A szervezéshez én minimális mértékben járultam hozzá: a repülőtéren vártam Claus Larsent (Klutae/Leaether Strip) és Kurt Grünewald Hansent. Az időpont egyeztetés során kicsit elszomorodtunk, mert a járat menetrend szerint érkezése (18.30) alapján arra számítottunk, hogy az első 1-2 fellépőt nem fogjuk látni. Szerencsére nem így történt, mivel a járat hamarabb érkezett, a szállodai szoba elfoglalása pedig villámgyors volt, ami után azonnal a Barba Negra Music Club-hoz hajtottunk.
A koncert - és így a fesztivál - kezdetére tehát sikerült odaérkeznünk. Ezt azért fontos hangsúlyoznom, mert a koncert előtti napokban elkövetett levélváltások során Claus jelezte, hogy szeretné már a fesztivált első fellépőjétől nyomon követni az eseményeket.
Első nap, első fellépő...
Nehéz sokkal nehezebb feladatot elképzelni, mint egy többnapos fesztivál első napján, első fellépőként megadni az alaphangot. A First Aid 4 Souls hazai - nyugodtan kijelenthetjük - sztárfellépőként próbálta ezt a feladatot megoldani, személyes véleményem szerint a sikerrel, a maximumot kihozva a helyzetből.
 |
| First Aid 4 Souls |
Élőben a gitár nekem kicsit túl hangsúlyos volt, az utolsó albumhoz képest, de ez egyéni megítélés kérdése. Mivel nem voltak 10 perces gitárszólók, így a koncert megítélését ez a megállapítás semmiképpen sem rontatta!
A First Aid 4 Souls energikus koncertjét tehát közösen hallgattuk Claus Larsennel és megállapítottuk, hogy egy nagyon intenzív, crossover hangzással van dolgunk.
A Decoded Feedback nekem személyes kedvencem még a Zoth Ommog időkből, így kiemelt figyelemmel kísértem a koncertjüket. A koncert első két-három dala alatt gondok voltak a hangzással, kicsit dobozból szólt a basszus, a dob, de aztán minden helyrerázódott.
 |
| Decoded Feedback |
Marco dinamizmusa, Yone folyamatos összpontosítása egy profi koncertet eredményezett, csak éppen rövid volt: hiányzott nekem a Reflect In Silence, a Breath, de egy fesztiválfellépés nem lehet 2 órás...
Kicsit "szerencsétlen" módon az új album - disKonnekt- csak júniusban jelenik meg, így megvásárolni nem lehetett a fesztiválon. Ellentételezésként két dal - Mescaline, Night Terror - is elhangzott a hamarosan érkező nagylemezről.
Minden szempontból világszínvonalú volt a fesztivál, amit mi sem jelezz jobban, hogy az a Daniel Myer is fellépett, aki karrierje újabb fellendülő ágában van jelenleg. Gondoljunk csak az Alan Wilderrel történő együttműködésére - aki egyébként nagyon lelkesen nyilatkozott Myer-ről és a Haujobb-ról - vagy az új album sikerére.
 |
| Haujobb |
Ehhez persze kellett Daniel Myer, aki teljesen a zene részévé vált a koncert alatt: pörgött, felpörgette a közönséget is. Igazi előadó, frontember volt, aki a zene mellé a lelkét és szívét is kirakta a hangszerek mellé.
A meglepő érzéseimet csak növelte az a tény, jelenség, hogy az új album dalai teljesen jól illeszkedtek a régi dalok hangulatához. Ez nekem azért volt furcsa, mert az új albumot sötétebb hangulatúnak tartom, gondolom, míg a régebbi Haujobb nagylemezek technoidabb hangzásúként maradtak meg emlékeimben. Ez annyit jelent, fel kell frissítenem a benyomásokat: végig kell hallgatni újra a teljes Haujobb életművet!
Nagyon őszinte, de egyben professzionális előadás volt, nemcsak zeneileg volt dinamikus, de Daniel Myer sajátos színpadi aktivitása is mozgalmassá tette az eseményt.
 |
| The Neon Judgement |
Signal Aout 42, A Split-Second és The Neon Judgement. Nekem ők egyfajta szentháromságot jelentettek a 90-es években. EBM alapítóknak, new beat nagyágyúknak nevezzük őket, valójában mégis három teljesen eltérő stílust képviselő előadó. Tavaly - az Industrial Booom első "kiadása" keretében - lehetőségem volt látni az első két ikont, míg idén Dirk Da Davo és TB Frank következett. Hmmmm... ez is igaz így, ebben a formában, hiszen a The Neon Judgement-et láttam már élőben 2005-ben a M'era Luna fesztiválon.
Pontosan erre a fesztiválra tudok hivatkozni, akik a túlzottan kimért, arisztokratikus viselkedést kérik rajtuk számon. Hildesheim-ben ennél is ridegebb volt a színpadi előadásmód. Azt gondolom, hogy ez hozzátartozik a TNJ színpadi megjelenéséhez. Bár nem vagyok zenész, az még feltűnt, hogy a szintetizátor nem dísznek volt a színpadon... A The Neon Judgement teljes best of show-t adott elő, nagyon jól reprezentálva azt a stílusegyveleget, melyben jól megfér - sőt összeér! - a minimalista electro, a new beat, a rock és a punk.
A 32Crash fellépése mellett a közönség reakciójára is kíváncsi voltam, hiszen mégiscsak a Front 242 énekese lesz a színpadon.
Itt egy picit csalódtam... Talán kevésbé ismert még Jean-Luc De Meyer legújabb projektje, vagy a Front 242-re tartogattuk a hangulatot? Nem tudom, de tény, hogy kisebb volt a mozgás a színpad előtt. Ettől függetlenül nagyon élvezetes koncertet adott ez a belga "szupercsapat".
A stúdiólemezeken megcélzott epikus történetmesélős megoldás a színpadon is működött: 3 időutazó "űrvándor" foglalta zenei keretbe a jövő eseményeit. Tették ezt a new wave, electro, EBM stílusjegyek segítségével, de úgy hogy a 32Crash hangzása továbbra is kijelenthető: egyedi, utánozhatatlan.
 |
| 32Crash |
Ehhez persze kell De Meyer hangja is, de - szerencsére - mégsem kerít minket az az érzés a hatalmába, hogy ez is Front 242.
A Project Pitchfork koncert elejéről sajnos távoznom kellett, így nincs elég benyomásom, élményem, információm ahhoz, hogy értékeljem a fellépésüket.
Az első nap után nagyon jó érzésekkel távoztam, távoztunk. Jó lett volna, ha kicsivel többen vagyunk, de a hangulatra, a helyszínre, a szervezésre, a fellépőkre nem lehet, lehetett egy rossz szavunk sem!
folyt. köv.
További ajánlott oldalak, beszámolók, képek:
