Leæther Strip - Klutæ aktualitások

A munkamániás Claus Larsen nem lassít, így rengeteg friss zene és információ áll rendelkezésre csak az elmúlt 2-3 hónapból. Ezért érdemes összefoglalni, hogy milyen kiadványok jelentek meg a The Strip Farm studióban folyó munka eredményeképpen.
Még májusban megjelent egy gyűjteményes album, mely az eddigi összes Depeche Mode feldolgozást tartalmazza.

A tavaly kiadott, aktuális Spæctator albumról kimásolt White As Chalk önálló EP-n is megjelent, nem kevesebb mint 10 remix változattal. A közreműködők - többek között - Hocico, People Theatres, Digital Anodyne.

A Klutæ album elérhető limitált, kézzel sorszámozott CD, illetve digitális letöltés formátumban is. Az új album a frissen - John R. Mirlanddal közösen - alapított Laebel kiadó gondozásában jelent meg.

Aki képet szeretne kapni arról, hogy milyen jellegű az album annak segítséget jelenthet az első - The Wire & The Cuffs-hoz készült - videó.

A dal alapján provokatív tartalmú, old-school EBM testzenére számíthatunk.
Június elején pedig megjelent a John R. Mirlanddal közös - Am Tierpark - minimalista szinti-pop projekt aktuális EP-je, We're All The Same címmel.


A végére hagytam a legfontosabbat, 2017. október 6-án Leæther Strip koncert Budapesten!

https://www.facebook.com/events/1895895264015698/?fref=ts

Total Terror (Leæther Strip, Noisy Deafness, Munkás) - koncertbeszámoló (Budapest, 2015. május 2.)

2010 után újra hazai földön üdvözölhettük a Leæther Strip kötelékében Claus Larsent és Kurt Grünewald Hansent. Ráadásul most teljes műsor várt ránk a Noisy Deafness és a Munkás felvezetésével a Dürer Kertben.

Első fellépőként a Munkás minimalista electroja be- és megmutatta az alternatív elektronika eredetforrását: dühös és kétségbeesett, elitellenes társadalomkritika, a punk gyomorba vágó egyszerűsége hajszálpontosan digitalizálva: jéghideg hangzás amiben minden hang és szó szikeként hasított bele a hallgatóságba vagy éppen pusztuló gyárak vasbetonjából kimeredő rúdacéljaként nyársalta fel a megjelenteket. 

Edit this setlist | More Munkás setlists

Furcsa talán ezt mondani, de az este legsötétebb, leginkább nyomasztó hangulatú perceit köszönhettük Thamásnak. A Kliniket, Suicide-ot megidéző, totális kilátástalanságba taszító koncert után szinte biztos, hogy mindenki megtalálhatta saját életében, sorsában azt pozitívumot, azt a minimális esélyt amit érdemes megragadnia.

Hiteles előadás volt, egy hiteles előadótól!

A Noisy Deafness következett dallamosabb, táncolhatóbb elektronikájával. EBM ötvöződött future-pop szintetizátor riffekkel. Fémes effektek, szinti-pop dallamokkal. A Comfort című dalra már korábban felfigyeltem, így kifejezetten örültem, hogy ez is elhangzott a színpadon!

Edit this setlist | More Noisy Deafness setlists

Mindenkinek ajánlom ezt a dalt, mert a menetelős 4/4-ben felcsendülő ipari hangok, majd a megjelenő dallam egy igazán lendületes eredményt hoz létre, amit egy kicsit visszatekintős de a fiatalabbaknak is befogadható. Az előadót arra biztatnám - ha egyáltalán számít a véleményem - hogy ezt az utat folytassa! Én mindenesetre megpróbálom követni a projekt sorsát!

Kifejezetten változatosak voltak a zenei alapok: a mérges electro-industrialtól a laza electro-popig. Ha konstruktív kritikát kellene megfogalmaznom, akkor az annyi lenne, hogy a vokál lehetne bátrabb, akár effektek szintjén, akár stílusában. Mondjuk én könnyen beszélek, mert nem nekem kell a színpadon lennem! ;)

A nap főeseménye következett és rögtön az utolsó kislemezről egy igazi old-school EBM döngölés a Dirt! A koncert első fele teljes mértékben a Leæther Strip életmű alapköveire épült.

A Strap Me Down, Adrenalin Rush és társaik a megszokott hangulatot idézték elő, de nekem is meglepő volt, hogy milyen jól "működött" a Don't Tame Your Soul felpörgetett, koncertváltozata! Nem gondoltam volna, hogy az eredeti változatnál lehet jobbat csinálni. Hihetetlen magas volt az energiaszint mind a színpadon, mind pedig az első sorokban. Claus Larsen figyelmeztetése így mindenkinek szólt: Vigyázzunk magunkra, nem vagyunk már tinédzserek!

Edit this setlist | More Leæther Strip setlists

Az In Your Room szerepe így igazából kettős volt: egyrészt a pihenést biztosította mindenkinek egy kicsit, másrészt felvezette a két ráadás nosztalgikus visszatekintését. A korábbi koncertek programja alapján várható volt, hogy több feldolgozás is előadásra kerül. Aggódtam, hogy milyen leszek ezek fogadtatása, de teljes mértékben illeszkedett a koncert hangulatába és az aktív közönség is jól fogadta fiatalkoruk nagy slágereit kicsit másképpen.

Köszönet a 101 Klubnak az eseményért!

Leæther Strip - Æppreciation

A 2014. december 12-én megjelent Æppreciation album feldolgozásokat tartalmaz, de nem ez Claus Larsen első ilyen jellegű próbálkozása.

Hiszen volt már például Kraftwerk újraértelmezés, Soft Cell tribute EP is a Leæther Strip történetében. 2012 végén pedig - először saját szórakoztatására - megpróbálta néhány kedvencét feldolgozni. Ez a próbálkozás végül digitálisan kiadott kislemezek sorát eredményezte.

Az  Æppreciation album ezek egy részét gyűjti össze, de  a 17 (!) dal többsége korábban semmilyen formában nem jelent még meg.

A hagyományoknak megfelelően - vagy ahogy a Decay EP-nél is tapasztalhattuk - nincsenek radikális átdolgozások. Bár az eredeti dalok a Leæther Strip-re jellemző melankolikus new wave, EBM, electro erőtérbe kerülnek áthelyezésre, de mindeközben megtartják eredeti karakterisztikájukat is: ennek köszönhetően pedig az album szórakoztató, változatos.
A változatosságot az is biztosítja, hogy nagyon különböző stílusú előadók, dalok kerültek kiválasztásra.  

Elsődlegesen természetesen Claus Larsen fő idoljai adják az inspirációs forrást: Soft Cell, Depeche Mode, Bronski Beat, Fad Gadget, Yazoo. De azért akad jó néhány meglepetés az előadók kiválasztásában is. Pl. Cher vagy éppen a T. E. Ford által is megénekelt 16 Tons. Meglepetések adott dalon belül is előfordulnak. A Judas Priest Breaking The Law-ba például némi Photographic vegyül.
Az album legjobb dalai: Decay, Back To Nature, T.V.O.D., Lie To Me.
Az albumhoz tartozik még a négy dalt tartalmazó Dirt EP is, ahol a címadó dal valamint a The Gift Die Krupps remixe az old-school EBM kedvelőinek szerezhet kellemes perceket.
A digitális verzió mellett az Emmo.biz kiadó CD-n és limitált dobozban is kiadta az albumot!

Tisztelgés sok-sok műfaj óriásának, egyben nosztalgikus visszatekintés a 70-es, 80-as, 90-es évek zenei tengerének (új) hullámaira.

ATWEMRS: 8

Leæther Strip - Decay

A 2014. november 13-án Decay címmel digitális EP jelent meg, ami voltaképpen a következő, feldolgozásokat tartalmazó Leæther Strip album felvezető, beharangozó kislemeze.
A Twice A Man feldolgozás tökéletes választás annak bemutatására, hogy mit várhatunk a hamarosan - 2014. december 12-én - érkező Æppreciation albumtól. A svéd projekt is azon alternatív elektronikus előadók, művészek - népes - csoportjába tartozik, akik a 80-as évek forrongó és kreatív időszakában nagyon értékes tevékenységet végeztek, mégsem kaptak elegendő figyelmet, megbecsülést. Az új Leæther Strip album is kevésbé felkapott, de mégis fontos dalok feldolgozását fogja majd tartalmazni.

Már az eredeti dal is tökéletes képviselője azoknak a sötétebb hangzásvilágú, elektronikus pop daloknak, amelyek a 80-as, 90-es években az alternatív klubok kistermeiben zengtek, a XX. század végének borongós aláfestő zenéjeként.
Claus Larsen - szokásának megfelelően - ismét maximális tisztelettel nyúlt hozzá az eredeti kompozícióhoz, de mégis átpozicionálta a Leæther Strip-re jellemző, indulatoktól és érzelmektől feszülő dark-electro-ra.
Bár az EP csak a címadó dalt tartalmazza további 5 változatban, mégsem unalmas, nem okoz problémát a végighallgatása, mivel nagyon különböző hangulatú, stílusú remixek készültek.

Az Ehron VonAllen által készített változat gyorsabb, zaklatottabb, iparibb hangzást képviselő remix után például az akár Dance/Club változatnak is tekinthető, lendületes Digital Anodyne verzió következik.
A két konzervatív(abb) értelmezés után a radikálisabb módosításokat, furcsa hangmintákat, disszonanciát és tört ritmusokat tartalmazó Needle Sharing Hard Dub Remix, talán csak a vokál sávját használta fel az Underworld egyes munkáinak hangulatát idéző verzióban.
A EP-hez készült egy videó is, ami a Needle Sharing projektet jegyző Roland Danielzig munkája.

Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy végre egy olyan vizuális megjelenés kapcsolódik a Leæther Strip-hez, mely méltó az eddigi zenei tevékenységéhez.
A kanadai/olasz/magyar duó Decoded Feedback remixe a dal melankolikus jellegét erősíti fel elnyújtott szintetizátor futamaival.

Előzetesen attól tartottam, hogy a minimal electro, kísérleti elektronikában mozgolódó dán Holm/Mirland projekt teljesen szétszedi a dalt és valami nagyon kifacsart interpretációval állnak elő. Ezzel szemben egy teljesen korrekt, kicsit lecsupaszított verzióval álltak elő.

Személyesen nagyon bánom, hogy nem jelent meg fizikai formátumban is ez a kislemez/EP, illetve hiányolok róla még a B-oldalas dalt is, de ennek ellenére tökéletes "étvágygerjesztője" a közelgő nagylemeznek.

ATWEMRS: 7

Zoth Ommog történet - 2. rész (1989-90)

A Zoth Ommog kiadó történetét bemutató sorozat első részében a kiadó létrejöttéig jutottunk el, a közvetlen előzmények bemutatásával.
1989-ben azonban már ténylegesen megtörténik ez a legendás esemény: Talla 2XLC, Franz Morgenbesser és Ra/Hen ekkor a New Zone és Zoth Ommog kiadót is megalapítja! Ez egyben az anyakiadó, a Music Research megszületésének is az időpontja.
Az akkori stratégiai célkitűzés jól érzékelhető: a New Zone a német válasz akar lenni a belga new beat mozgalomra, míg a Zoth Ommog a keményebb, durvább, kísérletezősebb ipari hangzást akarja képviselni.
Hogy pontosan melyik volt az első kiadvány az "ikerkiadók" történetében, csak találgathatunk, de az biztos, hogy a Zoth Ommog katalógus a pályafutása elején járó, olasz avantgárd electro projekt, a Pankow Kunst Und Wahnsinn 12"-es single-jével indul, míg a New Zone az Umo Detic (Bigod 20 projekt, Talla és Jallokin együttműködésében) Fahrenheit 12"-es bakelitjével kezdett.

A New Zone indulása nem volt zökkenőmentes, mivel a Robotiko Rejekto Confusion kiadása kapcsán - mely a kiadó második kiadványának tekinthető - vitába keveredett a ZYX lemezcéggel. Ugyanis a Robotiko Rejekto ekkor már több kislemezt megjelentetett a Techno Drome Internation/ZYX közreműködésével és nem volt abban egyetértés, hogy Talla magával viheti-e ezt a projektet saját kiadójához. Végül nem vitte... Ennek a kiadványnak így két kiadónál megjelent egy-egy verziója a gyűjtők nagy örömére.
A későbbiekben a Zoth Ommog történetére koncentrálunk, így fájó szívvel, de a New Zone-t magára hagyjuk, de azért néha-néha egy-egy fontosabb esemény miatt lehet hogy a testvérkiadó is szóba kerül majd!

Visszatérve a Zoth Ommogra: az olasz Contempo kiadódót licencelt Pankow lemez után ők adták át a Nettwerknek a jogot az Consolidated EP  zajokkal, ipari elektronikával dúsított hiphop ütemeinek tengerentúli kiadására. A Consolidated egyébként még a Myth Of Rock alapművét is a német kiadóval jelenteti meg 1990-ben.
Jól érzékelhető tehát a bátor kísérletezés a kiadó részéről, amit az 1989-ben kiadott első (?) hivatalos promóciós anyag, diszkográfia is megerősít (lásd 6. oldal): melyben terjesztői, licenc partnereket, együtteseket, énekesek és DJ-ket keresnek.

Már az első években megjelennek a később nagyágyúk a kiadónál! A Leaether Strip a Japanese Bodies bakelittel indít és további klasszikus anyagokkal - Aspects Of Agression, Science For The Satanic Citizen, The Pleasure Of Penetration - folytatja (erről Leaether Strip történetet feldolgozó sorozat 2. részben lehet bővebben olvasni). Az Armageddon Dildos elindul nyugatról felénk, keletre az East West maxival és a Never Mind videóval (ami az első Zoth Ommog promóciós videóanyagnak tekinthető!).

A kertek alatt lopakodik már az X Marks The Pedwalk is: az Arbitrary Execution vinyl után 1990-ben a Danger is megjelenik bakeliten, illetve Disease Control címmel CD-n is.
Az első "világsikerre" sem kellett sokat várni, hiszen - érthető módon - a Bigod 20 is a Zoth Ommognál folytatta és a The Bog kétségtelenül helyet foglalhat az elektronikus zenék panteonjában. A világsiker is csak egy kicsit túlzó, mivel az Egyesült Államokban a Sire/Warner adta ki maxit és az alternatív elektronika ottani minden hátrányos megkülönböztetése ellenére, nagy mértékben hozzájárult az európai EBM megismertetésében.

A Zoth Ommog kiadó első két éve tehát teljes intenzitással indult, több olyan együttes tűnt fel a közreműködésükkel, melyek a későbbiekben meghatározóvá váltak az alternatív elektronikus színtéren.
Mindenképpen ki kell emelnem még két válogatás albumot ebből a korszakból!

Mind a Body Rapture mind pedig a Technopolis első része egy-egy legendás sorozat elindítását jelentette. (Ez utóbbi nem összetévesztendő az azonos nevű bootleg sorozattal!)
A Body Rapture a Zoth Ommog kiadó teljes történetét végigkísérő kiadói sorozat lett, alapvetően a "házon belüli" együttesek, projektek bemutatására. a Technopolis sorozat pedig a New Zone, Zoth Ommog és a később létrejövő Music Research kiadók - pl. Suck Me Plasma - komplexebb, stílusokon átívelő tevékenységét mutatja be.

A Zoth Ommog történetét bemutató sorozat első részét is javaslom megtekintésre!

Kitekintő 3.: Metro-Nóm hanglemezbolt

Nagyon sok személy, együttes, élmény, hely kellett ahhoz, hogy zenei érdeklődésem kialakuljon. Nehéz lenne mindezen tényezőket felsorolni, de ha egyszer hozzá fogok kezdeni, akkor a Metro-Nóm hanglemezbolt a lista elején lesz bizonyosan!
A 80-as évek közepén, végén a zenék hozzám másolt kazettákon jutottak el. Nekem az volt a természetes, hogy kézzel írt kazettaborítókról próbáltam megfejteni, hogy pontosan mit is hallgatok.
A dolog két esemény hatására vett gyökeres fordulatot.
Az egyik fontos esemény az volt, hogy kezembe akadt egy fénymásolt Depeche Mode diszkográfia, amiben misztikus szavak voltak: LP, maxi, limitált, single, kislemez és ehhez hasonlóak. Ezek akkor iszonyatosan felkeltették a figyelmemet és tudni akartam, hogy mik ezek, illetve megindult a késztetés, hogy minden megszerezzek ami ezen a listán van, hogy teljes legyen a Mode kollekcióim (egy-két év után erről az elérhetetlen célról letettem...).
A másik impulzus pedig az volt, hogy egy barátom - R.I.P Zsolt (ViKing) - pedig egy borongós iskola utáni délután elcipelt magával az Elektromos Krokodilba (ebben nem vagyok biztos), majd pedig a Kresz Géza utcában lévő Metro-Nómba (ebben biztos vagyok). Amikor beléptem először a kicsiny bolthelyiségbe azonnal lebénultam a döbbenettől! A falakon kedvenc együttesem lemezei voltak. Az igazi Depeche Mode bakelitek, CD-k voltak mindenhol!!
Innentől kezdve egy héten biztos 2-3 alkalommal benéztem a boltba, ha másért nem akkor azért hogy álmodozzak arról, hogy melyik lemezt mikor fogom majd megvenni.
Most - 2013-ban - nagyon nehéz leírni, elmondani ennek a boltnak a fontosságát... Nehéz elképzelni, hogy az adott napra meghirdetett 3-4 számos DM maxik megjelenésének reggelén már az utcán állt a sor, hogy minél hamarabb meg lehessen hallgatni először (!) az új dalt és remixeit és megvenni az adott lemezt.
Közben a Zoth Ommog démoni hatalma is elkapott és a Metro-Nóm lett az elsődleges beszerzési csatornám a német kiadó anyagaira is.
Visszagondolva iszonyatosan idegesítő lehettem. Ha tudtam mondjuk, hogy péntek délutánra volt várható egy szállítmány, akkor szerdán bementem megkérdezni, hogy tényleg pénteken fog-e megérkezni. Csütörtökön a biztonság kedvéért újra bementem és érdeklődtem. Péntek reggel betelefonáltam, hogy megérkezett-e a csomag. Nyugodt hangon közölték, hogy a délután, az délután. Pénteken 14 órára pedig már ott ácsorogtam a bolt előtt vagy a boltban, hogy minél hamarabb a kezemben legyen a legújabb Leæther Strip lemez.
Ma már ez az érzés, felfoghatatlan lehet, hiszen a legtöbb esetben az adott előadó friss anyagát megjelenés előtt le lehet tölteni, de akkor a Metro-Nóm volt ahova az információkért rohangáltunk, rohangáltam. Sajnálom, hogy ez a fajta izgatott várakozás már nincs. Sajnálom, hogy az a zenei színtér, a zenevásárlási szokások változása (megszűnése) miatt a lemezboltok helyzete egyre nehezebb.
Remélem a kedvenc lemezboltom még sokáig működik majd, mert nagyon fontos, kedves emlékek kötődnek hozzá!

Leæther Strip, Terminal State, Depressive Disorder - koncertbeszámoló (Prága, 2013.04.06)

Az egyik legnehezebb döntést kellett meghoznunk... Idén is WGT és egy 50 perces fesztiválfellépés keretében lessük meg Claus Larsent, vagy Prága és egy kétórás teljes koncerten tombolunk a Leæther Strip-re.

Ez utóbbi mellett döntöttünk.
A szombati koncert alkalmat adott egy prágai hosszú hétvégére is, így már pénteken a városba érkeztünk.
A koncert helyszínét - Chapeau Rouge - gyorsan felderítettük, hogy ne okozzon gondot a gyors megközelítés. A képek alapján tudtuk, hogy egy nagyon kicsi klubról van szó, de a valóság így is meglepő volt.
Az első fellépő a szlovák Terminal State volt és mindenféle külsőség nélkül - hacsak a C.C.C.P feliratú sarló-kalapácsos pólót nem tekintjük annak - kezdtek hozzá koncertjükhöz.

Edit this setlist | More Terminal State setlists

A Tactical Neural Implant környéki Front Line Assemby, korai Decoded Feedback lehet a viszonyítási alap: kemény cyber-electro. A színpad előtti terület ekkor még szellős, kisebb mozgást vált ki csak a szlovák duó produkciója, de ez csak az első fellépő hálátlan szerepe miatt van, mivel a Terminal State rövid koncertmenete nagyon jól van felépítve. Az ambient hatásokkal történő kezdés után egyre keményebb, lendületesebb dalok jönnek, valamint a torzított vokál is megjelenik. A projekttel korábban csak egy-két válogatás albumon történő részvétel kapcsán találkoztam, de a koncertjük számomra annyira meggyőző volt, hogy azonnal meg is vásároltuk a friss anyagukat: a duplalemezes Illegal Space Activity-t.

A hazai pályán induló Depressive Disorder következik, akik dobbal, gitárral kiegészülve töményebb hangzást produkálnak.
Az énekes - Patrik Lev - és társai nagyobb dinamikával töltik meg a kicsiny színpadot, erőteljes riffek fekszenek rá az elektronikára, pont olyan mennyiségben, mértékben, ami számomra is elfogadható, a hangulat is egyre "fokozódik".
Közép és gyors tempójú dalok gondoskodnak erről, egyre erőteljesebb a mozgás a közönség soraiban.

Edit this setlist | More Depressive Disorder setlists

Továbbra is jelen van az old-school, de a csehek crossover electro irányába tolják el az est zenei nyomvonalát. A vokál kevésbé torzított, így a dalok egy karakteresebb énekhanggal együtt kerülnek előadásra.

Azt gondoltuk ekkor, hogy már többen nem férnek be a klub pincehelyiségébe, de tévedtünk... Egy sarokba rendeződünk kb. 4-5 méterre a színpadtól, de előttünk egyre csak tömörödik a fekete sereg. Néhány perce átállás volt csak és kezdődött is az este fő eseménye!
A Leæther Strip koncertje a Coming Up For Air új verziójával indul, ami telitalálat. Lassan felépülő dal, mely tökéletesen felkészíti hallgatóságot a következő 2 óra tombolására. Amire nem is kell olyan sokát várni: az új kedvencre - Kiss My Deutschland - már beindul a pogó, ami csak tovább fokozódik a Nosecandy, I Am Your Conscience alatt. Pedig a java még csak ezután következik!

Edit this setlist | More Leæther Strip setlists

A koncert közepe gyémánt keménységű: Strap Me Down, Adrenalin Rush, Japanese Bodies.
A technika sajnos nem volt tökéletes, hol a basszus szállt el, hol a magas tartomány hiányzott, aztán a Japanese Bodies alatt már sikerült a helyi erőknek megoldani a problémát.
A Leæther Strip 25 éves fennállást ünneplő koncertsorozatnak megfelelően a hangsúlyt a karrier első felére eső albumok kaptak, de minden bizonnyal lehetett volna még sorolni hiányzó, kedvenc dalokat.

Még egyszer felpörög a hangulat a koncert végén, de a ráadás igazán már csak levezetés. Fura ezt mondani - de talán megengedhető a kritika a részemről - de nem a Soft Cell feldolgozás, valamint a Zyklon B, Hate Me páros volt a koncert hangulati csúcspontja. Mondjuk az is tény, hogy nem könnyű a koncert közepén átélt tombolás után újra felpörgetni a közönséget.
Sok élménnyel gazdagodtunk, ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az old-school elektronika is lehet sokszínű, változatos és szórakoztató. Nagyobb helyszínt érdemelt volna az esemény és biztos vagyok benne, hogy a teltház biztosított lett volna egy háromszor, négyszer nagyobb hely esetében is.

Képriport érdekében érdemes meglátogatni a Sanctuary.cz oldalt!

Leæther Strip - Serenade For The Dead II

2013. március 23-án jelenik meg a legendásnak tekinthető Serenade For The Dead lemez második része. A Leæther Strip 1994-ben megjelenő instrumentális, dark ambient albuma különleges helyet foglal el a projekt (és a dán "mester" zenéjét kedvelők) életében.
Az Emmo.biz kiadó két formátumban is megjelenteti az új albumot. Az 55 példányra limitált, fa dobozban kiadott verziója mellett - mely 25 perc alatt az előrendelés során el is fogyott -, 500 számozott példányban, digipak csomagolásban is megjelenik.
Claus Larsen új piaci stratégiájának megfelelően az albumot letölthető, digitális formátumban is meg lehet rendelni, közvetlenül az együttes Bandcamp oldalán.
Hogy mire számíthatunk?
Egyrészt a korábban már publikálásra került Qaanaaq címre hallgató dal, első verziója (a hírek szerint albumra más verzió kerül) adhat némi támpontot.

Lassan építkező, felépülő struktúra. Sötét, fenyegető dallamok, csendes, mégis szorongó hangulatot árasztó ambient.
Az előbb már említett hivatalos Bandcamp oldalon egy másik dal - Minion On A Tightrope - is meghallgatható és letölthető (!).
Ez egy kaotikusabb kompozíció, több zörejjel, aztán "középtájon" az első Serenade For The Dead albumhoz hasonló zongorafutammal.

Egy nemrég készített interjú szerint, amíg az első rész esetében alapvetően a horror filmek jelentették az elsődleges hatást, addig az új lemeznél John Carpenter filmzenéi okolhatóak az inspirációért.

Akiknek esetleg hiányzik a "régi" Delerium, annak mindenképpen ajánlott a Serenade For The Dead II beszerzése!

Leæther Strip történet - 5. rész (Burn Your Demons!: 1993-1994)

Mivel a 90-es évek közepére a Leæther Strip berobbant az európai és a tengerentúli színtérre, így a projekttel szemben támasztott igények is jelentős mértékben megnövekedtek.
Az a különleges, egyedi helyzet jött létre, hogy a hihetetlenül sikeres Solitary Confinement album tovagyűrűző hullámai talán egy kicsit "elnyomták", elvonták a figyelmet az 1993-ban megjelent Underneath The Laughter albumról. Kis túlzással az a helyzet alakult ki, mint a Depeche Mode-nál. Mindenki korszakalkotónak tartja a Violatort, de minden esetben elmondják, hogy a Songs Of Faith And Devotion milyen egységes, grandiózus album.
A Leæther Strip első két albumára mondhatjuk, hogy EBM. A Solitary Confinement vitán felül áll, hogy az európai industrial egyik alapműve, de az Underneath The Laughter-t nem lehet hosszú töprengés nélkül egyik fiókba sem rakni.


Az Underneath The Laughter letisztultabb, komplexebb és egyben sötétebb hangulatot áraszt. A 92-es album is fenyegető volt, de direktebb módon jelent meg az erőszak, az elnyomás, a gonosz különböző megnyilvánulásai. Az Underneath The Laughter esetében az egyén és a társadalom, az egyház, a különböző csoportok harca jelenik meg, illetve az ebből következő alárendeltség, elnyomás erőteljesebb módon kerül ábrázolásra.
Tehát nem csak zeneileg, hanem tematikáját tekintve is összetett társadalmi problémákat boncolgató dalokkal van dolgunk. A nagylemez központi témája az egyház, az állam, az önjelölt vezetők által okozott - társadalomra, egyénre vonatkozó - hatások.
A Turn To Stone és a Don't Tame Your Soul talán pont a kivételt erősíti: "slágeres", nyers hangzásukkal közelebb állnak a Solitary Confinement világához. Akár az Another World-re is igaz lehetne ez az állítás, azonban itt már nem a tempó, a gyors ütem miatt kapjuk a virtuális pofonokat, hanem az egész dal hatása érvényesül.

A We Will Follow zongorával és vonósokkal induló bevezetője akár már az 1994-es instrumentális album beharangozójának is tekinthető. De ne rohanjunk ennyire előre! A Prying Eyes a korai művekre emlékeztet az EBM-s alapokra épülő, lendületes "vonalvezetésével" és erősen torzított vokáljával. A World's End és az Another Leader példázza leginkább az album karakterisztikáját: samplerezett beszédfoszlányok, melankolikus vokál, mely - a torzítás ellenére érezhetően - technikailag sokkal "bátrabb" mint a korábbi próbálkozások. The White Disgrace egy provokatív dal, melyben Claus Larsen egy náci személyiségével azonosulva próbálja megfogalmazni az értelmetlen gyűlölet (félelem?) köré összpontosuló gondolatokat, érzéseket.
Az album igazi csúcsdala az Atheistic Sermon! Több mint 11 perc (!) hosszúsága ellenére ez egy végig izgalmas alkotás, 3-4 fő részre, tételre bontva mutatja be egy kétségeivel, érzéseivel vívódó szerzetes küzdelmét.

9 dal "mindössze" az album, mégis hihetetlen mélységek, dimenziók tárulnak fel a végighallgatása során.
1993-ban az amerikai Cleopatra kiadott egy gyűjteményes album Fit For Flogging címmel, összegezve, válogatva az addigi dalok közül. Ezután egyébként számos Celopatra válogatás, feldolgozás album állandó szereplője lett a Leæther Strip.

A 1994-es Positive Depression EP a tökéletes átmenetet szolgálja. Ritmus- és hangulatváltásokkal dúsított, ipari zörejekkel "szennyezett" alapokon bombasztikus szintetizátor riffek az egyik oldalon (Torture (A Suicide Note)) vonósok, szimfonikus zenekari hangzást idéző dark-ambient fuldoklás a másik oldalon (Dead On Arrival); illetve a Don't Tame Your Soul egy nagyon különleges verziója.
Ez a középlemez készítette fel a rajongókat az igazi a meglepetésre: a  szintén 1994-ben megjelenő Serenade For The Dead-re.
Az instrumentális album - Claus Larsen szándéka szerint - valójában egy filmzene, egy még ki nem adott horrorfilmhez.
Lassan felépülő zenei témák, idegborzolóan éles zongorafutamok, minden csontunkat megremegtető vonósok. A 10 dalt tartalmazó nagylemez hangulatában ezt a receptet követi, mégsem unalmas.

Sokaknak meglepetés lehetett, meglepő volt ez a koncepció. Sokan azt várták, elvárták, hogy újabb agresszív industrial album következik. Én magam ekkor már olyan fanatikus rajongó voltam, hogy nem igazán gondolkoztam azon, hogy nekem milyen elvárásaim vannak. Leæther Strip albumként szereztem meg és úgy is hallgattam. Minden bizonnyal az is segített az elfogadásban, hogy addigra a neo-klasszikus hatásokat is megszerettem az előző kiadványokon.


A sorozat előző részei:
-  A Leæther Strip története - 1. rész
-  A Leæther Strip története - 2. rész
-  A Leæther Strip története - 3. rész
-  A Leæther Strip története - 4. rész

Mini interjú a 1993 és 1994 közötti időszakról

AlanTheWild: A hihetetlenül sikeres Solitary Confinement album után megváltozott-e bármi is körületted? Sztárrá váltál akkoriban (1992-93), vagy legalábbis ismertebb lettél?
Claus Larsen: Az az album valóban megváltoztatta az életem. A korábbi kiadványaimat is jól fogadták, így több mint elégedett voltam a színtéren betöltött "státuszommal". De a Solitary Confinement valóban a színtér igazi részévé tette a Leæther Strip-et. Megtaláltam azt a hangzást, amit a kezdetektől fogva kerestem. Akkor szembesültem csak az album fogadtatásával, amikor turnéra indultunk. Az ott tapasztalt lelkesedés, kicsit meg is rémisztett. Nagyon mélyről hozott fel ez az élmény és egészen a mennyországig repített. Nagyon jól tudom: ez az album is az egyik oka, hogy még mindig vannak olyan rajongóim, akik hallgatják a zenémet, amiért nagyon hálás vagyok. Szívmelengető, hogy a mai napig kapok hálálkodó leveleket azzal, hogy ez az album segített sokaknak felfedezni, rátalálni az EBM/Industrial színtérre.
Egyszóval az az album saját életre kelt és én büszke "anyja" vagyok! :)

AlanTheWild: Saját véleményem szerint az első két albumod (The Pleasure Of Penetration, Science For The Satanic Citizen) színtiszta EBM. A Solitary Confinement egy industrial mestermű. De az Underneath The Laughter-t nem tudom felcímkézni. Nagyon komplex, összeszedett hangzás, nagyon sötét, agresszív, szomorú és fenyegető érzéseket tartalmazó (és keltő) hangulattal. Mit gondolsz te, erről az albumról?
Claus Larsen: Köszönöm az elismerő és kedves szavakat! Amikor stílusokról van szó, akkor én kuka vagyok... Mindenféle zenét kedvelek, stílustól, színtértől függetlenül. Jöhet bármi a pop-tól a legelvontabb, modern művészeti cuccokig. Amíg úgy érzem, hogy szívből jön, addig az én figyelmemet is leköti. Így nagyon sok forrásból jön input, inspiráció a saját alkotási folyamatomhoz. Innentől kezdve és ezért én soha nem akartam rögzíteni a helyemet csak egy bizonyos stílusban; az ötleteimtől és azok kivitelezésétől függ, hogy végül milyen lesz az eredmény. De természetesen a szívem alapvetően az EBM/Industrial színtéré és a legtöbb albumom vázát, alapját ez adja.
Amikor a Solitary Confinement albumon dolgoztam, nagyon sokat tanultam a produkciós folyamatról, a dalszerzésről, a hangszerelésről. Azt hiszem, hogy ennek az eredménye is érződik az Underneath The Laughter albumon, ezért (is) olyan komplex a hangzás. Az is sokat számított, hogy bátrabb lettem. Mélyebbre tudtam ásni a lelkemben és egyre frusztráltabb lettem a "rejtett" szexualitásom miatt, ami sok lelki gyötrelmet okozott. Egyrészt lelkes voltam a zenei sikereim miatt, de ugyanakkor szenvedtem is, majdnem az öngyilkossági gondolatig is eljutottam a privát életem gondjai miatt. Ez egy nagyon nehéz időszak volt az életemben, ahogy így visszatekintek. Bizonyosan a zene mentette meg az életem.

AlanTheWild: A Solitary Confinement albummal összehasonlítva az Underneath The Laughter dalai komoly társadalmi problémákról szólnak. A fő témája a hierarchikus vezetés, a társadalmi elnyomás különböző megnyilvánulásai (egyház, állam, önjelölt vezetők) és azok csoportokra és az egyénre gyakorolt hatásai. Miért ez lett az album központi témája?
Claus Larsen: A zenehallgatónak valóban erről is szólhat az album. Ebben az időben nagyon érdekelt a politika és a vallás, ráadásul ekkor nagyon dühös fiatal voltam, megkérdőjeleztem minden vezetést, hatalmat, tekintélyt, úgy ahogy minden fiatal teszi, vagy tennie kellene. De ahogy visszatekintek, van egy másik rétege, direktebb tematikus kapcsolódása az albumnak az én személyem felé: a saját életem vezetése, irányítása, a magamban való hit, illetve annak megkérdőjelezése; az a vívódás jelenik meg benne, hogy ki is vagyok én valójában. Amikor a saját titkos fülkédben vagy elrejtőzve, ahogy én voltam, akkor nagyon kitanulod, hogy rejtsd el az igazi mondanivalódat és hazudj magadnak annak érdekében, hogy továbbra is elbújhass a saját kis titkos, lelki rejtekhelyedben.
Az albumot még az is formálta, hogy mindig is igazán hittem és hiszek az emberi és állati jogokban, de saját jogaimat a létezéshez nem tudtam ekkor érvényesíteni.

AlanTheWild: Ahogy a biográfia előző részében kérdeztem tőled, mondtam neked: a Solitary Confinement a te Violator albumod. A hasonlatot folytatva viszont az Underneath The Laughter olyan a Leæther Strip-nek, mint a Songs Of Faith And Devotion a Depeche Mode-nak. Meglepően bátor, ambiciózus album, ami nem akart leragadni az előző album sikerénél. Nagyon sok rétege, jelentésértelmezése lehet, van. Én magam nem tudnék választani a két album közül, hogy melyik a jobb... Te mit gondolsz erről? Megkapta az Underneath The Laughter azt az elismerést, figyelmet amit megérdemelt?
Claus Larsen: Ezen okok miatt én sem tudok választani a lemezeim közül. Mindegyiket kedvelem, hiszen valójában életem adott szakaszának naplói, mindegyik én vagyok, mindegyikre büszke vagyok. A hallgatóknak, rajongóknak szintén vannak az adott lemezhez kapcsolódó emlékei, melyek saját ifjúságukat idézik meg. Ez bizonyos dal, egy különleges illat vissza tud bárkit repíteni évekkel korábban megtörtént eseményekhez. Ahogy engem. Én még mindig a 80-as években vagyok, ott ragadtam. Könnybe lábad a szemem, amikor valamelyik kedvencemet hallom abból az időből. Legutóbb ez történt például, amikor a rádióban a Relax-et hallottam.
Egyébként igen, azt gondolom az Underneath The Laughter megkapta azt a figyelmet, elismerést amit megérdemelt. Ez sokkal mélyebb, otthoni meghallgatásra alkalmas album, szemben a Solitary Confinement-tel, ami lendületes, dallamos és klubokba való nagylemez. Minden egyes dal megírásából, létrehozásából én is tanulok a mai napig. Ez remélem nem is fog megváltozni, ez az "éhség" tart életben. Nagyon sok együttes, előadó azt gondolja, hogy a régebbi, korai albumai, rossz dolgokhoz kötik őket. Én azt mondom: igen, van egy masszív sikerlemezem, de ez nem tart vissza semmilyen szempontból a későbbi alkotási folyamatban. Ez lehet az oka annak, hogy az embereket még most is érdeklem valamilyen szinten. Még mindig a tini álmaimat élem, ezért nem is fogsz soha panaszkodást hallani tőlem. Ami szerintem az egyetlen igazi probléma a zenei területen, az illegális letöltések, a zenei kalózkodás, ami nagyon sok tehetséget visszatart és ez az emberiség elleni bűntettek közé sorolandó, ha engem kérdezel...

AlanTheWild: Miért és hogyan döntöttél úgy, hogy egy instrumentális albumot csinálsz 1994-ben? Milyen hangzás elérése volt a célod? Nem gondoltad, hogy ez egy kockázatos lépés lehet?
Claus Larsen: A Leæther Strip előtt csak instrumentális dalokat írtam 2-3 éven keresztül. Mindig arról álmodtam, hogy filmekhez is írhatok zenét. Mivel 100%-os művészi szabadságot követeltem meg magam körül, így azt csinálhattam, amit akartam. A Zoth Ommog kiadó könyörgött, hogy más néven, side-project-ként adjuk ki, de a Leæther Strip én vagyok és voltam és az én fejemben a Serenade For The Dead ugyanolyan Leæther Strip album, mint az összes többi. Mindig azt hoztam létre, amit jónak tartottam és nem érdekelt, hogy kockázatos vagy sem. Ha az emberek nem kedvelik majd, akkor azon nem tudok változtatni. Nagyon fontos nagylemez egyébként számomra, mint zenésznek és nem fogod elhinni mennyit tanultam az album komponálása során. Ráadásul teljesen új célközönséget is be tudtam csalogatni a Leæther Strip Farm-ra (szerk.: Strip Farm, Claus Larsen otthoni stúdiójának neve).

AlanTheWild: Az utolsó kérdésem: Mit várhatunk a Serenade For The Dead második részétől?
Claus Larsen: 85%-os készültségben van az album. Sötétebb és egy kicsit szintetikusabb lesz, mint az első rész. Amíg az előző inkább nagyzenekari hatásokat keltett és horror könyvek inspirálták, addig az új nagylemez az egyik hősöm által inspirált munka: John Carpenter és az ő filmzenéi.

AlanTheWild: Az utolsó utáni kérdésem: Terve van véve "normál" Leæther Strip album is a közeljövőben?
Claus Larsen: Nem. Jelenleg minden figyelmemet a Serenade For The Dead II köti le és azok a 2013-as  koncertek, melyekre már megegyezésem, szerződésem van. Még nem döntöttem el, hogy Leæther Strip vagy Klutæ albumhoz kezdek hozzá majd.

Leæther Strip - In Broken Homes/Paranoia 13

Bár úgy néz ki, hogy már a majáknak sem lehet hinni (hol van a világvége????) de legalább egy biztos pont van a Világegyetemben: Claus Larsen munkamániája.
Ebben az évben a Leæther Strip digitális formában kiadott egy Shock Therapy feldolgozást (I Can’t Let Go) és a nagyon különleges Object ÆP-t, valamint egy Klutæ összefoglaló válogatást: EXEcution címmel (mindkettő a Emmo.biz Records gondozásában). A rengeteg koncert és fesztiválfellépés mellett Claus Larsen elkezdte egy új instrumentális album munkálatait, mely a legendás dark ambient remekmű, a Serenade Of The Dead folytatása lesz.
A Leæther Strip 2013-ban fennállásának 25. évfordulóját fogja ünnepelni. Ennek alkalmából egy dupla A-oldalas digitális kislemez jelenik meg az új év első napján!


A In Broken Homes jól reprezentálja a Leæther Strip sötét, keményebb oldalát. Közepes mértékben torzított vokál, vonósok erőteljes basszusfutamokkal (mely az egyik a Claus Larsen-re jellemző védjegyek közül), melyek egy gyors tempójú electro-industrial hangzást hoznak létre, a Self Inflicted korszakra jellemző módon.
A Paranoia 13 a Claus Larsen-t ért különböző inspirációs források eredményeképpen, azok keverékeként jött létre: dallamos, szintetikus hangzás, mely a new wave időszakát idézi meg, de kis adag EBM is érzékelhető. Egy hosszú, samplerezett - paranoiáról szóló orvosi dokumentumfilmből származó - beszédhang után Claus minimálisan effektezett hangja indítja a dalt, mely lassan alakot ölt és tempós electro ütemekkel eléri azt, hogy lassan önkéntelenül is táncolni kezd a hallgató.
A kislemez tartalmazza még mindkét dal instrumentális változatát is. Ezek a "lemeztelenített" verziók is jól működnek, mindkettőnek sajátos, egyedi hangulata van, mely az eredetiktől teljesen eltérő érzésekkel tölti el a hallgatót.
Ez a speciális kiadvány a Leæther Strip Bandcamp oldalán rendelhető meg: http://leaetherstrip.bandcamp.com/.

ENGLISH VERSION

We can not trust Mayans now (where is the end of the world????) but there is at least one fix point in the Universe: Claus Larsen’s workaholism.
In this year Leæther Strip released a digital download single a Shock Therapy cover (I Can’t Let Go) and the very special Object ÆP too, as well a Klutæ retrospective compilation: EXEcution (both on the fine Emmo.biz Records). Beside the many live performance, festival appearances Claus Larsen also began work on a new instrumental album, the second installment of the Serenade Of The Dead, the legendary dark ambient masterpiece.
To celebrate the 25th anniversary of Leæther Strip, a special double A-side digital single will be released on the very first day of new year.

In Broken Homes represents the harsh side of Leæther Strip. Moderate distorted vocal, some strings with driving bassline (one the most famous trademark of Claus Larsen) makes the track an up-tempo electro-industrial tune, similar to the Self Inflicted era.
Paranoia 13 is a good mixture of Claus Larsen’ different source of inspirations: melody, synths sound comes from new wave era and a small doses of EBM can be found too. After the long sampled speech (from a documentary about paranoia) Claus slightly filtered vocal starts and the tracks slowly turning into a danceable electro tune and you will move into the dancefloor involuntarily.
The singles featuring the instrumental versions of both tracks. These stripped down mixes are working well, both have a special atmosphere, brings totally different emotions to the listeners like the original versions.
This special release can be purchased via Bandcamp site of Leæther Strip: http://leaetherstrip.bandcamp.com/.

Sequential Access interview

Marco Biagiotti and Claus Larsen announced a new project a few days ago. I asked them about this initiative.

AlanThe Wild: You (Claus and Marco) create recently a new project/band called Sequential Access. When did you decide this action? May be during the Industrial Booom – Reboot festival at Budapest, where both Leæther Strip and Decoded Feedback were performed? :)
Sequential Access (Marco): Actually the idea was in my head for a while to create a new project totally old school EBM (DAF/Nintzer Ebb/Front 242) very minimalistic with only powerful basslines and drums and I wanted to have somebody else singing on it to have a break on writing lyrics and singing to direct my creativity on the music part only. Decoded Feedback worked already with Claus (Leæther Strip) on a track on the new album -disKonneKt- and he did such a good job on the vocals and lyrics that I knew with his approval this project would work perfectly! :)

AlanTheWild: Why did you choose Sequential Access as the name of the project? It has a very old-school sounding.
Sequential Access: Yes, this is a very old-school project. That's why the name Sequential Access fit the style perfectly. 

AlanTheWild: Decoded Feedback and  Leæther Strip were label mate in the 90’s under Zoth Ommog. Claus provide guest vocal on the latest Decoded Feedback album. As I know Marco and Yone are huge fan of  Leæther Strip. Was there any direct connection between you beside these?
Sequential Access:  Leæther Strip and Decoded Feedback stayed in touch through all this years and met here and there in Festivals. Always enjoyed spending time together online or in person. It was just question of time that some sort of collaboration would happen.

AlanTheWild: Claus lives in Denmark, Marco is a Canadian resident. What will be the working method? You will make regularly personal meeting somehow, or will You use online/offline communication like Vince Clarke and Martin Gore did during the recording, producing the VCMG materials?
Sequential Access: We are exchanging files online/offline so yes same kind of communication like you mentioned.

AlanTheWild: What can we expect from you? In what style, styles will you move?
Sequential Access: The idea is to create a very powerful and ebm project. Strong lyrics, intricate basslines and drums but your never know how a project will evolve and change. Keep tuned and new tracks will keep coming :)

AlanTheWild: Sequential Access will remain studio project? I think Budapest is a perfect place to be a world premier for Sequential Access live act! ;)
Sequential Access: Too early to tell but definitely would be an awesome live act! Budapest experience with the Industrial Booom Festival was incredible and we will definitely consider playing live with Sequential Access!

AlanTheWild: Did you fix the roles in this project? For example who will write music, who will contribute vocal etc.?
Sequential Access: At the moment I write the music (Marco) and Claus is doing lyrics and vocals.

AlanTheWild: When can we expect the first release/tracks from you?
Sequential Access: Too early to tell at this stage but things are progressing very well and we are hoping to release the first Sequential Access album in the next few months.

HUNGARIAN VERSION

AlanThe Wild: Most jelentettétek be (Claus és Marco), hogy új projektet hoztatok létre Sequential Access néven. Mikor döntöttétek ezt el? Talán Budapesten, az Industrial Booom – Reboot fesztivál alatt, ahol a Leæther Strip és a Decoded Feedback is fellépett? :)
Sequential Access (Marco): Valójában már régóta ott motoszkált a gondolat a fejemben, hogy egy olyan új projektet kezdjek el, ami old school EBM gyökerekkel rendelkezik (DAF/Nintzer Ebb/Front 242), nagyon minimalista, hangsúlyos basszussal és dobokkal. Ehhez kerestem valakit, aki énekelne a zenei alapra és megírná a szöveget is, így nekem csak a zenei résznél kell a kreativitásomat hozni. A Decoded Feedback már dolgozott együtt Claus-szal (Leæther Strip) az új album -disKonneKt- egyik dalában közreműködött, és nagyon jó munkát végzett a vokállal és a szöveggel. Így tudtam, tudom,  hogy hozzájárulásának, közreműködésének köszönhetően ez a projekt tökéletes lesz!

AlanTheWild: Miért választottátok a Sequential Access nevet a projektnek? Nagyon old-school hangzása van.
Sequential Access: Igen, ez szándékos, mivel zeneileg ez old-school projekt lesz. Így a Sequential Access tökéletesen illik a stílushoz. 

AlanTheWild: A Decoded Feedback és a  Leæther Strip a 90-es években a Zoth Ommog kiadónál voltak. Claus "vendégszerepelt" a legújabb Decoded Feedback albumon. Ahogy tudom Marco és Yone nagy Leæther Strip rajongók. Ezeken túlmenően volt bármilyen kapcsolat közöttetek?
Sequential Access: A Leæther Strip és a Decoded Feedback kapcsolatban volt az elmúlt években folyamatosan, itt-ott találkoztunk fesztiválokon. Mindig jól szórakoztunk együtt, élveztük egymás társaságát akár online, akár személyes formában történt. Csak idő kérdése volt, hogy ebből valamilyen együttműködés legyen.

AlanTheWild: Claus Dániában él, Marco kanadai lakos. Milyen munkamódszert fogtok követni? Lesznek rendszeres találkozók, vagy offline/online kommunikáción, fájlcserén fog alapulni az együttműködés, ahogy Vince Clarke és Martin Gore tette a  VCMG felvételei során?
Sequential Access: Offline/online fájlcsere lesz a megoldás, szóval úgy ahogy említetted.

AlanTheWild: Mire számíthatunk tőletek? Milyen hangzást, milyen stílus lesz a "működési területetek"?
Sequential Access: A kiindulási pontunk, hogy egy erőteljes EBM hangzáson alapuló projekt. Ütős szövegek, összetett, egymásra ható basszus és ütem, de persze sosem tudhatjuk, hogy a projekt merre fog haladni, hogyan fog fejlődni. Maradjatok ránk hangolódva és ígérjük, az új dalok folyamatosan érkeznek majd!

AlanTheWild: Sequential Access stúdió projekt marad? Azt hiszem, Budapest tökéletes helyszín lenne egy első koncertnek, egy világpremiernek!
Sequential Access: Nagyon korai bármit is mondani, de tény hogy fantasztikus lenne élőben is fellépni! A budapesti tapasztalataink az Industrial Booom Fesztivállal kapcsolatban elképesztően jók voltak, így mindenképpen van arra esély, hogy Sequential Access élőben is fellépjen!

AlanTheWild: Rögzítettétek a szerepeket? Például, hogy ki szerzi a zenét, ki vokálozik?
Sequential Access: Jelenleg én (Marco) írom a zenét és Claus írja a zenét és énekel a dalokban.

AlanTheWild: Mikor várhatjuk az első dalokat, kiadványt?
Sequential Access: A jelen helyzetben túl korai bármit is mondani, de a dolgok jól haladnak és reméljük, hogy az első Sequential Access album elkészül és megjelenik néhány hónap múlva.

Klutæ interjú (2012)

Photo: Jouni Niemi 2011

Az alábbi interjú 2012. április 20-án "készült". A "beszélgetés" apropóját az Industrial Booom - Reboot fesztivál adta, ahol a Klutæ is fellép.

AlanTheWild: A 2011-es év nagyon eseménydús volt. Magánkiadásban jelentetted meg az Electro Punks Unite albumot (Klutæ). Ugyanebben az évben otthagytad a belga Alfa Matrix kiadót és az aktuális Leæther Strip albumot (Untold Stories) is kiadó támogatás nélkül jelentetted meg.
Mit gondolsz - visszanézve - ezekről a döntésekről? Elégedett vagy (pénzügyileg és művészileg) a következményekkel?
Claus Larsen: Továbbra is úgy érzem, helyes döntést hoztam. Ezt szerettem volna kipróbálni évek óta, de sosem voltam elég tökös, hogy megcsináljam egészen az elmúlt évig. Az egész egyrészt annak az eredménye, hogy a zenei üzlet, környezet nagyon megváltozott a 2005-ös "visszatérésem" óta, másrészt ez egy olyan lépés volt, amit mindenképpen meg kellett lépnem mielőtt túl öreg leszek, így az időzítés tökéletes volt. Minden kiadó szenved, ennek következtében nem akarnak kockáztatni, így egyre inkább a bevételek és kiadások rabjaivá válnak. Mindig szerettem közeli, közvetlen kapcsolatban lenni azokkal, akik hallgatják a zenémet, ezzel az új megoldással ezt meg is tudom valósítani. Pénzügyileg nem egy kimagasló ötlet, de jelenleg semmi sem az a zenei életben. Nehéz rávenni az embereket, hogy megvegyék a CD-ket, amikor mindent le tudnak tölteni illegálisan. A saját kiadásban történő megjelentetés költségeit fedezni tudom és ennyi: nincs pénzügyi forrás promócióra, reklámra, így csak a kevés fanatikus rajongómra tudok számítani és a koncertfellépések után járó bevételek után tudok ételt rakni az asztalra. De ami a lényeg: jól érezzük magunkat és mindössze erre van szükségünk!

AlanTheWild: Van arra esély, hogy leszerződj egy kiadóhoz a közeljövőben?
Claus Larsen: Nem tudom megmondani... Jelenleg annyi a biztos, hogy továbbra is magánkiadást tervezek és olyan együttműködéseket, mint amit a Black Rain-nel csináltam (szerk.: a Black Rain adta ki a Sex Dwarf EP-t, a Yes I'm Limited 20 éves jubileumi kiadását és korábban a ÆBM bakelitet). És jelenleg tényleg jól esik a közvetlen kapcsolat a vásárlókkal.



AlanTheWild: 2010-ben léptél fel először, mint Leæther Strip. Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb? Pozitív élmények? Esetleg bármi negatív?
Claus Larsen: Feledhetetlen volt! Azóta reméljük, hogy valamikor vissza tudunk térni, és néhány nap múlva valóban ott leszünk! Az a koncert volt számomra az egyik legjobb, ahol valaha is játszottam! Akivel találkoztam akkor, két évvel ezelőtt, mindenki roppant kedves és segítőkész volt! Az egyetlen negatívum az volt, hogy nagyon rövid látogatásra volt lehetőségünk. Egyszóval nagyon hálásak vagyunk, hogy a Black Head csapat meghívott minket, hogy most Klutæ-ként koncertezzünk. És mindent megadnánk azért, hogy hamarosan a Leæther Strip is felléphessen. Minél hamarabb, annál jobb!

AlanTheWild: Ezen a hétvégén a Klutæ is fellép az Industrial Booom - Reboot fesztivál kretében. Mire számíthatunk?
Claus Larsen: 50 percnyi non-stop keménység, izzadtság és electro! Egy hónapnyi pihenőnk lesz a budapesti koncert után, és biztos vagyok benne szükség is lesz rá! Abban is biztos vagyok, hogy a budapesti közönséggel hatalmas bulit csapunk (mert tudom, hogy az összes fellépő együttes így tesz errefelé). És milyen fantasztikus a koncertprogram, a fellépők listája! Ha én nem játszanék, akkor is elutaztam volna erre a fesztiválra!

AlanTheWild: Egy Klutæ koncert miben más, mint egy Leæther Strip  fellépés? Másképpen viselkedsz, énekelsz a színpadon, vagy ugyanúgy?
Claus Larsen: Minden esetben a lehető legtöbb energiát adom bele mindkét projekt esetén. De ha kicsit figyelmesebb vagy, akkor kicsivel több "punk" és humor van egy Klutæ koncerten! Sokat nevetgélek ilyenkor a színpadon, hiszen reagálnom kell a dalok szövegére. Néhány  Leæther Strip dal esetén inkább sírásra ösztökél, amikor előadom őket.



AlanTheWild: Várható olyan meglepetés, mint amilyen a No Disco (szerk.: Depeche Mode feldolgozás) volt 2010-ben?
Claus Larsen: Nem árulhatom el, mert akkor nem lenne meglepetés...

AlanTheWild: Előadsz  Leæther Strip dalokat is majd?
Claus Larsen: Mivel nincs 90 percre lehetőség, így a  Klutæ -ra akarok koncentrálni, hiszen ez lesz az első  Klutæ koncert Magyarországon. Egyetlen Leæther Strip dal van a programban, amit eléggé  Klutæ-osra alakítottam. Ez egy fesztivál lesz, így elégedett vagyok a 50 perces lehetőséggel is!

AlanTheWild: Kurt (szerk. Claus Larsen élettársa) most már a színpadon is partnered. Ez a te döntésed volt? Nyaggattad, hogy meghozza ezt a döntést?

Claus Larsen: Nem, ez teljes mértékben az ő döntése volt. Én csak annyit mondtam neki, hogy szeretném, ha segítene a fellépések alkalmával a színpadon, egyszerűen azért, mert meg akartam mutatni neki, milyen nagyszerű érzés ott lenni, érezni az energiát és a szeretetet áramlani a hallgatóságtól. És azért is, mert megérdemli a figyelmet... Kurt érdemli meg, és nem a Leæther Strip vagy a Klutæ. Minden alkalommal megtanulja az új   tudnivalókat, támogat és biztos hátteret nyújt a színpadon is. Ez az egész élményt jobbá teszi számomra. Ráadásul most már ő is tudja miről beszélek, osztozni tudunk az eseményeken, együtt éljük meg azokat... Nagyon büszke vagyok rá!

AlanTheWild: Mi a színpadon Kurt szerepe? Billentyűzet virtuóz, mint Alan Wilder, bármit lejátszik; vagy olyan mint Andy Fletcher (tapsol és egyszerű basszus futamok hárulnak rá... bocsi Kurt... :)  )

Claus Larsen: haha :) Kurt ezért fenéken billent pénteken! Kurt feladata alapjában az, hogy a szekvenszert felügyelje, hangzást váltson, effekteket és hangmintákat játsszon be és néhány dallam tartozik hozzá. Azt csinálja amit én tettem a korábbi koncertek alatt a billentyűzet mögött, egyedül mielőtt még Kurt csatlakozott volna hozzám. 

AlanTheWild: Erre az évre milyen terveid vannak?

Claus Larsen: Jelenleg éppen szünetet tartok a dalszerzésben. Úgy érzem, hogy tényleg szükség van erre, mindig jól jön egy kis pihenés. De jelenleg is folyamatban a Serenade For The Dead II összeállítása, de azon gondolkozok éppen, hogy rögzítek egy EP-t a jó "öreg"  Leæther Strip hangzással. Az utolsó album nagyon dallamos, melankolikus volt, így azt hiszem, hogy jól jönne mindenkinek egy kis "tökön rúgás", mielőtt a Serenade For The Dead II megjelenik, ráadásul segíthet az album finanszírozásában is. Ezenkívül  jó néhány koncertidőpont már le van kötve, remélem lesznek még ajánlatok is. Élvezzük a koncertezést és még van szabad időpontunk is! Szeretnénk játszani Európa keleti és déli országaiban és nagyon jó lenne Dél-Amerikai lehetőséget is kapni. De bárhol szívesen játszunk, bármikor!

ENGLISH VERSION

(sorry for my poor english - ATW)

AlanTheWild: The last year was eventful. You released the Electro Punks Unite (Klutæ) album as a self-released LP. Later that year You have left the Alfa Matrix label and released the latest Leæther Strip album (Untold Stories) without any label support too.
What do You think about these decision about these events? Are You satisfied (financially and artistically) with the results?
Claus Larsen: I still feel I made the right decision. It’s something I’ve wanted to try for years, but I never really had the balls to do it until a year or so ago. Both because the music business has changed so much since my “come back” in 2005 and also because if it was something I should try before I was too old, the time was just right. All labels are suffering, and that will also make the labels take less risks and be a lot more a slave to income and expenses. I have always loved to have a close relationship with the people who listens to my music, and this way I get to do that. It’s not financially a good idea, but nothing in the music business is these days. It’s still hard to get people to actually buy the cd’s, when they can find it for free illegally online. I get my expenses covered for the cd production and all that, and there is no budget for any promotion, so I have to count on the few hardcore supports and live gigs to put food on our table. But for now, we are having fun and we got what we need.

AlanTheWild: Will you sign to any label in the near future?
Claus Larsen: I really can’t say. For now I plan to self-release and do collaborations like I did with Black Rain (editor's note: Black Rain released the Sex Dwarf EP,  the 20th anniversary edition of the Yes I'm Limited  and the ÆBM vinyl). And for now I really love the direct connection with the buyers.

AlanTheWild: You have performed in 2010 in Hungary as Leaether Strip. What was that experience? Any pleasant memories? Or bad ones… ?
Claus Larsen: It was unforgettable, and we have been hoping to come back ever since, and finally we are in just a few days. That show was for us one of the best concerts we’ve played. Everyone we met there 2 years ago was so kind and helpful, and the only bad thing I can think of is that the visit was too short. So we are very grateful that the Black Head gang invited us to play as Klutæ this time, and we will give everything we’ve got so we can get Leæther Strip down there again , the sooner the better.
It was love at first sight when we came to Budapest, and we can’t wait until it’s Friday.

AlanTheWild: This weekend You will perform as  Klutæ , a part of the Industrial Booom – Reboot festival. What can we expect from You?
Claus Larsen: 50 minutes of non-stop harshness, sweat and electro. We have a month rest after the Budapest gig, and I’m sure we will need it. I am sure that we and the Budapest audience ( which all bands I know who have ever played there love ) will have a party. And what a line-up, if I weren’t playing there I would travel there for this festival for sure.

AlanTheWild: Are the Klutæ shows very different from  Leæther Strip  concert, or do You acting/singing on the stage just the same?
Claus Larsen: I always try to deliver as much power as I can with both bands, but if you look a little closer you might find a bit more “Punk” and a pinch of humor in the Klutæ performance. I laugh a lot more on stage while performing as Klutæ than with Leæther Strip too, but that might have something to do with the song topics. Some songs in a Leæther Strip set can still make me cry a little when I’m performing.

AlanTheWild: Any nice surprise for us like the No Disco (editor's note: Depeche Mode cover) premiere in 2010?

Claus Larsen: Cant tell you my friend . Then it wouldn’t be a surprise would it?

AlanTheWild: Will You perform some LS songs too?
Claus Larsen: Since I don’t get to perform for 90 minutes, I want to focus on Klutæ, since it’s the first show in Hungary. I have “only” one Strip song in the set, which has been Klutæ’ified. It’s a festival so I am happy with the 50 minutes.

AlanTheWild: Kurt now is Your partner on the stage too. That was your decision? You pressed him to make this step?
Claus Larsen: Nope, that was all him. I just said that I would love to have him come help me up there on the stage, mainly because I wanted to show him how great it is to be there to feel all that energy and love from the audience. Also because he deserves the attention. Kurt….No Leæther Strip or Klutæ. And he’s learning new stuff each time and His support there in the background just makes the whole experience so much better, and now he knows what I’ve been talking about, and we can share that. I’m very proud of him.

AlanTheWild: Is Kurt like Alan Wilder (keyboard master, playing anything what need) or Andy Fletcher (clapping and playing simple bassline – Sorry Kurt… :) )?
Claus Larsen: haha :) Now Kurt will kick your ass next Friday! Kurt’s job is mainly to watch over the Sequencer, changing sounds and adding sound effects/samples and some melody lines. He’s doing what I did when I moved behind the Keys during the shows I did alone before Kurt joined me.

AlanTheWild: What are Your plan for this year?
Claus Larsen: I am taking a little break from composing at the moment. I really felt I needed it, and it’s always good to take a break once in a while. I’m still working on “Serenade for the dead II”, but I am thinking about recording an EP with some good old harsh Leæther Strip on it, since the last album was so melodic and melancholic, I think we need a little kick in the balls before I release “Serenade…II” and it will also hopefully help finance the album. Other than that we have some more concerts to play, and we hope for still more shows. We are having so much fun on our trips and there is plenty of room for more. We would really like to play more in eastern and south Europe too and hope for some South American shows too. But we’ll play anywhere they want us…anytime.