a Black Head Agency nemzetközi szinten is kiemelkedő gondoskodásban, törődésben részesíti a meghívott előadókat. Claus Larsen teljesen őszintén áradozott arról, hogy őt még ilyen szívélyesen sosem fogadták egy városban sem, mint Budapesten. Külföldön a koncert helyszínén került kapcsolatba először a helyi szervezőkkel, akik a koncert után el is köszöntek tőle. Ezzel szemben a Black Head Agency képviselője a repülőtéren fogadja az előadókat, közvetlenül a szállodába kíséri őket, segít a bejelentkezésben. Ha az érkezés és a fellépés közötti szabad időkeret lehetővé teszi akkor vacsora, vagy más szabadprogram megszervezésében is közreműködnek. Ebben az "iparágban" ahol a személyes tapasztalatok, élmények az előadók között cserélődnek nagyon sokat számítanak ezek a benyomások.
• Mindenképpen érdemes a jegyárakat a külföldi rendezvényekkel is összevetni, mert ha ezt megtesszük, akkor vitathatatlanul nagyon kedvező ár-érték arány valósul meg a 3 napos "bérlet" esetében. Hiszen 15 együttes koncertjét láthatjuk 9.900 Ft-ért!

Negatív tényezők:

• A legnagyobb veszélyt a gazdasági helyzet jelenti, hiszen a pénzügyi problémák minden bizonnyal a szórakozásra költendő, költhető keretre is hatással lesznek. Ezen - talán - segíthet a kedvező elővételi 3 napos konstrukció. Lásd pozitív tényezők.
• Az idei Industrial Booom esetében nekem az nagyon szomorú tapasztalat volt, hogy a magyar közönség a trendi, éppen aktuális, "menő" együttesekre kíváncsi. A "régi", nagy nevekre minimális volt az érdeklődés. Ebből a szempontból a 2012-re tervezett program talán az ő igényeiket is jobban kiszolgálja... De mindenképpen nagyon aktivitásra van szükség. Meg kell mutatni, hogy valóban van nálunk kereslet erre a zenei szubkultúrára!
• 3 nap. Gondolkoztam azon, hogy ez előny, vagy hátrány. Akik nem járnak a nagy német, belga alternatív elektronikát (is) felvonultató fesztiválokon azoknak sok lehet. Akik nyitottak és nem csak aktuális kedvencük miatt jelennek meg, hanem - számukra - ismeretlen előadókra is kíváncsiak, azoknak ez a rendezvény maga a Paradicsom. Lenne... hiszen az idei Industrial Booom után hallottam olyan véleményt a Signal Aout 42 (!) alatt, hogy: "Kik ezek? Ezek engem nem érdekelnek!"

Mindent összevetve, több - elfogult - körülmény szól a rendezvény sikere mellett, mint ellene, most már "csak"  a valóságnak kell lemodelleznie az elméleti okfejtést!

Saját vélemény: Érdemes lenne Claus Larsen-nel egy Leaether Strip koncertet lekötni a Klutae helyett. Én bármilyen projektjét örömmel látom, de szerintem a magyar közönség inkább a fő projektre lenne vevő. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy a fesztivál feszes pénzügyi keretei nem biztos, hogy ez lehetővé teszik.
Mindenesetre én ott leszek mindhárom napon!

A rendezvény előzetes programja:

2012.04.27. - 1. nap „Mechanix Day”

• Project Pitchfork
• The Neon Judgement
• Haujobb
• 32Crash
• + meglepetés

2012.04.28. - 2. nap „Electronic Body Day”

• Escalator
• Absolute Body Control
• Klutae
• Spetsnaz
• Front 242

2012.04.29. - 3. nap „Dark Side Day”

• Sonar
• Clan Of Xymox
• Diary Of Dreams
• In Strict Confidence
• Dance Or Die

Közvélemény-kutatás: Várva-várt koncertek

Néhány hete indítottam útjára az első szavazást a blogon. Arra voltam kíváncsi, hogy melyik előadó hazai koncertjére vágynak a blog látogatói leginkább.

Szerencsére az elmúlt és az idei év bővelkedik hazai koncertekben, egyre többen tudnak elmenni a német fesztiválokra, de talán így is érdemes átgondolni, hogy ki, kik azok akiket még szívesen látnánk hazánkban.

A felmérés egyáltalán nem reprezentatív mert:

• önkényesen jelöltem ki 7 előadót, lehetett volna sokkal többet is...
• "mindössze" 37 szavazat érkezett be

Bár nem reprezentatív, de mégis levonok belőle következtetéseket (  :)   ), mert:

• Miközben 37 szavazatt érkezett be, addig 39 ember "lájkolta" eddig a blogot, tehát a blog olvasói elhivatottak, véleményük alkalmas arra, hogy általános következtetéseket vonjak le. :)
• Pesszimista álláspontom szerint ma, Magyarországon max. 1.000 embert érdekelnek ezek a zenei stílusok, így közel 4%-os mintavételnek tekinthető a felmérésben résztvevők száma. :)

Az eredmény:

• Apoptygma Berzerk: 6 szavazat
• In Strict Confidence: 14 szavazat
• KiEw: 0 szavazat
• Blutengel: 4 szavazat
• Mesh: 4 szavazat
• Agonoize: 9 szavazat
• Terminal Choice: 0 szavazat

A megjelenés után néhány nappal egyébként hivatalosan is bejelentették, hogy 2011. május 21-én fellép a Mesh, így érthető módon az angol együttesre érkezett szavazatokat ez mindenképpen befolyásolta.

Meglepett, hogy a két "nagyágyúra" - Blutengel, Apoptygma Berzerk - a vártnál kevesebb szavazat érkezett. Azt gondoltam, hogy e két projekt közül kerül majd ki a "nyertes".

Kicsit titkolt célom volt még az, hogy az egyik kedvencem - In Strict Confidence - iránti érdeklődést felmérjem, így örömmel nyugtáztam hogy Dennis Ostermann projekjére érkezett a legtöbb szavazat.

Saját szerény eszközeimmel megpróbálom elérni, hogy a 14 szavazó és az én kívánságom is megvalósuljon valamikor a közeljövőben... ;)

Értékmegőrző 1.: In Strict Confidence - Love Kills!

Az In Strict Confidence 2000-ben a nem hivatalos Zoth Ommog utódnak tekinthető Bloodline kiadónál jelentette meg harmadik albumát.
A Bloodline kiadó két verzióban dobta piacra az albumot:

• normál CD (12 dal, melyből az utolsó - Six Six Six Seconds Silence In Heaven - a címének megfelelően 666 másodperc csendet tartalmaz)
• és egy 1.000 példányra limitált verzióban, melynek tartalma:
• 16 oldalas booklet,
• óvszer ( :)  ),
• fém kitűző,
• képeslapok,
• matrica szett.
• valamint egy második, 3"-es mini CD, amin 3 - Controlled Fusion általá készített - exkluzív remix található. 

A Bloodline kiadó nem túl acélos PR tevékenysége ellenére elég jó visszajelzések érkeztek erről az albumról. A nagylemezről kimásolt Zauberschloss a mai napig részét képzi az ISC koncertmenetének.



Személyes véleményem szerint - bár ennek a sorozatnak nem a lemezkritika az elsődleges célja -, nem ez a legjobb ISC album, de mindenképpen jó nagylemeznek tekinthető: keményebb ipari témák, "zajos" összekötő track-ek mellett, Dennis Ostermann a melodikusabb dalszerző tudását is megmutatja.
Ha már zajos összekötők
A lemezen található két Spread Your Wings interlude alapkoncepciójához tartozott, hogy minél több nyelven hangozzék el ugyanaz a két sornyi szöveg.
Azért is tartottam indokoltnak, hogy ez a kiadvány legyen a sorozat nyitócikkében, mert magyar nyelven e blog szerény szerzője "mondta fel" a We, as angels, each with one wing/Must embrace so that we may fly szöveget.


(3:55-nél érdemes fülelni :)  )

eBay-en néha felbukkan a limitált doboz, a Discogs-on pedig jellemzően 40 € a legalacsonyabb ár.
Az Értékmegőrző sorozatban olyan kiadványok, lemezek kerülnek terítékre a gyűjteményemből, melyek példányszámuk, kivitelezésük, fellelhetőségük, vagy más okok miatt ritkaságnak, érdekességnek számítanak.