Én - mint egyszerű zenehallgató - azt gondolnám, hogy instrumentális dalok esetében kevesebb eszköz áll rendelkezésre a gondolatok kifejezésére, hiszen nincs dalszöveg, vokál ami sokkal direktebb módon tudja közvetíteni az alkotó elképzeléseit. Ezzel szemben a New Tone változatos, érdekes album, ami nem taszít unalomba és folyamatosan érzéseket kelt a hallgatóban.
Hangulatok változnak, könnyed témák fordulnak át izgalmasan már az első rövid dalban (Fatal Coincidence) és később is változatos élményekben lehet részünk.
Néha tisztán csengő, szárnyaló elektronika (New Tone, Revelations), más pillanatokban Recoil-t idéző elvont(abb) filmzene, mely meg-megtorpan és furcsa, új irányokat, struktúrákat vesz fel akár még adott dalon belül is. Az Inner Balance kissé fenyegető kezdeti hangulatát például gyengéden belépő zongoratéma szelídíti meg. Ennek köszönhetően nem mindig kapunk nyugodt, pontosan kiszámolt, színtiszta ambient hangszőnyeget (pl. You Owe Me An Apology), szerencsére vannak váratlan, kiszámíthatatlan pillanatok is! Zaklatottan indul a Misunderstandings például, ahol már-már várom, hogy mikor lép be egy érdes, reszelős vokál (vannak benne Faith Healer-t idéző motívumok).
Az elszállós, csengő-bongó futurista, zümmögő űrtémákat, sci-fi zenéket bővíti a Remote Body Modificator, vagy a zörejesen induló Inception, melyekhez tökéletes vizuális kísérő lenne egy 90-es évekből származó demoscene digitális villódzása. Ez utóbbi egyébként simán felférne bármelyik Synaesthesia lemezen!
A csendesebb, nyugodtabb elektronikát kedvelőknek mindenképpen ajánlott! Ambient, chill out, IDM koktél.
ATWEMRS: 7
