30 év nagyon nagy idő… 30 évet nagyon kevés zenekar él meg… 30 év után nagyon kevés projekt élvez olyan kiemelt figyelmet és tiszteletet, mint a Die Krupps.
A Jürgen Engler vezette német együttes hosszú utat tett meg a három évtized alatt. A 80-as évek elején a düsseldorfi acélipari környezet megfelelő alapot biztosított a kísérleti industrial stílusban tett első lépésekhez. Ennek köszönhetően a 1981-ben megjelent első kiadvány – Stahlwerksynfonie – kétszer tízperces zajorgiája a pálya- és kortársakkal (pl. Throbbing Gristle, SPK, Einstürzende Neubauten) szégyenkezés nélkül összevethető.
A punk hatása a korai években egyértelműen azonosítható a Die Krupps dalaiban. A spontán és egyszerű kompozíciókra rátelepülő német újhullámos (NDW - Neue Deutsche Welle) „feltét” eredményeképpen az első – Volle Kraft Voraus! – album teljes gőzzel a 80-as évek fontos együttesei közé gördítette a folyamatosan változó összetételű együttest. Az albumról kimásolt Goldfinger mellett a Wahre Arbeit, Wahrer Lohn-t kell mindenképpen kiemelnünk, mely már ebben a formájában is EBM klasszikus, de igazi himnusszá később vált.
Engler mellett a másik alapító Bernward Malaka csak az első néhány kiadványban működött közre, így elmondhatjuk hogy a Die Krupps magját Jürgen Engler, Ralf Dörper és Rüdiger Esch jelenti, jelentette.
Az 1985-ös Entering The Arena albumon az avantgárd elemek szinte teljesen eltűntek, jól emészthető elektronikus dalok találhatóak rajta, melyek a mai napig megdobogtatják az EBM stílus kedvelőinek szívét (pl. Gladiator, Risk).
Eddig is voltak pár éves szünetek a Die Krupps tevékenységében, de az 1989-ig tartó csend meglepő – és nagyon kellemes – eseménnyel ért véget:
A korábban már említett Wahre Arbeit, Wahrer Lohn került újrafelvételre az akkor csúcsra járatott Nitzer Ebb segítségével és a Mute Records támogatásával, és így megszületett az örök klasszikus a The Machineries Of Joy!
Hatása vitathatatlan: a videóklipp minden – a színtérhez tartozó – vizuális elemet felvonultat, maga a dal is állandó rotációban van a visszatekintő válogatásokon, EBM/electro rendezvényeken.
A kiadott lemezek mennyisége nem, de talán az eltelt idő – és a The Machinery Of Joy sikere – indokolta, hogy az együttes egy visszatekintő, gyűjteményes albummal (Metall Maschinen Musik : 91-81 Past Forward) mutassa be első évtizedének eredményeit.
1992-ben jelent meg hosszú évek után az első igazi album – nagyon egyszerű és visszafogott I címmel –, de ez az év igazából a Metallica tribute miatt érdekes.
Az eredetileg 5 számos EP (az amerikai és japán verzió további bónuszdalokkal kiegészítve) sok akkori rajongót megdöbbentett, akik további EBM/electro lemezeket vártak. De a tribute EP és a I album kíméletlen határozottsággal a gitárosabb hangzás felé „tolta el” a projektet.
Ha még valakinek halvány kétsége is lett volna a stílusváltás megtörténtéről, az a 1993-as II - The Final Option és az 1995-ös Odyssey Of The Mind (III) albumok révén további megerősítést kapott: a Die Krupps az industrial metal meghódítására indult, ami az 1994-es To The Hilt kislemezzel sikerült is.
Folyamatos turnézás mellett az 1997-es Paradise Now album már kisebb hullámokat vert az ipari metál és az alternatív elektronikus zene rozsdás géproncsokkal tarkított partjainál, talán ennek is köszönhető, hogy közel 10 éves (!) szünet következett az együttes aktivitásában.
A Jürgen Engler vezette német együttes hosszú utat tett meg a három évtized alatt. A 80-as évek elején a düsseldorfi acélipari környezet megfelelő alapot biztosított a kísérleti industrial stílusban tett első lépésekhez. Ennek köszönhetően a 1981-ben megjelent első kiadvány – Stahlwerksynfonie – kétszer tízperces zajorgiája a pálya- és kortársakkal (pl. Throbbing Gristle, SPK, Einstürzende Neubauten) szégyenkezés nélkül összevethető.
A punk hatása a korai években egyértelműen azonosítható a Die Krupps dalaiban. A spontán és egyszerű kompozíciókra rátelepülő német újhullámos (NDW - Neue Deutsche Welle) „feltét” eredményeképpen az első – Volle Kraft Voraus! – album teljes gőzzel a 80-as évek fontos együttesei közé gördítette a folyamatosan változó összetételű együttest. Az albumról kimásolt Goldfinger mellett a Wahre Arbeit, Wahrer Lohn-t kell mindenképpen kiemelnünk, mely már ebben a formájában is EBM klasszikus, de igazi himnusszá később vált.
Engler mellett a másik alapító Bernward Malaka csak az első néhány kiadványban működött közre, így elmondhatjuk hogy a Die Krupps magját Jürgen Engler, Ralf Dörper és Rüdiger Esch jelenti, jelentette.
Eddig is voltak pár éves szünetek a Die Krupps tevékenységében, de az 1989-ig tartó csend meglepő – és nagyon kellemes – eseménnyel ért véget:
A korábban már említett Wahre Arbeit, Wahrer Lohn került újrafelvételre az akkor csúcsra járatott Nitzer Ebb segítségével és a Mute Records támogatásával, és így megszületett az örök klasszikus a The Machineries Of Joy!
Hatása vitathatatlan: a videóklipp minden – a színtérhez tartozó – vizuális elemet felvonultat, maga a dal is állandó rotációban van a visszatekintő válogatásokon, EBM/electro rendezvényeken.
A kiadott lemezek mennyisége nem, de talán az eltelt idő – és a The Machinery Of Joy sikere – indokolta, hogy az együttes egy visszatekintő, gyűjteményes albummal (Metall Maschinen Musik : 91-81 Past Forward) mutassa be első évtizedének eredményeit.
1992-ben jelent meg hosszú évek után az első igazi album – nagyon egyszerű és visszafogott I címmel –, de ez az év igazából a Metallica tribute miatt érdekes.
Az eredetileg 5 számos EP (az amerikai és japán verzió további bónuszdalokkal kiegészítve) sok akkori rajongót megdöbbentett, akik további EBM/electro lemezeket vártak. De a tribute EP és a I album kíméletlen határozottsággal a gitárosabb hangzás felé „tolta el” a projektet.
Ha még valakinek halvány kétsége is lett volna a stílusváltás megtörténtéről, az a 1993-as II - The Final Option és az 1995-ös Odyssey Of The Mind (III) albumok révén további megerősítést kapott: a Die Krupps az industrial metal meghódítására indult, ami az 1994-es To The Hilt kislemezzel sikerült is.
Folyamatos turnézás mellett az 1997-es Paradise Now album már kisebb hullámokat vert az ipari metál és az alternatív elektronikus zene rozsdás géproncsokkal tarkított partjainál, talán ennek is köszönhető, hogy közel 10 éves (!) szünet következett az együttes aktivitásában.
2006-ban a Die Krupps koncertekkel, fesztiválfellépésekkel ünnepelte 25. születésnapját és már ekkor megjelentek olyan információk, hogy best of válogatás, új anyag jelenik meg hamarosan.
A jóslat valóra vált: 2007-ben Too Much History címmel két külön válogatást jelent meg, az egyik Electro Years, míg a második „kötet” Metal Years alcímmel, ezzel is alátámasztva a Die Krupps két korszakát.
A Die Krupps fellépése érdekes lehet – többek között – az old-school EBM kedvelőinek; a metál és határterületei iránt érdeklődőknek; a new wave, punk emlékeket nosztalgikusan felidézőknek, az alternatív elektronikus zenét kedvelőknek… azaz mindenkinek!
2011. május 1-jén Budapesten is fellép a Die Krupps a Join In The Rhythm Of Machines Tour 2011 keretében, a Skalar Music szervezésében!
A jóslat valóra vált: 2007-ben Too Much History címmel két külön válogatást jelent meg, az egyik Electro Years, míg a második „kötet” Metal Years alcímmel, ezzel is alátámasztva a Die Krupps két korszakát.
A Die Krupps fellépése érdekes lehet – többek között – az old-school EBM kedvelőinek; a metál és határterületei iránt érdeklődőknek; a new wave, punk emlékeket nosztalgikusan felidézőknek, az alternatív elektronikus zenét kedvelőknek… azaz mindenkinek!
2011. május 1-jén Budapesten is fellép a Die Krupps a Join In The Rhythm Of Machines Tour 2011 keretében, a Skalar Music szervezésében!
