Claus 1989-ben demofelvételeket küldött ki különböző kiadóknak: Play It Again Sam, Mute, Music Research. A Mute nem válaszolt (pedig érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha... ), a Play It Again Sam zeneileg bele akart szólni a formálódó projektbe. Elfogadható feltételekkel Claus csak Talla 2XLC-től kapott választ, aki éppen ebben az időszakban hozta létre a Music Research "anyakiadót" és "alá tartozó" Zoth Ommog/New Zone kiadókat is.
Tökéletes párosítás volt ez akkor: kezdő együttes egy olyan induló kiadónál, ami mögött már egy tapasztaltabb zenei menedzser állt. Talla 1987-től már a Techno Drome International kiadó kötelékében olyan együtteseknek adta ki a lemezeit, mint a Robotiko Rejekto, Tribantura, Bigod 20 stb. (Ezek többségében tagként/producerként is közreműködött egyébként).
Az elküldött demo feltételezhetően a Japanese Bodies és a Battleground dalokat tartalmazta. Az előző bejegyzésben már hivatkozott 2005-ös interjú szerint a demó tartalmát újra felvették és úgy került kiadásra. Márpedig az első hivatalos Leæther Strip kiadvány a 12"-es bakelit (vinyl) Japanese Bodies volt, melynek a B oldalán a Battleground jelent meg.
Első megjelenésként vitathatatlanul kiemelkedő ez a track! Minden bizonnyal benne van Talla 2XLC szakértő keze is a dologban, hiszen remekül összeállított dalról van szó. Olyannyira, hogy a később kiadott albumra nem került fel a dal, mégis villámgyorsan "sláger" lett, nem kis sorban köszönhetően a szintén Talla által alapított frankfurti Technoclub-nak, ahol állandóan műsoron volt.
1990-ben megjelent a The Pleasure Of Penetration album mely véleményem szerint egyike a kevés színtisztán EBM albumnak tekinthető LS lemeznek.
Egyszerű - többségében "menetelős" - ritmusalapok, jól elkülöníthető, nem komplex dallam-basszus-effekt-vokál szerkezetek. Ezen az albumon már megjelenik a Leæther Strip védjegynek tekinthető, gondosan kiválasztott - többségében filmekből, híradórészletekből, dokumentumfilmekből származó - samplerezett szövegbetétek.
"Kellemes" egyveleget alkotnak egyébként az album dalai:
- pogozós betétekkel felgyorsított Razor Blades (Go Berserk)
- instrumentális, nyugodtabb hangulatú Leather Strip Part I
- sötétebb hangulatú Die Die Die és Touchdown Breakdown
- és a kétségkívül EBM sablonokra épített Body Machine Body
(2007-ben. a Retention sorozat első részeként újrakiadásra került az album remasterelt formában, kiegészítve egy bónuszlemezzel melyre Claus Larsen új formában felvett 10 dalt. De majd erről bővebben akkor, ha elérkezünk 2007-ig....)
Az album után a következő kislemezre CD változatára felkerült az alternatív klubokban még mindig rendszeresen játszott Japanese Bodies. Ennek köszönhetően az Aspects Of Aggression 2 számos vinyl, 3 számos CD kiadvány lett, melynek minden másodperce kincset ér, hiszen az albumról származó Leæther Strip Part II klubokra "optimalizált" Re-Animated verziója és a Fit For Flogging is fantasztikus!
Az album után a következő kislemezre CD változatára felkerült az alternatív klubokban még mindig rendszeresen játszott Japanese Bodies. Ennek köszönhetően az Aspects Of Aggression 2 számos vinyl, 3 számos CD kiadvány lett, melynek minden másodperce kincset ér, hiszen az albumról származó Leæther Strip Part II klubokra "optimalizált" Re-Animated verziója és a Fit For Flogging is fantasztikus!
A Music Research/Zoth Ommog kiadó azonnal észrevette a Leæther Strip egyedi hangzásában rejlő lehetőségeket és a minél hatékonyabb marketing érdekében az ebben az időszakban megjelenő válogatás albumokon (Technopolis 2 és a legendás Body Rapture első része) is jelen volt Claus Larsen.
Az eddigiek alapján elmondhatjuk, hogy a Leæther Strip bemutatkozása kiemelkedően sikeres volt és még nem is értünk az 1990-es év végére... majd csak a cikksorozat következő részben... a reklám után...