Szakmai, baráti kapcsolat azonban megkérdőjelezhetetlen volt a dán "kollégák" között, így az első években (1991-92) több lemez esetében is (pl. Assassins DK United, MoreDK) produceri teendőket látott el Claus, ami alapvetően meghatározta a hangzást is: a Leaether Strip-hez hasonló EBM, kemény ipari hangzás, erősen torzított vokállal.
Cserébe egyébként a Leaether Strip első koncertjein, koncertturnéin a Psychopomps tagok működtek közre a szintetizátorok mögött.
A baráti kapcsolatnak (is) köszönhetően a kicsi - mindössze néhány lemezt kiadó - Slop Pail kiadó után, a Psychopomps is a Zoth Ommognál landolt.
A gitárminták, majd később a "valódi" gitár egyre erőteljesebben jelenik meg a Pro-Death Ravers albumtól kezdődően, így a Ministry és a tengerentúli industrial metal kedvelői innentől kapcsolódhatnak be kellemes hangulatban a történetbe. Sőt az 1995-ös Six Six Six Nights In Hell még a tradicionális metál határterületeire is nyitott zenehallgatók szívét is megdobogtathatja. A "régi" Psychopomps hangzást hiányolók egy demókat, ritka felvételeket összegyűjtő válogatással (First Blood) vigasztalhatták magukat szintén ebben az évben.
Az 1997-ben megjelent Fiction Non Fiction aztán pont azzal sokkolt sokakat - köztük engem is - hogy az extrém területekről visszalépve, kaptunk egy electro-rock albumot, torzítás nélküli vokállal, "igazi" gitárral, Velvet Underground (Venus In Furs), Garry Glitter (I Love You Love Me Love), Norman Greenbaum (Spirit In The Sky) feldolgozással.
Ezután nagyon hosszú csend következett, ami még mindig tart. Néhány dalt, kiadatlan verziót Jesper Schmidt publikált az együttes Myspace oldalán, illetve 2004-ben megjelent a Wonderful World című track a Saw hivatalos filmzenéit tartalmazó - Roadrunner által kiadott - albumon.
Várható megjelenésről - sajnos - nincs hírünk. Mivel Jesper Schmidt elég aktív a Facebook-on, így ott (is) jelezhetjük igényünket az újabb Psychopomps őrületre!