Industrial Booom - Reboot (2012) - 3. nap

Az Industrial Booom - Reboot fesztivál harmadik napja igazi stíluskavalkádot hozott a gothic rocktól, a power noise-on át, a dark electro-ig.
A 80-as évek közepe óta létező The Arch számomra teljesen ismeretlen volt a koncert előtt, annak ellenére, hogy néhány lemezüket az Antler-Subway adta ki a 90-es években. A "gitárhangsúlyos" new wave, gothic rock sem áll nagyon közel hozzá, mégis azt kell mondjam: nem unatkoztam a koncert alatt. A frontember energikus előadásmódja, illetve a profin összerakott daloknak köszönhetően kellemes módon hangolódtam rá a nap további eseményeire.

Talán kisebb volt a közönség aktivitása, mint az előző két napon, de a The Arch ennek ellenére mindent megtett annak érdekében, hogy ez megváltozzon. Nem sértődtek meg a kisebb létszám, passzívabb viselkedés miatt, pedig láttunk már erre példát más eseményen, más együttestől, együttesektől...

Edit this setlist | More The Arch setlists

Dirk Ivens és Eric Van Wonterghem következett. A Dive minimalizmusa, a Monolith energiája kerül itt kombinálásra, de úgy, hogy nincsenek törzsi ritmusok, nincs visszakacsintás az EBM-re, csak brutális zajfüggöny.

Edit this setlist | More Sonar setlists

A Sonar ritmikus zajorkánja éles váltást jelentett, de én pont azt kedvelem a fesztiválokban, hogy változatos programot kínálnak, több stílus is megjelenik az adott nap keretében. Mondom ezt úgy, hogy a noise nem tartozik a legkedveltebb zenei területeim közé.

Külön kiemelném, hogy így már Dirk Ivens szinte valamennyi projektjét szerencsém volt élőben látni... Mondjuk egy Blok 57 jöhetné még...

A Dance Or Die az általam kedvelt színtér egyik olyan nagy "öregje", akit, akiket még nem volt alkalmam koncerten elkapni. Ennek megfelelően kicsit megengedőbb, elnézőbb voltam, vagyok velük. De tény, ami tény: Gary Wagner hangja nem volt a legjobb ezen az estén... Pedig a Dance Or Die esetében a jellegzetes - wagneri - vokál emeli, emelné még jobban ki a zene sötét, sötétebb dimenzióját, aspektusát.

Edit this setlist | More Dance or Die setlists

Ettől függetlenül nagyon emlékezetes koncert volt.
Az In Strict Confidence koncertje volt számomra a legfontosabb esemény ezen a napon. A Dennis Ostermann által vezetett együttes első korszaka - mondjuk ami a Zoth Ommog/Bloodline kiadóknál megjelentett kiadványokkal fedhető le - a kedvencem. Sajnos az akkori (90-es évek) koncerteken nem tudtam megjelenni, így hajlandó lennék bárhova elmenni, hogy egy olyan koncertet halljak, ahol a Cryogenix album mondjuk teljes egészében elhangzik. Az évek alatt az együttes hangzása megváltozott, fejlődött (?), így jelenleg az In Strict Confidence legújabb lemezeit én egy képzeletbeli dark-pop címkével ellátott fiókba tudnám elhelyezni.

Nosztalgikus érzéseim ellenére, azt kell hogy mondjam: a koncert tökéletes volt! Hangulatában, hangzásában, az együttes előadásmódjában semmi negatívumot nem találtam. Az a helyzet állt elő, hogy amikor vége volt, akkor meglepődtem, hogy ilyen rövid koncertet adtak, mert fel sem tűnt, hogy 11 dal hangzott el. Ettől függetlenül, egy "teljes" In Strict Confidence koncertre vevő lennék!

Edit this setlist | More In Strict Confidence setlists

Számunkra az In Strict Confidence koncertjével ért véget a harmadik nap és egyben a 2012-es Industrial Booom - Reboot fesztivál!
Ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek, az együtteseknek, a helyszínnek ez a színvonalas, emlékezetes 3 napot!


További linkek:

• Industrial Booom - Reboot 1. nap
• Industrial Booom - Reboot 2. nap
• PRAE.HU: Ipari utóhúsvét
• GOTHIC.HU
• PITCHBLACKCELEBRATION

Decoded Feedback

A Decoded Feedback megalakulásának nagyon fontos magyar vonatkozása is van, hiszen a 90-es évek elején - az egyébként magyar származású - Yone Dudas és Marco Biagiotti Budapesten találkoztak a Petőfi Csarnok egyik rendezvényén. Én magam arra tippelek, hogy az akkoriban DM klubhoz tartozó "Kistermes" bulin történhetett ez...
Különböző interjúkban alapvető hatásként a "szokásos" nevekre hivatkoznak (Skinny Puppy, Front Line Assembly, Leaether Strip), mint akik elindították őket a saját zenei alkotások létrehozásának rögös útján.

Promo photo by Jeff Turner

1996-ban a dán Hard Records kiadó szerződtette őket és még ebben az évben megjelent az Overdosing album (2002-ben a Dying Culture kiadó re-masterelt formában, új verziókkal együtt újra megjelentette).

1997-ben az ereje teljében lévő Zoth Ommog kiadó figyelmét is felkeltette, az akkor már Kanadában élő duó munkássága és a német legenda adta ki Technophoby címmel a második lemezt, ami valójában a bemutatkozó album egyes dalait és újabb szerzeményeket tartalmazó "öszvér" kiadvány. Az első kiadványok jellegzetessége - és a későbbiekben is alapvető jellemzője a Decoded Feedback hangzásának -, hogy az európai, hagyományosnak mondható EBM, electro keveredik a nagyon feszes, gitár riffekkel dúsított tengerentúli ipari elemekkel. Ebből az időszakból a  Mother Tenebrarum, a Death Call, The Birth Of A Nation nagyon jól példázza a belga, a német színtér által gyakorolt korai hatásokat.

1998-ban a Zoth Ommog - és az USA-ban a Metropolis - segítségével megjelenik a Bio-Vital album, mely - bár a korábbi jellemzőket megtartja -, dallamosabb alkotásokat (is) tartalmaz, mint a korábbi album. Tovább fokozza a változatosságot, hogy gregorián hatású vokálminták (God' Sin), az akkor fénykorát élő future-pop dallamfutamok, és a korábban már említett gitárminták színesítik az alapvetően EBM, electro hangzást és a durván torzított vokált.
A 90-es évek végén érzékelhető sokadik EBM/Industrial "aranykor" fantasztikusan jó felhozatala ellenére a Decoded Feedback az élvonalba került: több németországi és európai turnénak köszönhetően egyre népszerűbb lett.

Az időszak egyik legsikeresebb együttesévé válva, a Zoth Ommog 1999-ben kiadja a EVOlution CD-t, ami valójában egy 6 számos EP, remixekkel és egy feldolgozással (a Frozen Autumn - Bio-Vital)  kiegészítve. A későbbiekben egyébként a Decoded Feedback által elkészített feldolgozások az egyes albumok védjegyeivé válnak, így a Mentallo & The Fixer-től a Sacrilege, The Swans (Love Will Save You), Fields Of The Nephilim (The Sequel) vagy éppen a legújabb - idén megjelenő album - Psychopomps féle Godshit.
A 98-as album természetes folytatásaként tekinthetünk erre a kiadványra, ami sok meglepetést nem okoz: egyre inkább a táncolhatóbb dark-electro jelenik meg fő jellemzőként.

2000-ben már a Bloodline kötelékében jelenik meg a Mechanical Horizon album és a "kísérő" Reflect In Silence maxi, melyen a változás első jelei figyelhetőek meg: egyes dalokban kevesebb vokáltorzítás, illetve a dallam(ok) kerül(nek) előtérbe a kompozíciókban.
A Reflect In Silence egyébként a mai napig talán egyik legnagyobb Decoded Feedback "sláger".
A könnyebben emészthető elektronikus dallamfutamok (pl. Dark-Star, Immortal) mellett vannak olyan dalok melyek változatosságukkal okoznak további kellemes meglepetést. Pl. a Desire már-már Delerium-os ambientjével, vagy az A Kill To An End Lassigue Bendthaus-féle elektronikájával.

2002-ben a Phoenix maxi vezeti fel a következő évben megjelenő Shockwave nagylemezt, melyen újra hangsúlyos(abb) szerepet kapnak az erőteljes gitár riffek, ami így azt eredményezi, hogy leginkább a Front Line Assembly hangzásához tudjuk hasonlítani a Decoded Feedback új évezredbeli megjelenését (pl. Phoenix, The Fruit Of Wisdom).
Újdonságnak tekinthető, hogy egyre gyakrabban hallhatunk kevesebb torzítást, vagy hangmanipuláció nélküli vokált az egyes dalokban (pl. Do You See, Heaven).

A Combustion nagylemez zárta, zárja az együttes Out Of Line korszakát 2005-ben. Ez album az eddigi Decoded Feedback hangzásnak megfelelő, nagyobb meglepetés nélkül, a Supernova, a Monument például akár az előző albumon is szerepelhetett volna. Ennek ellenére is ráakadhatunk néhány érdekes momentumra. Pl. a Hyberia lágyabb, játékosabb elektronikus futamaira.

A Combustion album után hosszú szünet következett egészen 2010-ig, amikor a Dependent és Metropolis jóvoltából megtörtént a visszatérés az Aftermath albummal.
Az albumot a Covenant-tal közös turné követte 2011-ben, melynek keretében hosszú idő után újra Európában lépett fel az együttes.
Már ekkor felmerült egyébként az együttes oldaláról az igény, hogy Magyarországon is szeretnének fellépni... Tavaly ez nem valósult meg.
A Decoded Feedback zenéje - talán a tagok születési helyének, gyökereinek köszönhetően? - az európai EBM/electro alapjaira épül, különféle elektronikus hatások kapaszkodnak fel. Külön ki kell emelni, hogy Yone aktív szerepet vállal a dalszerzésben, a színpadi munkában, így azon kevés hölgy közé tartozik, aki be tudott furakodni eme férfiaktól hemzsegő színtér fontos, számottevő alakjai közé.

Jelenleg az együttes a disKonnekt címre hallgató album kiadására készül, így akár a  magyarországi fellépés lehet a világpremierje az új daloknak!

2012. április 27-én, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében a Decoded Feedback visszatér oda, ahol az egész elkezdődött! Ne hagyjuk ki a lehetőséget: legyünk mi is részesei ennek a rendkívüli eseménynek! 

In Strict Confidence

Az In Strict Confidence "elődje" 1989-ben alakult Seal of Secrecy néven. Több éven át csak kisebb - legtöbbször zárt körben, barátoknak tartott - koncerteken lehetett találkozni az együttessel. Az igazi gépezet akkor indult be, amikor duóra csökkent a projekt létszáma (Dennis Ostermann és Jörg Schelte) és egyúttal a név is In Strict Confidence-re változott. Az alapítók közül egyébként Stefan Vesper 2001-ben újra az együttes aktív tagja lett és a dalíráshoz, zeneszerzéshez adott "kreatív inputjai" mellett a koncerteken dobosként is közreműködött; míg Thomas Steiger a zenekar és a rajongók kapcsolattartását intézte, intézi.

Az első saját kiadásban megjelentett kiadványok (1992-ben a Sound Attack, míg 1994-ben a dupla Hell Inside/Hell Outside) után az "életciklusának" csúcsán lévő Zoth Ommog kiadó szerződését fogadták el és megjelentették a Cryogenix albumot, a kapcsolódó Collapse EP-t, illetve a Dementia 7"-es kislemezt.

Már az első "hivatalos" kiadványok után érzékelhető, észlelhető volt, hogy az In Strict Confidence egyedi hangzása egyértelműen megkülönbözteti őket a többi "versenyzőtől", illetve már a kezdetektől arra törekedtek, hogy a zene "csomagolása", azaz a kapcsolódó grafikai megjelenés, vizuális háttér profi színvonalú legyen.
Az 1998-ban megjelent Face The Fear az előző munkákhoz képest sokkal inkább minimalista, iparibb lett, amint érdekes ellenpontoz, hogy pont a dallamosabb Industrial Love és a Prediction lett kimásolva egy dupla EP formájában erről az albumról.
Szerencsétlen módon hiába került az együttes felszálló ágba, a Zoth Ommog kiadó hanyatlása és bukása ekkor kezdődött el..

Az új kislemez/maxi (Kiss Your Shadow) és album (Love Kills!) már a Bloodline kiadó gondozásában jelent meg 2000-ben. A nagylemez legnagyobb slágere - Zauberschloss - EP-ként is megjelent. Miközben az album több olyan dalt is tartalmaz, mely hasonlóan dallamos (The Truth Inside Of Me), vannak melyek a keményebb, iparibb (The Setting Of The Sun) ISC-t idézik.
A Bloodline kiadóval sem volt szerencsésebb az In Strict Confidence (ez a kiadó is bezárta kapuit), így Dennis Ostermann létrehozta saját kiadóját - Minuswelt Musikfabrik néven. 2002-ben meg is jelent az első album a saját kiadónál.

A Mistrust The Angels albumtól kezdődően érzékelhetjük azt talán egyértelműen, hogy a hangzás lágyabb lesz, Dennis Ostermann vokálját kevésbé manipulálják, torzítják és egyre több dalban jelenik meg női vokál. Az eddigi ipari elektronikát egyre inkább felváltja a melankolikus electro-goth jellegű hangzás.

Az albumhoz kapcsolódó maxik, EP-k mellett (Herzattacke, Mistrust The Bonus Edition) a Minuswelt megkezdte a korábbi kiadványok újrakiadását is (pl. Zauberschloss/Kiss Your Shadow), így aki lemaradt a korábbi Zoth Ommog, Bloodline időszakról, az is hozzá tudott, tud jutni ezen időszak dalaihoz is.

Az In Strict Confidence továbbra sem évente ontja magából az albumokat. A Holy 2004-ben jelenik meg és egyértelművé teszi a stílusváltást: női vokállal és gitárral dúsan ellátott, néha future-pop, electro-pop felé, néha electro-goth felé kalandozó dalok.
Talán ezt az "eltolódást", a könnyebben befogadható zene kívánta kissé ellensúlyozni Dennis Ostermann azzal, hogy felkérte Lukas Boysent (Hecq) arra, hogy készítse el a teljes Holy album újraértelmezését The Hecq Destruxxion címmel. Aki az elvont IDM-et, a kísérleti techno-t, széteső majd - esetleg - újra összeálló elektronikus zenei struktúrákat kedveli, annak csemege ez a kiadvány!

A vizuális megjelenés egyre inkább tematikus lesz, így például a 2006-os Exile Paradise a Paradicsomból történő kiűzetéssel, a tiltott gyümölccsel (Forbidden Fruits), az ígéret földjével (Promised Land) foglalkozik. Az albumot a Where The Sun And Moon Unite EP (valójában egy Promised Land EP-nek tekinthető...) vezeti be, illetve és a különleges kivitelezésű The Serpent's Kiss 3 CD-s kiadvány zárja le.

A 2010-ben megjelent La Parade Monstrueuse egy bizarr, szürreális vándorcirkusszal történő képzeletbeli utazásra invitálja a hallgatót. Az album vizuális megjelenítése újra erőteljes, hangsúlyos. Egyre inkább darkwave jelzővel látható el az In Strict Confidence, nem megtagadva, letagadva természetesen az alternatív elektronikát, az ipari alapokat!
Nemcsak zenei, de marketing szempontból is bátor próbálkozásoknak lehetünk, lehettünk 2010, 2011-ben szem és fültanúi. A Silver Bullets maxi a Sonic Seducer magazin egyik számában, mint "melléklet" jelent meg. Laugh, Cry And Scream címmel pedig Stefan Heilemann fotóssal közös kiadvány jelentettek meg, ahol egy 140 oldalas album mellékleteként találhatunk egy régebbi és újabb ISC dalokat tartalmazó CD-t.

Bár az In Strict Confidence talán "csendesebb" karriert fut be sok pályatársával összevetve, de nagyon jól érezhető, hogy az átgondolt művészi koncepció és értékteremtés ösvényén kívánnak haladni.
A zeneletöltés korszakában a CD borítók, kiadványok grafikai kivitelezésére hivatkozni talán feleslegesnek tűnik, de ha bármelyik ISC lemezt vesszük a kezünkbe, akkor talán megértjük azokat, akik a fizikai formátumokat kedvelik még ezekben a "barátságtalan" időkben is...

2012. április 29-én, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében először láthatjuk hazai színpadon az In Strict Confidence-t!

Lights Of Euphoria

Torben Schmidt (Infacted Recordings, Aqualite, Xylon, Noise Control) számtalan projektjének egyike, mely Violent World című EP-jét a dán Hard Records gondozásában adta ki 1993-ban.
Ezen az EP-n jelent meg első alkalommal Subjection című dal, melynek zenéjét testvére – Boris Schmidt – szerezte és Claus Larsen vokáljával lett később népszerű.

Kisebb szünet után a Zoth Ommog kiadó által kiadott első albumon – Brainstorm – viszontláthattuk az EP szinte összes dalát, kiegészülve további kollaborációban – pl. Zip Campisi (Bigod 20), Birmingham 6, Digital Factor – készült dalokkal. Az album jól példázza, hogy Torben Schmidt a teljes elektronikus színteret „bejátszotta” már akkor, hiszen ipari témáktól kezdve (pl. a már említett Subjection), a lágyabb electro-n keresztül (pl. Misery), a technoig (pl. Give Me You) sokféle stílus felfedezhető a nagylemezen.
Jimmy Machon (Godheads) is ezen a lemezen debütált és később az együttes teljes jogú tagja, vokalistája lett.

Még ebben az évben a hiperaktív amerikai Cleopatra is kiadott egy gyűjteményes albumot, melye erdetileg Thoughtmachine című lett volna, de a hibáiról (is) ismert kiadó tévesen [.Lights.Of.Euphoria] címmel küldte nyomdába.
Az 1996-os Beyond Subconsciousness már egyértelműbb, szűkebb stílushatárok közé került „beszorításra”: leginkább electro, future-pop címkével láthatjuk el, ha megfelelő kategóriát keresünk a számára.
A következő – 1997-ben megjelent – Fahrenheit album pedig már kétségkívül a future-pop színtér nagyjait kívánta követni.
A Zoth Ommognál megjelent utolsó album, a Voices 1998-ban jelent meg, kicsit erőteljesebb szinti-pop felhanggal, de továbbra is a táncolható elektronika kedvelőit célozta meg.
A Zoth Ommog megszünése után egy rövid Bloodline-os kitérő után az Accession Records-nál talált otthonra a projekt, ahol két nagylemez – Krieg Gegen Die Maschine (2003), Gegen Den Strom (2004) – és számos maxi jelent meg. Ebből az időszakból a True Life és a One Nation kapott nagyobb publicitást és ért el sikereket.

Torben Schmidt saját kiadójával – Infacted Recordings – 2004-ben kiadott egy visszatekintő válogatást Querschnitt címmel, majd egy különleges maxin újrakiadásra került a Sleepwalk dal, Chris Isaak örökbecsű slágerével - Wicked Game – megspékelve.

2005 óta nem jelent meg újabb kiadvány a projekttől és koncertfellépés is viszonylag kevés volt.
Legközelebb hozzánk 2006-ban jutottak a bécsi Headhunter fesztivál keretében, ahol a saját dalok mellett egy fergeteges egyveleget is előadtak a 80-as, 90-es évek new wave, szinti-pop, electro slágereiből összegyúrva.

2011. március 25-én a Black Head Agency által szervezett Industrial Booom! fesztivál keretében a Lights Of Euphoria először lép Magyarországon színpadra!

Értékmegőrző 1.: In Strict Confidence - Love Kills!

Az In Strict Confidence 2000-ben a nem hivatalos Zoth Ommog utódnak tekinthető Bloodline kiadónál jelentette meg harmadik albumát.
A Bloodline kiadó két verzióban dobta piacra az albumot:

• normál CD (12 dal, melyből az utolsó - Six Six Six Seconds Silence In Heaven - a címének megfelelően 666 másodperc csendet tartalmaz)
• és egy 1.000 példányra limitált verzióban, melynek tartalma:
• 16 oldalas booklet,
• óvszer ( :)  ),
• fém kitűző,
• képeslapok,
• matrica szett.
• valamint egy második, 3"-es mini CD, amin 3 - Controlled Fusion általá készített - exkluzív remix található. 

A Bloodline kiadó nem túl acélos PR tevékenysége ellenére elég jó visszajelzések érkeztek erről az albumról. A nagylemezről kimásolt Zauberschloss a mai napig részét képzi az ISC koncertmenetének.



Személyes véleményem szerint - bár ennek a sorozatnak nem a lemezkritika az elsődleges célja -, nem ez a legjobb ISC album, de mindenképpen jó nagylemeznek tekinthető: keményebb ipari témák, "zajos" összekötő track-ek mellett, Dennis Ostermann a melodikusabb dalszerző tudását is megmutatja.
Ha már zajos összekötők
A lemezen található két Spread Your Wings interlude alapkoncepciójához tartozott, hogy minél több nyelven hangozzék el ugyanaz a két sornyi szöveg.
Azért is tartottam indokoltnak, hogy ez a kiadvány legyen a sorozat nyitócikkében, mert magyar nyelven e blog szerény szerzője "mondta fel" a We, as angels, each with one wing/Must embrace so that we may fly szöveget.


(3:55-nél érdemes fülelni :)  )

eBay-en néha felbukkan a limitált doboz, a Discogs-on pedig jellemzően 40 € a legalacsonyabb ár.
Az Értékmegőrző sorozatban olyan kiadványok, lemezek kerülnek terítékre a gyűjteményemből, melyek példányszámuk, kivitelezésük, fellelhetőségük, vagy más okok miatt ritkaságnak, érdekességnek számítanak.