And One - Tanzomat

Ahogy azt korábban már írtam, az And One bemutatkozó lemezével már elérte, hogy örökre a kedvencem lesz, bármit is tesznek a továbbiakban. Az And One-t azonban kb. a Pimmelmann óta nem lehet teljesen komolyan venni. Az aktuális album - Tanzomat - esetében is felmerülnek bennünk kérdések. Véletlenül hallunk ismerős dallamokat egyes dalokban (Just Can' Get Enough a Dancing In the Factory-ban, Masterhit a Electrocution-ben, Satellite az Angel Eyes-ban)? Arcátlan lopások ezek, vagy kreatív tisztelgések a példaképek előtt?
Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy Steve Naghavi tehetségéhez mért lehetőségeit korántsem használja ki teljes mértékben. Olyan ez, mintha egy szobrász megalkotná pályafutása elején egy mesterművet, de utána már csak nagyon jó minőségű, de tucatárunak minősíthető piaci bóvlit készítene.

Az egy dolog, hogy a nagy elődök - pl. Depeche Mode, Front 242 - hangjait újrahasznosítva hallhatjuk az albumon, de az And One, saját mozgási területét is egyre jobban beszűkíti. Ha az aktuális album dalait "összekeverem" mondjuk az előző 2-3 album track-jeivel, akkor gond nélkül ki tudok választani véletlenszerűen 12 dalt, úgy hogy gond nélkül összeálljon egy "új" And One nagylemez.
Persze igazságtalan lennék, ha az eddig leírtak alapján azt mondanám, hogy csapnivaló a Tanzomat lemez. Nem ezt állítom! Mindössze annyi a problémám, hogy Steve Naghavi a biztonságra törekszik és a saját maga által meghatározott body-pop területről évek óta nem merészkedik ki. Pl. a Save The Hate és a Shining Star a tempósabb dalok közé tartozik, de olyan mintha már hallottuk volna őket évekkel korábban valamelyik And One lemezen. A korábban már említett Electrocution például nekem kifejezetten tetszik, még a F242 nyúlással együtt is...

"Persze" botrányok azért így is vannak: "eltűnés" Moszkvában, új kiadó keresése.
A bónuszlemez tartalma egyébként azt is megerősíti, hogy az And One koncerteken nyújtott teljesítménye - vagy inkább Steve vokálja... - sajnos elmarad a stúdiófelvételektől...

Hitetlenül nehéz objektíven értékelnem ezt a lemezt... Nem igaz, hogy ez egy rossz lemez! Az általam elvártakhoz képest tartom közepes teljesítménynek... Nem az And One-ra haragszom, hanem ÉRTÜK!
ATWEMRS: 6