Lost - Eltűntek 5.: Swamp Terrorists

Számomra Swamp Terrorists a crossover-industrial stílus legjellemzőbb képviselője. Bár nem voltam, vagyok a gitárt ötvöző elektronika nagy barátja, fanatikus híve, de a svájciak brutális, betonkemény hangzása engem is sokkolt, amikor kölcsönkaptam a kultikus bemutatkozó albumot, valamikor a 90-es évek elején. A Gim - Stroke - Disease samplerezett gitár riffjei, gyors ütemei, Ane H néha black metalt idéző hörgései, néha pedig rap szövegbetétjei, valamint STR által összeollózott elektronikus kollázsok, nemegyszer a scratching (!) túlzott használata olyan egyedi hangzást hoztak létre, mely teljesen más volt, mint amit addig hallgattam. Egyes részleteiben a Consolidated-re emlékeztetett, illetve a KMFDM, Ministry és az amerikaiak által "industrialnak" nevezett ottani zenékre, de ezekkel csak néhány évvel később találkoztam.
A 95-ös budapesti fellépés tovább fokozta bennem azt az érzést, hogy "Ilyen állat pedig nincs!": Ane H göndör hajzuhatagban hörgött, egy basszusgitáros és egy dobos kíséretében, miközben STR baseball sapkában (!) keverte az elektronikát a háttérben.

Az első albumhoz hasonlóan a 1991-es Grow - Speed - Injection is a Machinery kiadónál jelent meg, továbbra is eklektikus, összetett hangzással.
A 90-es évek közepén az európai kiadást a Sub/Mission Records végezte. A Combat Shock (1993), a Killer (1996) albumok, Pale Torment EP (1994) során egyre inkább kísérleti, elvontabb lett zene, de továbbra is metálból származó gitárminták és a zúzós elektronika játszotta a főszerepet.

1997-ben megjelent még egy koncertalbum (Five In Japan), illetve 1996-ban és 1999-ben egy-egy válogatáslemez (Wreck, Rare & Unreleased) a Metropolis Records jóvoltából, aztán néma csend...
Hatalmas traumát okozott egyébként az, hogy amikor barátnőm (95 körül, azóta már a feleségem) svájci cserediákokat fogadott, akkor fogalmuk nem volt arról, hogy ki, vagy mi az a Swamp Terrorists (mellékesen megjegyzem, hogy még a Delay-t sem ismerték...).
Azóta már nemcsak a hazájukban, de - sajnálatos módon - a nagyvilágban is kevesen emlékeznek a Swamp Terrorists egyedi világára...

Lost - Eltűntek 4.: Psychopomps

A dán Psychopomps sokáig egyet jelentett nálam a Leaether Strip-pel, mivel azt hittem, hogy ez Claus Larsen másik projektje. Nem tévedtem sokat, hiszen Flemming Norre Larsen és Jesper Schmidt a Claus-tól kapott eszközökkel vette fel első demóit. Tovább okozta a kavarodást, hogy azt gondoltam, azt gondoltuk sokan, hogy Claus és Flemming Norre Larsen rokonok. De később kiderült, hogy igyekezetünk hiábavaló: olyan mintha két véletlenszerűen kiválasztott Kovácsot szeretnénk rokoni szálakkal gúzsbakötni Magyarországon. Larsen név ugyanis hasonlóan gyakori Dániában.
Szakmai, baráti kapcsolat azonban megkérdőjelezhetetlen volt a dán "kollégák" között, így az első években (1991-92) több lemez esetében is (pl. Assassins DK United, MoreDK)  produceri teendőket látott el Claus, ami alapvetően meghatározta a hangzást is: a Leaether Strip-hez hasonló EBM, kemény ipari hangzás, erősen torzított vokállal.

Cserébe egyébként a Leaether Strip első koncertjein, koncertturnéin a Psychopomps tagok működtek közre a szintetizátorok mögött.
A baráti kapcsolatnak (is) köszönhetően a kicsi - mindössze néhány lemezt kiadó - Slop Pail kiadó után, a Psychopomps is a Zoth Ommognál landolt.
A gitárminták, majd később a "valódi" gitár egyre erőteljesebben jelenik meg a Pro-Death Ravers albumtól kezdődően, így a Ministry és a tengerentúli industrial metal kedvelői innentől kapcsolódhatnak be kellemes hangulatban a történetbe. Sőt az 1995-ös Six Six Six Nights In Hell még a tradicionális metál határterületeire is nyitott zenehallgatók szívét is megdobogtathatja. A "régi" Psychopomps hangzást hiányolók egy demókat, ritka felvételeket összegyűjtő válogatással (First Blood) vigasztalhatták magukat szintén ebben az évben.

Az 1997-ben megjelent Fiction Non Fiction aztán pont azzal sokkolt sokakat - köztük engem is - hogy az extrém területekről visszalépve, kaptunk egy electro-rock albumot, torzítás nélküli vokállal, "igazi" gitárral, Velvet Underground (Venus In Furs), Garry Glitter (I Love You Love Me Love), Norman Greenbaum (Spirit In The Sky) feldolgozással.

Ezután nagyon hosszú csend következett, ami még mindig tart. Néhány dalt, kiadatlan verziót Jesper Schmidt publikált az együttes Myspace oldalán, illetve 2004-ben megjelent a Wonderful World című track a Saw hivatalos filmzenéit tartalmazó - Roadrunner által kiadott - albumon.
Várható megjelenésről - sajnos - nincs hírünk. Mivel Jesper Schmidt elég aktív a Facebook-on, így ott (is) jelezhetjük igényünket az újabb Psychopomps őrületre!