Zoth Ommog történet - 2. rész (1989-90)

A Zoth Ommog kiadó történetét bemutató sorozat első részében a kiadó létrejöttéig jutottunk el, a közvetlen előzmények bemutatásával.
1989-ben azonban már ténylegesen megtörténik ez a legendás esemény: Talla 2XLC, Franz Morgenbesser és Ra/Hen ekkor a New Zone és Zoth Ommog kiadót is megalapítja! Ez egyben az anyakiadó, a Music Research megszületésének is az időpontja.
Az akkori stratégiai célkitűzés jól érzékelhető: a New Zone a német válasz akar lenni a belga new beat mozgalomra, míg a Zoth Ommog a keményebb, durvább, kísérletezősebb ipari hangzást akarja képviselni.
Hogy pontosan melyik volt az első kiadvány az "ikerkiadók" történetében, csak találgathatunk, de az biztos, hogy a Zoth Ommog katalógus a pályafutása elején járó, olasz avantgárd electro projekt, a Pankow Kunst Und Wahnsinn 12"-es single-jével indul, míg a New Zone az Umo Detic (Bigod 20 projekt, Talla és Jallokin együttműködésében) Fahrenheit 12"-es bakelitjével kezdett.

A New Zone indulása nem volt zökkenőmentes, mivel a Robotiko Rejekto Confusion kiadása kapcsán - mely a kiadó második kiadványának tekinthető - vitába keveredett a ZYX lemezcéggel. Ugyanis a Robotiko Rejekto ekkor már több kislemezt megjelentetett a Techno Drome Internation/ZYX közreműködésével és nem volt abban egyetértés, hogy Talla magával viheti-e ezt a projektet saját kiadójához. Végül nem vitte... Ennek a kiadványnak így két kiadónál megjelent egy-egy verziója a gyűjtők nagy örömére.
A későbbiekben a Zoth Ommog történetére koncentrálunk, így fájó szívvel, de a New Zone-t magára hagyjuk, de azért néha-néha egy-egy fontosabb esemény miatt lehet hogy a testvérkiadó is szóba kerül majd!

Visszatérve a Zoth Ommogra: az olasz Contempo kiadódót licencelt Pankow lemez után ők adták át a Nettwerknek a jogot az Consolidated EP  zajokkal, ipari elektronikával dúsított hiphop ütemeinek tengerentúli kiadására. A Consolidated egyébként még a Myth Of Rock alapművét is a német kiadóval jelenteti meg 1990-ben.
Jól érzékelhető tehát a bátor kísérletezés a kiadó részéről, amit az 1989-ben kiadott első (?) hivatalos promóciós anyag, diszkográfia is megerősít (lásd 6. oldal): melyben terjesztői, licenc partnereket, együtteseket, énekesek és DJ-ket keresnek.

Már az első években megjelennek a később nagyágyúk a kiadónál! A Leaether Strip a Japanese Bodies bakelittel indít és további klasszikus anyagokkal - Aspects Of Agression, Science For The Satanic Citizen, The Pleasure Of Penetration - folytatja (erről Leaether Strip történetet feldolgozó sorozat 2. részben lehet bővebben olvasni). Az Armageddon Dildos elindul nyugatról felénk, keletre az East West maxival és a Never Mind videóval (ami az első Zoth Ommog promóciós videóanyagnak tekinthető!).

A kertek alatt lopakodik már az X Marks The Pedwalk is: az Arbitrary Execution vinyl után 1990-ben a Danger is megjelenik bakeliten, illetve Disease Control címmel CD-n is.
Az első "világsikerre" sem kellett sokat várni, hiszen - érthető módon - a Bigod 20 is a Zoth Ommognál folytatta és a The Bog kétségtelenül helyet foglalhat az elektronikus zenék panteonjában. A világsiker is csak egy kicsit túlzó, mivel az Egyesült Államokban a Sire/Warner adta ki maxit és az alternatív elektronika ottani minden hátrányos megkülönböztetése ellenére, nagy mértékben hozzájárult az európai EBM megismertetésében.

A Zoth Ommog kiadó első két éve tehát teljes intenzitással indult, több olyan együttes tűnt fel a közreműködésükkel, melyek a későbbiekben meghatározóvá váltak az alternatív elektronikus színtéren.
Mindenképpen ki kell emelnem még két válogatás albumot ebből a korszakból!

Mind a Body Rapture mind pedig a Technopolis első része egy-egy legendás sorozat elindítását jelentette. (Ez utóbbi nem összetévesztendő az azonos nevű bootleg sorozattal!)
A Body Rapture a Zoth Ommog kiadó teljes történetét végigkísérő kiadói sorozat lett, alapvetően a "házon belüli" együttesek, projektek bemutatására. a Technopolis sorozat pedig a New Zone, Zoth Ommog és a később létrejövő Music Research kiadók - pl. Suck Me Plasma - komplexebb, stílusokon átívelő tevékenységét mutatja be.

A Zoth Ommog történetét bemutató sorozat első részét is javaslom megtekintésre!

Lost - Eltűntek 5.: Swamp Terrorists

Számomra Swamp Terrorists a crossover-industrial stílus legjellemzőbb képviselője. Bár nem voltam, vagyok a gitárt ötvöző elektronika nagy barátja, fanatikus híve, de a svájciak brutális, betonkemény hangzása engem is sokkolt, amikor kölcsönkaptam a kultikus bemutatkozó albumot, valamikor a 90-es évek elején. A Gim - Stroke - Disease samplerezett gitár riffjei, gyors ütemei, Ane H néha black metalt idéző hörgései, néha pedig rap szövegbetétjei, valamint STR által összeollózott elektronikus kollázsok, nemegyszer a scratching (!) túlzott használata olyan egyedi hangzást hoztak létre, mely teljesen más volt, mint amit addig hallgattam. Egyes részleteiben a Consolidated-re emlékeztetett, illetve a KMFDM, Ministry és az amerikaiak által "industrialnak" nevezett ottani zenékre, de ezekkel csak néhány évvel később találkoztam.
A 95-ös budapesti fellépés tovább fokozta bennem azt az érzést, hogy "Ilyen állat pedig nincs!": Ane H göndör hajzuhatagban hörgött, egy basszusgitáros és egy dobos kíséretében, miközben STR baseball sapkában (!) keverte az elektronikát a háttérben.

Az első albumhoz hasonlóan a 1991-es Grow - Speed - Injection is a Machinery kiadónál jelent meg, továbbra is eklektikus, összetett hangzással.
A 90-es évek közepén az európai kiadást a Sub/Mission Records végezte. A Combat Shock (1993), a Killer (1996) albumok, Pale Torment EP (1994) során egyre inkább kísérleti, elvontabb lett zene, de továbbra is metálból származó gitárminták és a zúzós elektronika játszotta a főszerepet.

1997-ben megjelent még egy koncertalbum (Five In Japan), illetve 1996-ban és 1999-ben egy-egy válogatáslemez (Wreck, Rare & Unreleased) a Metropolis Records jóvoltából, aztán néma csend...
Hatalmas traumát okozott egyébként az, hogy amikor barátnőm (95 körül, azóta már a feleségem) svájci cserediákokat fogadott, akkor fogalmuk nem volt arról, hogy ki, vagy mi az a Swamp Terrorists (mellékesen megjegyzem, hogy még a Delay-t sem ismerték...).
Azóta már nemcsak a hazájukban, de - sajnálatos módon - a nagyvilágban is kevesen emlékeznek a Swamp Terrorists egyedi világára...