Covenant - Modern Ruin

Az album előtt megjelenő kislemez - Lightbringer - esetében sem voltam lenyűgözve, de abban bíztam, hogy a single nem tükrözi teljes mértékben a nagylemez hangulatát. A hiányérzetem alapvetően abból fakad, hogy az általam kedvelt Covenant albumok jó "keverési arányban" tartalmaznak lassú melankolikus dalokat, gyorsabb klub-orientált tételeket. A  Modern Ruin esetében ez a keverési arány már nem tökéletes szerintem. De az is lehet, hogy nem minden dalból sikerült kihozni a maximumot, nem tudtak élni a lehetőségekkel. Ezt érzem például a Judge Of My Domain és a The Beauty And The Grace esetében.
Korábbi bejegyzésemben abban bíztam, hogy Daniel Myer érkezése új lendületet ad, - a szerintem - kicsit fásult projektnek. Myer hatása egyértelműen érezhető: a Covenant minimalista jellege megmaradt, de sok kis "apróság" veszi körbe, effektek, vokáltorzítások (pl. The Night).

A Dynamo Clock esetében ezek az apró finomságok jól érezhetőek, a dal egyszerre idézi meg a Covenant korai korszakát és jeleníti meg a Myer által (is) kedvelt IDM jelleget.
Eskil hangja továbbra is erős, meggyőző, de a Covenant ereje abban van (volt), hogy a markáns vokál az egyedi elektronikus hangzásra települt rá kölcsönösen erősítve egymást. Ez a Modern Ruin-on nem működik hatékonyan.
Nagyon hiányzik nekem egy (kettő) lendületes dal, mely a Theremin, Tour De Force, Call The Ships To Port hagyományait folytatta volna. De sajnos nincs ilyen track az albumon...

Illetve halvány részleteiben a Beat The Noise-ban meg van a lehetőség, de mégsem éri el a korábbi Covenant slágerek szintjét. Nem pusztán a bpm-eket kérem számon rajtuk! A Get On már teljesen megfelel az elvárásoknak, kicsit retro hangulatú dallamával, egyszerű de hatásos felépítésű szerkezetével, nekem az egyik kedvencem az albumról.

A koncert kapcsán már megfogalmaztam az aggályaimat. Az album kapcsán is azt kell megállapítanom, hogy a Covenant aktuális albuma a projekt, az együttes eddigi életművéhez viszonyítva, csak közepesnek minősíthető...
ATWEMRS: 6