Decoded Feedback

A Decoded Feedback megalakulásának nagyon fontos magyar vonatkozása is van, hiszen a 90-es évek elején - az egyébként magyar származású - Yone Dudas és Marco Biagiotti Budapesten találkoztak a Petőfi Csarnok egyik rendezvényén. Én magam arra tippelek, hogy az akkoriban DM klubhoz tartozó "Kistermes" bulin történhetett ez...
Különböző interjúkban alapvető hatásként a "szokásos" nevekre hivatkoznak (Skinny Puppy, Front Line Assembly, Leaether Strip), mint akik elindították őket a saját zenei alkotások létrehozásának rögös útján.

Promo photo by Jeff Turner

1996-ban a dán Hard Records kiadó szerződtette őket és még ebben az évben megjelent az Overdosing album (2002-ben a Dying Culture kiadó re-masterelt formában, új verziókkal együtt újra megjelentette).

1997-ben az ereje teljében lévő Zoth Ommog kiadó figyelmét is felkeltette, az akkor már Kanadában élő duó munkássága és a német legenda adta ki Technophoby címmel a második lemezt, ami valójában a bemutatkozó album egyes dalait és újabb szerzeményeket tartalmazó "öszvér" kiadvány. Az első kiadványok jellegzetessége - és a későbbiekben is alapvető jellemzője a Decoded Feedback hangzásának -, hogy az európai, hagyományosnak mondható EBM, electro keveredik a nagyon feszes, gitár riffekkel dúsított tengerentúli ipari elemekkel. Ebből az időszakból a  Mother Tenebrarum, a Death Call, The Birth Of A Nation nagyon jól példázza a belga, a német színtér által gyakorolt korai hatásokat.

1998-ban a Zoth Ommog - és az USA-ban a Metropolis - segítségével megjelenik a Bio-Vital album, mely - bár a korábbi jellemzőket megtartja -, dallamosabb alkotásokat (is) tartalmaz, mint a korábbi album. Tovább fokozza a változatosságot, hogy gregorián hatású vokálminták (God' Sin), az akkor fénykorát élő future-pop dallamfutamok, és a korábban már említett gitárminták színesítik az alapvetően EBM, electro hangzást és a durván torzított vokált.
A 90-es évek végén érzékelhető sokadik EBM/Industrial "aranykor" fantasztikusan jó felhozatala ellenére a Decoded Feedback az élvonalba került: több németországi és európai turnénak köszönhetően egyre népszerűbb lett.

Az időszak egyik legsikeresebb együttesévé válva, a Zoth Ommog 1999-ben kiadja a EVOlution CD-t, ami valójában egy 6 számos EP, remixekkel és egy feldolgozással (a Frozen Autumn - Bio-Vital)  kiegészítve. A későbbiekben egyébként a Decoded Feedback által elkészített feldolgozások az egyes albumok védjegyeivé válnak, így a Mentallo & The Fixer-től a Sacrilege, The Swans (Love Will Save You), Fields Of The Nephilim (The Sequel) vagy éppen a legújabb - idén megjelenő album - Psychopomps féle Godshit.
A 98-as album természetes folytatásaként tekinthetünk erre a kiadványra, ami sok meglepetést nem okoz: egyre inkább a táncolhatóbb dark-electro jelenik meg fő jellemzőként.

2000-ben már a Bloodline kötelékében jelenik meg a Mechanical Horizon album és a "kísérő" Reflect In Silence maxi, melyen a változás első jelei figyelhetőek meg: egyes dalokban kevesebb vokáltorzítás, illetve a dallam(ok) kerül(nek) előtérbe a kompozíciókban.
A Reflect In Silence egyébként a mai napig talán egyik legnagyobb Decoded Feedback "sláger".
A könnyebben emészthető elektronikus dallamfutamok (pl. Dark-Star, Immortal) mellett vannak olyan dalok melyek változatosságukkal okoznak további kellemes meglepetést. Pl. a Desire már-már Delerium-os ambientjével, vagy az A Kill To An End Lassigue Bendthaus-féle elektronikájával.

2002-ben a Phoenix maxi vezeti fel a következő évben megjelenő Shockwave nagylemezt, melyen újra hangsúlyos(abb) szerepet kapnak az erőteljes gitár riffek, ami így azt eredményezi, hogy leginkább a Front Line Assembly hangzásához tudjuk hasonlítani a Decoded Feedback új évezredbeli megjelenését (pl. Phoenix, The Fruit Of Wisdom).
Újdonságnak tekinthető, hogy egyre gyakrabban hallhatunk kevesebb torzítást, vagy hangmanipuláció nélküli vokált az egyes dalokban (pl. Do You See, Heaven).

A Combustion nagylemez zárta, zárja az együttes Out Of Line korszakát 2005-ben. Ez album az eddigi Decoded Feedback hangzásnak megfelelő, nagyobb meglepetés nélkül, a Supernova, a Monument például akár az előző albumon is szerepelhetett volna. Ennek ellenére is ráakadhatunk néhány érdekes momentumra. Pl. a Hyberia lágyabb, játékosabb elektronikus futamaira.

A Combustion album után hosszú szünet következett egészen 2010-ig, amikor a Dependent és Metropolis jóvoltából megtörtént a visszatérés az Aftermath albummal.
Az albumot a Covenant-tal közös turné követte 2011-ben, melynek keretében hosszú idő után újra Európában lépett fel az együttes.
Már ekkor felmerült egyébként az együttes oldaláról az igény, hogy Magyarországon is szeretnének fellépni... Tavaly ez nem valósult meg.
A Decoded Feedback zenéje - talán a tagok születési helyének, gyökereinek köszönhetően? - az európai EBM/electro alapjaira épül, különféle elektronikus hatások kapaszkodnak fel. Külön ki kell emelni, hogy Yone aktív szerepet vállal a dalszerzésben, a színpadi munkában, így azon kevés hölgy közé tartozik, aki be tudott furakodni eme férfiaktól hemzsegő színtér fontos, számottevő alakjai közé.

Jelenleg az együttes a disKonnekt címre hallgató album kiadására készül, így akár a  magyarországi fellépés lehet a világpremierje az új daloknak!

2012. április 27-én, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében a Decoded Feedback visszatér oda, ahol az egész elkezdődött! Ne hagyjuk ki a lehetőséget: legyünk mi is részesei ennek a rendkívüli eseménynek! 

Klutæ

A Klutæ (eredetileg Klute) és a Leæther Strip viszonyrendszere a 90-es években egyértelmű volt. Claus Larsen fő projektje volt a kidolgozott, komplex, EBM/Industrial terület egyik nagyágyú, míg a Klutæ-ra spontán, punkos crossover industrial metal hangzásával egy őrültebb, kevésbé komolyan vehető kísérletként tekinthettünk.
A Claus Larsennel készült interjú szerint, a Zoth Ommog kiadó feje - Talla 2XLC - javasolta a side-project létrehozását.

Az első  Klutæ kiadvány 1991-ben jelent meg Explicit címmel, és ezen találjuk a mai napig legnagyobb "slágert" is Desert Storm címmel - mely LS koncerteken is gyakran előfordul szerencsére.
A kiadvány "érdekessége", hogy a Zoth Ommog-ot is utolérte a cenzúra. Az EP borítóján eredetileg egy olyan montázs szerepelt volna, melyen gyermekholttestek szerepeltek... A német cenzorok tevékenységének köszönhetően, ők maguk - majmok képében - kerültek a lemezborítóra...

Manipulált gitárminták, gyors, nagyon gyors tempó, egyszerű struktúra. Nagyjából így írható le az EP és az első nagylemez - Excluded - hangzása, ami nagyfokú hasonlóságot mutat a Psychopomps ekkor képviselt stílusával. Ami nem is meglepő, hiszen Claus Larsen ebben az időszakban aktív szerepet játszott a Psychopomps anyagok felvétele során. A nyers cinizmus, provokatív témaválasztás, a polgárpukkasztás a legfontosabb eszköz a Klutæ hatásmechanizmusában.
Azonban érezhetően nem ez volt a fő projekt, így - egy-két válogatáson megjelent új dal, remix mellett - egészen 1995-ig kellett várni az Excel EP-re.
Itt már felfedezhetőek a  Klutæ  "átváltozásának" első jeleit. Sokkal jobban kidolgozott dalok, érezhetően több stúdiómunkával összeállított struktúrák. A korszak Leæther Strip dalai között több olyat is találunk (pl. a 1995-ös Come Out Tonight), melyek hangulatában akár fel is kerülhettek volna erre az EP-re. Elterjedt pletyka volt egyébként akkoriban, hogy az Excel EP, alapvetően LS anyag lett volna, de ezt Claus később többször is cáfolta...
A Zoth Ommog botrány és Claus Larsen önkéntes száműzetése több éves szünetet jelentet a Klutæ életében is...
Az Alfa Matrix által elősegített visszatérés keretében Claus ezen alteregója is aktiválva lett, így 2006-ban megjelent a Sinner EP és a Hit 'n' Run album.

Az új motiváció ezen kiadványok esetében továbbra is a cinizmus, a maró gúnnyal kritizált jelenségek és az önirónia (I'm A Fat Faggot In A Leather Jacket), a "másság" teljes körű felvállalása.
Ezzel az albummal azonban - véleményem szerint - teljesen elmosódtak a zenei határok a Leæther Strip és a Klutae között!
A komolyabb témák, problémák felvetése persze továbbra is LS albumokon jelennek meg, de már régen nem igaz, hogy a Klutae néven, a néhány óra alatt összedobott ipari metál dalok kerülnek kiadásra.
A már korábban is hivatkozott interjú szerint ez nem okoz Claus-nak problémát: ő minden új felvétel esetében előre tudja, eldönti, hogy melyik projektje számára készül az adott dal.
A magas fordulatszámon pörgő gépezet Leæther Strip mellett új anyag nem jelent meg az Alfa Matrix gondozásában (egy-két kiadói válogatáson megjelent dalt leszámítva).

2011-ben felgyorsultak az események: először kiderült, hogy az új Klutae anyagot nem kívánja megjelentetni az Alfa Matrix.
Az új album piaci megjelenését ezért többféle módon is segíteni kívánta Claus.
A Black Rain kiadó 12"-es vinylt adott ki ÆBM címmel, kiadatlan dalokkal. Claus pedig digitális formában letölthető és közvetlenül tőle megvásárolható 3 számos EP-vel (Slippery When Dead) próbálta felmérni a keresletet az új albumra és egyben finanszírozását is megoldani.
Végül az Electro Punks Unite magánkiadásban jelent meg. Az albumról itt lehet bővebben olvasni!
Még ebben az évben egyébként megtörtént a végleges válás az Alfa Matrixtól.

2011-ben Claus Klutae-ként is koncertezni kezdett, sőt dupla koncertre is volt már példa!
A Klutae koncerteken - az eddigi fellépések alapján - garantáltan elhangzanak energikus Leæther Strip dalok is, így a tomboláshoz minden adott lesz! Az utóbbi időben Klutae/Leæther Strip színpadi előadását élettársa - Kurt Grünewald Hansen - segíti a szintetizátorok mögött, így Claus Larsen csak a frontemberi teendőire kell hogy koncentráljon.

A Klutae gitármintákkal dúsított old-school EBM zenéje a kontinentális ipari és a tengerentúli ipari metál kedvelőinek is érdekes lehet. A Klutae a korai években inkább kirándulás volt, az utolsó anyagok azonban jelzik, hogy komolyan kell, komolyan lehet venni ezt a Claus Larsen projektet is!

2012. április 28-án, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében újra hazai színpadon láthatjuk Claus Larsen, aki most Klutae projektjével szolgáltatja nekünk a testzenét!

Net.Ware Years Of Yearning

Az Electro Arc kiadó továbbra is maximális fordulatszámon pörög! Ennek eredményeképpen már itt is van  a 2012-es év első minőségi underground electro válogatása!
A Net.Ware Years Of Yearning címre hallgató kiadvány erőssége újfent az, hogy egy-két ismertebb név mellett felvonultatott kevésbé ismert, "rejtőzködő", újonc együttest is.
Az egyik húzónevet jelen esetben a Severe Illusion jelenti, akik electro-industrial területén már mindenképpen számítanak "valakinek". A Clear Head remixe és a Synaptic Defect, Nemesis21 dalai jelentik a válogatás legkeményebb "pontjait", durvább oldalát: ezeknél a kiváló electro-industrial daloknál csak szelídebb pillanatok várnak ránk.
A legnagyobb kedvencem az E-gens hihetetlenül eltalált szinti-pop dala - The Song Of Sky Gears - , ami jelenleg állandó rotációban van nálam. Egyszerűen zseniális a lágyan vokóderezett vokál, a dallamos refrén. Mind.In.A.Box rajongóknak (is) kötelező!

  02 (E-Gens) Years Of Yearning [02] The Song Of Sky Gear by electro-arc

Az EGOamp, Superikone és a Ohrenfleisch dalai is a lágyabb elektronika irányából érkeznek, de az ő esetükben már némi sötétebb háttérre, valamint new wave hangulatra is számíthatunk.


Vannak persze kevésbé pozitív momentumok is: a Doc Feel előadásában elhangzó Rebel még jó is lehetne, csak éppen nem lehet eldönteni, hogy szándékosan szorult-e a zene a mikrofonba suttogott, hörgött vokál "mögé". Ha ez egy rosszul sikerült masterelés, mixelés eredménye, akkor elnézést kérek a projekttől a pellengérre állítás miatt, de ha szándékos kompozícióról van szó, akkor ezt nagyon elhibázott lépésnek tartom. Értékelhetetlen...
Amikor az EugeneKha Space Wanderers dalához érünk, vegyünk kezünkbe egy Asimov könyvet! A lassan kibontakozó ambient hangszőnyeg, tökéletes háttérzenét szolgáltat a sci-fi mesterének lassú folyású, de egyben monumentális történeteihez. A könyv olvasását a Minor tempósabb - Delerium-ot idéző - dala alatt is folytathatjuk!
A minimal elektronika sötétebb oldalát is találnak kedvükre valót: a Die Produktivität személyében.

Mindent összevetve a sorozat ezen tagja a lágyabb elektronikát és a keményebb, táncolható electro-industrialt vette célkeresztbe és elég jó találati aránnyal! Hangulatában, stílusában változatos lemez, egy-két gyenge momentumtól eltekintve mindenkinek ajánlom! 
ATWEMRS: 7

Spetsnaz

A rossznyelvek szerint az adott Spetsnaz album stílusa, hangzása csak attól függ, hogy Stefan Nilsson és Pontus Stålberg éppen melyik Nitzer Ebb albumot hallgatta a stúdiómunkálatok alatt.
Ez természetesen mindenképpen túlzásnak tekinthető, de az tagadhatatlan, hogy a Spetsnaz a 2000-es évek közepén nagyon jó érzékkel töltötte ki azt az űrt, melyet a Nitzer Ebb hagyott maga után és ahol "fizetőképes keresletként" megjelentek a EBM hőskorát nosztalgikusan visszasíró idősebb korosztály. Mint én...

Éppen ezért elévülhetetlen érdemeik vannak abban, hogy az old-school EBM újra hőskorát éli, teljesen ellentmondva azoknak az értékelésnek és előrejelzéseknek melyek évről-évre megjelennek, miszerint ez a stílus még a stagnáló (?) alternatív elektronikus színtéren belül is tetszhalott állapotban van.
Pedig éppen ellenkezőleg, éppen hogy virágzik külföldön (lásd fesztiválok) a 4/4-re épülő, vezényszavakat az égbekiáltó, izzadtságos pogózásra kényszerítő EBM.

Vicc ide, szurkálódás oda: a Nitzer Ebb hatások, stílusjegyek egyértelműek a Spetsnaz első lemezén és a kapcsolódó Perfect Body EP-n.
A Grand Design (2003-ban a SubSpace Communications jelentette meg)  - és újrakiadása (2004-ben az Out Of Line gondozásában) - esetében ez azt jelenti, hogy alapvetően egyszerű ritmusképletekre épülő, néhány hangból álló dallamfutamok, vezényszavak, kántálások, nyögések: azaz egyértelműen a That Total Age albumra jellemző hard beat.
Ezen az albumon egyértelműen érződik még, hogy a Pontus Stålberg törekvése: Douglas McCarthy rekedtes, de hihetetlenül energikus vokálját megközelíteni, amennyire csak lehet (nem lehet...). Az On The Edge esetében ez azért olyan mértékben sikerült, hogy kevésbé tájékozott Nitzer Ebb rajongóknak - ha nem a mindenható és mindenttudó internet korát élnénk - simán el lehetne adni, mint ritka, ki nem adott dal.

A 2005-ben megjelenő Degenerate Ones kislemez még folytatta ezt az irányvonalat, de a Totalitär album (2006) már tartogat meglepetéseket. Vannak lassabb dalok, szavalósabb vokállal néha dallamosabb refrénnel (pl. Kindred, Solace, My Friend - Godspeed), kicsit olyan, mint mondjuk a Belief, Showtime albumok egyes pillanatai. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem elektronikus testzenéről van szó!

Továbbra is old-school EBM ez, csak éppen a műfaji korlátokon belül - és kívül - tett kisebb kitérőkkel. Az Out Of Line is felismerte a stílus feléledését és az egyre népszerűbb Spetsnaz több fesztivál- és hagyományos koncertfellépést vállalt. Hazai próbálkozás is volt a leszervezésükkel ebben az időszakban, de ekkor még nem jártunk sikerrel... A sikertelenség annak volt köszönhető, hogy 2006-ban bejelentették az együttes feloszlását, amit szinte azonnal cáfolt a kiadó, miszerint az együttes hamarosan új anyag felvételéhez kezd hozzá. Így is lett!

A következő kislemez Hardcore Hooligans címmel jelenik meg (2006) és érdekes módon nem reprezentálja a 2007-ben megjelenő Deadpan album hangulatát. A Hardcore Hooligans megszokott férfias EBM, míg - az eddigi utolsó nagylemez - sokkal változatosabb zenei alapanyagot nyújt, akár - kis túlzással - azt is mondhatnám, hogy ez a Spetsnaz Ebbhead albuma...
Több zörej, apróság, kiegészítő hangsáv jelenik meg, mint a korábbi dalokban. Nem minden esetben az agresszió, az erő a legjellemzőbb ezekre a dalokra. Természetesen nem váltottak stílust, de már ki mernek törni a lexikonban az old-school EBM mellett sorakozó jelzők által meghatározott ösvényről. A Faustpakt, Indifference (a legjobb dal az albumról!), vagy a limitált verzióról a She Went... jól példázzák ezt a változatosságot. Ez a bátorság mindenképpen jót tett a projektnek, bátran tarthatjuk ezt a legjobb Spetsnaz albumnak!
A Deadpan óta új anyag nem jelent meg a svéd duótól, hacsak nem számítjuk Pontus Stålberg próbálkozását 2008-ból Turnbull A.C's néven. Azonban új anyag hiányában is sok fellépésen lehetett látni a Spetsnazt, szerencsére 2008-ban hazánkban is pótolták az elmaradt 2006-os koncertet!

Az EBM akkor jó, ha a közvetített energia minden porcikánkban érződik! A Spetsnaz mindenkinek kellemes perceket szerezhet, aki nem túlbonyolított előadásra, összetett zenei szerkezetre vágyik, hanem egy kicsit ki akarja tombolni magából a felgyülemlett problémákat. Nagyon nehéz kétszemélyes felállásban a szükséges energiaszintet biztosítani, de aki már látta a Spetsnazt színpadon, az tudja mire számíthat!

2012. április 28-án, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében újra hazai színpadon láthatjuk a Spetsnazt!

Zoth Ommog történet - 1. rész ( - 1989)

Amikor elhatároztam ezt a sorozatot, az a kérdés merült fel bennem, hogy milyen eseménnyel, milyen időponttól is kezdődik a legendás Zoth Ommog kiadó története?
Mivel a Music Research/Zoth Ommog kiadó működése, létrejötte elválaszthatatlan Talla 2XLC-től, így a legjobb megoldás, ha a sorozat első részében megpróbálom röviden összefoglalni, milyen lépések sorozata révén jutott el Talla 2XLC (polgári nevén Andreas Tomalla) a saját kiadó létrehozásáig.

Talla 2XLC már a 70-es évek végén megkezdte DJ tevékenységét, ami igazából 1984-re pörgött fel, amikor megalapította a Technoclub-ot, mely a frankfurti reptéren működő Dorian Gray "klub" falain belül szolgáltatta az elektronikus zenét minden hétvégén. A Technoclub nagyon fontos szerepet játszott a német, sőt az európai elektronikus zenei kultúra terjesztésében. Külön magazinnal - Frontpage - rendelkezett, falain belül a populáris techno/house és az undergound elektronika is megjelent, nemcsak a DJ-k, hanem élő fellépések, koncertek formájában is.
Talla a Technoclub mellett már ekkor - a 80-as évek közepén - számos együttesben szerepet vállalt. Talán az Axodry-t tekinthetjük az első komolyabb próbálkozásnak, amit Ralf Henrich-kel (RaHen) közösen hozott létre, később pedig csatlakozott még Alexander Maurus (ének) és Kurt Ader (billentyűsök) is. Az Axodry első lemezeit a Westside Music adta ki, melyek keveredő new wave, szinti pop, disco stílusjegyei egyértelműek.

A RaHen és Talla 2XLC újabb közös projektje már kicsit komolyabbnak, komorabbak tekinthető, ez pedig a legendásnak tekinthető Moskwa TV. A lassan már összeszokott, profinak tekinthető producer duóhoz Ion Javelin csatlakozott énekesként és 1985-ben kiadták a Dynamics & Discipline albumot, továbbra is a Westside Music segítségével.


1987-ben újabb együttes alapítása következett: a Robotiko Rejekto, melynek lemezeit az a Techno Drome International adta ki, melynek létrehozása Bernard Mikulski (ZYX Music) segítségével történt. Később ez a kapcsolat, együttműködés jelentős kavarodást okozott, ugyanis több Techno Drome International kiadvány megjelent "simán" ZYX lemezként is.
A Robotiko Rejekto hangzásában már egyébként egyértelműen megfigyelhetőek azok a jellegzetességek, melyek a 80-as évek végén kezdődő, virágzó new beat stílus népszerűségének voltak köszönhetőek.

Megjegyzendő, hogy időközben az Axodry is "átigazolt" a ZYX-hez, az 1988-as You és az 1991-es Loosing You már itt jelent meg.
Visszatekintve az eddigi eseményekre egyértelműen látszik, hogy Talla XLC egyre inkább a kiadói tevékenység, még inkább a saját kiadó létrehozása felé tett egyértelmű lépéseket: először DJ, saját klub, magazin, együttesek, produceri munka, "bedolgozás" a Techno Drome International/ZYX kiadóhoz.
Talla első igazán saját kiadóalapítási próbálkozása F-Beat Records néven történt és a Nostromo Dept. Evolution című 12"-es maxiját adta ki 1989-ben.
Azonban a kiadó neve problémát okozott a már létező F-Beat kiadó miatt, így Talla ezen próbálkozása ezt az egy kiadványt jelentette meg.
Megjegyzés: A F-Beat Records létrehozására, valamint Talla-hoz történő kapcsolódására vonatkozó információra nem találtam hivatalos megerősítést. A Discogs oldalon található információk az én általam összeállított Zoth Ommog diszkográfiából származnak (forrás megjelölése nélkül... lásd megjegyzések).
Ezután volt még egy bonyodalmat okozó kiadvány, de az már a New Zone kiadóhoz kapcsolódik. Erről az incidensről és a Music Research tényleges létrejöttéről a következő részben lesz szó!

Javasolt linkek, megjegyzések:

• A RaHen-nel készült interjú remekül összefoglalja ezen korai korszak eseményeit, a Talla-val közös projekteket, a Music Research megalapításának körülményeit. Fontos kiemelni, hogy érezhetően szubjektív, esetenként sértődött "alapállásból" történik RaHen visszaemlékezése, ami minden bizonnyal személyes ellentéteknek, problémáknak köszönhető. Pontatlanságok is találhatóak az interjúban: a Music Research kiadó megalapítását 1987-re időzíti, miközben a rendelkezésre álló források alapján ez legkorábban 1989-ben történhetett meg.
• Saját gyűjtésem, gyűjteményem alapján évekkel korábban készítettem egy diszkográfiát. A Discogs portálon található Zoth Ommog kiadványok jelentős részénél felfedezhetőek az én általam - rossz angolsággal megfogalmazott - megjegyzések, információk... A diszkográfiát feltöltöttem a Scribd-ra, így eredeti formájában is elérhető, hátha használható, érdekes valakinek...
• Zoth Ommog tribute oldal, mely időről-időre megszűnik-megjelenik. Ha valóban elkészül valamikor, akkor alapvető oldal lesz!
• Az Infacted Recordings a cikkben említett Axodry és Robotiko Rejekto esetében kiadott egy összegző válogatást.
• A Music Research/Zoth Ommog történetéről, erről az időszakról nagyon kevés hiteles információ érhető el. Lehet - biztos - hogy vannak/lesznek a cikksorozatban tévedések, pontatlanságok. Így nagy örömmel várnám a hozzászólásokban az esetleges javításokat, megjegyzéseket!

IC 434 - Anhedonia

Az IC 434 új albumát hallgatva azon tűnődtem, hogy nem egyszerű zenésznek lenni... Ha alkotásaink, albumaink hasonló stílusban, hangzásban követik egymást, akkor megkapjuk azt a kritikát, hogy nem tudunk megújulni, megfáradt a projekt. Ha esetleg a sikeres előző albumunkat egy teljesen más irányú album követi, akkor pedig ezen fognak a rajongók, kritikusok felháborodni.
Az Anhedonia albumot hallgatva nekem rögtön az volt a benyomásom, hogy ez valójában a Bacteriate album második része... De aztán rögtön eltűnődtem, hogy negatív kritika, vagy pozitív vélemény valójában?
Az album hangulata, hangzása nagyon hasonló: alapvetően gyors ritmusú dalok, jellegzetes IC 434 dallamokkal, hangokkal.

photo by click@triggerthief.com

Persze nem meglepő, hogy az album hangzása a Bacteriate-et idézi, hiszen Geert de Wilde utóbbi munkái során kizárólagosan a Korg M1 képességeire, lehetőségeire támaszkodott, támaszkodik.
Ennek ellenére az album nagyon kellemes meglepetés azoknak, akik kicsit vágynak a régi 80-as, 90-es évekbeli sötétebb elektronikára, ugyanakkor nem porosodó régészeti emlékekre kíváncsiak: a minimal electro (Rats), az EBM (Skullwatch), a dark-electro (Anhedonia), future-pop (Deportation) ötvöződik, Geert de Wilde nyers, torzított vokáljával.

Nem az innováció miatt jó ez album, inkább a pontosan meghatározott zenei határok miatt. A veszély persze valós, hogy ezek a korlátok hagynak-e elég "levegőt", nem lesz-e unalmas további albumok után ez a koncepció. Az Anhedonia albumnál azonban még elég felfedezni való terep áll rendelkezésünkre, és ha nem is jobb ez az album, mint a Bacteriate volt, de azzal azonos színvonalat képvisel!
ATWEMRS: 7

Fülbemászó 8.: Oil 10 - Lost In Metropolis

Photo by Stéphane Burlot, all rights reserved!

Megismerkedésem az Oil 10 projekttel jó példa arra, hogy egy jól összerakott válogatás CD és egy monumentális fesztiválprogram is segíthet abban, hogy új zenei kedvencekre bukkanjunk.

Gilles Rossire 1998-ban indult zenei tevékenységére az Alfa Matrix által kiadott Cyberl@b V.4.0 válogatás CD-n figyeltem fel  2003-ban. A CD-n publikált dal a Lost In Metropolis volt, mely - a rovat címének megfelelően - azonnal megragadt a fülemben, fejemben és n-szer meghallgattam egymás után.
Elképesztően eltalált hangulatú szerzemény: mintha a Kraftwerk találkozott volna egy röpke időre Jean-Michel Jarre-ral, és együttműködésüket egy csipetnyi electro-pop fűszerrel is megbolondították volna.

2005-ben a lipcsei WGT-n nem is volt kérdés, hogy az Oil 10 fellépésére is ellátogatunk. Az eseményre Budapest külvárosát idéző környezetben, egy lerobbant moziban (?) (UT Connewitz) került sor.
Gilles Rossire egy kb. 5-7 dalt tartalmazó rövid műsorral készült, így eléggé érdekes helyzetbe is került, amikor a közönség (kb. 30 fő volt jelen) visszakövetelte és a színpadmester is jelezte, hogy mehet a ráadás.

Photo: AlanTheWild

Kérdőn nézett a közönségre, hogy melyik dalt szeretnénk újra hallani. Kihasználtam a lehetőséget - és a  közönség alacsony létszáma miatta - akusztikus helyzetet: érces hangomon bejelentettem, hogy a Lost In Metropolis-ra lenne még igény...

Photo: AlanTheWild

Meg is hallgathattuk újra!
Az ilyen techno-t - ha ez egyáltalán az - , még én is elviselem...