Claus Larsen egyszemélyes projektje sosem tartozott a Skinny Puppy, Frontline Assembly, Nitzer Ebb szintű „gigaprojektek” közé, mégis népszerűsége kiemelte a 90-es évek egyébként is színvonalas „túltermeléséből”.
A fellelhető források szerint Claus Larsen a Leæther Strip előtt csak jelentéktelennek minősíthető egyéb projektekben vett részt –pl. Phobia, Sun Glory. Hogy ezekben valóban közreműködött, ő maga sem erősítette meg egyértelműen. Claus elsődleges hatásként a punk, a new wave, new romantic együtteseket szokott megjelölni különböző interjúkban. A Depeche Mode, Soft Cell, Human League, Fad Gadget szinte minden esetben előkerül mint példakép. Ez a lágyabb vonulat furcsa lehet a Leæther Strip-et csak felületesen ismerőknek, de a Getting Away With Murder/Yes I'm Limited Vol.3 lemezeken, illetve néhány később kiadott több lemezen (pl. a One Nine Eight Two: The 20 Years Anniversary album retro dalain és a Yes I'm Limited V album korai demóin) jól érzékelhetőek ezek a hatások.
Az első Leæther Strip-ként elkészített demofelvételt több kiadónak (Antler, Mute, Zoth Ommog) is elküldte, de válasz csak Talla 2XLC-től érkezett. Ennek köszönhetően az első kiadványt – a Japanese Bodies 12”-es bakelit – a Music Research „koponyás” kiadója jelentette meg 1989-ben.
Ne felejtsük el, hogy a 80-as évek végét, 90-es évek első felét kiemelkedően kimagasló színvonalú és iszonyatosan pezsgő élet jellemezte a német színtéren (is). A Zoth Ommog ennek az időszaknak egyik legsikeresebb kiadója lett, nem kis mértékben Claus Larsen projektjeinek (LS, Klute) köszönhetően.
Már a korai (Pleasure Of Penetration, Science Of The Satanic Citizen) lemezeken megjelent a Leæther Strip-et jellemző ismérvek jelentős része: politikai témák; szociális problémák; jól eltalált ritmusok, basszustémák, alapvetően EBM alapokra helyezve.
Az 1993-ban megjelent Underneath The Laughter album még komplexebb, mint a korábbi albumok, és továbbra is súlyos problémákkal foglalkozik, mint például a vallási fanatizmus, rasszizmus. Az album bookletjében Claus Larsen külön üdvözölte a magyar rajongókat és később is tanújelét adta, hogy kiemelt figyelmet szentel hazánknak (bővebben lásd a 2006-os és 2007-es évek eseményei).
Az 1994-es instrumentális Serenade For The Dead meglepte a Industrial/EBM színteret a dark-szimfonikus hangzásával, de ekkor már a Leæther Strip a csúcson volt, így kisebb kockázatot jelentett a kísérletezés.
A Leagacy Of Hate And Lust album talán már nem annyira agresszív mint a korábbi munkák (bár ezt cáfolja a punkos, pogozós Come Out Tonight); több személyes indíttatású dal is megtalálható az albumon, illetve a kevésbé torzított vokál jelentett meglepetést a rajongóknak. A figyelmes zenehallgató ezen az albumon találkozhatod először Kurt Grünewald Hansen nevével (a hátsó borító üzenetei között), míg a 13/6 - 1994 dal Claus Larsen és Kurt találkozásának állít emléket. Ez volt az első alkalom, hogy Claus Larsen nyilvánosan felvállalta szexuális irányultságát.
A Rebirth Of Agony album elég gyorsan - egyes kritikus vélemények szerint túl gyorsan - követte 1996-ban a Legacy albumot, kevésbé kidolgozott, mint a korábbi munkák, de ezen az albumon is van néhány fontos dal (pl. My Mind Is My Master, Lies To Tell).
Különböző Best Of válogatások után 1997-ben egy Soft Cell tribute EP-vel igazolta és erősítette meg a korai zenei hatásokat Claus Larsen.
Az 1997-es Self Inflicted egy teljes mértékben egyedi, kiforrott LS album, nagyon sok meglepő zenei megoldással, vokállal (pl. Coming Up For Air). Sokak szerint ez az album a legjobb a teljes életműben.
Az album után a Yes I'm Limited 3. része illetve a Serenade For The Dead újrakiadása következett. Aztán pedig megkezdődött a szebb napokat is látott Zoth Ommog agóniája, majd megszűnése....
2000-ben még megjelent a Carry Me kislemez (a Bloodline adta ki), ami a hírek szerint egy új album/EP (Object AE) beharangózója lett volna, azonban Claus Larsen 2000 és 2005 között teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. A visszavonulás olyannyira jól sikerült, hogy a legkisebb megerősítést nyert pletyka sem volt felfedezhető ebben az időszakban.
Mint később kiderült a Side-Line/Alfa Matrix vezetősége folyamatosan kapcsolatban volt Claus Larsennel és – bár apró lépésekben – folyamatosan készítették elő a Leæther Strip „újraaktiválását”.
2005-ben egyre erősödtek a Leaether Strip visszatérést követelő hangok a különböző fórumokon.
A 2006-ban megjelenő After The Devastation különböző formátumokban jelent meg és Claus Larsen egy hangüzenettel köszöntötte a magyar rajongókat, melyet az album hivatalos magyarországi bemutatójára küldött.
A visszatérő album nagyon erős, egyben változatos hangulatú lett.
2007-ben – a The Giant Minutes To The Dawn album partyjára – már videó üzenetben biztosította a magyar rajongókat, hogy amint lehetősége lesz, koncerten is találkozhatunk vele.
A hosszú szünet után Claus Larsen maximum fokozatba váltott és az évenkénti soralbumok – Civil Disobedience (2008), Aengelmaker (2009) – EP-k – Faetish (2006), Walking On Vulcanos (2006) – mellett több különleges kiadvány is megjelent: pl. digitális kiadványok (When Blood Runs Dark (2008), It's Who I Am (2009).
És ha ez nem lenne elég 2007-ben elindította Retention címmel a soralbumok újrakiadását, melynek keretében az adott album újramasterelt verziója mellett, minden esetben találunk egy második albumot, melyen az adott időszak egyes dalai kerültek újrafelvételre.
Az aktuális - Mental Slavery - album promóciója érdekében 2010. október 16-án hazánkban először lép fel a Leaether Strip!!!
