Mivel a bemutatásra kiválasztott lemezek az én szubjektív izlésemet tökrözik, így a hozzászólásokban lehetőség van megvitatni a különböző álláspontokat, lemezeket ajánlani a bemutatásra és/vagy akár bárkinek adott a lehetőség, hogy saját, régi kedvencet ajánljon mások figyelmébe!
„Ez a német Bonanza Banzai!”
Ezzel a felkiáltással nyomott a kezembe egy kazettát egyik barátom 1991 végén. Most 2007-ben nem tudom, hogy az And One vagy a BB sértődne-e meg az összehasonlításon (ha egyáltalán megsértődne).
Azonban az kétségtelen, hogy mindkét projekt a Depeche Mode csúcskorszakának oldalvizét (is) meglovagolva vágott neki a zenei biznisz rögös útjának.
Amíg nálunk maximum 3-4 fiatal együttes próbálta a „basildoni négyek” által szinte megőrjített rajongói tábor figyelmét magára vonni, addig a német kollégák – nyugat és kelet, majd később össznémet szinten – nagyüzemi méretekben tették ezt.
Ráadásul Németországban, a skandináv országokban a mai napig alakulnak olyan 3-4 fős együttesek (a létszámot az is befolyásolja, hogy a tagok melyik DM korszakot tekintik példamutatónak), melyek külsőségben szinti-pop (?) nagyágyút kívánják követni; zeneileg, zenei szimbólumrendszerben pedig sok esetben a Front Line Assembly, Front 242, Nitzer Ebb koppintásokra is vállalkoznak több-kevesebb sikerrel. Ez az ellentmondásos, hibrid DM-ipari személet furcsa lehet a külső szemlélőnek, de a 90-es évekbeli DM rajongók EBM/Industrial színtérhez kapcsolódó rokonszenve evidencia (még ha néhányan elbagatellizálják ezt a fajta kapcsolatot). Maga a Depeche Mode sosem erősítette ezt az „együttműködést” – ha eltekintünk a Nitzer Ebb és a Front 242 előzenekarként történő alkalmazásától – , de ennek ellenére a DM sokaknak (nekem is) az átjárót jelentette az ipari színtér felé.
Az And One bemutatkozó lemeze ennek a jelenségnek az őstípusa.
Nehéz az album konkrét stílusát meghatározni. A későbbi And One-ra jellemző sajátos szinti-pop stílus alapvető jegyei (pl. Exit) itt is megbújnak az inkább jellemzően EBM-es alapok között, de Steve Naghavi torzítás nélküli, egyedi hangja kicsit lágyítja azonban az album hangulatát.
A „kiabálós", ismétlős háttérvokál (lásd pl. Second Voice, mely az én örök kedvencem) egy az egyben Front 242 védjegy.
Az egész album mixelése, masterelése - szerintem még mai füllel is hallgatva - kiválóan sikerült, minden effekt a helyén, zajok kúsznak át balról-jobbra, a vezető dallamok kristálytisztán zengenek, a vokál, háttérvokál változatos, jól kidolgozott.
Több mint 16 évvel a lemez megjelenése után pedig az is 100% biztonsággal állítható, hogy a Metalhammer pedig bármikor megtölti bármely, átmenetileg kiürült, lecsendesedett Industrial/EBM/Electro buli táncterét.
And One - Anguish1. Devil Airlines (3:24)
2. Second Front (3:40)
3. Metalhammer (5:22)
4. Menschen (1:46)
5. And One (4:21)
6. Only One (4:28)
7. Crimetime (4:18)
8. Synthetik (2:25)
9. Geld (2:33)
10. Second Voice (3:17)
11. Exit (5:17)
12. Anguish (4:25)
13. Deliverance (3:47)
14. Metalhammer (Heavy Mix) (5:20)
Az And One a Machinery kiadónál töltött évek alatt folyamatosan fejlődött és több olyan lemezt adott melyek helyet követelnek minden alternatív elektronikus zenét kedvelő gyűjteményében.
Egy hosszabb szünet után pedig az Out Of Line kiadónál indult el az együttes újabb korszaka, mely reméljük tartogat még hasonlóan meghatározó lemezeket is!
Hivatkozások:
And One
Anguish - Discogs
Out Of Line
