Decoded Feedback

A Decoded Feedback megalakulásának nagyon fontos magyar vonatkozása is van, hiszen a 90-es évek elején - az egyébként magyar származású - Yone Dudas és Marco Biagiotti Budapesten találkoztak a Petőfi Csarnok egyik rendezvényén. Én magam arra tippelek, hogy az akkoriban DM klubhoz tartozó "Kistermes" bulin történhetett ez...
Különböző interjúkban alapvető hatásként a "szokásos" nevekre hivatkoznak (Skinny Puppy, Front Line Assembly, Leaether Strip), mint akik elindították őket a saját zenei alkotások létrehozásának rögös útján.

Promo photo by Jeff Turner

1996-ban a dán Hard Records kiadó szerződtette őket és még ebben az évben megjelent az Overdosing album (2002-ben a Dying Culture kiadó re-masterelt formában, új verziókkal együtt újra megjelentette).

1997-ben az ereje teljében lévő Zoth Ommog kiadó figyelmét is felkeltette, az akkor már Kanadában élő duó munkássága és a német legenda adta ki Technophoby címmel a második lemezt, ami valójában a bemutatkozó album egyes dalait és újabb szerzeményeket tartalmazó "öszvér" kiadvány. Az első kiadványok jellegzetessége - és a későbbiekben is alapvető jellemzője a Decoded Feedback hangzásának -, hogy az európai, hagyományosnak mondható EBM, electro keveredik a nagyon feszes, gitár riffekkel dúsított tengerentúli ipari elemekkel. Ebből az időszakból a  Mother Tenebrarum, a Death Call, The Birth Of A Nation nagyon jól példázza a belga, a német színtér által gyakorolt korai hatásokat.

1998-ban a Zoth Ommog - és az USA-ban a Metropolis - segítségével megjelenik a Bio-Vital album, mely - bár a korábbi jellemzőket megtartja -, dallamosabb alkotásokat (is) tartalmaz, mint a korábbi album. Tovább fokozza a változatosságot, hogy gregorián hatású vokálminták (God' Sin), az akkor fénykorát élő future-pop dallamfutamok, és a korábban már említett gitárminták színesítik az alapvetően EBM, electro hangzást és a durván torzított vokált.
A 90-es évek végén érzékelhető sokadik EBM/Industrial "aranykor" fantasztikusan jó felhozatala ellenére a Decoded Feedback az élvonalba került: több németországi és európai turnénak köszönhetően egyre népszerűbb lett.

Az időszak egyik legsikeresebb együttesévé válva, a Zoth Ommog 1999-ben kiadja a EVOlution CD-t, ami valójában egy 6 számos EP, remixekkel és egy feldolgozással (a Frozen Autumn - Bio-Vital)  kiegészítve. A későbbiekben egyébként a Decoded Feedback által elkészített feldolgozások az egyes albumok védjegyeivé válnak, így a Mentallo & The Fixer-től a Sacrilege, The Swans (Love Will Save You), Fields Of The Nephilim (The Sequel) vagy éppen a legújabb - idén megjelenő album - Psychopomps féle Godshit.
A 98-as album természetes folytatásaként tekinthetünk erre a kiadványra, ami sok meglepetést nem okoz: egyre inkább a táncolhatóbb dark-electro jelenik meg fő jellemzőként.

2000-ben már a Bloodline kötelékében jelenik meg a Mechanical Horizon album és a "kísérő" Reflect In Silence maxi, melyen a változás első jelei figyelhetőek meg: egyes dalokban kevesebb vokáltorzítás, illetve a dallam(ok) kerül(nek) előtérbe a kompozíciókban.
A Reflect In Silence egyébként a mai napig talán egyik legnagyobb Decoded Feedback "sláger".
A könnyebben emészthető elektronikus dallamfutamok (pl. Dark-Star, Immortal) mellett vannak olyan dalok melyek változatosságukkal okoznak további kellemes meglepetést. Pl. a Desire már-már Delerium-os ambientjével, vagy az A Kill To An End Lassigue Bendthaus-féle elektronikájával.

2002-ben a Phoenix maxi vezeti fel a következő évben megjelenő Shockwave nagylemezt, melyen újra hangsúlyos(abb) szerepet kapnak az erőteljes gitár riffek, ami így azt eredményezi, hogy leginkább a Front Line Assembly hangzásához tudjuk hasonlítani a Decoded Feedback új évezredbeli megjelenését (pl. Phoenix, The Fruit Of Wisdom).
Újdonságnak tekinthető, hogy egyre gyakrabban hallhatunk kevesebb torzítást, vagy hangmanipuláció nélküli vokált az egyes dalokban (pl. Do You See, Heaven).

A Combustion nagylemez zárta, zárja az együttes Out Of Line korszakát 2005-ben. Ez album az eddigi Decoded Feedback hangzásnak megfelelő, nagyobb meglepetés nélkül, a Supernova, a Monument például akár az előző albumon is szerepelhetett volna. Ennek ellenére is ráakadhatunk néhány érdekes momentumra. Pl. a Hyberia lágyabb, játékosabb elektronikus futamaira.

A Combustion album után hosszú szünet következett egészen 2010-ig, amikor a Dependent és Metropolis jóvoltából megtörtént a visszatérés az Aftermath albummal.
Az albumot a Covenant-tal közös turné követte 2011-ben, melynek keretében hosszú idő után újra Európában lépett fel az együttes.
Már ekkor felmerült egyébként az együttes oldaláról az igény, hogy Magyarországon is szeretnének fellépni... Tavaly ez nem valósult meg.
A Decoded Feedback zenéje - talán a tagok születési helyének, gyökereinek köszönhetően? - az európai EBM/electro alapjaira épül, különféle elektronikus hatások kapaszkodnak fel. Külön ki kell emelni, hogy Yone aktív szerepet vállal a dalszerzésben, a színpadi munkában, így azon kevés hölgy közé tartozik, aki be tudott furakodni eme férfiaktól hemzsegő színtér fontos, számottevő alakjai közé.

Jelenleg az együttes a disKonnekt címre hallgató album kiadására készül, így akár a  magyarországi fellépés lehet a világpremierje az új daloknak!

2012. április 27-én, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében a Decoded Feedback visszatér oda, ahol az egész elkezdődött! Ne hagyjuk ki a lehetőséget: legyünk mi is részesei ennek a rendkívüli eseménynek! 

Mentallo And The Fixer - Commandments For The Molecular Age

Unalmasnak tartod az alternatív elektronikus zenei színtéren is elhatalmasodó pop kliséket? Nem akarsz 4/4-re menetelni? Tele van a kábelmodemed a 130 BPM körül tobzódó Techno Body Music zenékkel? Nem akarsz több fülbemászó dallamot hallani? Azért könyörögsz magadban, hogy az ifjú electro titánok ne csak a szintiken található preset hangokkal bűvészkedjenek?

Akkor ez a Mentallo And The Fixer EP segíthet abban, hogy kitörj a már megszokott zenei mókuskerékből!

Nincs más teendőd, mint rávetni magad erre a 2007-ben megjelent az 5 számos lemezre és szakíthatsz a konvenciókkal. Minden végighallgatásnál új és új részletre bukkanhatsz a Commandments For The Molecular sávjait végighallgatva.

A texasi duó (vagy jelenleg éppen már szólóprojekt?) új anyaga az Enlightenment Through A Chemical Catalyst névre hallgató album előfutára, ami pedig - az Alfa Matrix kiadó ígérete  szerint- egy koncepcionális albumtrilógia első darabja. Már ennyi is elég információ lehet, hogy felkelthesse a projektet már ismerő és az esetleg még csak ismerkedők érdeklődését is.

Első találkozásom egyike a Mentallo And The Fixerrel a Sacrilege track volt 1994-ben. A végletekig kidolgozott zenei struktúra, a tökéletesen összesimuló hangsávok, minták rögtön kiemelték számomra az akkori dömpingből, középszerűségből a texasi duót.

A struktúra (vagy inkább annak hiánya), a számtalan hangsáv az új EP-n is központi szerepet tölt be, de itt káosz, a rendszertelenség formájában jelennek meg ezek a jellemzők.

Ez az EP nem alkalmas munka, online szörfölés közbeni háttérzenének. Erre a zenére rá kell készülni, megszüntetni minden más külső zavaró tényezőt és venni kell a fáradtságot, hogy az elejétől a végig dübörögjenek a track-ek.

Nem lesz könnyű feladat…

Mindenki érezte már azt a feszültséget az izmaiban, a csontjaiban mondjuk egy hosszú várakozás, munkahelyi megbeszélés vagy iskolai előadás során, amikor legszívesebben felugrott volna és üvöltve rohant volna minél messzebb. Ez az érzés köszön vissza az EP minden másodpercében. Minden pillanatban azt várja a hallgató, hogy: „Na, majd most… mindjárt beindul ez a szám!!” De nem… Elmosódó határok, eltűnő majd újra felbukkanó motívumok jellemzik az összes track-et. Sok minden szól egyszerre: egyes dallamok, effektek először a háttérben szólnak, szolgaian alárendelve éppen egy széttört ritmusnak, vagy a végletekig torzított vokálnak. Aztán a háttérben megbúvó motívumok lassan (vagy éppen váratlanul) előreugranak, átveszik az irányítást, felerősödnek aztán amilyen gyorsan jöttek, ugyanolyan gyorsan el is süllyednek az újabb hangkollázs-adag tonnái alatt.

A Brute Force Uploadinggal kezdődik a zsibbasztás. Még azt is mondhatnák, hogy ez az EP dancefloor slágere, hiszen a tömény majdnem 8 perces hang támadás egyes részleteire akár még táncolni is lehet a vállalkozóbb kedvű splatter-industrial rajongóknak. De az előzőekben taglalt ideges, szétszaggatott sötét lepelként ránk boruló depresszió és a háttérben megbúvó ismeretlen fenyegetés itt is meglapul.

A Brief But Violent Illness hangulatában ugyanott folytatja, ahol az előző track befejeződött. Bevágott hangmintáktól hemzseg, elég jól felidézi a Revelations 23 album időszakát, de semmiképpen sem olyan direkt, egyértelmű és könnyebben emészthető, mint mondjuk a Grim Reality.

Atmoszférikus hangzást, talán egy kis nyugalmat csempészhet a lelkünkbe az EP harmadik dala: My Fondest Drug Related Memory. Kicsit Jean-Michel Jarre-t idéző dallamfutamok követik egymást, nem annyira torzul körülöttünk a tér, amikor belesüllyedünk a hanghullámokba. Kicsit megpihenhetünk az újabb szörnyűségek előtt…

A címadó tételnek mindenképpen ki kell érdemelnie azt a megtiszteltetést, hogy a lemezt is róla nevezték el. Sajnos ennek az elvárásnak nem tud a Commandments For The Molecular Age megfelelni… Az első két track után önismétlésnek tűnnek az itt használt eszközök, zenei fordulatok. Ami a lemez elején még frissítően új, üdítően más volt, azt itt már kényszeredett másolásnak tűnik.

Mindenképpen javítja az összképet az Opening The Bandwidth For The Cosmic Signal, ami talán a legkaotikusabb sáv mindközül. Zajokon úszó, tört ütemek között megbújó zongorahangokkal találkozhatunk, amiből újra és újra felemelkedik az alapmotívum. Ennek alapján mondhatnák, hogy ez sem hordoz magában több újdonságot az EP korábbi részeivel szemben, de mégis meg van a karaktere.

A gyűjtőknek, fanatikusoknak az Alfa Matrix piacra dobott egy 250 példányra limitált verziót is az EP-ből, melyre 4 track rádióra vágott, rövidebb verzióját pakolták.

Sokkal többet vártam, sokkal kevesebb kaptam az együttestől ezzel az EP-vel. Erőltetett avantgárd koncepció, kísérleti hangzás, gyenge tartalom!

ATWEMRS: 5

MEGJEGYZÉS: A recenzió eredetileg az LD50 portálon jelent meg!

Fülbemászó 3.: Mentallo And The Fixer - Grim Reality (Grimpen Ward Remix)

1994-ben a The Colours Of Zoth Ommog válogatásalbumon ez volt a dal ami a legnagyobb hatással volt rám. Innentől kezdve kiemelt figyelmet szenteltem a Mentallo And The Fixer duónak.
A Grim Reality ezen verziója, hosszú intro után lassan épül fel. Zörejek, samplerezett szövegek, effektek halmozódnak egymásra egészen a ritmusalapok kialakulásáig, valamint főmotívum megjelenéséig.
Valamilyen mélységesen mély szomorúság sugárzik a dalból, ami lassan de biztosan fenyegető hangulatba vált át.

Érdekes módon talán ez a legdallamosabb művük, de mégsem csalódtam a többi - ebben az időszakban kiadott - lemezükben sem. Egészen a Off Beat kiadónál töltött időszakig kimagaslóan jó lemezeket készítettek.
Magukat splatter-industrial címkével felruházó testvérpár (Gary Dassing, Dwayne Dassing) évek óta követhetetlen kapcsolatban, viszonyban van egymással. Néha együtt, néha külön jelennek meg különböző projektjeik, lemezeik. A Mentallo az évek alatt egyre inkább a kísérleti, elvont hangzás irányába mozdult el.
A 2006-ban az Alfa Matrix kiadó által megjelentett Enlightenment Through A Chemical Catalyst album egy trilógia első része lett volna, de az újabb részeket azóta is hiába várjuk...