2010. aug. 31.

Leæther Strip történet - 1. rész (Dreaming: -1989)

A Leæther Strip történetét, lemezeit bemutató sorozat első igazi része (a 0. rész vázlatos áttekintést nyújtott csak) a 1989-ig terjedő időszakot foglalja össze.
Claus Larsen zenei munkásságának Leæther Strip előtti időszakáról nagyon keveset tudunk. Egyes interjúkban azonban megemlíti a Forbidden Art és a The Future – később Decode nevű – projekteket mint „pre- Leæther Strip” együtteseit.
A Forbidden Art esetében nem tudunk hivatalosan kiadott lemezről, de a Decode együttes egy kislemezt jelentetett meg Planet Of Youth címmel.
A Planet Of Youth 1986-os kiadása után – és a tervezett album felvétele közben/alatt – Claus Larsen kilépett a együttesből és további demókat készített Forbidden Art néven. Ezen próbálkozások során Claus Larsen a kezdeti szinti-pop/new wave hangvételtől fokozatosan eltávolodott és egyre inkább sötétebb hangzást keresett.
Sajátos – de így talán érthető – módon az 1989-ig terjedő időszak zenei eredménye – részben – később kiadott kiadványokon szerezhető be.
A Ras Dva kiadó 1995-ben kiadott Getting Away With Murder: Murders From 1982 To 1995 címre hallgató lemeze tartalmazza az első „írásos” emlékeket. Ez a kiadvány a G.A.W.M.U.S (Getting Away With Murder in the US) rajongói klub részére készült, eredeti szándék szerint 500 példányban, míg további 500 példány Európában került terítésre.
(A lemez kiadása után egyébként elszámolási vita alakult ki Ric Laciak - a G.A.W.M.U.S klub és a Ras Dva vezetője - és Claus LArsen között, mivel a Ras Dva nagyobb példányszámban adta ki ezt a lemezt Claus információi szerint, de a pénzügyi elszámolásban ez nem jelent meg... A vádakra Ric Laciak saját blogján válaszolt...)
Ez a lemez néhány 1990-ben rögzített koncertfelvétel és egyéb ritkaság mellett két demót tartalmaz: az 1982-re dátumozott Dreaming és az 1984-es Never Trust Anyone At The Carnival instrumentális szerzeményt.
A Dreaming minden szégyenkezés nélkül odapakolható a 80-as évek elején megjelenő flexi-pop, new romantic dalok mellé.
Egyszerű, fülbemászó dallam, analóg szintetizátor hangzás, korai Soft Cell és Depeche Mode hatásokat egyértelműen igazoló vokál.
A Never Trust Anyone At The Carnival szintén vállalható – hangulatában a korai Depeche Mode B-oldalas instrumentálisokat (pl. Nothing To Fear) idéző – alkotás.
(A számcímekre kattintva rövid részlet letölthető és meghallgatható!)
Sokáig azt hihettük, hogy ez a két dal az egyetlen fennmaradt felvétel a Leæther Strip előtti időszakból. Sőt egy 2005-ben általam készített interjúban is azt állította Claus Larsen, hogy nincs a Strip Farm páncélszekrényeiben egyetlen kiadatlan Leæther Strip dal sem…
Ha jobban átgondolom, értelmezem a kérdésre adott válaszát, akkor azt kell, hogy mondjam a „Mester” nem füllentett, hiszen ezeket ő Forbidden Art alkotásoknak tartja.
2009-ben rászánta magát, hogy ezeket a demófelvételeket kiadja, melyek Yes I'm Limited sorozat V. részének egy teljes lemezét töltötték meg. A már korábban megjelent két demó mellett további 6 felvételt és egy alternatív Dreaming verzió található a lemezen. Elfogulatlan zenehallgató minden bizonnyal azt mondja/mondhatja majd, hogy megérti miért nem kerültek ezek a dalok kiadásra, de nem árt fejben tartani, hogy mikor készültek ezek a felvételek, milyen technikai körülmények között (kétsávos magnóval történő felvétel). Ezen paraméterek elfogadása esetén a Do The Dance és a Northern Boy kifejezetten kedvence lehet a korai post-punk időszak és az új romantika kedvelőinek. Egyértelmű Soft Cell/Human League életérzés, de hangulatában a legtöbb dal eldugott sarkaiban már ott leselkedik a Leæther Strip vészjósló árnyéka.
A kezdeti időszak elemzéséhez még hozzá kell vennem – és így teljesen romba döntöm a bemutató elsődleges szándékát: az időrendben történő áttekintést – a 2008-as Civil Disobedience album limitált 3 CD-s változatában megjelentetett One Nine Eight Two: The 20 Years Anniversary albumot.
Claus Larsen erre az albumra 12 dalt vett fel – köztük valószínűleg több olyan dalt is ami talán valóban 20 évvel ezelőtt már formát öltött valamilyen alakban – a 80-as évek középére jellemző technikával, hangzással; így ünnepelve a Leæther Strip 20 éves fennállását.
Mivel ez az album kicsit kakukktojás ebben a cikkben, így róla majd később…

Ez volt tehát a Leæther Strip 1989 előtti időszakának bemutatása, melyet néhány „időugrással” tettem kuszává… Remélem azért követhető volt.
A következő rész 1989-90 közötti időszakot mutatja be.