Covenant koncert - 2011. február 19.

„Ilyen zenét csinálna a Kraftwerk, ha most kezdené!” gondoltam 1996-97 körül, amikor meghallgattam a Covenant Sequencer című albumát.

A Clas Nachmanson, Eskil Simonsson és Joakim Montelius alkotta trió egyértelműen a Kraftwerk, vagy például a Lassigue Bendthaus irányából közelített meg az alternatív elektronikus zenei színteret: kristálytiszta dallamok, steril hangulatba ágyazva, minimális vagy torzítás nélküli vokál.
1992-ben jelent meg első daluk – The Replicant - a Memento Materia válogatáslemezén, ami egyúttal a kiadóhoz történő csatlakozást is jelentette. A Dream Of A Cryotank és a Sequencer albumok a svéd kiadó gondozásában jelent meg.
Érdekességként megemlíthető, hogy a Sequencer album első nyomása után vették csak észre, hogy a lemezek hibásak, ezért került a boltokba, polcokra a Sequncer Beta című album is, mely „kárpótlásként” plusz dalként a Luminal-t is tartalmazza.

A trance, techno stílusjegyek úgy jelentek meg ekkor a dalaikban, hogy az még az elfogult EBM arcoknak – mint én – is elfogadható volt.
Elég meghallgatni mondjuk az Edge Of Dawn-t a bemutatkozó albumukról.

Az albumaikra jellemző, hogy szinte mindegyiken van könnyen emészthető „megasláger”, melyek nagyobb publicitást kaptak (mondjuk EP-ként, vagy kislemezként is kiadták őket), szélesebb réteghez jutottak el (Stalker, Theremin, Go Film, Dead Stars, Call The Ships To Port); miközben az albumok a legtöbb esetben kevésbé lettek sikeresek, pedig „érdekesebb”, változatosabb dalokat is tartalmaztak.

Az 1998-ban megjelent Europa albummal az USA-ba is „betörtek”, amit nagymértékben segített az, hogy innentől a Metropolis kiadó jelentette meg lemezeiket a tengerentúlon.
Az európai előretörést pedig az Off Beat „romjain” megalapított Dependent Records biztosította, amit egyébként pont Eskil Simonsson, Johan van Roy (Suicide Commando), Bryan Erickson (Velvet Acid Christ), Ronan Harris (VNV Nation) és Stefan Herwig (az Off Beat korábbi vezetője) hozott létre.
Az új kiadó nagy lendülete koncertturnét és koncertlemezt (Synergy: Live In Europe) jelentett, illetve még ugyanebben az évben – 2000 – jelent meg a United States Of Mind album, amit már – bár a Covenant rajongók minden bizonnyal tiltakozni fognak – a future-pop hullám meglovagolása (vagy éppen elindítása?) jellemez.

Eskil egyedi hangja, sajátos énekstílusa egyre nagyobb szerepet kap a következő albumokon (Northern Light, Skyshaper), ugyanakkor a kiadók közötti vándorlás a háttérben zajló üzleti folyamatok körüli problémákat jelzik.

A 2007-ben megjelenő In Transit koncertkiadványon a korábbi híreket is megerősítették, miszerint Clas Nachmanson azért nem tartott az együttessel a turnén, mert kilép az együttesből. A koncerturnén a Haujobb, Architect és sok más projekt „gazdája” Daniel Myer helyettesítette, később pedig azt is bejelentették, hogy Myer a Covenant teljes jogú tagjává lépett elő.
A csatlakozás visszhangja többségében pozitív volt, mindenki kíváncsian várta, várja; hogy a következő Covenant kiadványokon hogy függ működni az eddigi Covenant stílus és Myer stúdióvarázslatának ötvözete.

2010-ben a Necro Facitility-vel közösen „elkövetett” Lightbringer volt 4 év után az első új stúdiókiadvány, mely egyben a Modern Ruin album felvezetője is.

A Covenant kétségkívül azon kevés zenekar közé tartozik, melyek saját stílusjegyeit egyértelművé téve, megtartva; képesek voltak folyamatos fejlődést produkálni hosszú éveken keresztül. Hatásuk, jelentőségük a táncolhatóbb, könnyen befogadhatóbb elektronikus zenék dimenziójában elvitathatatlan.

A Black Head Agency szervezésében 2011. február 19-én a budapesti Szikra Cool Tour House színpadán személyesen is meggyőződhetünk, hogy Daniel Myer segítségével új lendületet kapott-e a Covenant!

Albumok:

• Dreams Of A Cryotank (1994)
• Sequencer (1996)
• Sequencer Beta (1996)
• Europa (1998)
• Synergy: Live In Europe (2000)
• United States Of Mind (2000)
• Northern Light (2002)
• Skyshaper (2006)
• In Transit (2007)

Hivatalos honlap: http://www.covenant.se/

Részletes diszkográfia: http://www.discogs.com/artist/Covenant