Aesthetic Perfection

Az Aesthetic Perfection már az első albumával felhívta magára a figyelmet. A Daniel Graves (valódi név: Daniel Long) által életre hívott egyszemélyes projekt először különböző kiadói válogatásokon tűnt fel. 2002-ben a Dependent Septic III, illetve 2004-ben az Out Of Line által kiadott Machineries Of Joy Vol. 3 jelentette az első megjelenéseket. Én magam is az utóbbin megjelenő I Belong To You-t hallottam legelőször és tartom azt mai napig a legjobb Aesthetic Perfection dalnak. Végül a projekt otthona az Out Of Line kiadó lett, míg Daniel Graves pedig a tengerentúlról Ausztriába költözött.

A 2005-ben megjelenő Close To Human nem okozott csalódást! Az album sok stílust ötvöz, a kezdő zenekarok bátorságával, nemtörődömségével. Kapunk zaklatott noise alapokon nyugvó dalokat, táncparkettre szánt aggrotech-et (Architect, Fix, Coward), lebegős IDM-et (Overcast, Ersatz) és még ambient nyugalmat is (Relapse, Reset). Az album nálam vita nélkül benne volt, benne van a 2005-ös év legjobb 10 albumában.

Aztán 2008-ig csak egy-két remix jelent meg, míg végül napvilágot látott a második nagylemez: A Violent Emotion címmel. Találunk rajta kiemelkedő dalokat (Schadefreude, The Siren), változatos is, de talán kisebbet "üt", mint a bemutatkozó album.
Egy érdekes dolog is felmerül az albummal kapcsolatban!
A The Ones dal kapcsán nekem minden esetben a Lola Angst Ziggy'z Lullaby száma ugrik be... Azonos kiadónál vannak, azonos időszakban jelent még a két dal. Lehet hogy csak kölcsönös inspirációról van szó?

2010-ben szerzői kiadásban jelenik meg a The Devil's In The Details EP. Ennek az okát is kutathatnánk, minden bizonnyal az ördög a részletekben rejlik. Talán Daniel Graves nem volt elégedett a kiadó támogatással, így próbálta kicsit saját kezébe venni a marketing folyamatokat?

Ez volt az ok vagy sem, a 2011-es album kiadói támogatására már nem lehet panasz! Az All Beauty Destroyed normál és limitált 2CD-s kiadásban jelent meg, az Inhuman EP kíséretében. Ez egyébként tökéletes választás, mivel ez az egyik legjobb dal az albumról: az egyszerű, néhány hangból álló, de nagyon jól eltalált dallam szinte felkínálja magát a remixelésre.
Daniel Graves vokálja ezen albumon változatos módon jelenik meg. Van amikor torzítás, vagy kevés torzítással, de nyers punk-os hatása van (A Nice Place To Visit), előkerül a vokóder is (Inhuman), illetve van érzelmes, "valódi" ének is zongorakísérettel is (All Beauty Destroyed).
2012-ben az albumról kimásolt A Nice Place To Visit is kiérdemelte a EP-ként történő megjelenést.
Az Aesthetic Perfection üde színfoltot jelent az alternatív elektronikus színtéren, Daniel Graves pedig 100%-ot nyújt a színpadon, így mindenképpen érdemes ellenőrizni, hogy hogyan működnek kedvenc AP dalaink a színpadon!

2012. július 17-én a Negative Art szervezésében az A38-on fellép a Combichrist az Aesthetic Perfection társaságában!

Suicide Commando

Ha mást nem is, Johan Van Roy kitartását, állhatatosságát még a legádázabb kritikusai is elismerik, hiszen mindenképpen díjazandó, hogy az 1986-ban induló belga projekt mintegy 8 évnyi zenélés után tudta megjelentetni meg az első önálló albumát CD-n.
Az Off Beat által 1994-ben kiadott Critical Stage album előtt a Suicide Commando „csak” kazettákat jelentetett meg szerzői kiadásban (pl. 1992-ben a Black Flowers albumot) vagy éppen a legendás ZNS Tapes kiadó révén (pl. 1988-ban a Suicide Commando, 1989-ben a This Is Hate albumok).

A korai évekre a „zajos”, ipari minimál EBM volt a jellemző. Ha a kortárs Klinik zenéjét úgy próbáljuk leírni, hogy rozsdamentes orvosi acélból készült eszközökkel, sebészeti pontossággal illesztett minimál electro; akkor a Suicide Commando (vagy éppen a pályatárs Stin Scatzor) az ócskavasakból összerakott, első látásra rendezett, de valójában kaotikus minimál industrial.
1995-ben megjelent a Stored Images album, melyen – a mai napig egyik legnépszerűbb SC track – See You In Hell is megtalálható.

A Suicide Sommando 10. évfordulóján kiadott Contamination normál és limitált verziója rövid válogatást adott a „kazettás” korszakból.
A fénykorában lévő Off Beat egyik legsikeresebb együttesévé vált a Suicide Commando, így a kiadó is nagyobb fokozatba váltott: az 1998-ban megjelent Construct >< Destruct, illetve a limitált Reconstruction továbbra is a power noise jellemzőkkel vegyített EBM stílusába sorolható.
A gyűjtőknek kiemelten érdekes lehet a 1999-ben kiadott Chromdioxyde 1, mely további válogatást nyújtott a kezdeti évekből, a szinte beszerezhetetlen korai kiadványokról.
A 2000-ben megjelent Mindstrip albumot az Off Beat kiadó utódjának tekinthető Dependent Records adta ki, és mindenképpen fontos mérföldkövet jelentett ez a nagylemez – illetve leginkább a Hellraiser maxi – a Suicide Commando életében. Ugyanis innentől kezdve határozott irányváltást hajtott végre Johan Van Roy: egyre inkább a táncparkettre szabta a dalokat, technosabbak lettek az alapok, egyértelműen az aggro tech, hellelectro stílus lett a meghatározó innentől kezdve.

A Mindstrip album – illetve a hozzátartozó Hellraiser, Comatose Delusion maxik és a Love Breeds Suicide EP – tekinthető az egyik legsikeresebb Suicide Commando kiadványoknak.
2002-ben kiadott duplalemezes Anthology, teljes áttekintést adott az addigi karrierről.
A szintén 2002-es Axis Of Evil még „vergődik” a régi és az új választott stílus között, de a 2006-ban kiadott Bind, Torture, Kill már egyértelműen az aggro tech alapművének tekinthető, sőt – bár ez vitára adhat okot – a Techno Body Music (TBM) kedvelői sem hajítják félre a gyűjteményükből.
A 20 éves fennállást a X.20 (1986 >>>>> 2006) gyűjteményes kiadvánnyal (koncert DVD, best of CD, remix CD, bónusz maxi) ünnepelte a kiadó és Johan Van Roy.
Hosszabb – de koncertezéssel, fesztivál fellépésekkel tarkított – szünet után 2010-ben – az időközben az Out Of Line-hoz igazolt projekt – megjelentette az Implements Of Hell albumot, mely úgy tűnik, hogy talán egy lassú „visszakanyarodást” jelent(het) az első időszak stílusához.

A koncertek dinamizmusát javítandó a Johan Van Roy többek között Torben Schmidt-tel (Lights Of Euphoria, Aqualite, Infacted Recordings), Tanja Richter-rel kiegészülve lépett fel az elmúlt időszakban.

2011. március 24-én a Black Head Agency által szervezett Industrial Booom! fesztivál keretében a Suicide Commando először lép Magyarországon színpadra!

Fülbemászó 6.: Suicide Commando - Hellraiser (Psychopath 01-Version)

Kevés olyan EBM/industrial együttes van, amely a 80-as évek vége óta aktív és még mindig képes "megmozgatni" az alternatív elektronikus zene kedvelőit.
Az egyszemélyes, belga Suicide Commando ilyen. Johan Van Roy 1988-ban adta ki első albumát a legendás ZNS Tapes kiadó segítségével. (A ZNS Tapes kiadó belinkelt honlapját érdemes meglátogatni, mert szinte az összes kiadvány legálisan letölthető!) Alapvetően a korai munkák minimalista EBM-ként határozhatóak meg: a Klinik nyomdokain, talán annál zajosabb megoldással, koncepcióval.
A Suicide Commando Electronic Body Music területtől a 2000-ben megjelent Mindstrip albummal, konkrétan a Hellraiser kislemezzel, track-kel vett rövid, de egyértelmű búcsút.

Ez a dal már egyértelműen jelzi, hogy a Suicide Commando a dark electro, hellektro sőt, a Techno Body Music felségterület meghódítására indult.
Személy szerint nekem nagyon hiányzik a "régi" Suicide Commando, de a Hellraiser  - váltás ide, váltás oda - egy tökéletes alkotás. Sokaknak a Hellraiser VNV Nation remixe a kedvence, de nekem a kislemezen és az albumon is megjelent Psychopath 01-Version az etalon. Azért tartom fontos mérföldkőnek a Suicide Commando diszkográfiájában, mert nagyon jól ötvözi a korábbi minimalista törekvéseket (egyszerű felépítésű, de hatásos vezető dallam) az új dark electro-s jellemzőkkel (tempó, ritmusszekció).

Linkek:

• Suicide Commando - Discogs
• Suicide Commando - hivatalos honlap

Covenant koncert - 2011. február 19.

„Ilyen zenét csinálna a Kraftwerk, ha most kezdené!” gondoltam 1996-97 körül, amikor meghallgattam a Covenant Sequencer című albumát.

A Clas Nachmanson, Eskil Simonsson és Joakim Montelius alkotta trió egyértelműen a Kraftwerk, vagy például a Lassigue Bendthaus irányából közelített meg az alternatív elektronikus zenei színteret: kristálytiszta dallamok, steril hangulatba ágyazva, minimális vagy torzítás nélküli vokál.
1992-ben jelent meg első daluk – The Replicant - a Memento Materia válogatáslemezén, ami egyúttal a kiadóhoz történő csatlakozást is jelentette. A Dream Of A Cryotank és a Sequencer albumok a svéd kiadó gondozásában jelent meg.
Érdekességként megemlíthető, hogy a Sequencer album első nyomása után vették csak észre, hogy a lemezek hibásak, ezért került a boltokba, polcokra a Sequncer Beta című album is, mely „kárpótlásként” plusz dalként a Luminal-t is tartalmazza.

A trance, techno stílusjegyek úgy jelentek meg ekkor a dalaikban, hogy az még az elfogult EBM arcoknak – mint én – is elfogadható volt.
Elég meghallgatni mondjuk az Edge Of Dawn-t a bemutatkozó albumukról.

Az albumaikra jellemző, hogy szinte mindegyiken van könnyen emészthető „megasláger”, melyek nagyobb publicitást kaptak (mondjuk EP-ként, vagy kislemezként is kiadták őket), szélesebb réteghez jutottak el (Stalker, Theremin, Go Film, Dead Stars, Call The Ships To Port); miközben az albumok a legtöbb esetben kevésbé lettek sikeresek, pedig „érdekesebb”, változatosabb dalokat is tartalmaztak.

Az 1998-ban megjelent Europa albummal az USA-ba is „betörtek”, amit nagymértékben segített az, hogy innentől a Metropolis kiadó jelentette meg lemezeiket a tengerentúlon.
Az európai előretörést pedig az Off Beat „romjain” megalapított Dependent Records biztosította, amit egyébként pont Eskil Simonsson, Johan van Roy (Suicide Commando), Bryan Erickson (Velvet Acid Christ), Ronan Harris (VNV Nation) és Stefan Herwig (az Off Beat korábbi vezetője) hozott létre.
Az új kiadó nagy lendülete koncertturnét és koncertlemezt (Synergy: Live In Europe) jelentett, illetve még ugyanebben az évben – 2000 – jelent meg a United States Of Mind album, amit már – bár a Covenant rajongók minden bizonnyal tiltakozni fognak – a future-pop hullám meglovagolása (vagy éppen elindítása?) jellemez.

Eskil egyedi hangja, sajátos énekstílusa egyre nagyobb szerepet kap a következő albumokon (Northern Light, Skyshaper), ugyanakkor a kiadók közötti vándorlás a háttérben zajló üzleti folyamatok körüli problémákat jelzik.

A 2007-ben megjelenő In Transit koncertkiadványon a korábbi híreket is megerősítették, miszerint Clas Nachmanson azért nem tartott az együttessel a turnén, mert kilép az együttesből. A koncerturnén a Haujobb, Architect és sok más projekt „gazdája” Daniel Myer helyettesítette, később pedig azt is bejelentették, hogy Myer a Covenant teljes jogú tagjává lépett elő.
A csatlakozás visszhangja többségében pozitív volt, mindenki kíváncsian várta, várja; hogy a következő Covenant kiadványokon hogy függ működni az eddigi Covenant stílus és Myer stúdióvarázslatának ötvözete.

2010-ben a Necro Facitility-vel közösen „elkövetett” Lightbringer volt 4 év után az első új stúdiókiadvány, mely egyben a Modern Ruin album felvezetője is.

A Covenant kétségkívül azon kevés zenekar közé tartozik, melyek saját stílusjegyeit egyértelművé téve, megtartva; képesek voltak folyamatos fejlődést produkálni hosszú éveken keresztül. Hatásuk, jelentőségük a táncolhatóbb, könnyen befogadhatóbb elektronikus zenék dimenziójában elvitathatatlan.

A Black Head Agency szervezésében 2011. február 19-én a budapesti Szikra Cool Tour House színpadán személyesen is meggyőződhetünk, hogy Daniel Myer segítségével új lendületet kapott-e a Covenant!

Albumok:

• Dreams Of A Cryotank (1994)
• Sequencer (1996)
• Sequencer Beta (1996)
• Europa (1998)
• Synergy: Live In Europe (2000)
• United States Of Mind (2000)
• Northern Light (2002)
• Skyshaper (2006)
• In Transit (2007)

Hivatalos honlap: http://www.covenant.se/

Részletes diszkográfia: http://www.discogs.com/artist/Covenant