Klutæ - Electro Punks Unite

Bármennyire is szeretné Claus Larsen a Klutæ-ot a Leæther Strip primitívebb, elnagyolt kivetülésének tekinteni, az évek során - és egy hosszú szünet után - ez a projekt jelentős változásokon esett át.
Az első EP - Explicit - és album - Excluded - napok alatt került "összerakásra" és ez érződik is rajtuk.
Az 1995-ben megjelent Excel mini-album már sokkal kidolgozottabb, míg a visszatérés után készült Hit'N'Run album sok elemében nagyon közelít a korszak Leæther Strip hangzásához.
Így azok akik mondjuk a Desert Strom, No Remorse jellegű brutális zúzását várnák az új albumon is, azok csalódhatnak kisebb-nagyobb mértékben.
Ellenben akik a spontánabbak, samplerzett és torzított gitár-mintákat tartalmazó Leæther Strip dalokat kedvelik, ők kedvüket lelhetik az új albumban.
Claus Larsen nagyon fontosnak tartja a fiatalkorának punk élményeit, így elsődlegesen azt a célt tűzte ki, hogy saját elektronikus stílusjegyeit felvonultató hangzását ötvözze, a punk egyszerűségével, esetlegességével, így kifejezve a - bármilyen - rendszerrel történő szembenállását, az intenzív, de egyben hiábavaló lázadás érzését.

Amíg a 2005-ös album, sok szarkasztikus (pl. I'm A Fat Faggot In A Leather Jacket), provokatív már-már komolytalan dalt tartalmaz, addig az Electro Punks Unite komolyabb hangvételű.
Az album címadó dala megfelelő felvezetést ad, hogy mire számíthatunk: a Leæther Strip-nél megszokott jellegzetes basszus futamok, melyre egyszerű szintetizátor dallamok és bombasztikus gitár minták települnek.
A sodró lendülettel felvértezett Slippery When Dead és az I Know It's Sick But It's So Much Fun közelíti meg talán a legjobban a korai Klutæ hangzását, így teljesen logikus lépés volt, hogy ezek közül került kiadásra az egyik digitális kislemez formájában. Itt következik a tőlem már megszokott morgolódás: jó lett volna, ha "valódi" hanghordozón is megjelenik...

Vannak lassúbb, de egyben komorabb hangzású tételek is (pl. Stagnant Water, Bones In Furnace, Vultures Circles), ezek a - korábban már említett - Excel mini-album hangzását képviselik: samplerzett, manipulált gitár riffekhez kapcsolódó egyszerű szintetizátor futamok.
A They Fucked Me Over Again és a Tell The Boys mutatja be talán a legjobban, hogy Claus Larsen hogyan képzeli el az electro punk hangzást.
A bónusz dalok is vannak érdekességek. Pl. a Psychopomps-fele I Know It's Sick remix teljesen hozza azt a még metálosabb jelleget, amit a Jesper Schmidtéktől kaptunk karrierjük második szakaszában. Továbbra is bízok abban, hogy ők is adnak még ki új anyagot.
A Destruction pedig a Mother Rockers névre hallgató nagyon fiatal punk/rock csapattal történő együttműködés eredménye.

Nagyon nehéz Claus Larsen lemezeit objektíven értékelnem, mivel elfogult vagyok. Ezért én magam sem tudom, hogy nagyon szigorú, vagy túlzottan engedékeny vagyok amikor egy 7-est adok az albumra... Azt gondolom, hogy egy nagyon egységes, erős albumot tett le az asztalra. 2-3 dal komoly rotációt érhet el a következő hetekben, hónapokban. Hogy olyan maradandó dal lesz-e/van-e ezen albumon mint például a Desert Storm, azt a jövő dönti el ...
ATWEMRS: 7

KIEGÉSZÍTÉS:
Az album európai verziója közvetlenül Claus Larsen-től rendelhető meg!
Az első 250 megrendelő felvarrót és matricát kap ajándékba!
19€-t kell PayPal-on keresztül eljuttatni a leather_strip (at) vip.cybercity.dk címre!