A beállás ennek ellenére FLA, Leæther Strip majd MIAB sorrendben volt, ami mindenképpen érdekes, lehet hogy az FLA több hangszere (dob, gitár, billentyűk) indokolta ezt.
Claus kb. 20 perc alatt letudta a beállást és már teljesen felkészülten várta a koncertet. A kapunyitás után szinte azonnal "vegyülni" kezdett, minden gond nélkül lehetett vele beszélgetni, fényképezkedni és szinte megállás nélkül osztotta az aláírásokat, dedikált a lemezeket. (Ez utóbbi elfoglaltságban én magam is rendesen terheltem, mert a összes - hangsúlyozom az ÖSSZES :) - bakelitet, CD-t dedikáltattam vele a hétvége alatt.)
A MIAB, FLA fellépést nem tudtam végigkövetni különböző szervezési problémák, feladatok miatt.
Nekem a nap főeseménye a Leæther Strip fellépése volt. Szerencsére minden akadály elhárult, így elfoglaltuk helyünket a "küzdőtér" hátsó részében.
Azért itt mert, sosem voltam nagy pogozós, másrészt szerettem volna innen figyelni a színpadot, az első sorokat, hogy a teljes hangulatról legyen benyomásom.
A FLA utáni hosszas átszerelés ellenére a kevesen hagyták el a helyszínt. A Leæther Strip előtt az általam összeállított old-school EBM set szólt:
- IC 434 - Mankind Denied
- IC 434 - Bacteriate
- Kant Kino - Stille!
- Vomito Negro - Feel The Heat (2K20 Remix)
- Signal Aout 42 - You Find Me!
- Plastic Noise Experience - Kill The 6 (V2.006)
- X Marks The Pedwalk - Abattoir (Extended)
Amikor az első hangok alapján azonosítottam, hogy a Civil Disobedience lesz a nyitó tétel, kicsit aggódtam, hogy rögtön maximális fordulatszámra tudja-e pörgetni ezzel a kezdéssel a közönséget. Sikerült... ;) Be kell hogy valljam, én magam sem gondoltam, hogy ilyen jól fog működni koncerten ez a dal.
És mi tudta volna még tovább fokozni az első sorok "küzdelmét", mint a Desert Storm földbe döngölő hangfala. Így voltaképpen egy kis Klutae koncertet is kaptunk.
A Hate Me alatt az addig előkészített energiaszint, a "tombolda" az első sorokban nem csökkent, de egy kicsit tudott Claus pihenni, már amennyire egy "one man show" alatt jut idő pihenésre...
Az első "nyugvópont" az Introvert alatt következett be, ami nem is csoda, hiszen az a friss album, a Mental Slavery-ről elhangzott első dal volt, így sokaknak ez volt az első találkozása ezzel a művel.
De ha ez kellett a következő blokkért, akkor bármikor meghozzuk újra ezt az áldozatot, mert következett a Japanese Bodies, ami tökéletes "slágerként" működött. A Claus által kedvelt hosszú intro, - a 80-as években kedvelt - "extended version" koncepciónak köszönhetően egy kivételesen jó live verziót kaptunk, ami teljesen hű maradt az eredeti dallamhoz, struktúrához, kicsit gyorsabb verzióban hangzott el, így a hangulat újra tökéletes volt. Ezután a Strap Me Down hozta el - ahogy várható volt - a koncert csúcspontját. Fél egyes kezdés ide, 1 órás csúszás oda, itt a hátsó sorok is mozgásba lendültek. Nagyon remélem, hogy nem hiába volt jelen 5 kamera, és hamarosan viszontláthatjuk ezeket a pillanatokat...
A Don't Tame Your Soul az egyik kedvenc az Underneath The Laughter albumról, így a közönség "megénekeltetése" mindenki számára kielégítő közösségi élményt nyújtott, hogy aztán újra begyorsuljunk az Evil Speaks jellegzetes EBM-twistjére.
A Battlemind újra a friss albumról érkezett, és újra alább hagyott a közönség együttműködése, pedig ez aztán egy 100%-ig EBM "nóta". De itt is jól jött egy kis pihenő, mert újra a klasszikus Solitary Confinement albumról érkezett egy track: Adrenalin Rush. Kicsit gyorsabb és hosszabb mix került ebből is színpadra, nagyon hasonló verzió, mint az album Retention sorozatban kiadott bónuszlemezén.
A ráadásra 3 dalra sikerült visszacsábítani Claus-t a közönségnek:
A Mohawk az én személyes kérésem volt, mert ez az egyik nagy kedvencem és azt gondolom, hogy nem kapta meg ez a szerzemény azt az elismerést ami megilletné. Ezen a ponton én is kezdtem felengedni kissé - egész koncert alatt azért izgultam, hogy minden rendben lemenjen - így végig dalolásztam a kedvencemet... :)
A Black Gold gyors, punkos hangulata még újra fel tudta tüzelni a láthatóan fáradt közönséget, hogy aztán "örömzeneként" a Depeche Mode No Disco közös bulizása zárja az estét.
Látott egy teljesen elkötelezett, erre az estére hetek óta készülő zenészt, aki frissen felfogadott session zenészek nélkül, egyedül próbálta szórakoztatni a közönséget, ami kétségkívül sikerült neki.
Reméljük hamarosan újra láthatjuk majd hazai helyszínen a Leæther Strip-et, a Klutae-ot vagy esetleg más Claus Larsen projektet!
Setlist:
- Budapest Noir (intro)
- Civil Disobedience
- Desert Storm
- Hate Me
- Introvert
- Japanese Bodies
- Strap Me Down
- Don't Tame Your Soul
- Evil Speaks
- Battlemind
- Adrenalin Rush
- No Entry No Exit
- Body Machine Body
- Mohawk
- Black Gold
- No Disco (Depeche Mode feldolgozás)
