Értékmegőrző 4: Dive - Box

1995-ben már kiadott egy gyűjteményes "dobozt" a Discordia kiadó, mely Dirk Ivens 1991-93 közötti működését foglalta össze.
De az Out Of Line még mélyebbre merült a belga egyszemélyes projekt életművébe és egy - majdnem - teljes összegzést jelentetett meg 2012-ben.
A minimalista zajzenét felvonultató első albumtól - Dive - induló 8 (!) lemezes kiadvány tökéletesen példázza azt ami miatt - még mindig - érdemes fizikai hanghordozót vásárolni:
- minőségi, könyvjellegű, keményfedeles kialakítás;
- fantasztikus képek (közte egy magyar fotós - Davina - által jegyzett is!)
- pontos információk a dalokról, koncertekről.
Kiemelkedő élményt kapunk azért is, mert valóban teljes áttekintést kapunk a Dive által képviselt folytonosan változó, de mégis egyedi hangzásvilágról.
Átélhetjük, ahogy az iszonyatosan lecsupaszított zajokból induló első dalok után már 1991-ben megjelenik (Final Report EP) a Dive-ra jellemzői szikár, feszes minimal EBM.
De közben végig ott visszhangzik - hol erősebben, hol gyengébben - nagyon sok hatás: a punk, a Suicide-féle underground (ennek egyértelmű jele a Rocket U.S.A feldolgozás), Kraftwerk krautrock (pl. 39 Stitches), martial industrial, new wave,  kísérleti elektronika és még sok minden más.

Nagyon tanulságos végighallgatni, sorrendben (!) a lemezeket és érzékelni, átélni 14-16 évnyi alkotást, változást.
Fanatikus Dive rajongók persze sorolhatnának esetleges hiányzó ritkaságokat, de nagyon nehéz lenne belekötni ebbe a kiadványba.
Az eredeti 1.000 példányos limitált verzióhoz 60-70 € közötti áron még hozzá lehet jutni, de hivatalosan "sold out" státuszról beszélhetünk.
A kiadó - érezve a keresleti oldal aktivitását - gondolom ezért is adott ki 2 lemezes zanzát idén, mely könnyebben hozzáférhető.
Összegezve: ilyennek képzelek el egy teljességre törekvő, visszatekintő válogatást!

Industrial Booom - Reboot (2012) - 3. nap

Az Industrial Booom - Reboot fesztivál harmadik napja igazi stíluskavalkádot hozott a gothic rocktól, a power noise-on át, a dark electro-ig.
A 80-as évek közepe óta létező The Arch számomra teljesen ismeretlen volt a koncert előtt, annak ellenére, hogy néhány lemezüket az Antler-Subway adta ki a 90-es években. A "gitárhangsúlyos" new wave, gothic rock sem áll nagyon közel hozzá, mégis azt kell mondjam: nem unatkoztam a koncert alatt. A frontember energikus előadásmódja, illetve a profin összerakott daloknak köszönhetően kellemes módon hangolódtam rá a nap további eseményeire.

Talán kisebb volt a közönség aktivitása, mint az előző két napon, de a The Arch ennek ellenére mindent megtett annak érdekében, hogy ez megváltozzon. Nem sértődtek meg a kisebb létszám, passzívabb viselkedés miatt, pedig láttunk már erre példát más eseményen, más együttestől, együttesektől...

Edit this setlist | More The Arch setlists

Dirk Ivens és Eric Van Wonterghem következett. A Dive minimalizmusa, a Monolith energiája kerül itt kombinálásra, de úgy, hogy nincsenek törzsi ritmusok, nincs visszakacsintás az EBM-re, csak brutális zajfüggöny.

Edit this setlist | More Sonar setlists

A Sonar ritmikus zajorkánja éles váltást jelentett, de én pont azt kedvelem a fesztiválokban, hogy változatos programot kínálnak, több stílus is megjelenik az adott nap keretében. Mondom ezt úgy, hogy a noise nem tartozik a legkedveltebb zenei területeim közé.

Külön kiemelném, hogy így már Dirk Ivens szinte valamennyi projektjét szerencsém volt élőben látni... Mondjuk egy Blok 57 jöhetné még...

A Dance Or Die az általam kedvelt színtér egyik olyan nagy "öregje", akit, akiket még nem volt alkalmam koncerten elkapni. Ennek megfelelően kicsit megengedőbb, elnézőbb voltam, vagyok velük. De tény, ami tény: Gary Wagner hangja nem volt a legjobb ezen az estén... Pedig a Dance Or Die esetében a jellegzetes - wagneri - vokál emeli, emelné még jobban ki a zene sötét, sötétebb dimenzióját, aspektusát.

Edit this setlist | More Dance or Die setlists

Ettől függetlenül nagyon emlékezetes koncert volt.
Az In Strict Confidence koncertje volt számomra a legfontosabb esemény ezen a napon. A Dennis Ostermann által vezetett együttes első korszaka - mondjuk ami a Zoth Ommog/Bloodline kiadóknál megjelentett kiadványokkal fedhető le - a kedvencem. Sajnos az akkori (90-es évek) koncerteken nem tudtam megjelenni, így hajlandó lennék bárhova elmenni, hogy egy olyan koncertet halljak, ahol a Cryogenix album mondjuk teljes egészében elhangzik. Az évek alatt az együttes hangzása megváltozott, fejlődött (?), így jelenleg az In Strict Confidence legújabb lemezeit én egy képzeletbeli dark-pop címkével ellátott fiókba tudnám elhelyezni.

Nosztalgikus érzéseim ellenére, azt kell hogy mondjam: a koncert tökéletes volt! Hangulatában, hangzásában, az együttes előadásmódjában semmi negatívumot nem találtam. Az a helyzet állt elő, hogy amikor vége volt, akkor meglepődtem, hogy ilyen rövid koncertet adtak, mert fel sem tűnt, hogy 11 dal hangzott el. Ettől függetlenül, egy "teljes" In Strict Confidence koncertre vevő lennék!

Edit this setlist | More In Strict Confidence setlists

Számunkra az In Strict Confidence koncertjével ért véget a harmadik nap és egyben a 2012-es Industrial Booom - Reboot fesztivál!
Ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek, az együtteseknek, a helyszínnek ez a színvonalas, emlékezetes 3 napot!


További linkek:

• Industrial Booom - Reboot 1. nap
• Industrial Booom - Reboot 2. nap
• PRAE.HU: Ipari utóhúsvét
• GOTHIC.HU
• PITCHBLACKCELEBRATION

Dive vs. Diskonnekted - Frozen

Vegyél két belga elektronikus projektet! Az egyik legyen legendás, már a 80-as évek elején is aktív minimál hangzást képviselő előadó! A másik legyen friss, fiatalos lendülettel megáldott ifjú titán, aki bátran alkalmazza az alternatív színtéren kívülről jövő hatásokat is! Engedd őket össze egy stúdióban! Fűszerezd régi nagy nevek és jelenlegi népszerű bandák által készített remixekkel!
A Dive és a Diskonnekted kollaboráció eredményeként létrejött Frozen EP azonban mindenképpen a pozitív megítélés alá esik.
Mindkét előadó beadta a közösbe, amihez igazán ért: Dirk Ivens a minimalista, feszes, EBM alapokat, a Klinikailag steril vokált; Jan Dewulf a fiatalos lendületet, a techno könnyebben befogadható, táncolhatóbb dallamait, struktúráját.

Az EP címadó dala - Frozen – magán viseli ezeket a bemeneteket, megfelelő módon és arányban ötvözve őket. Amíg a Frozen-t hallgatva az lehet az érzésünk, hogy itt az alapot a Diskonnekted szolgáltatta, addig a Do You Believe It? már inkább a Dive megszokott stílusjegyeit viseli magán. Kifejezetten jót tett Dirk Ivens-nek ez az együttműködés. Vegyük például a vokált, ami jelentősen változatosabb lett mint egy "normál" Dive album esetén. Persze ne számítsunk hatalmas áriákra, de mindenképpen többet próbálkozik a hangjával.
Az EP két húzódala mindenképpen a Frozen és a Do You Believe It.

 Aki a Dive-ra jellemző minimal-electro struktúrákra vágyna, annak mindenképpen javasolt a Everything Is Fine és Dead End Street sávok részletes tanulmányozása.
Már így is jó közepesnek minősíthető anyagot kapnánk, de a java csak most jön!
Don Gordon a legendás Numb vezetője és agytrösztje mintegy több évnyi hallgatás után visszatért! Szinte semmit sem hallottunk a Numb-ról az 1998-ban megjelent Language Of Silence album és a Suspended maxi óta. Egyetlen hírfoszlány került mindössze napvilágra, miszerint Don Gordon Vietnámba (!) tette át lakhelyét és nem foglalkozik a zenével. A visszatérés első halvány jele a Frozen remixe lehet, ami elképesztően meglepő lehet azoknak akik a Numb korábbi munkásságát nyomonkövették. Olyan retro hangzású dallamot rittyentett Don Gordon a track alá, ami teljesen új értelmezést adott a nótának, de megtartva annak alapvető jegyeit, de a ridegséget inkább melankóliává változtatta. Ez tekintem én igazi remixnek és nem azt amikor - jó esetben - 1 hangsáv marad az eredeti alkotásból és a remixelő pedig minden korábbi hamvába holt ötletét beleömleszti és új saját dalt gyárt belőle...

A Leaether Strip remixről rosszat nem tudok írni... egyszerűen zseniális. Annyira hozza a 90-es évekbeli LS hangzást, hogy a Claus Larsen hívek megnyugvással fogják, hogy a dán EBM hős továbbra sem ül fel a hellelektro/techno body music népszerűvé vált vonatára.
A Do You Believe It? minden lehetőséget felkínálja, hogy egy tempós, nyomulós CombiChrist remix készüljön belőle, így éltek is a feldobott magaslabdával, nekem mégis az Inure féle Frozen jobban tetszik, ami egy kicsit szellősebb, „klubzenésebb” lett. Annál nagyobb dicséret szerintem nem kell egy bandának, hogy a második albumával a hátuk mögött már azt lehet mondani a remixeikre, hogy olyan "Inure-os".

Minőségi együttműködők, legendás remix-készítők, fantasztikus EP.

ATWEMRS: 8

MEGJEGYZÉS: A recenzió eredetileg az LD50 portálon jelent meg!


Linkek:

• Dive hivatalos honlap
• Diskonnekted hivatalos honlap