Zoth Ommog történet - 2. rész (1989-90)

A Zoth Ommog kiadó történetét bemutató sorozat első részében a kiadó létrejöttéig jutottunk el, a közvetlen előzmények bemutatásával.
1989-ben azonban már ténylegesen megtörténik ez a legendás esemény: Talla 2XLC, Franz Morgenbesser és Ra/Hen ekkor a New Zone és Zoth Ommog kiadót is megalapítja! Ez egyben az anyakiadó, a Music Research megszületésének is az időpontja.
Az akkori stratégiai célkitűzés jól érzékelhető: a New Zone a német válasz akar lenni a belga new beat mozgalomra, míg a Zoth Ommog a keményebb, durvább, kísérletezősebb ipari hangzást akarja képviselni.
Hogy pontosan melyik volt az első kiadvány az "ikerkiadók" történetében, csak találgathatunk, de az biztos, hogy a Zoth Ommog katalógus a pályafutása elején járó, olasz avantgárd electro projekt, a Pankow Kunst Und Wahnsinn 12"-es single-jével indul, míg a New Zone az Umo Detic (Bigod 20 projekt, Talla és Jallokin együttműködésében) Fahrenheit 12"-es bakelitjével kezdett.

A New Zone indulása nem volt zökkenőmentes, mivel a Robotiko Rejekto Confusion kiadása kapcsán - mely a kiadó második kiadványának tekinthető - vitába keveredett a ZYX lemezcéggel. Ugyanis a Robotiko Rejekto ekkor már több kislemezt megjelentetett a Techno Drome Internation/ZYX közreműködésével és nem volt abban egyetértés, hogy Talla magával viheti-e ezt a projektet saját kiadójához. Végül nem vitte... Ennek a kiadványnak így két kiadónál megjelent egy-egy verziója a gyűjtők nagy örömére.
A későbbiekben a Zoth Ommog történetére koncentrálunk, így fájó szívvel, de a New Zone-t magára hagyjuk, de azért néha-néha egy-egy fontosabb esemény miatt lehet hogy a testvérkiadó is szóba kerül majd!

Visszatérve a Zoth Ommogra: az olasz Contempo kiadódót licencelt Pankow lemez után ők adták át a Nettwerknek a jogot az Consolidated EP  zajokkal, ipari elektronikával dúsított hiphop ütemeinek tengerentúli kiadására. A Consolidated egyébként még a Myth Of Rock alapművét is a német kiadóval jelenteti meg 1990-ben.
Jól érzékelhető tehát a bátor kísérletezés a kiadó részéről, amit az 1989-ben kiadott első (?) hivatalos promóciós anyag, diszkográfia is megerősít (lásd 6. oldal): melyben terjesztői, licenc partnereket, együtteseket, énekesek és DJ-ket keresnek.

Már az első években megjelennek a később nagyágyúk a kiadónál! A Leaether Strip a Japanese Bodies bakelittel indít és további klasszikus anyagokkal - Aspects Of Agression, Science For The Satanic Citizen, The Pleasure Of Penetration - folytatja (erről Leaether Strip történetet feldolgozó sorozat 2. részben lehet bővebben olvasni). Az Armageddon Dildos elindul nyugatról felénk, keletre az East West maxival és a Never Mind videóval (ami az első Zoth Ommog promóciós videóanyagnak tekinthető!).

A kertek alatt lopakodik már az X Marks The Pedwalk is: az Arbitrary Execution vinyl után 1990-ben a Danger is megjelenik bakeliten, illetve Disease Control címmel CD-n is.
Az első "világsikerre" sem kellett sokat várni, hiszen - érthető módon - a Bigod 20 is a Zoth Ommognál folytatta és a The Bog kétségtelenül helyet foglalhat az elektronikus zenék panteonjában. A világsiker is csak egy kicsit túlzó, mivel az Egyesült Államokban a Sire/Warner adta ki maxit és az alternatív elektronika ottani minden hátrányos megkülönböztetése ellenére, nagy mértékben hozzájárult az európai EBM megismertetésében.

A Zoth Ommog kiadó első két éve tehát teljes intenzitással indult, több olyan együttes tűnt fel a közreműködésükkel, melyek a későbbiekben meghatározóvá váltak az alternatív elektronikus színtéren.
Mindenképpen ki kell emelnem még két válogatás albumot ebből a korszakból!

Mind a Body Rapture mind pedig a Technopolis első része egy-egy legendás sorozat elindítását jelentette. (Ez utóbbi nem összetévesztendő az azonos nevű bootleg sorozattal!)
A Body Rapture a Zoth Ommog kiadó teljes történetét végigkísérő kiadói sorozat lett, alapvetően a "házon belüli" együttesek, projektek bemutatására. a Technopolis sorozat pedig a New Zone, Zoth Ommog és a később létrejövő Music Research kiadók - pl. Suck Me Plasma - komplexebb, stílusokon átívelő tevékenységét mutatja be.

A Zoth Ommog történetét bemutató sorozat első részét is javaslom megtekintésre!

Lights Of Euphoria

Torben Schmidt (Infacted Recordings, Aqualite, Xylon, Noise Control) számtalan projektjének egyike, mely Violent World című EP-jét a dán Hard Records gondozásában adta ki 1993-ban.
Ezen az EP-n jelent meg első alkalommal Subjection című dal, melynek zenéjét testvére – Boris Schmidt – szerezte és Claus Larsen vokáljával lett később népszerű.

Kisebb szünet után a Zoth Ommog kiadó által kiadott első albumon – Brainstorm – viszontláthattuk az EP szinte összes dalát, kiegészülve további kollaborációban – pl. Zip Campisi (Bigod 20), Birmingham 6, Digital Factor – készült dalokkal. Az album jól példázza, hogy Torben Schmidt a teljes elektronikus színteret „bejátszotta” már akkor, hiszen ipari témáktól kezdve (pl. a már említett Subjection), a lágyabb electro-n keresztül (pl. Misery), a technoig (pl. Give Me You) sokféle stílus felfedezhető a nagylemezen.
Jimmy Machon (Godheads) is ezen a lemezen debütált és később az együttes teljes jogú tagja, vokalistája lett.

Még ebben az évben a hiperaktív amerikai Cleopatra is kiadott egy gyűjteményes albumot, melye erdetileg Thoughtmachine című lett volna, de a hibáiról (is) ismert kiadó tévesen [.Lights.Of.Euphoria] címmel küldte nyomdába.
Az 1996-os Beyond Subconsciousness már egyértelműbb, szűkebb stílushatárok közé került „beszorításra”: leginkább electro, future-pop címkével láthatjuk el, ha megfelelő kategóriát keresünk a számára.
A következő – 1997-ben megjelent – Fahrenheit album pedig már kétségkívül a future-pop színtér nagyjait kívánta követni.
A Zoth Ommognál megjelent utolsó album, a Voices 1998-ban jelent meg, kicsit erőteljesebb szinti-pop felhanggal, de továbbra is a táncolható elektronika kedvelőit célozta meg.
A Zoth Ommog megszünése után egy rövid Bloodline-os kitérő után az Accession Records-nál talált otthonra a projekt, ahol két nagylemez – Krieg Gegen Die Maschine (2003), Gegen Den Strom (2004) – és számos maxi jelent meg. Ebből az időszakból a True Life és a One Nation kapott nagyobb publicitást és ért el sikereket.

Torben Schmidt saját kiadójával – Infacted Recordings – 2004-ben kiadott egy visszatekintő válogatást Querschnitt címmel, majd egy különleges maxin újrakiadásra került a Sleepwalk dal, Chris Isaak örökbecsű slágerével - Wicked Game – megspékelve.

2005 óta nem jelent meg újabb kiadvány a projekttől és koncertfellépés is viszonylag kevés volt.
Legközelebb hozzánk 2006-ban jutottak a bécsi Headhunter fesztivál keretében, ahol a saját dalok mellett egy fergeteges egyveleget is előadtak a 80-as, 90-es évek new wave, szinti-pop, electro slágereiből összegyúrva.

2011. március 25-én a Black Head Agency által szervezett Industrial Booom! fesztivál keretében a Lights Of Euphoria először lép Magyarországon színpadra!