First Aid 4 Souls - Deathstep

Gazdag István (Vacuum) projektje esetében elcsépelt és egyben megkésett előrejelzés lenne azt írni, mondani, hogy: a nemzetközi siker kapujában áll az együttes. A First Aid 4 Souls ugyanis túl van már azon a ponton, amikor mindössze egy hazai, szűk réteg számára ismert. Az Electro Arc kiadó válogatáslemezein, majd a legendás Some Bizarre kiadó Double Albumon történő megjelenés, fantasztikus Photographic remix, illetve a My Favourite Pain bemutatkozó album megjelenése 2008-ban. Ezek mind olyan lépések melyből pontosan látszik, hogy egy tudatosan felépített és gondosan kivitelezett karrier szem- és fültanúi lehetünk A nemzetközi figyelem kereszttüzében tehát már évek óta ott található ez a magyar projekt.
Elég például csak arra utalnom, hogy legutóbb a Side-Line "hasábjain", egy Spotify-ról szóló cikk keretében Jer White - a Spotify-jal foglalkozó blog szerkesztője - lelkendezett a First Aid 4 Souls albumairól.
Az Electro Arc kiadó gondozásban megjelent Deathstep album  már a világ - és az internet - különböző pontjain kapott frenetikus értékeléseket.

A 2011-ben megjelent album hihetetlen rafináltan csapja be az embert. Az előzetes anyagok, korábbi kritikák, promóciós információk alapján fel voltam készülve, hogy különböző elektronikus stílusok, területek "egybegyúrására" számíthatok. Így arra készültem, hogy majd sajnálkozok, hogy kevés a "régi", hagyományos alternatív elektronika és eluralkodott a trendi techno-s hangzás. Ezt a támadási pozíciót már az első végighallgatás után elvesztettem...
A Deathstep albumin ugyanis valóban megjelenik az IDM, electro (Soulscape, No Mercy), EBM, industrial, a gitárosabb témák, noise (The End Of Culture) sőt még a TBM (Sekuhara)  hatása is, de ez olyan módon kerül tálalásra, hogy nem lehet rajta fogás találni. Változatosak a dalok, néha még adott track-en belül is érdekes, meglepő váltásokra kerül sor (pl. Notes From Underground), így a hallgató figyelme egy percre sem lanyhul.

Minden összetevő ízlésesen van tálalva, legalábbis nekem megfelelő arányban. A gitár nem öncélú 5 perces szólókban jelenik meg, hanem darálós riffjeivel alapot ad az elektronikának (pl. Agony). A vokáloknál használt effektek változatosak, kifejezetten a vokáleffektek változtatása biztosítja a hozzáadott "értéket".
A több énekes, vokalista alkalmazása is minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy az album dalai egy percig sem unalmasak, hiszen nem tudhatjuk, hogy adott dal után milyen hangulattal találkozunk. Egyértelműen sötét hangulattal persze, de - az album vészjósló címével szemben - ez nyomasztó hangulat nem az unalomig ismert zenei klisékben segítségével jelenik meg.

Persze a projektre gyakorolt hatások néhol felismerhetőek (pl. "újabbkori" Skinny Puppy), de ezek egyszer sem sértő és bárdolatlan másolásban jelennek meg.
Az album hihetetlenül jól szól, bámulatosan ki van egyensúlyozva. Én mint laikus zenehallgató nem tudom, hogy ez minek köszönhető (mixelés?, masterelés?), de minden hallható, minden a helyén van, így nem egy alaktalan masszaként jelennek meg hangok.
Van egy nagyon súlyos "mellékhatása" ennek az albumnak: minden egyes meghallgatás után másik 2-3 dal lesz az amire "visszateker" a gyanútlan hallgató, mert megtetszett neki... ezt garantálom!


Az album minden dalán, minden másodpercén érzékelhető, hallható, hogy maximális odafigyeléssel, alázattal, szakmai hitelességgel készült. Nem akarok túlzásokba esni, de a Deathstep az idei évben eddig megjelent - és általam ismert - lemezek közül kétségtelenül kiemelkedik!
ATWEMRS: 8