Mentallo And The Fixer - Commandments For The Molecular Age

Unalmasnak tartod az alternatív elektronikus zenei színtéren is elhatalmasodó pop kliséket? Nem akarsz 4/4-re menetelni? Tele van a kábelmodemed a 130 BPM körül tobzódó Techno Body Music zenékkel? Nem akarsz több fülbemászó dallamot hallani? Azért könyörögsz magadban, hogy az ifjú electro titánok ne csak a szintiken található preset hangokkal bűvészkedjenek?

Akkor ez a Mentallo And The Fixer EP segíthet abban, hogy kitörj a már megszokott zenei mókuskerékből!

Nincs más teendőd, mint rávetni magad erre a 2007-ben megjelent az 5 számos lemezre és szakíthatsz a konvenciókkal. Minden végighallgatásnál új és új részletre bukkanhatsz a Commandments For The Molecular sávjait végighallgatva.

A texasi duó (vagy jelenleg éppen már szólóprojekt?) új anyaga az Enlightenment Through A Chemical Catalyst névre hallgató album előfutára, ami pedig - az Alfa Matrix kiadó ígérete  szerint- egy koncepcionális albumtrilógia első darabja. Már ennyi is elég információ lehet, hogy felkelthesse a projektet már ismerő és az esetleg még csak ismerkedők érdeklődését is.

Első találkozásom egyike a Mentallo And The Fixerrel a Sacrilege track volt 1994-ben. A végletekig kidolgozott zenei struktúra, a tökéletesen összesimuló hangsávok, minták rögtön kiemelték számomra az akkori dömpingből, középszerűségből a texasi duót.

A struktúra (vagy inkább annak hiánya), a számtalan hangsáv az új EP-n is központi szerepet tölt be, de itt káosz, a rendszertelenség formájában jelennek meg ezek a jellemzők.

Ez az EP nem alkalmas munka, online szörfölés közbeni háttérzenének. Erre a zenére rá kell készülni, megszüntetni minden más külső zavaró tényezőt és venni kell a fáradtságot, hogy az elejétől a végig dübörögjenek a track-ek.

Nem lesz könnyű feladat…

Mindenki érezte már azt a feszültséget az izmaiban, a csontjaiban mondjuk egy hosszú várakozás, munkahelyi megbeszélés vagy iskolai előadás során, amikor legszívesebben felugrott volna és üvöltve rohant volna minél messzebb. Ez az érzés köszön vissza az EP minden másodpercében. Minden pillanatban azt várja a hallgató, hogy: „Na, majd most… mindjárt beindul ez a szám!!” De nem… Elmosódó határok, eltűnő majd újra felbukkanó motívumok jellemzik az összes track-et. Sok minden szól egyszerre: egyes dallamok, effektek először a háttérben szólnak, szolgaian alárendelve éppen egy széttört ritmusnak, vagy a végletekig torzított vokálnak. Aztán a háttérben megbúvó motívumok lassan (vagy éppen váratlanul) előreugranak, átveszik az irányítást, felerősödnek aztán amilyen gyorsan jöttek, ugyanolyan gyorsan el is süllyednek az újabb hangkollázs-adag tonnái alatt.

A Brute Force Uploadinggal kezdődik a zsibbasztás. Még azt is mondhatnák, hogy ez az EP dancefloor slágere, hiszen a tömény majdnem 8 perces hang támadás egyes részleteire akár még táncolni is lehet a vállalkozóbb kedvű splatter-industrial rajongóknak. De az előzőekben taglalt ideges, szétszaggatott sötét lepelként ránk boruló depresszió és a háttérben megbúvó ismeretlen fenyegetés itt is meglapul.

A Brief But Violent Illness hangulatában ugyanott folytatja, ahol az előző track befejeződött. Bevágott hangmintáktól hemzseg, elég jól felidézi a Revelations 23 album időszakát, de semmiképpen sem olyan direkt, egyértelmű és könnyebben emészthető, mint mondjuk a Grim Reality.

Atmoszférikus hangzást, talán egy kis nyugalmat csempészhet a lelkünkbe az EP harmadik dala: My Fondest Drug Related Memory. Kicsit Jean-Michel Jarre-t idéző dallamfutamok követik egymást, nem annyira torzul körülöttünk a tér, amikor belesüllyedünk a hanghullámokba. Kicsit megpihenhetünk az újabb szörnyűségek előtt…

A címadó tételnek mindenképpen ki kell érdemelnie azt a megtiszteltetést, hogy a lemezt is róla nevezték el. Sajnos ennek az elvárásnak nem tud a Commandments For The Molecular Age megfelelni… Az első két track után önismétlésnek tűnnek az itt használt eszközök, zenei fordulatok. Ami a lemez elején még frissítően új, üdítően más volt, azt itt már kényszeredett másolásnak tűnik.

Mindenképpen javítja az összképet az Opening The Bandwidth For The Cosmic Signal, ami talán a legkaotikusabb sáv mindközül. Zajokon úszó, tört ütemek között megbújó zongorahangokkal találkozhatunk, amiből újra és újra felemelkedik az alapmotívum. Ennek alapján mondhatnák, hogy ez sem hordoz magában több újdonságot az EP korábbi részeivel szemben, de mégis meg van a karaktere.

A gyűjtőknek, fanatikusoknak az Alfa Matrix piacra dobott egy 250 példányra limitált verziót is az EP-ből, melyre 4 track rádióra vágott, rövidebb verzióját pakolták.

Sokkal többet vártam, sokkal kevesebb kaptam az együttestől ezzel az EP-vel. Erőltetett avantgárd koncepció, kísérleti hangzás, gyenge tartalom!

ATWEMRS: 5

MEGJEGYZÉS: A recenzió eredetileg az LD50 portálon jelent meg!