A következő címkéjű bejegyzések mutatása: crossover. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: crossover. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. ápr. 28.

Leæther Strip, Terminal State, Depressive Disorder - koncertbeszámoló (Prága, 2013.04.06)

Az egyik legnehezebb döntést kellett meghoznunk... Idén is WGT és egy 50 perces fesztiválfellépés keretében lessük meg Claus Larsent, vagy Prága és egy kétórás teljes koncerten tombolunk a Leæther Strip-re.
Ez utóbbi mellett döntöttünk.
A szombati koncert alkalmat adott egy prágai hosszú hétvégére is, így már pénteken a városba érkeztünk.
A koncert helyszínét - Chapeau Rouge - gyorsan felderítettük, hogy ne okozzon gondot a gyors megközelítés. A képek alapján tudtuk, hogy egy nagyon kicsi klubról van szó, de a valóság így is meglepő volt.
Az első fellépő a szlovák Terminal State volt és mindenféle külsőség nélkül - hacsak a C.C.C.P feliratú sarló-kalapácsos pólót nem tekintjük annak - kezdtek hozzá koncertjükhöz.
A Tactical Neural Implant környéki Front Line Assemby, korai Decoded Feedback lehet a viszonyítási alap: kemény cyber-electro. A színpad előtti terület ekkor még szellős, kisebb mozgást vált ki csak a szlovák duó produkciója, de ez csak az első fellépő hálátlan szerepe miatt van, mivel a Terminal State rövid koncertmenete nagyon jól van felépítve. Az ambient hatásokkal történő kezdés után egyre keményebb, lendületesebb dalok jönnek, valamint a torzított vokál is megjelenik. A projekttel korábban csak egy-két válogatás albumon történő részvétel kapcsán találkoztam, de a koncertjük számomra annyira meggyőző volt, hogy azonnal meg is vásároltuk a friss anyagukat: a duplalemezes Illegal Space Activity-t.

A hazai pályán induló Depressive Disorder következik, akik dobbal, gitárral kiegészülve töményebb hangzást produkálnak.
Az énekes - Patrik Lev - és társai nagyobb dinamikával töltik meg a kicsiny színpadot, erőteljes riffek fekszenek rá az elektronikára, pont olyan mennyiségben, mértékben, ami számomra is elfogadható, a hangulat is egyre "fokozódik".
Közép és gyors tempójú dalok gondoskodnak erről, egyre erőteljesebb a mozgás a közönség soraiban.
Továbbra is jelen van az old-school, de a csehek crossover electro irányába tolják el az est zenei nyomvonalát. A vokál kevésbé torzított, így a dalok egy karakteresebb énekhanggal együtt kerülnek előadásra.

Azt gondoltuk ekkor, hogy már többen nem férnek be a klub pincehelyiségébe, de tévedtünk... Egy sarokba rendeződünk kb. 4-5 méterre a színpadtól, de előttünk egyre csak tömörödik a fekete sereg. Néhány perce átállás volt csak és kezdődött is az este fő eseménye!
A Leæther Strip koncertje a Coming Up For Air új verziójával indul, ami telitalálat. Lassan felépülő dal, mely tökéletesen felkészíti hallgatóságot a következő 2 óra tombolására. Amire nem is kell olyan sokát várni: az új kedvencre - Kiss My Deutschland - már beindul a pogó, ami csak tovább fokozódik a Nosecandy, I Am Your Conscience alatt. Pedig a java még csak ezután következik!
A koncert közepe gyémánt keménységű: Strap Me Down, Adrenalin Rush, Japanese Bodies.
A technika sajnos nem volt tökéletes, hol a basszus szállt el, hol a magas tartomány hiányzott, aztán a Japanese Bodies alatt már sikerült a helyi erőknek megoldani a problémát.
A Leæther Strip 25 éves fennállást ünneplő koncertsorozatnak megfelelően a hangsúlyt a karrier első felére eső albumok kaptak, de minden bizonnyal lehetett volna még sorolni hiányzó, kedvenc dalokat.

Még egyszer felpörög a hangulat a koncert végén, de a ráadás igazán már csak levezetés. Fura ezt mondani - de talán megengedhető a kritika a részemről - de nem a Soft Cell feldolgozás, valamint a Zyklon B, Hate Me páros volt a koncert hangulati csúcspontja. Mondjuk az is tény, hogy nem könnyű a koncert közepén átélt tombolás után újra felpörgetni a közönséget.
Sok élménnyel gazdagodtunk, ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az old-school elektronika is lehet sokszínű, változatos és szórakoztató. Nagyobb helyszínt érdemelt volna az esemény és biztos vagyok benne, hogy a teltház biztosított lett volna egy háromszor, négyszer nagyobb hely esetében is.

Képriport érdekében érdemes meglátogatni a Sanctuary.cz oldalt!

2013. márc. 17.

First Aid 4 Souls - Beyond The Galaxy

A sci-fi és az elektronikus zene természetes kombinációt jelent, amit már sokan kiviteleztek a gyakorlatban. Olyan témalehetőség ez, amiből nagyon nehéz valami újat, egyedit létrehozni, mivel minden aszteroida mögött ott leselkedik az unalom, a sablonosság mindent elnyelő szingularitása.
Így tehát a legfontosabb kérdés az, hogy a Beyond The Galaxy el tudja-e kerülni ezen végzetes gravitációs erő hatását?
A 2011-ben megjelent Deathstep után 4 (!) ingyenes (!) stílusgyakorlat
is megjelent a First Aid 4 Souls-tól és most itt az új "hagyományos" stúdióalbum az Electro Arc kiadó gondozásában.
A Beyond The Galaxy - címének megfelelően - a tudományos fantasztikum tematikájára épül, rengeteg sci-fi utalással, jellemzően futurisztikus hangulatot kínálva, így a Deathstep sötétebb, iparibb hangulata csak ritkán köszön vissza (pl. Chaos Cultist).
A Gemini és a Visitors space-electro-ja bármely 90-es évekbeli csúcs sci-fi kísérőzenéje lehetne. Az elsőnél kristálytiszta hangok, robotvokál, lüktető energia-impulzusok vezetik fel az albumot, míg az utóbbi a technoid - már-már trance - hangzás felé sodor minket, amit szerencsére a torzított vokál kicsit visszahúz a sötétebb dimenziók (hellelectro) felé.
A Brave New World, az Alien Implant a totális crossover területére sodor minket: elektronika, HC gitárzúzás, dühös - már-már punk - vokál. A Brave New World még azt a "bűnt" is elköveti, hogy dubstep elemek jelennek meg benne... ezért nagyon nehéz kimondanom, hogy ez az egyik kedvencem az albumról...
De utazásunk jelentős része az űr békésebb szektorait érinti (pl. Nebula, Here Comes The Light, Vimana Grha, Massaraksh, Quiddity, Android), ahol a nyugodt(abb) ambient, IDM, electro, szinti-pop az úr.

Gazdag Istvántól megszokott módon különböző zenei hatások érvényesülnek, jelennek meg - akár egy dalon belül is - egészet alkotva. De a Deathstep-től eltérően itt talán szűkebb a zenei játszótér, ami egy konceptalbum esetében minden bizonnyal tudatos döntés. Továbbra is igaz: a First Aid 4 Souls azoknak ajánlott, akik bátran belemerülnek a különböző elektronikus zenei ködökbe, bármilyen eredetűek is legyenek azok. De akik kicsit a múltba révedve, párás szemekkel vágynak az old-school újraéledésére, azok is meglepődve fogják észrevenni, hogy leköti figyelmüket a Beyond The Galaxy által kínált diemenzióugrás élménye.
Akit a lemez koncepciója, kialakulásának körülményei érdekelnek, annak mindenképpen ajánlom az indust.hu friss, ropogós interjúját!

Elő a kedvenc sci-fi könyvekkel, képregényekkel! A Beyond The Galaxy tökéletes hangulatot teremt egy vérengzős Warhammer, vagy éppen epikus, grandiózus Alapítány történet olvasása közben. 
ATWEMRS: 7

2012. dec. 26.

Lost - Eltűntek 5.: Swamp Terrorists


Számomra Swamp Terrorists a crossover-industrial stílus legjellemzőbb képviselője. Bár nem voltam, vagyok a gitárt ötvöző elektronika nagy barátja, fanatikus híve, de a svájciak brutális, betonkemény hangzása engem is sokkolt, amikor kölcsönkaptam a kultikus bemutatkozó albumot, valamikor a 90-es évek elején. A Gim - Stroke - Disease samplerezett gitár riffjei, gyors ütemei, Ane H néha black metalt idéző hörgései, néha pedig rap szövegbetétjei, valamint STR által összeollózott elektronikus kollázsok, nemegyszer a scratching (!) túlzott használata olyan egyedi hangzást hoztak létre, mely teljesen más volt, mint amit addig hallgattam. Egyes részleteiben a Consolidated-re emlékeztetett, illetve a KMFDMMinistry és az amerikaiak által "industrialnak" nevezett ottani zenékre, de ezekkel csak néhány évvel később találkoztam.
A 95-ös budapesti fellépés tovább fokozta bennem azt az érzést, hogy "Ilyen állat pedig nincs!": Ane H göndör hajzuhatagban hörgött, egy basszusgitáros és egy dobos kíséretében, miközben STR baseball sapkában (!) keverte az elektronikát a háttérben.


Az első albumhoz hasonlóan a 1991-es Grow - Speed - Injection is a Machinery kiadónál jelent meg, továbbra is eklektikus, összetett hangzással.
A 90-es évek közepén az európai kiadást a Sub/Mission Records végezte. A Combat Shock (1993), a Killer (1996) albumok, Pale Torment EP (1994) során egyre inkább kísérleti, elvontabb lett zene, de továbbra is metálból származó gitárminták és a zúzós elektronika játszotta a főszerepet.

1997-ben megjelent még egy koncertalbum (Five In Japan), illetve 1996-ban és 1999-ben egy-egy válogatáslemez (WreckRare & Unreleased) a Metropolis Records jóvoltából, aztán néma csend...
Hatalmas traumát okozott egyébként az, hogy amikor barátnőm (95 körül, azóta már a feleségem) svájci cserediákokat fogadott, akkor fogalmuk nem volt arról, hogy ki, vagy mi az a Swamp Terrorists (mellékesen megjegyzem, hogy még a Delay-t sem ismerték...).
Azóta már nemcsak a hazájukban, de - sajnálatos módon - a nagyvilágban is kevesen emlékeznek a Swamp Terrorists egyedi világára...

2012. febr. 11.

Klutæ

Klutæ (eredetileg Klute) és a Leæther Strip viszonyrendszere a 90-es években egyértelmű volt. Claus Larsen fő projektje volt a kidolgozott, komplex, EBM/Industrial terület egyik nagyágyú, míg a Klutæ-ra spontán, punkos crossover industrial metal hangzásával egy őrültebb, kevésbé komolyan vehető kísérletként tekinthettünk.
A Claus Larsennel készült interjú szerint, a Zoth Ommog kiadó feje - Talla 2XLC - javasolta a side-project létrehozását.
Az első  Klutæ kiadvány 1991-ben jelent meg Explicit címmel, és ezen találjuk a mai napig legnagyobb "slágert" is Desert Storm címmel - mely LS koncerteken is gyakran előfordul szerencsére.
A kiadvány "érdekessége", hogy a Zoth Ommog-ot is utolérte a cenzúra. Az EP borítóján eredetileg egy olyan montázs szerepelt volna, melyen gyermekholttestek szerepeltek... A német cenzorok tevékenységének köszönhetően, ők maguk - majmok képében - kerültek a lemezborítóra...
Manipulált gitárminták, gyors, nagyon gyors tempó, egyszerű struktúra. Nagyjából így írható le az EP és az első nagylemez - Excluded - hangzása, ami nagyfokú hasonlóságot mutat a Psychopomps ekkor képviselt stílusával. Ami nem is meglepő, hiszen Claus Larsen ebben az időszakban aktív szerepet játszott a Psychopomps anyagok felvétele során. A nyers cinizmus, provokatív témaválasztás, a polgárpukkasztás a legfontosabb eszköz a Klutæ hatásmechanizmusában.
Azonban érezhetően nem ez volt a fő projekt, így - egy-két válogatáson megjelent új dal, remix mellett - egészen 1995-ig kellett várni az Excel EP-re.
Itt már felfedezhetőek a  Klutæ  "átváltozásának" első jeleit. Sokkal jobban kidolgozott dalok, érezhetően több stúdiómunkával összeállított struktúrák. A korszak Leæther Strip dalai között több olyat is találunk (pl. a 1995-ös Come Out Tonight), melyek hangulatában akár fel is kerülhettek volna erre az EP-re. Elterjedt pletyka volt egyébként akkoriban, hogy az Excel EP, alapvetően LS anyag lett volna, de ezt Claus később többször is cáfolta...
A Zoth Ommog botrány és Claus Larsen önkéntes száműzetése több éves szünetet jelentet a Klutæ életében is...
Az Alfa Matrix által elősegített visszatérés keretében Claus ezen alteregója is aktiválva lett, így 2006-ban megjelent a Sinner EP és a Hit 'n' Run album.
Az új motiváció ezen kiadványok esetében továbbra is a cinizmus, a maró gúnnyal kritizált jelenségek és az önirónia (I'm A Fat Faggot In A Leather Jacket), a "másság" teljes körű felvállalása.
Ezzel az albummal azonban - véleményem szerint - teljesen elmosódtak a zenei határok a Leæther Strip és a Klutae között!
A komolyabb témák, problémák felvetése persze továbbra is LS albumokon jelennek meg, de már régen nem igaz, hogy a Klutae néven, a néhány óra alatt összedobott ipari metál dalok kerülnek kiadásra.
A már korábban is hivatkozott interjú szerint ez nem okoz Claus-nak problémát: ő minden új felvétel esetében előre tudja, eldönti, hogy melyik projektje számára készül az adott dal.
A magas fordulatszámon pörgő gépezet Leæther Strip mellett új anyag nem jelent meg az Alfa Matrix gondozásában (egy-két kiadói válogatáson megjelent dalt leszámítva).
2011-ben felgyorsultak az események: először kiderült, hogy az új Klutae anyagot nem kívánja megjelentetni az Alfa Matrix.
Az új album piaci megjelenését ezért többféle módon is segíteni kívánta Claus.
A Black Rain kiadó 12"-es vinylt adott ki ÆBM címmel, kiadatlan dalokkal. Claus pedig digitális formában letölthető és közvetlenül tőle megvásárolható 3 számos EP-vel (Slippery When Dead) próbálta felmérni a keresletet az új albumra és egyben finanszírozását is megoldani.
Végül az Electro Punks Unite magánkiadásban jelent meg. Az albumról itt lehet bővebben olvasni!
Még ebben az évben egyébként megtörtént a végleges válás az Alfa Matrixtól.

2011-ben Claus Klutae-ként is koncertezni kezdett, sőt dupla koncertre is volt már példa!
Klutae koncerteken - az eddigi fellépések alapján - garantáltan elhangzanak energikus Leæther Strip dalok is, így a tomboláshoz minden adott lesz! Az utóbbi időben Klutae/Leæther Strip színpadi előadását élettársa - Kurt Grünewald Hansen - segíti a szintetizátorok mögött, így Claus Larsen csak a frontemberi teendőire kell hogy koncentráljon.

Klutae gitármintákkal dúsított old-school EBM zenéje a kontinentális ipari és a tengerentúli ipari metál kedvelőinek is érdekes lehet. A Klutae a korai években inkább kirándulás volt, az utolsó anyagok azonban jelzik, hogy komolyan kell, komolyan lehet venni ezt a Claus Larsen projektet is!

2012. április 28-án, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében újra hazai színpadon láthatjuk Claus Larsen, aki most Klutae projektjével szolgáltatja nekünk a testzenét!