In Strict Confidence

Az In Strict Confidence "elődje" 1989-ben alakult Seal of Secrecy néven. Több éven át csak kisebb - legtöbbször zárt körben, barátoknak tartott - koncerteken lehetett találkozni az együttessel. Az igazi gépezet akkor indult be, amikor duóra csökkent a projekt létszáma (Dennis Ostermann és Jörg Schelte) és egyúttal a név is In Strict Confidence-re változott. Az alapítók közül egyébként Stefan Vesper 2001-ben újra az együttes aktív tagja lett és a dalíráshoz, zeneszerzéshez adott "kreatív inputjai" mellett a koncerteken dobosként is közreműködött; míg Thomas Steiger a zenekar és a rajongók kapcsolattartását intézte, intézi.

Az első saját kiadásban megjelentett kiadványok (1992-ben a Sound Attack, míg 1994-ben a dupla Hell Inside/Hell Outside) után az "életciklusának" csúcsán lévő Zoth Ommog kiadó szerződését fogadták el és megjelentették a Cryogenix albumot, a kapcsolódó Collapse EP-t, illetve a Dementia 7"-es kislemezt.

Már az első "hivatalos" kiadványok után érzékelhető, észlelhető volt, hogy az In Strict Confidence egyedi hangzása egyértelműen megkülönbözteti őket a többi "versenyzőtől", illetve már a kezdetektől arra törekedtek, hogy a zene "csomagolása", azaz a kapcsolódó grafikai megjelenés, vizuális háttér profi színvonalú legyen.
Az 1998-ban megjelent Face The Fear az előző munkákhoz képest sokkal inkább minimalista, iparibb lett, amint érdekes ellenpontoz, hogy pont a dallamosabb Industrial Love és a Prediction lett kimásolva egy dupla EP formájában erről az albumról.
Szerencsétlen módon hiába került az együttes felszálló ágba, a Zoth Ommog kiadó hanyatlása és bukása ekkor kezdődött el..

Az új kislemez/maxi (Kiss Your Shadow) és album (Love Kills!) már a Bloodline kiadó gondozásában jelent meg 2000-ben. A nagylemez legnagyobb slágere - Zauberschloss - EP-ként is megjelent. Miközben az album több olyan dalt is tartalmaz, mely hasonlóan dallamos (The Truth Inside Of Me), vannak melyek a keményebb, iparibb (The Setting Of The Sun) ISC-t idézik.
A Bloodline kiadóval sem volt szerencsésebb az In Strict Confidence (ez a kiadó is bezárta kapuit), így Dennis Ostermann létrehozta saját kiadóját - Minuswelt Musikfabrik néven. 2002-ben meg is jelent az első album a saját kiadónál.

A Mistrust The Angels albumtól kezdődően érzékelhetjük azt talán egyértelműen, hogy a hangzás lágyabb lesz, Dennis Ostermann vokálját kevésbé manipulálják, torzítják és egyre több dalban jelenik meg női vokál. Az eddigi ipari elektronikát egyre inkább felváltja a melankolikus electro-goth jellegű hangzás.

Az albumhoz kapcsolódó maxik, EP-k mellett (Herzattacke, Mistrust The Bonus Edition) a Minuswelt megkezdte a korábbi kiadványok újrakiadását is (pl. Zauberschloss/Kiss Your Shadow), így aki lemaradt a korábbi Zoth Ommog, Bloodline időszakról, az is hozzá tudott, tud jutni ezen időszak dalaihoz is.

Az In Strict Confidence továbbra sem évente ontja magából az albumokat. A Holy 2004-ben jelenik meg és egyértelművé teszi a stílusváltást: női vokállal és gitárral dúsan ellátott, néha future-pop, electro-pop felé, néha electro-goth felé kalandozó dalok.
Talán ezt az "eltolódást", a könnyebben befogadható zene kívánta kissé ellensúlyozni Dennis Ostermann azzal, hogy felkérte Lukas Boysent (Hecq) arra, hogy készítse el a teljes Holy album újraértelmezését The Hecq Destruxxion címmel. Aki az elvont IDM-et, a kísérleti techno-t, széteső majd - esetleg - újra összeálló elektronikus zenei struktúrákat kedveli, annak csemege ez a kiadvány!

A vizuális megjelenés egyre inkább tematikus lesz, így például a 2006-os Exile Paradise a Paradicsomból történő kiűzetéssel, a tiltott gyümölccsel (Forbidden Fruits), az ígéret földjével (Promised Land) foglalkozik. Az albumot a Where The Sun And Moon Unite EP (valójában egy Promised Land EP-nek tekinthető...) vezeti be, illetve és a különleges kivitelezésű The Serpent's Kiss 3 CD-s kiadvány zárja le.

A 2010-ben megjelent La Parade Monstrueuse egy bizarr, szürreális vándorcirkusszal történő képzeletbeli utazásra invitálja a hallgatót. Az album vizuális megjelenítése újra erőteljes, hangsúlyos. Egyre inkább darkwave jelzővel látható el az In Strict Confidence, nem megtagadva, letagadva természetesen az alternatív elektronikát, az ipari alapokat!
Nemcsak zenei, de marketing szempontból is bátor próbálkozásoknak lehetünk, lehettünk 2010, 2011-ben szem és fültanúi. A Silver Bullets maxi a Sonic Seducer magazin egyik számában, mint "melléklet" jelent meg. Laugh, Cry And Scream címmel pedig Stefan Heilemann fotóssal közös kiadvány jelentettek meg, ahol egy 140 oldalas album mellékleteként találhatunk egy régebbi és újabb ISC dalokat tartalmazó CD-t.

Bár az In Strict Confidence talán "csendesebb" karriert fut be sok pályatársával összevetve, de nagyon jól érezhető, hogy az átgondolt művészi koncepció és értékteremtés ösvényén kívánnak haladni.
A zeneletöltés korszakában a CD borítók, kiadványok grafikai kivitelezésére hivatkozni talán feleslegesnek tűnik, de ha bármelyik ISC lemezt vesszük a kezünkbe, akkor talán megértjük azokat, akik a fizikai formátumokat kedvelik még ezekben a "barátságtalan" időkben is...

2012. április 29-én, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében először láthatjuk hazai színpadon az In Strict Confidence-t!