Industrial Booom - Reboot (2012): 1. nap

A 2011-es fesztivál után a BlackHead Agency újabb 3 napos eseménnyel örvendeztette meg a hazai és a külföldi (!) alternatív elektronikus zenehallgatókat, koncertlátogatókat.
A szervezéshez én minimális mértékben járultam hozzá: a repülőtéren vártam Claus Larsent (Klutae/Leaether Strip) és Kurt Grünewald Hansent. Az időpont egyeztetés során kicsit elszomorodtunk, mert a járat menetrend szerint érkezése (18.30) alapján arra számítottunk, hogy az első 1-2 fellépőt nem fogjuk látni. Szerencsére nem így történt, mivel a járat hamarabb érkezett, a szállodai szoba elfoglalása pedig villámgyors volt, ami után azonnal a Barba Negra Music Club-hoz hajtottunk.
A koncert - és így a fesztivál - kezdetére tehát sikerült odaérkeznünk. Ezt azért fontos hangsúlyoznom, mert a koncert előtti napokban elkövetett levélváltások során Claus jelezte, hogy szeretné már a fesztivált első fellépőjétől nyomon követni az eseményeket.
Első nap, első fellépő...
Nehéz sokkal nehezebb feladatot elképzelni, mint egy többnapos fesztivál első napján, első fellépőként megadni az alaphangot. A First Aid 4 Souls hazai - nyugodtan kijelenthetjük - sztárfellépőként próbálta ezt a feladatot megoldani, személyes véleményem szerint a sikerrel, a maximumot kihozva a helyzetből.

First Aid 4 Souls

Bár az összeállított dalmenetben a Deathstep album képviselteti magát, nekem mégis a Noise'N'Breaks From Hell - Selected Electro Works album hangulata köszönt vissza: nagyon komplex, nagyon összetett, mégis egységes alkotó szerkezetben; néha gitár, néha elektronikus riffek. Összességében egy olyan crossover hangzás, ami egyszerre európai, kontinentális, egyszerre "vancouveri". V.e.N. vokálja, előadásmódja, tovább emelte az energiaszintet, így a közönség már az első fellépő alatt bulizhatott.

Edit this setlist | More First Aid 4 Souls setlists

Élőben a gitár nekem kicsit túl hangsúlyos volt, az utolsó albumhoz képest, de ez egyéni megítélés kérdése. Mivel nem voltak 10 perces gitárszólók, így a koncert megítélését ez a megállapítás semmiképpen sem rontatta!
A First Aid 4 Souls energikus koncertjét tehát közösen hallgattuk Claus Larsennel és megállapítottuk, hogy egy nagyon intenzív, crossover hangzással van dolgunk.
A Decoded Feedback nekem személyes kedvencem még a Zoth Ommog időkből, így kiemelt figyelemmel  kísértem a koncertjüket. A koncert első két-három dala alatt gondok voltak a hangzással, kicsit dobozból szólt a basszus, a dob, de aztán minden helyrerázódott.

Decoded Feedback

Szerintem jó döntés volt, hogy a First Aid 4 Souls után következtek, mert bár a FA4S kétségtelenül progresszívabb hangzást képvisel, és a Decoded Feedback talán - ebben az összehasonlításban - az old-school, de az alapok mindkét projektnél azonosak voltak.

Edit this setlist | More Decoded Feedback setlists

Marco dinamizmusa, Yone folyamatos összpontosítása egy profi koncertet eredményezett, csak éppen rövid volt: hiányzott nekem a Reflect In Silence, a Breath, de egy fesztiválfellépés nem lehet 2 órás...
Kicsit "szerencsétlen" módon az új album - disKonnekt-  csak júniusban jelenik meg, így megvásárolni nem lehetett a fesztiválon. Ellentételezésként két dal  - Mescaline, Night Terror - is elhangzott a hamarosan érkező nagylemezről.

Apropó vásárlás! Minden zenekar érkezett kisebb-nagyobb választékkal, ami a CD-ktől a különböző merchandise árucikkekig terjedt, de itt egy kicsit hiányérzetem volt. Javította a kedélyállapotomat, hogy külön készlettel volt jelen a Metro-Nóm hanglemezbolt és az Advoxya kiadó.
Minden szempontból világszínvonalú volt a fesztivál, amit mi sem jelezz jobban, hogy az a Daniel Myer is fellépett, aki karrierje újabb fellendülő ágában van jelenleg. Gondoljunk csak az Alan Wilderrel történő együttműködésére - aki egyébként nagyon lelkesen nyilatkozott Myer-ről és a Haujobb-ról - vagy az új album sikerére.

Haujobb

Nagyon nagy hatással volt rám a Haujobb koncertje! Teljesen meglepett, hogy az alapvetően IDM jellegű, sok ambient elemet használó zene, ami tökéletes otthoni zenehallgatásra, vagy tökéletes társ lehet egy órákig tartó, autópályán történő vezetés közben, mennyire másképpen működött a színpadon.
Ehhez persze kellett Daniel Myer, aki teljesen a zene részévé vált a koncert alatt: pörgött, felpörgette a közönséget is. Igazi előadó, frontember volt, aki a zene mellé a lelkét és szívét is kirakta a hangszerek mellé.

A meglepő érzéseimet csak növelte az a tény, jelenség, hogy az új album dalai teljesen jól illeszkedtek a régi dalok hangulatához. Ez nekem azért volt furcsa, mert az új albumot sötétebb hangulatúnak tartom, gondolom, míg a régebbi Haujobb nagylemezek technoidabb hangzásúként maradtak meg emlékeimben. Ez annyit jelent, fel kell frissítenem a benyomásokat: végig kell hallgatni újra a teljes Haujobb életművet!

Edit this setlist | More Haujobb setlists

Nagyon őszinte, de egyben professzionális előadás volt, nemcsak zeneileg volt dinamikus, de Daniel Myer sajátos színpadi aktivitása is mozgalmassá tette az eseményt.

The Neon Judgement

Signal Aout 42, A Split-Second és The Neon Judgement. Nekem ők egyfajta szentháromságot jelentettek a 90-es években. EBM alapítóknak, new beat nagyágyúknak nevezzük őket, valójában mégis három teljesen eltérő stílust képviselő előadó. Tavaly - az Industrial Booom első "kiadása" keretében - lehetőségem volt látni az első két ikont, míg idén Dirk Da Davo és TB Frank következett. Hmmmm... ez is igaz így, ebben a formában, hiszen a The Neon Judgement-et láttam már élőben 2005-ben a M'era Luna fesztiválon.

Edit this setlist | More The Neon Judgement setlists

Pontosan erre a fesztiválra tudok hivatkozni, akik a túlzottan kimért, arisztokratikus viselkedést kérik rajtuk számon. Hildesheim-ben ennél is ridegebb volt a színpadi előadásmód. Azt gondolom, hogy ez hozzátartozik a TNJ színpadi megjelenéséhez. Bár nem vagyok zenész, az még feltűnt, hogy a szintetizátor  nem dísznek volt a színpadon... A The Neon Judgement teljes best of show-t adott elő, nagyon jól reprezentálva azt a stílusegyveleget, melyben jól megfér - sőt összeér! - a minimalista electro, a new beat, a rock és a punk.

A 32Crash fellépése mellett a közönség reakciójára is kíváncsi voltam, hiszen mégiscsak a Front 242 énekese lesz a színpadon.

32Crash

Itt egy picit csalódtam... Talán kevésbé ismert még Jean-Luc De Meyer legújabb projektje, vagy a Front 242-re tartogattuk a hangulatot? Nem tudom, de tény, hogy kisebb volt a mozgás a színpad előtt. Ettől függetlenül nagyon élvezetes koncertet adott ez a belga "szupercsapat".

A stúdiólemezeken megcélzott epikus történetmesélős megoldás a színpadon is működött: 3 időutazó "űrvándor" foglalta zenei keretbe a jövő eseményeit. Tették ezt a new wave, electro, EBM stílusjegyek segítségével, de úgy hogy a 32Crash hangzása továbbra is kijelenthető: egyedi, utánozhatatlan.

Edit this setlist | More 32CRASH setlists

Ehhez persze kell De Meyer hangja is, de - szerencsére - mégsem kerít minket az az érzés a hatalmába, hogy ez is Front 242.

A Project Pitchfork koncert elejéről sajnos távoznom kellett, így nincs elég benyomásom, élményem, információm ahhoz, hogy értékeljem a fellépésüket.

Az első nap után nagyon jó érzésekkel távoztam, távoztunk. Jó lett volna, ha kicsivel többen vagyunk, de a hangulatra, a helyszínre, a szervezésre, a fellépőkre nem lehet, lehetett egy rossz szavunk sem!

folyt. köv.

További ajánlott oldalak, beszámolók, képek:

• PitchblackCelebration
• Atis fényképei

Klutæ interjú (2012)

Photo: Jouni Niemi 2011

Az alábbi interjú 2012. április 20-án "készült". A "beszélgetés" apropóját az Industrial Booom - Reboot fesztivál adta, ahol a Klutæ is fellép.

AlanTheWild: A 2011-es év nagyon eseménydús volt. Magánkiadásban jelentetted meg az Electro Punks Unite albumot (Klutæ). Ugyanebben az évben otthagytad a belga Alfa Matrix kiadót és az aktuális Leæther Strip albumot (Untold Stories) is kiadó támogatás nélkül jelentetted meg.
Mit gondolsz - visszanézve - ezekről a döntésekről? Elégedett vagy (pénzügyileg és művészileg) a következményekkel?
Claus Larsen: Továbbra is úgy érzem, helyes döntést hoztam. Ezt szerettem volna kipróbálni évek óta, de sosem voltam elég tökös, hogy megcsináljam egészen az elmúlt évig. Az egész egyrészt annak az eredménye, hogy a zenei üzlet, környezet nagyon megváltozott a 2005-ös "visszatérésem" óta, másrészt ez egy olyan lépés volt, amit mindenképpen meg kellett lépnem mielőtt túl öreg leszek, így az időzítés tökéletes volt. Minden kiadó szenved, ennek következtében nem akarnak kockáztatni, így egyre inkább a bevételek és kiadások rabjaivá válnak. Mindig szerettem közeli, közvetlen kapcsolatban lenni azokkal, akik hallgatják a zenémet, ezzel az új megoldással ezt meg is tudom valósítani. Pénzügyileg nem egy kimagasló ötlet, de jelenleg semmi sem az a zenei életben. Nehéz rávenni az embereket, hogy megvegyék a CD-ket, amikor mindent le tudnak tölteni illegálisan. A saját kiadásban történő megjelentetés költségeit fedezni tudom és ennyi: nincs pénzügyi forrás promócióra, reklámra, így csak a kevés fanatikus rajongómra tudok számítani és a koncertfellépések után járó bevételek után tudok ételt rakni az asztalra. De ami a lényeg: jól érezzük magunkat és mindössze erre van szükségünk!

AlanTheWild: Van arra esély, hogy leszerződj egy kiadóhoz a közeljövőben?
Claus Larsen: Nem tudom megmondani... Jelenleg annyi a biztos, hogy továbbra is magánkiadást tervezek és olyan együttműködéseket, mint amit a Black Rain-nel csináltam (szerk.: a Black Rain adta ki a Sex Dwarf EP-t, a Yes I'm Limited 20 éves jubileumi kiadását és korábban a ÆBM bakelitet). És jelenleg tényleg jól esik a közvetlen kapcsolat a vásárlókkal.



AlanTheWild: 2010-ben léptél fel először, mint Leæther Strip. Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb? Pozitív élmények? Esetleg bármi negatív?
Claus Larsen: Feledhetetlen volt! Azóta reméljük, hogy valamikor vissza tudunk térni, és néhány nap múlva valóban ott leszünk! Az a koncert volt számomra az egyik legjobb, ahol valaha is játszottam! Akivel találkoztam akkor, két évvel ezelőtt, mindenki roppant kedves és segítőkész volt! Az egyetlen negatívum az volt, hogy nagyon rövid látogatásra volt lehetőségünk. Egyszóval nagyon hálásak vagyunk, hogy a Black Head csapat meghívott minket, hogy most Klutæ-ként koncertezzünk. És mindent megadnánk azért, hogy hamarosan a Leæther Strip is felléphessen. Minél hamarabb, annál jobb!

AlanTheWild: Ezen a hétvégén a Klutæ is fellép az Industrial Booom - Reboot fesztivál kretében. Mire számíthatunk?
Claus Larsen: 50 percnyi non-stop keménység, izzadtság és electro! Egy hónapnyi pihenőnk lesz a budapesti koncert után, és biztos vagyok benne szükség is lesz rá! Abban is biztos vagyok, hogy a budapesti közönséggel hatalmas bulit csapunk (mert tudom, hogy az összes fellépő együttes így tesz errefelé). És milyen fantasztikus a koncertprogram, a fellépők listája! Ha én nem játszanék, akkor is elutaztam volna erre a fesztiválra!

AlanTheWild: Egy Klutæ koncert miben más, mint egy Leæther Strip  fellépés? Másképpen viselkedsz, énekelsz a színpadon, vagy ugyanúgy?
Claus Larsen: Minden esetben a lehető legtöbb energiát adom bele mindkét projekt esetén. De ha kicsit figyelmesebb vagy, akkor kicsivel több "punk" és humor van egy Klutæ koncerten! Sokat nevetgélek ilyenkor a színpadon, hiszen reagálnom kell a dalok szövegére. Néhány  Leæther Strip dal esetén inkább sírásra ösztökél, amikor előadom őket.



AlanTheWild: Várható olyan meglepetés, mint amilyen a No Disco (szerk.: Depeche Mode feldolgozás) volt 2010-ben?
Claus Larsen: Nem árulhatom el, mert akkor nem lenne meglepetés...

AlanTheWild: Előadsz  Leæther Strip dalokat is majd?
Claus Larsen: Mivel nincs 90 percre lehetőség, így a  Klutæ -ra akarok koncentrálni, hiszen ez lesz az első  Klutæ koncert Magyarországon. Egyetlen Leæther Strip dal van a programban, amit eléggé  Klutæ-osra alakítottam. Ez egy fesztivál lesz, így elégedett vagyok a 50 perces lehetőséggel is!

AlanTheWild: Kurt (szerk. Claus Larsen élettársa) most már a színpadon is partnered. Ez a te döntésed volt? Nyaggattad, hogy meghozza ezt a döntést?

Claus Larsen: Nem, ez teljes mértékben az ő döntése volt. Én csak annyit mondtam neki, hogy szeretném, ha segítene a fellépések alkalmával a színpadon, egyszerűen azért, mert meg akartam mutatni neki, milyen nagyszerű érzés ott lenni, érezni az energiát és a szeretetet áramlani a hallgatóságtól. És azért is, mert megérdemli a figyelmet... Kurt érdemli meg, és nem a Leæther Strip vagy a Klutæ. Minden alkalommal megtanulja az új   tudnivalókat, támogat és biztos hátteret nyújt a színpadon is. Ez az egész élményt jobbá teszi számomra. Ráadásul most már ő is tudja miről beszélek, osztozni tudunk az eseményeken, együtt éljük meg azokat... Nagyon büszke vagyok rá!

AlanTheWild: Mi a színpadon Kurt szerepe? Billentyűzet virtuóz, mint Alan Wilder, bármit lejátszik; vagy olyan mint Andy Fletcher (tapsol és egyszerű basszus futamok hárulnak rá... bocsi Kurt... :)  )

Claus Larsen: haha :) Kurt ezért fenéken billent pénteken! Kurt feladata alapjában az, hogy a szekvenszert felügyelje, hangzást váltson, effekteket és hangmintákat játsszon be és néhány dallam tartozik hozzá. Azt csinálja amit én tettem a korábbi koncertek alatt a billentyűzet mögött, egyedül mielőtt még Kurt csatlakozott volna hozzám. 

AlanTheWild: Erre az évre milyen terveid vannak?

Claus Larsen: Jelenleg éppen szünetet tartok a dalszerzésben. Úgy érzem, hogy tényleg szükség van erre, mindig jól jön egy kis pihenés. De jelenleg is folyamatban a Serenade For The Dead II összeállítása, de azon gondolkozok éppen, hogy rögzítek egy EP-t a jó "öreg"  Leæther Strip hangzással. Az utolsó album nagyon dallamos, melankolikus volt, így azt hiszem, hogy jól jönne mindenkinek egy kis "tökön rúgás", mielőtt a Serenade For The Dead II megjelenik, ráadásul segíthet az album finanszírozásában is. Ezenkívül  jó néhány koncertidőpont már le van kötve, remélem lesznek még ajánlatok is. Élvezzük a koncertezést és még van szabad időpontunk is! Szeretnénk játszani Európa keleti és déli országaiban és nagyon jó lenne Dél-Amerikai lehetőséget is kapni. De bárhol szívesen játszunk, bármikor!

ENGLISH VERSION

(sorry for my poor english - ATW)

AlanTheWild: The last year was eventful. You released the Electro Punks Unite (Klutæ) album as a self-released LP. Later that year You have left the Alfa Matrix label and released the latest Leæther Strip album (Untold Stories) without any label support too.
What do You think about these decision about these events? Are You satisfied (financially and artistically) with the results?
Claus Larsen: I still feel I made the right decision. It’s something I’ve wanted to try for years, but I never really had the balls to do it until a year or so ago. Both because the music business has changed so much since my “come back” in 2005 and also because if it was something I should try before I was too old, the time was just right. All labels are suffering, and that will also make the labels take less risks and be a lot more a slave to income and expenses. I have always loved to have a close relationship with the people who listens to my music, and this way I get to do that. It’s not financially a good idea, but nothing in the music business is these days. It’s still hard to get people to actually buy the cd’s, when they can find it for free illegally online. I get my expenses covered for the cd production and all that, and there is no budget for any promotion, so I have to count on the few hardcore supports and live gigs to put food on our table. But for now, we are having fun and we got what we need.

AlanTheWild: Will you sign to any label in the near future?
Claus Larsen: I really can’t say. For now I plan to self-release and do collaborations like I did with Black Rain (editor's note: Black Rain released the Sex Dwarf EP,  the 20th anniversary edition of the Yes I'm Limited  and the ÆBM vinyl). And for now I really love the direct connection with the buyers.

AlanTheWild: You have performed in 2010 in Hungary as Leaether Strip. What was that experience? Any pleasant memories? Or bad ones… ?
Claus Larsen: It was unforgettable, and we have been hoping to come back ever since, and finally we are in just a few days. That show was for us one of the best concerts we’ve played. Everyone we met there 2 years ago was so kind and helpful, and the only bad thing I can think of is that the visit was too short. So we are very grateful that the Black Head gang invited us to play as Klutæ this time, and we will give everything we’ve got so we can get Leæther Strip down there again , the sooner the better.
It was love at first sight when we came to Budapest, and we can’t wait until it’s Friday.

AlanTheWild: This weekend You will perform as  Klutæ , a part of the Industrial Booom – Reboot festival. What can we expect from You?
Claus Larsen: 50 minutes of non-stop harshness, sweat and electro. We have a month rest after the Budapest gig, and I’m sure we will need it. I am sure that we and the Budapest audience ( which all bands I know who have ever played there love ) will have a party. And what a line-up, if I weren’t playing there I would travel there for this festival for sure.

AlanTheWild: Are the Klutæ shows very different from  Leæther Strip  concert, or do You acting/singing on the stage just the same?
Claus Larsen: I always try to deliver as much power as I can with both bands, but if you look a little closer you might find a bit more “Punk” and a pinch of humor in the Klutæ performance. I laugh a lot more on stage while performing as Klutæ than with Leæther Strip too, but that might have something to do with the song topics. Some songs in a Leæther Strip set can still make me cry a little when I’m performing.

AlanTheWild: Any nice surprise for us like the No Disco (editor's note: Depeche Mode cover) premiere in 2010?

Claus Larsen: Cant tell you my friend . Then it wouldn’t be a surprise would it?

AlanTheWild: Will You perform some LS songs too?
Claus Larsen: Since I don’t get to perform for 90 minutes, I want to focus on Klutæ, since it’s the first show in Hungary. I have “only” one Strip song in the set, which has been Klutæ’ified. It’s a festival so I am happy with the 50 minutes.

AlanTheWild: Kurt now is Your partner on the stage too. That was your decision? You pressed him to make this step?
Claus Larsen: Nope, that was all him. I just said that I would love to have him come help me up there on the stage, mainly because I wanted to show him how great it is to be there to feel all that energy and love from the audience. Also because he deserves the attention. Kurt….No Leæther Strip or Klutæ. And he’s learning new stuff each time and His support there in the background just makes the whole experience so much better, and now he knows what I’ve been talking about, and we can share that. I’m very proud of him.

AlanTheWild: Is Kurt like Alan Wilder (keyboard master, playing anything what need) or Andy Fletcher (clapping and playing simple bassline – Sorry Kurt… :) )?
Claus Larsen: haha :) Now Kurt will kick your ass next Friday! Kurt’s job is mainly to watch over the Sequencer, changing sounds and adding sound effects/samples and some melody lines. He’s doing what I did when I moved behind the Keys during the shows I did alone before Kurt joined me.

AlanTheWild: What are Your plan for this year?
Claus Larsen: I am taking a little break from composing at the moment. I really felt I needed it, and it’s always good to take a break once in a while. I’m still working on “Serenade for the dead II”, but I am thinking about recording an EP with some good old harsh Leæther Strip on it, since the last album was so melodic and melancholic, I think we need a little kick in the balls before I release “Serenade…II” and it will also hopefully help finance the album. Other than that we have some more concerts to play, and we hope for still more shows. We are having so much fun on our trips and there is plenty of room for more. We would really like to play more in eastern and south Europe too and hope for some South American shows too. But we’ll play anywhere they want us…anytime.

32Crash

Veterán belga zenészek, analóg hangzás, mely 70-es évekbeli sci-fi filmek aláfestő zenéje lehetne... Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a 32Crash friss lendületet ad(hat) jó néhány, jelenleg futó ötlettelen projektnek?!
Bár ellentmondásosnak tűnhet ez az állítás, de Jan D'Hooghe (Vive La Fête, Implant) Len Lemeire (Implant) és nem utolsó sorban Jean-Luc De Meyer (Front 242) együttműködése garantáltan megkülönböztethető, azonosítható napjaink alternatív elektronikus színterén.

Picture taken by Fabienne Cresens

A 32Crash electro clash, punk, coldwave, EBM - néha törzsi ritmusok, szinti-pop hatások - egyvelege, amit ráadásul egy időutazós, a 2107-es eseményeket elmesélő kerettörténetbe foglaltak a projekt indulásakor.
Az űr, a sci-fi ilyen mértékű - külsőségekben is megnyilvánuló alkalmazása - nem példa nélküli zenei projektek, együttesek esetén. Gondoljunk csak a S.P.O.C.K-ra. A 32Crash esetében azonban egy sötét(ebb) zenei világ segítségével kapunk képet arról, hogy mit történt az emberiséggel az idegenek támadása után. De persze ezt sem kell - nem is lehet - komolyan venni, de azért - általában elmondható - mélyebb társadalmi üzeneteket próbál a belga trió megfogalmazni.

Az Alfa Matrix által - megszokott módon - okosan felvezetett, piacra dobott zenei projekt első kiadványa 2007-ben jelent meg. A Humanity EP 4 dalt tartalmazott a közelgő nagylemezről és remixekkel, 2 exkluzív dallal egészült ki.
A Isomodia és a Merlin's Gun pont a két "nagyágyút" képviselte az albumról: ez a két talán legjobb dal a nagylemezről.
De szerencsére maradt ott is bőven kellemes hallgatnivaló!
A dalok rövidek, intenzívek és nem mondhatjuk, hogy csak De Meyer hangjára koncentrálnának, többször is találkozhatunk fantasztikusan jól eltalált melódiákkal, pl. a www.hide esetében!

A steam punk hangulat az Weird News From An Uncertain Future album hallgatása közben is folytatódik, szintje látjuk magunk előtt az olajtól csöpögő, viktoriánus gépezeteknek tűnő, mégis a hiperűr átszelésére alkalmas űrhajókat.
Szabadon csapongó stílusgyakorlatokkal teszik élvezetessé: pogozós Fast Crash és Propaganda, francia nyelvű new wave Hérissons Et Porcs-Epics, rockos(abb) hangzású cold wave Dust And Drought.

Ezt a változatos hangzást fokozzák tovább, az Alfa Matrix-nál már megszokott limitált példányszámú 2CD-s változat bónuszlemezén található remixek, verziók,

 A  2011-es Y2112Y album (részletesebb recenzió itt olvasható) a tematikus keretet továbbra is fenntartja, zeneileg sincs változás (továbblépés?). Ízlések és pofonok - a közhely szerint különbözőek -, de nekem az első album jobban elnyerte a tetszésemet. Ez nem azt jelenti, hogy nem találhatunk a nagylemezen jó dalokat, mindössze az első album után nem "üt" annyira a poszt-apokaliptikus tematika, De Meyer érces hangja és a - kétségkívül egyedi - punk, new wave, EBM kombinációban kiteljesedő elektronika.
Az analóg elektronika érces hangjai, gyakran gitárt imitáló futamai - és néha a valódi gitár riffek (lásd. Aliens On Earth) - szintén megszokottá kezdenek válni a nagylemez végighallgatása során.

A belga "anyakiadó" és Black Rain együttműködésében egy bakelit is napvilágot látott 2012-ben (illetve letölthető, digitális kiadványként), mely 6 (a letölthető verzió esetén 8) máshol nem elérhető remixet tartalmaz.
A Front 242 elmúlt évekbeli aktív koncertezése mellett De Meyer a 32Crash-sel is vállalt koncerteket, így nemcsak a stúdióban, hanem a színpadon is meghallgathatjuk a jövő krónikáit, beszámolóit!


2012. április 27-én, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében a 32Crash elröpít minket a jövőbe. Nézzük meg együtt mi vár ránk ott!

Decoded Feedback

A Decoded Feedback megalakulásának nagyon fontos magyar vonatkozása is van, hiszen a 90-es évek elején - az egyébként magyar származású - Yone Dudas és Marco Biagiotti Budapesten találkoztak a Petőfi Csarnok egyik rendezvényén. Én magam arra tippelek, hogy az akkoriban DM klubhoz tartozó "Kistermes" bulin történhetett ez...
Különböző interjúkban alapvető hatásként a "szokásos" nevekre hivatkoznak (Skinny Puppy, Front Line Assembly, Leaether Strip), mint akik elindították őket a saját zenei alkotások létrehozásának rögös útján.

Promo photo by Jeff Turner

1996-ban a dán Hard Records kiadó szerződtette őket és még ebben az évben megjelent az Overdosing album (2002-ben a Dying Culture kiadó re-masterelt formában, új verziókkal együtt újra megjelentette).

1997-ben az ereje teljében lévő Zoth Ommog kiadó figyelmét is felkeltette, az akkor már Kanadában élő duó munkássága és a német legenda adta ki Technophoby címmel a második lemezt, ami valójában a bemutatkozó album egyes dalait és újabb szerzeményeket tartalmazó "öszvér" kiadvány. Az első kiadványok jellegzetessége - és a későbbiekben is alapvető jellemzője a Decoded Feedback hangzásának -, hogy az európai, hagyományosnak mondható EBM, electro keveredik a nagyon feszes, gitár riffekkel dúsított tengerentúli ipari elemekkel. Ebből az időszakból a  Mother Tenebrarum, a Death Call, The Birth Of A Nation nagyon jól példázza a belga, a német színtér által gyakorolt korai hatásokat.

1998-ban a Zoth Ommog - és az USA-ban a Metropolis - segítségével megjelenik a Bio-Vital album, mely - bár a korábbi jellemzőket megtartja -, dallamosabb alkotásokat (is) tartalmaz, mint a korábbi album. Tovább fokozza a változatosságot, hogy gregorián hatású vokálminták (God' Sin), az akkor fénykorát élő future-pop dallamfutamok, és a korábban már említett gitárminták színesítik az alapvetően EBM, electro hangzást és a durván torzított vokált.
A 90-es évek végén érzékelhető sokadik EBM/Industrial "aranykor" fantasztikusan jó felhozatala ellenére a Decoded Feedback az élvonalba került: több németországi és európai turnénak köszönhetően egyre népszerűbb lett.

Az időszak egyik legsikeresebb együttesévé válva, a Zoth Ommog 1999-ben kiadja a EVOlution CD-t, ami valójában egy 6 számos EP, remixekkel és egy feldolgozással (a Frozen Autumn - Bio-Vital)  kiegészítve. A későbbiekben egyébként a Decoded Feedback által elkészített feldolgozások az egyes albumok védjegyeivé válnak, így a Mentallo & The Fixer-től a Sacrilege, The Swans (Love Will Save You), Fields Of The Nephilim (The Sequel) vagy éppen a legújabb - idén megjelenő album - Psychopomps féle Godshit.
A 98-as album természetes folytatásaként tekinthetünk erre a kiadványra, ami sok meglepetést nem okoz: egyre inkább a táncolhatóbb dark-electro jelenik meg fő jellemzőként.

2000-ben már a Bloodline kötelékében jelenik meg a Mechanical Horizon album és a "kísérő" Reflect In Silence maxi, melyen a változás első jelei figyelhetőek meg: egyes dalokban kevesebb vokáltorzítás, illetve a dallam(ok) kerül(nek) előtérbe a kompozíciókban.
A Reflect In Silence egyébként a mai napig talán egyik legnagyobb Decoded Feedback "sláger".
A könnyebben emészthető elektronikus dallamfutamok (pl. Dark-Star, Immortal) mellett vannak olyan dalok melyek változatosságukkal okoznak további kellemes meglepetést. Pl. a Desire már-már Delerium-os ambientjével, vagy az A Kill To An End Lassigue Bendthaus-féle elektronikájával.

2002-ben a Phoenix maxi vezeti fel a következő évben megjelenő Shockwave nagylemezt, melyen újra hangsúlyos(abb) szerepet kapnak az erőteljes gitár riffek, ami így azt eredményezi, hogy leginkább a Front Line Assembly hangzásához tudjuk hasonlítani a Decoded Feedback új évezredbeli megjelenését (pl. Phoenix, The Fruit Of Wisdom).
Újdonságnak tekinthető, hogy egyre gyakrabban hallhatunk kevesebb torzítást, vagy hangmanipuláció nélküli vokált az egyes dalokban (pl. Do You See, Heaven).

A Combustion nagylemez zárta, zárja az együttes Out Of Line korszakát 2005-ben. Ez album az eddigi Decoded Feedback hangzásnak megfelelő, nagyobb meglepetés nélkül, a Supernova, a Monument például akár az előző albumon is szerepelhetett volna. Ennek ellenére is ráakadhatunk néhány érdekes momentumra. Pl. a Hyberia lágyabb, játékosabb elektronikus futamaira.

A Combustion album után hosszú szünet következett egészen 2010-ig, amikor a Dependent és Metropolis jóvoltából megtörtént a visszatérés az Aftermath albummal.
Az albumot a Covenant-tal közös turné követte 2011-ben, melynek keretében hosszú idő után újra Európában lépett fel az együttes.
Már ekkor felmerült egyébként az együttes oldaláról az igény, hogy Magyarországon is szeretnének fellépni... Tavaly ez nem valósult meg.
A Decoded Feedback zenéje - talán a tagok születési helyének, gyökereinek köszönhetően? - az európai EBM/electro alapjaira épül, különféle elektronikus hatások kapaszkodnak fel. Külön ki kell emelni, hogy Yone aktív szerepet vállal a dalszerzésben, a színpadi munkában, így azon kevés hölgy közé tartozik, aki be tudott furakodni eme férfiaktól hemzsegő színtér fontos, számottevő alakjai közé.

Jelenleg az együttes a disKonnekt címre hallgató album kiadására készül, így akár a  magyarországi fellépés lehet a világpremierje az új daloknak!

2012. április 27-én, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében a Decoded Feedback visszatér oda, ahol az egész elkezdődött! Ne hagyjuk ki a lehetőséget: legyünk mi is részesei ennek a rendkívüli eseménynek! 

Klutæ

A Klutæ (eredetileg Klute) és a Leæther Strip viszonyrendszere a 90-es években egyértelmű volt. Claus Larsen fő projektje volt a kidolgozott, komplex, EBM/Industrial terület egyik nagyágyú, míg a Klutæ-ra spontán, punkos crossover industrial metal hangzásával egy őrültebb, kevésbé komolyan vehető kísérletként tekinthettünk.
A Claus Larsennel készült interjú szerint, a Zoth Ommog kiadó feje - Talla 2XLC - javasolta a side-project létrehozását.

Az első  Klutæ kiadvány 1991-ben jelent meg Explicit címmel, és ezen találjuk a mai napig legnagyobb "slágert" is Desert Storm címmel - mely LS koncerteken is gyakran előfordul szerencsére.
A kiadvány "érdekessége", hogy a Zoth Ommog-ot is utolérte a cenzúra. Az EP borítóján eredetileg egy olyan montázs szerepelt volna, melyen gyermekholttestek szerepeltek... A német cenzorok tevékenységének köszönhetően, ők maguk - majmok képében - kerültek a lemezborítóra...

Manipulált gitárminták, gyors, nagyon gyors tempó, egyszerű struktúra. Nagyjából így írható le az EP és az első nagylemez - Excluded - hangzása, ami nagyfokú hasonlóságot mutat a Psychopomps ekkor képviselt stílusával. Ami nem is meglepő, hiszen Claus Larsen ebben az időszakban aktív szerepet játszott a Psychopomps anyagok felvétele során. A nyers cinizmus, provokatív témaválasztás, a polgárpukkasztás a legfontosabb eszköz a Klutæ hatásmechanizmusában.
Azonban érezhetően nem ez volt a fő projekt, így - egy-két válogatáson megjelent új dal, remix mellett - egészen 1995-ig kellett várni az Excel EP-re.
Itt már felfedezhetőek a  Klutæ  "átváltozásának" első jeleit. Sokkal jobban kidolgozott dalok, érezhetően több stúdiómunkával összeállított struktúrák. A korszak Leæther Strip dalai között több olyat is találunk (pl. a 1995-ös Come Out Tonight), melyek hangulatában akár fel is kerülhettek volna erre az EP-re. Elterjedt pletyka volt egyébként akkoriban, hogy az Excel EP, alapvetően LS anyag lett volna, de ezt Claus később többször is cáfolta...
A Zoth Ommog botrány és Claus Larsen önkéntes száműzetése több éves szünetet jelentet a Klutæ életében is...
Az Alfa Matrix által elősegített visszatérés keretében Claus ezen alteregója is aktiválva lett, így 2006-ban megjelent a Sinner EP és a Hit 'n' Run album.

Az új motiváció ezen kiadványok esetében továbbra is a cinizmus, a maró gúnnyal kritizált jelenségek és az önirónia (I'm A Fat Faggot In A Leather Jacket), a "másság" teljes körű felvállalása.
Ezzel az albummal azonban - véleményem szerint - teljesen elmosódtak a zenei határok a Leæther Strip és a Klutae között!
A komolyabb témák, problémák felvetése persze továbbra is LS albumokon jelennek meg, de már régen nem igaz, hogy a Klutae néven, a néhány óra alatt összedobott ipari metál dalok kerülnek kiadásra.
A már korábban is hivatkozott interjú szerint ez nem okoz Claus-nak problémát: ő minden új felvétel esetében előre tudja, eldönti, hogy melyik projektje számára készül az adott dal.
A magas fordulatszámon pörgő gépezet Leæther Strip mellett új anyag nem jelent meg az Alfa Matrix gondozásában (egy-két kiadói válogatáson megjelent dalt leszámítva).

2011-ben felgyorsultak az események: először kiderült, hogy az új Klutae anyagot nem kívánja megjelentetni az Alfa Matrix.
Az új album piaci megjelenését ezért többféle módon is segíteni kívánta Claus.
A Black Rain kiadó 12"-es vinylt adott ki ÆBM címmel, kiadatlan dalokkal. Claus pedig digitális formában letölthető és közvetlenül tőle megvásárolható 3 számos EP-vel (Slippery When Dead) próbálta felmérni a keresletet az új albumra és egyben finanszírozását is megoldani.
Végül az Electro Punks Unite magánkiadásban jelent meg. Az albumról itt lehet bővebben olvasni!
Még ebben az évben egyébként megtörtént a végleges válás az Alfa Matrixtól.

2011-ben Claus Klutae-ként is koncertezni kezdett, sőt dupla koncertre is volt már példa!
A Klutae koncerteken - az eddigi fellépések alapján - garantáltan elhangzanak energikus Leæther Strip dalok is, így a tomboláshoz minden adott lesz! Az utóbbi időben Klutae/Leæther Strip színpadi előadását élettársa - Kurt Grünewald Hansen - segíti a szintetizátorok mögött, így Claus Larsen csak a frontemberi teendőire kell hogy koncentráljon.

A Klutae gitármintákkal dúsított old-school EBM zenéje a kontinentális ipari és a tengerentúli ipari metál kedvelőinek is érdekes lehet. A Klutae a korai években inkább kirándulás volt, az utolsó anyagok azonban jelzik, hogy komolyan kell, komolyan lehet venni ezt a Claus Larsen projektet is!

2012. április 28-án, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében újra hazai színpadon láthatjuk Claus Larsen, aki most Klutae projektjével szolgáltatja nekünk a testzenét!

Net.Ware Years Of Yearning

Az Electro Arc kiadó továbbra is maximális fordulatszámon pörög! Ennek eredményeképpen már itt is van  a 2012-es év első minőségi underground electro válogatása!
A Net.Ware Years Of Yearning címre hallgató kiadvány erőssége újfent az, hogy egy-két ismertebb név mellett felvonultatott kevésbé ismert, "rejtőzködő", újonc együttest is.
Az egyik húzónevet jelen esetben a Severe Illusion jelenti, akik electro-industrial területén már mindenképpen számítanak "valakinek". A Clear Head remixe és a Synaptic Defect, Nemesis21 dalai jelentik a válogatás legkeményebb "pontjait", durvább oldalát: ezeknél a kiváló electro-industrial daloknál csak szelídebb pillanatok várnak ránk.
A legnagyobb kedvencem az E-gens hihetetlenül eltalált szinti-pop dala - The Song Of Sky Gears - , ami jelenleg állandó rotációban van nálam. Egyszerűen zseniális a lágyan vokóderezett vokál, a dallamos refrén. Mind.In.A.Box rajongóknak (is) kötelező!

  02 (E-Gens) Years Of Yearning [02] The Song Of Sky Gear by electro-arc

Az EGOamp, Superikone és a Ohrenfleisch dalai is a lágyabb elektronika irányából érkeznek, de az ő esetükben már némi sötétebb háttérre, valamint new wave hangulatra is számíthatunk.


Vannak persze kevésbé pozitív momentumok is: a Doc Feel előadásában elhangzó Rebel még jó is lehetne, csak éppen nem lehet eldönteni, hogy szándékosan szorult-e a zene a mikrofonba suttogott, hörgött vokál "mögé". Ha ez egy rosszul sikerült masterelés, mixelés eredménye, akkor elnézést kérek a projekttől a pellengérre állítás miatt, de ha szándékos kompozícióról van szó, akkor ezt nagyon elhibázott lépésnek tartom. Értékelhetetlen...
Amikor az EugeneKha Space Wanderers dalához érünk, vegyünk kezünkbe egy Asimov könyvet! A lassan kibontakozó ambient hangszőnyeg, tökéletes háttérzenét szolgáltat a sci-fi mesterének lassú folyású, de egyben monumentális történeteihez. A könyv olvasását a Minor tempósabb - Delerium-ot idéző - dala alatt is folytathatjuk!
A minimal elektronika sötétebb oldalát is találnak kedvükre valót: a Die Produktivität személyében.

Mindent összevetve a sorozat ezen tagja a lágyabb elektronikát és a keményebb, táncolható electro-industrialt vette célkeresztbe és elég jó találati aránnyal! Hangulatában, stílusában változatos lemez, egy-két gyenge momentumtól eltekintve mindenkinek ajánlom! 
ATWEMRS: 7

Spetsnaz

A rossznyelvek szerint az adott Spetsnaz album stílusa, hangzása csak attól függ, hogy Stefan Nilsson és Pontus Stålberg éppen melyik Nitzer Ebb albumot hallgatta a stúdiómunkálatok alatt.
Ez természetesen mindenképpen túlzásnak tekinthető, de az tagadhatatlan, hogy a Spetsnaz a 2000-es évek közepén nagyon jó érzékkel töltötte ki azt az űrt, melyet a Nitzer Ebb hagyott maga után és ahol "fizetőképes keresletként" megjelentek a EBM hőskorát nosztalgikusan visszasíró idősebb korosztály. Mint én...

Éppen ezért elévülhetetlen érdemeik vannak abban, hogy az old-school EBM újra hőskorát éli, teljesen ellentmondva azoknak az értékelésnek és előrejelzéseknek melyek évről-évre megjelennek, miszerint ez a stílus még a stagnáló (?) alternatív elektronikus színtéren belül is tetszhalott állapotban van.
Pedig éppen ellenkezőleg, éppen hogy virágzik külföldön (lásd fesztiválok) a 4/4-re épülő, vezényszavakat az égbekiáltó, izzadtságos pogózásra kényszerítő EBM.

Vicc ide, szurkálódás oda: a Nitzer Ebb hatások, stílusjegyek egyértelműek a Spetsnaz első lemezén és a kapcsolódó Perfect Body EP-n.
A Grand Design (2003-ban a SubSpace Communications jelentette meg)  - és újrakiadása (2004-ben az Out Of Line gondozásában) - esetében ez azt jelenti, hogy alapvetően egyszerű ritmusképletekre épülő, néhány hangból álló dallamfutamok, vezényszavak, kántálások, nyögések: azaz egyértelműen a That Total Age albumra jellemző hard beat.
Ezen az albumon egyértelműen érződik még, hogy a Pontus Stålberg törekvése: Douglas McCarthy rekedtes, de hihetetlenül energikus vokálját megközelíteni, amennyire csak lehet (nem lehet...). Az On The Edge esetében ez azért olyan mértékben sikerült, hogy kevésbé tájékozott Nitzer Ebb rajongóknak - ha nem a mindenható és mindenttudó internet korát élnénk - simán el lehetne adni, mint ritka, ki nem adott dal.

A 2005-ben megjelenő Degenerate Ones kislemez még folytatta ezt az irányvonalat, de a Totalitär album (2006) már tartogat meglepetéseket. Vannak lassabb dalok, szavalósabb vokállal néha dallamosabb refrénnel (pl. Kindred, Solace, My Friend - Godspeed), kicsit olyan, mint mondjuk a Belief, Showtime albumok egyes pillanatai. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem elektronikus testzenéről van szó!

Továbbra is old-school EBM ez, csak éppen a műfaji korlátokon belül - és kívül - tett kisebb kitérőkkel. Az Out Of Line is felismerte a stílus feléledését és az egyre népszerűbb Spetsnaz több fesztivál- és hagyományos koncertfellépést vállalt. Hazai próbálkozás is volt a leszervezésükkel ebben az időszakban, de ekkor még nem jártunk sikerrel... A sikertelenség annak volt köszönhető, hogy 2006-ban bejelentették az együttes feloszlását, amit szinte azonnal cáfolt a kiadó, miszerint az együttes hamarosan új anyag felvételéhez kezd hozzá. Így is lett!

A következő kislemez Hardcore Hooligans címmel jelenik meg (2006) és érdekes módon nem reprezentálja a 2007-ben megjelenő Deadpan album hangulatát. A Hardcore Hooligans megszokott férfias EBM, míg - az eddigi utolsó nagylemez - sokkal változatosabb zenei alapanyagot nyújt, akár - kis túlzással - azt is mondhatnám, hogy ez a Spetsnaz Ebbhead albuma...
Több zörej, apróság, kiegészítő hangsáv jelenik meg, mint a korábbi dalokban. Nem minden esetben az agresszió, az erő a legjellemzőbb ezekre a dalokra. Természetesen nem váltottak stílust, de már ki mernek törni a lexikonban az old-school EBM mellett sorakozó jelzők által meghatározott ösvényről. A Faustpakt, Indifference (a legjobb dal az albumról!), vagy a limitált verzióról a She Went... jól példázzák ezt a változatosságot. Ez a bátorság mindenképpen jót tett a projektnek, bátran tarthatjuk ezt a legjobb Spetsnaz albumnak!
A Deadpan óta új anyag nem jelent meg a svéd duótól, hacsak nem számítjuk Pontus Stålberg próbálkozását 2008-ból Turnbull A.C's néven. Azonban új anyag hiányában is sok fellépésen lehetett látni a Spetsnazt, szerencsére 2008-ban hazánkban is pótolták az elmaradt 2006-os koncertet!

Az EBM akkor jó, ha a közvetített energia minden porcikánkban érződik! A Spetsnaz mindenkinek kellemes perceket szerezhet, aki nem túlbonyolított előadásra, összetett zenei szerkezetre vágyik, hanem egy kicsit ki akarja tombolni magából a felgyülemlett problémákat. Nagyon nehéz kétszemélyes felállásban a szükséges energiaszintet biztosítani, de aki már látta a Spetsnazt színpadon, az tudja mire számíthat!

2012. április 28-án, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében újra hazai színpadon láthatjuk a Spetsnazt!