2012. jún. 18.

Sequential Access interview

Marco Biagiotti and Claus Larsen announced a new project a few days ago. I asked them about this initiative.

AlanThe Wild: You (Claus and Marco) create recently a new project/band called Sequential Access. When did you decide this action? May be during the Industrial Booom – Reboot festival at Budapest, where both Leæther Strip and Decoded Feedback were performed? :)
Sequential Access (Marco): Actually the idea was in my head for a while to create a new project totally old school EBM (DAF/Nintzer Ebb/Front 242) very minimalistic with only powerful basslines and drums and I wanted to have somebody else singing on it to have a break on writing lyrics and singing to direct my creativity on the music part only. Decoded Feedback worked already with Claus (Leæther Strip) on a track on the new album -disKonneKt- and he did such a good job on the vocals and lyrics that I knew with his approval this project would work perfectly! :)

AlanTheWild: Why did you choose Sequential Access as the name of the project? It has a very old-school sounding.
Sequential Access: Yes, this is a very old-school project. That's why the name Sequential Access fit the style perfectly. 

AlanTheWild: Decoded Feedback and  Leæther Strip were label mate in the 90’s under Zoth Ommog. Claus provide guest vocal on the latest Decoded Feedback album. As I know Marco and Yone are huge fan of  Leæther Strip. Was there any direct connection between you beside these?
Sequential Access:  Leæther Strip and Decoded Feedback stayed in touch through all this years and met here and there in Festivals. Always enjoyed spending time together online or in person. It was just question of time that some sort of collaboration would happen.

AlanTheWild: Claus lives in Denmark, Marco is a Canadian resident. What will be the working method? You will make regularly personal meeting somehow, or will You use online/offline communication like Vince Clarke and Martin Gore did during the recording, producing the VCMG materials?
Sequential Access: We are exchanging files online/offline so yes same kind of communication like you mentioned.

AlanTheWild: What can we expect from you? In what style, styles will you move?
Sequential Access: The idea is to create a very powerful and ebm project. Strong lyrics, intricate basslines and drums but your never know how a project will evolve and change. Keep tuned and new tracks will keep coming :)

AlanTheWild: Sequential Access will remain studio project? I think Budapest is a perfect place to be a world premier for Sequential Access live act! ;)
Sequential Access: Too early to tell but definitely would be an awesome live act! Budapest experience with the Industrial Booom Festival was incredible and we will definitely consider playing live with Sequential Access!

AlanTheWild: Did you fix the roles in this project? For example who will write music, who will contribute vocal etc.?
Sequential Access: At the moment I write the music (Marco) and Claus is doing lyrics and vocals.

AlanTheWild: When can we expect the first release/tracks from you?
Sequential Access: Too early to tell at this stage but things are progressing very well and we are hoping to release the first Sequential Access album in the next few months.


HUNGARIAN VERSION

AlanThe Wild: Most jelentettétek be (Claus és Marco), hogy új projektet hoztatok létre Sequential Access néven. Mikor döntöttétek ezt el? Talán Budapesten, az Industrial Booom – Reboot fesztivál alatt, ahol a Leæther Strip és a Decoded Feedback is fellépett? :)
Sequential Access (Marco)Valójában már régóta ott motoszkált a gondolat a fejemben, hogy egy olyan új projektet kezdjek el, ami old school EBM gyökerekkel rendelkezik (DAF/Nintzer Ebb/Front 242), nagyon minimalista, hangsúlyos basszussal és dobokkal. Ehhez kerestem valakit, aki énekelne a zenei alapra és megírná a szöveget is, így nekem csak a zenei résznél kell a kreativitásomat hozni. A Decoded Feedback már dolgozott együtt Claus-szal (Leæther Strip) az új album -disKonneKt- egyik dalában közreműködött, és nagyon jó munkát végzett a vokállal és a szöveggel. Így tudtam, tudom,  hogy hozzájárulásának, közreműködésének köszönhetően ez a projekt tökéletes lesz!

AlanTheWild: Miért választottátok a Sequential Access nevet a projektnek? Nagyon old-school hangzása van.
Sequential Access: Igen, ez szándékos, mivel zeneileg ez old-school projekt lesz. Így a Sequential Access tökéletesen illik a stílushoz. 

AlanTheWild: A Decoded Feedback és a  Leæther Strip a 90-es években a Zoth Ommog kiadónál voltak. Claus "vendégszerepelt" a legújabb Decoded Feedback albumon. Ahogy tudom Marco és Yone nagy Leæther Strip rajongók. Ezeken túlmenően volt bármilyen kapcsolat közöttetek?
Sequential Access: A Leæther Strip és a Decoded Feedback kapcsolatban volt az elmúlt években folyamatosan, itt-ott találkoztunk fesztiválokon. Mindig jól szórakoztunk együtt, élveztük egymás társaságát akár online, akár személyes formában történt. Csak idő kérdése volt, hogy ebből valamilyen együttműködés legyen.

AlanTheWild: Claus Dániában él, Marco kanadai lakos. Milyen munkamódszert fogtok követni? Lesznek rendszeres találkozók, vagy offline/online kommunikáción, fájlcserén fog alapulni az együttműködés, ahogy Vince Clarke és Martin Gore tette a  VCMG felvételei során?
Sequential Access: Offline/online fájlcsere lesz a megoldás, szóval úgy ahogy említetted.

AlanTheWild: Mire számíthatunk tőletek? Milyen hangzást, milyen stílus lesz a "működési területetek"?
Sequential Access: A kiindulási pontunk, hogy egy erőteljes EBM hangzáson alapuló projekt. Ütős szövegek, összetett, egymásra ható basszus és ütem, de persze sosem tudhatjuk, hogy a projekt merre fog haladni, hogyan fog fejlődni. Maradjatok ránk hangolódva és ígérjük, az új dalok folyamatosan érkeznek majd!

AlanTheWild: Sequential Access stúdió projekt marad? Azt hiszem, Budapest tökéletes helyszín lenne egy első koncertnek, egy világpremiernek!
Sequential Access: Nagyon korai bármit is mondani, de tény hogy fantasztikus lenne élőben is fellépni! A budapesti tapasztalataink az Industrial Booom Fesztivállal kapcsolatban elképesztően jók voltak, így mindenképpen van arra esély, hogy Sequential Access élőben is fellépjen!

AlanTheWild: Rögzítettétek a szerepeket? Például, hogy ki szerzi a zenét, ki vokálozik?
Sequential Access: Jelenleg én (Marco) írom a zenét és Claus írja a zenét és énekel a dalokban.

AlanTheWild: Mikor várhatjuk az első dalokat, kiadványt?
Sequential Access: A jelen helyzetben túl korai bármit is mondani, de a dolgok jól haladnak és reméljük, hogy az első Sequential Access album elkészül és megjelenik néhány hónap múlva.

2012. jún. 17.

Industrial Booom - Reboot (2012) - 3. nap

Az Industrial Booom - Reboot fesztivál harmadik napja igazi stíluskavalkádot hozott a gothic rocktól, a power noise-on át, a dark electro-ig.
A 80-as évek közepe óta létező The Arch számomra teljesen ismeretlen volt a koncert előtt, annak ellenére, hogy néhány lemezüket az Antler-Subway adta ki a 90-es években. A "gitárhangsúlyos" new wave, gothic rock sem áll nagyon közel hozzá, mégis azt kell mondjam: nem unatkoztam a koncert alatt. A frontember energikus előadásmódja, illetve a profin összerakott daloknak köszönhetően kellemes módon hangolódtam rá a nap további eseményeire.
Talán kisebb volt a közönség aktivitása, mint az előző két napon, de a The Arch ennek ellenére mindent megtett annak érdekében, hogy ez megváltozzon. Nem sértődtek meg a kisebb létszám, passzívabb viselkedés miatt, pedig láttunk már erre példát más eseményen, más együttestől, együttesektől...


Dirk Ivens és Eric Van Wonterghem következett. A Dive minimalizmusa, a Monolith energiája kerül itt kombinálásra, de úgy, hogy nincsenek törzsi ritmusok, nincs visszakacsintás az EBM-re, csak brutális zajfüggöny.

Sonar ritmikus zajorkánja éles váltást jelentett, de én pont azt kedvelem a fesztiválokban, hogy változatos programot kínálnak, több stílus is megjelenik az adott nap keretében. Mondom ezt úgy, hogy a noise nem tartozik a legkedveltebb zenei területeim közé.

Külön kiemelném, hogy így már Dirk Ivens szinte valamennyi projektjét szerencsém volt élőben látni... Mondjuk egy Blok 57 jöhetné még...

A Dance Or Die az általam kedvelt színtér egyik olyan nagy "öregje", akit, akiket még nem volt alkalmam koncerten elkapni. Ennek megfelelően kicsit megengedőbb, elnézőbb voltam, vagyok velük. De tény, ami tény: Gary Wagner hangja nem volt a legjobb ezen az estén... Pedig a Dance Or Die esetében a jellegzetes - wagneri - vokál emeli, emelné még jobban ki a zene sötét, sötétebb dimenzióját, aspektusát.

Ettől függetlenül nagyon emlékezetes koncert volt.
Az In Strict Confidence koncertje volt számomra a legfontosabb esemény ezen a napon. A Dennis Ostermann által vezetett együttes első korszaka - mondjuk ami a Zoth Ommog/Bloodline kiadóknál megjelentett kiadványokkal fedhető le - a kedvencem. Sajnos az akkori (90-es évek) koncerteken nem tudtam megjelenni, így hajlandó lennék bárhova elmenni, hogy egy olyan koncertet halljak, ahol a Cryogenix album mondjuk teljes egészében elhangzik. Az évek alatt az együttes hangzása megváltozott, fejlődött (?), így jelenleg az In Strict Confidence legújabb lemezeit én egy képzeletbeli dark-pop címkével ellátott fiókba tudnám elhelyezni.

Nosztalgikus érzéseim ellenére, azt kell hogy mondjam: a koncert tökéletes volt! Hangulatában, hangzásában, az együttes előadásmódjában semmi negatívumot nem találtam. Az a helyzet állt elő, hogy amikor vége volt, akkor meglepődtem, hogy ilyen rövid koncertet adtak, mert fel sem tűnt, hogy 11 dal hangzott el. Ettől függetlenül, egy "teljes" In Strict Confidence koncertre vevő lennék!
Számunkra az In Strict Confidence koncertjével ért véget a harmadik nap és egyben a 2012-es Industrial Booom - Reboot fesztivál!
Ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek, az együtteseknek, a helyszínnek ez a színvonalas, emlékezetes 3 napot!


További linkek:

2012. jún. 14.

Funker Vogt - Hard Way

Hosszú és néha nehéz út vezetett amíg a Funker Vogt elérkezett a legújabb kislemezének kiadásáig.
A német electro, EBM együttes karrierjét a kezdetektől - a Thanks For Nothing album kiadásától - figyelemmel követtem, de őszintén be kell vallanom, hogy a 2003-2010 közötti időszakban elvesztettem a nyomukat.
Ezen az úton ők is megpihentek néha, legutóbb éppen a 2010-ben kiadott Arising Hero maxi és Blutzoll album jelölte ki egy 3 éves pihenő kezdetét.
De a szünet sem volt eseménytelen: az együttes korábbi tagja - Björn Böttcher - és az addigi szövegíró - Kai Schmidt - is elhagyta a Funker Vogt kötelékét.
Így a két alapító - Gerrit Thomas, Jens Kästel - és  Frank Schweigert alkotja jelenleg az együttest.
Tavaly év végén lehetett érzékelni az esetleges visszatérés első jeleit, ami végül kézzelfogható megerősítést is nyert az Out Of Line kiadó jóvoltából: a Hard Way maxi CD formájában.
Ahogy az elején írtam, egy időre szem elől tévesztettem a Funker Vogt tevékenységét, de Hard Way meghallgatása után úgy éreztem, hogy nem hagytam ki egy lemezt sem...
Ezen mondatomat lehet kritikaként és elismerésként is értelmezni, én magam sem tudom eldönteni, minek szánom.
A Hard Way lassan épül fel, de aztán igazi Funker Vogt hangzás következik: pumpáló ritmus és basszus, egyszerű dallam, néha szavalós, vezényszavakra épülő vokál, aztán dallamosabb refrén. Olyan refrén, amelynél folyamatosan azt keresem melyik Funker Vogt dalban, dalokban hallottam...


A címadó dal Ta Box Mixe, gyorsabb, de alapvetően nem változtatott a dalon, míg a No Rules Mix egy hagyományosnak mondható "Extended Club Mix" koncepcióval jelentkezik: többször megismételt témák, összekötő betétek, táncolhatóbb verzió!
A Fabrik már egy változatosabb arcát mutatja az együttesnek! Ez is persze magán viseli a Funker Vogt jellegzetes jegyeit: az öblös, már-már - jelentős túlzással - wagneri opera vokáljával, jól elkülöníthető ritmus, basszus, dallam szekcióival, de talán a német nyelvű vokál miatt ez egy nyersebb, az old-school EBM-hez közelebb álló dal.
Remélem a hamarosan megjelenő albumra inkább ez lesz a jellemzőbb hangzás!
Jäger 90 nem egyszerűen remixet készített a Fabrik-hoz, hanem a saját értelmezésben, saját változatban előadott dal került még fel a CD-re, ami egy - pogózásra és/vagy menetelésre tökéletes -  minimalista EBM verzió lett.


Igazi Funker Vogt dal, hagyományosnak mondható remixekkel, egy izgalmasabb B-oldalas számmal. Sokkal többet várok az új albumtól, de lehet hogy én vagyok telhetetlen...
ATWEMRS: 6

2012. jún. 3.

Industrial Booom - Reboot (2012): 2. nap

Az első nap után természetesen nagy várakozással tekintettem a fesztivál EBM "szakaszára", hiszen több kedvencem is színpadra lépett ezen a napon.
Kezdésnek például az az Escalator, akikhez nagyon sok emlékem kapcsolódik régen volt ifjúkoromból. Szerencsére ők nem nosztalgiáztak, hanem egy olyan koncertet adtak, ami egyszerre volt old-school EBM és egyszerre volt modern hangzású.
Érdemes elolvasni az "újraindulásuk" óta megjelent koncertbeszámolókat, vagy az Out Of My Ego album recenzióit, egyértelműen látszik, hogy nemzetközi színtéren is pozitív a megítélésük.

A koncert - rövidsége ellenére, a lehetőségekhez képest - jól vegyítette az aktuális album és a magyar EBM/Industrial rajongók számára különösen fontos, régi, magyar nyelvű dalokat. A hangzás ennek megfelelően a klasszikus electro-industrial és az EBM határterületén mozgott. Nekem kifejezetten tetszettek a háttérvetítések, melyek a korai klipekből és az új dalokhoz "komponált" vizuális tartalomból álltak.
(Megjegyzendő, hogy a fesztivál szervezői kimagasló színvonalú színpadtechnikát biztosítottak, ezt leginkább az idei WGT után tudom értékelni...)
A korai kezdés ellenére, már az első dal alatt megindult a mozgás a színpad előtt, így az Escalator megfelelően előkészítette a terepet a további fellépőknek és ami a legfontosabb: a nap színvonalának megfelelő produkciót nyújtottak.
Az Absolute Body Control fellépése újra meggyőzött két dologról:
  1. Dirk Ivens nem öregszik
  2. Több személyiséggel is rendelkezik
A koncertek között kedélyesen iszogató, beszélgető Dirk, újabb alteregóját üzemelte be az ABC fellépésére. Amíg a Klinik esetében ijesztő, kiszámíthatatlan pszichopataként keresi következő áldozatát, addig az Absolute Body Control koncertje során a 70-es, 80-as évek korszakát, annak előadóit idézte meg.

Az együttes new wave stílusához illeszkedve kis adag Frank Tovey, Iggy Pop féle punk, egy csipetnyi 80-as évek beli glamour pop, valamint a DAF, Suicide hatása érződik, nemcsak a zenén, hanem az előadás módján is. Tökéletes előadó!
Az Absolute Body Control zenéjében az a különleges, hogy mindenki másért, más okból kifolyólag szereti, kedvelheti. Van aki a spontán, egyszerű szerkezetű dalok punk hatásai miatt, van akinek ez a projekt jelenti a később minimal electro terület (Klinik, Dive) előszobáját. De akik a new wave, a korai szinti-pop sötétebb dimenzióit keresik, ők is találhatnak kedvükre valót ebben a Dirk Ivens és Eric Van Wonterghem által működtetett projektben.

A Klutæ fellépését vártam ezen a napon a legjobban, ez talán megbocsátható nekem... Claus Larsen - ígéretének megfelelően - kicsit más módon, más stílusban adta elő side-projektjének dalait, mint ahogy azt Leæther Strip koncert esetén szokta.
Ennek azonnali jele a Tequila Slammer taktusai voltak, mely első dalként valóban megadta a koncert alaphangját.
A dalmenet alapját az Electro Punks Unite album adta és meglepő módon a Hit'N'Run nagylemezről egy dal sem hangzott el. A koncert utáni érdeklődésemre azt válaszolta, hogy az előző albumot szinti-pop jellegűnek tartja, és mivel most inkább a keményebb Klutæ hangzást akarta megmutatni, így ez az album háttérbe szorult ezen az eseményen.

LS dalként hangzott el a Nose Candy, de valójában ezt az alkotást mindkét projekt magáénak mondhatja, hiszen a karrier kezdetén már készült egy  Klutæ átirata.
A Slippery When Dead, ami az aktuális album első kislemezének tekinthető, hihetetlenül jól "működött" koncertkörülmények között is.



Lazább, punkosabb előadást élvezhettünk, amihez az is hozzájárult, hogy társa Kurt Hansen színpadi jelenlétével jobban tud a frontemberi teendőire koncentrálni.
A koncert végére valódi tombolás, pogózás kezdődött amit a Desert Storm a maximumig fokozott. A rendelkezésre álló rövid időkeret miatt a ráadás - és esetleg némi  Leæther Strip ízelítő - elmaradt, de reméljük lesz még hamarosan erre is lehetőség, lesz folytatás... 
Sokadik alkalommal láttam a Spetsnazt élőben, kedvelem is őket, így talán megengedhető, hogy kis kritikával illessem őket.
Azt gondolom, hogy sikerült megszabadulniuk attól a "vádtól", hogy pusztán csak a Nitzer Ebb - korábbi időszakban felmerülő - hiányát meglovagolva foglalták el az old-school EBM trónját. Az utolsó albumokon ugyanis már sokkal változatosabb arcát mutatta a két svéd.

Ennek ellenére a koncert kevésbé volt változatos. Természetesen ettől függetlenül  nagyon tetszett a koncert, hiszen az valóban méltó volt a nap stílusához. Lendületes volt az előadásmód, volt kapcsolattartás - sörözés a közönséggel - , voltak poénok (pl. a That Perfect Body felvezetésekor Stefan Nilsson saját testi adottságainak referenciaként történő megadása).
A koncerten egyébként elhangzott, hogy hamarosan új zenei anyag érkezik a duótól.
Meglepően, meglepetéssel indult a belga legenda, a Front 242 fellépése. Korábban már megerősítést nyert, hogy ebben az évben (?) ez az utolsó fellépésük, így várható volt, hogy valamilyen módon emlékezetessé kívánják tenni az eseményt.
A koncert előtti percekben alkalmam volt a backstage-ben figyelni a készülődést és érdekes volt látni, hogy ennyi év, számtalan előadás után is, milyen feszültségekkel telve készülnek a koncertre a veterán tagok.
A vonós intro, majd annak élő mixelése a Happiness-be, méltó volt az együtteshez, a fesztiválhoz, megtisztelő volt a vendégzenészeknek, illetve nekünk, magyar rajongóknak is.
Kíváncsi voltam, hogy ez a koncert a korábbi, techno hangzást, vagy a legutóbbi koncertturné során hallott "vintage" hangzást fogja előnyben részesíteni. Végeredményben a koncert a legutóbbi budapesti előadásra hasonlított: a régi dalok is újabb, korszerűbb hangszerelésben szólaltak meg, de nem tolódott el a hangsúly túlzottan a techno felé. 
Front 242 Setlist Industrial Booom - Reboot 2012 2012
Edit this setlist | More Front 242 setlists
Annyi kritikát azonban megengednék magamnak, hogy nagyon hiányzik - nemcsak a koncertek szempontjából - a friss Front 242 anyag...
Örülök, hogy részese voltam ennek - a túlzás nélkül mondható - történelmi eseménynek. Bárhogy is folytatódik a Front 242 története, ez a koncert nagyon fontos szerepet fog játszani a hosszú-hosszú történetben...
A The Juggernauts koncertjét sajnos nem tudtam megvárni...

Az Industrial Booom - Reboot fesztivál második napja számomra tökéletes volt! 

2012. máj. 11.

Industrial Booom - Reboot (2012): 1. nap

A 2011-es fesztivál után a BlackHead Agency újabb 3 napos eseménnyel örvendeztette meg a hazai és a külföldi (!) alternatív elektronikus zenehallgatókat, koncertlátogatókat.
A szervezéshez én minimális mértékben járultam hozzá: a repülőtéren vártam Claus Larsent (Klutae/Leaether Strip) és Kurt Grünewald Hansent. Az időpont egyeztetés során kicsit elszomorodtunk, mert a járat menetrend szerint érkezése (18.30) alapján arra számítottunk, hogy az első 1-2 fellépőt nem fogjuk látni. Szerencsére nem így történt, mivel a járat hamarabb érkezett, a szállodai szoba elfoglalása pedig villámgyors volt, ami után azonnal a Barba Negra Music Club-hoz hajtottunk.
A koncert - és így a fesztivál - kezdetére tehát sikerült odaérkeznünk. Ezt azért fontos hangsúlyoznom, mert a koncert előtti napokban elkövetett levélváltások során Claus jelezte, hogy szeretné már a fesztivált első fellépőjétől nyomon követni az eseményeket.
Első nap, első fellépő...
Nehéz sokkal nehezebb feladatot elképzelni, mint egy többnapos fesztivál első napján, első fellépőként megadni az alaphangot. A First Aid 4 Souls hazai - nyugodtan kijelenthetjük - sztárfellépőként próbálta ezt a feladatot megoldani, személyes véleményem szerint a sikerrel, a maximumot kihozva a helyzetből.
First Aid 4 Souls
Bár az összeállított dalmenetben a Deathstep album képviselteti magát, nekem mégis a Noise'N'Breaks From Hell - Selected Electro Works album hangulata köszönt vissza: nagyon komplex, nagyon összetett, mégis egységes alkotó szerkezetben; néha gitár, néha elektronikus riffek. Összességében egy olyan crossover hangzás, ami egyszerre európai, kontinentális, egyszerre "vancouveri". V.e.N. vokálja, előadásmódja, tovább emelte az energiaszintet, így a közönség már az első fellépő alatt bulizhatott.

Élőben a gitár nekem kicsit túl hangsúlyos volt, az utolsó albumhoz képest, de ez egyéni megítélés kérdése. Mivel nem voltak 10 perces gitárszólók, így a koncert megítélését ez a megállapítás semmiképpen sem rontatta!
A First Aid 4 Souls energikus koncertjét tehát közösen hallgattuk Claus Larsennel és megállapítottuk, hogy egy nagyon intenzív, crossover hangzással van dolgunk.
A Decoded Feedback nekem személyes kedvencem még a Zoth Ommog időkből, így kiemelt figyelemmel  kísértem a koncertjüket. A koncert első két-három dala alatt gondok voltak a hangzással, kicsit dobozból szólt a basszus, a dob, de aztán minden helyrerázódott.
Decoded Feedback
Szerintem jó döntés volt, hogy a First Aid 4 Souls után következtek, mert bár a FA4S kétségtelenül progresszívabb hangzást képvisel, és a Decoded Feedback talán - ebben az összehasonlításban - az old-school, de az alapok mindkét projektnél azonosak voltak.
Marco dinamizmusa, Yone folyamatos összpontosítása egy profi koncertet eredményezett, csak éppen rövid volt: hiányzott nekem a Reflect In Silence, a Breath, de egy fesztiválfellépés nem lehet 2 órás...
Kicsit "szerencsétlen" módon az új album - disKonnekt-  csak júniusban jelenik meg, így megvásárolni nem lehetett a fesztiválon. Ellentételezésként két dal  - Mescaline, Night Terror - is elhangzott a hamarosan érkező nagylemezről.
Apropó vásárlás! Minden zenekar érkezett kisebb-nagyobb választékkal, ami a CD-ktől a különböző merchandise árucikkekig terjedt, de itt egy kicsit hiányérzetem volt. Javította a kedélyállapotomat, hogy külön készlettel volt jelen a Metro-Nóm hanglemezbolt és az Advoxya kiadó.
Minden szempontból világszínvonalú volt a fesztivál, amit mi sem jelezz jobban, hogy az a Daniel Myer is fellépett, aki karrierje újabb fellendülő ágában van jelenleg. Gondoljunk csak az Alan Wilderrel történő együttműködésére - aki egyébként nagyon lelkesen nyilatkozott Myer-ről és a Haujobb-ról - vagy az új album sikerére.
Haujobb
Nagyon nagy hatással volt rám a Haujobb koncertje! Teljesen meglepett, hogy az alapvetően IDM jellegű, sok ambient elemet használó zene, ami tökéletes otthoni zenehallgatásra, vagy tökéletes társ lehet egy órákig tartó, autópályán történő vezetés közben, mennyire másképpen működött a színpadon.
Ehhez persze kellett Daniel Myer, aki teljesen a zene részévé vált a koncert alatt: pörgött, felpörgette a közönséget is. Igazi előadó, frontember volt, aki a zene mellé a lelkét és szívét is kirakta a hangszerek mellé.

A meglepő érzéseimet csak növelte az a tény, jelenség, hogy az új album dalai teljesen jól illeszkedtek a régi dalok hangulatához. Ez nekem azért volt furcsa, mert az új albumot sötétebb hangulatúnak tartom, gondolom, míg a régebbi Haujobb nagylemezek technoidabb hangzásúként maradtak meg emlékeimben. Ez annyit jelent, fel kell frissítenem a benyomásokat: végig kell hallgatni újra a teljes Haujobb életművet!
Haujobb Setlist Industrial Booom - Reboot 2012 2012
Nagyon őszinte, de egyben professzionális előadás volt, nemcsak zeneileg volt dinamikus, de Daniel Myer sajátos színpadi aktivitása is mozgalmassá tette az eseményt.
The Neon Judgement
Signal Aout 42, A Split-Second és The Neon Judgement. Nekem ők egyfajta szentháromságot jelentettek a 90-es években. EBM alapítóknak, new beat nagyágyúknak nevezzük őket, valójában mégis három teljesen eltérő stílust képviselő előadó. Tavaly - az Industrial Booom első "kiadása" keretében - lehetőségem volt látni az első két ikont, míg idén Dirk Da Davo és TB Frank következett. Hmmmm... ez is igaz így, ebben a formában, hiszen a The Neon Judgement-et láttam már élőben 2005-ben a M'era Luna fesztiválon.
Pontosan erre a fesztiválra tudok hivatkozni, akik a túlzottan kimért, arisztokratikus viselkedést kérik rajtuk számon. Hildesheim-ben ennél is ridegebb volt a színpadi előadásmód. Azt gondolom, hogy ez hozzátartozik a TNJ színpadi megjelenéséhez. Bár nem vagyok zenész, az még feltűnt, hogy a szintetizátor  nem dísznek volt a színpadon... A The Neon Judgement teljes best of show-t adott elő, nagyon jól reprezentálva azt a stílusegyveleget, melyben jól megfér - sőt összeér! - a minimalista electro, a new beat, a rock és a punk.
A 32Crash fellépése mellett a közönség reakciójára is kíváncsi voltam, hiszen mégiscsak a Front 242 énekese lesz a színpadon.
32Crash
Itt egy picit csalódtam... Talán kevésbé ismert még Jean-Luc De Meyer legújabb projektje, vagy a Front 242-re tartogattuk a hangulatot? Nem tudom, de tény, hogy kisebb volt a mozgás a színpad előtt. Ettől függetlenül nagyon élvezetes koncertet adott ez a belga "szupercsapat".
A stúdiólemezeken megcélzott epikus történetmesélős megoldás a színpadon is működött: 3 időutazó "űrvándor" foglalta zenei keretbe a jövő eseményeit. Tették ezt a new wave, electro, EBM stílusjegyek segítségével, de úgy hogy a 32Crash hangzása továbbra is kijelenthető: egyedi, utánozhatatlan.

Ehhez persze kell De Meyer hangja is, de - szerencsére - mégsem kerít minket az az érzés a hatalmába, hogy ez is Front 242.

A Project Pitchfork koncert elejéről sajnos távoznom kellett, így nincs elég benyomásom, élményem, információm ahhoz, hogy értékeljem a fellépésüket.

Az első nap után nagyon jó érzésekkel távoztam, távoztunk. Jó lett volna, ha kicsivel többen vagyunk, de a hangulatra, a helyszínre, a szervezésre, a fellépőkre nem lehet, lehetett egy rossz szavunk sem!
folyt. köv.


További ajánlott oldalak, beszámolók, képek:

2012. ápr. 22.

Klutæ interjú (2012)


Photo: Jouni Niemi 2011
Az alábbi interjú 2012. április 20-án "készült". A "beszélgetés" apropóját az Industrial Booom - Reboot fesztivál adta, ahol a Klutæ is fellép.

AlanTheWild: A 2011-es év nagyon eseménydús volt. Magánkiadásban jelentetted meg az Electro Punks Unite albumot (Klutæ). Ugyanebben az évben otthagytad a belga Alfa Matrix kiadót és az aktuális Leæther Strip albumot (Untold Stories) is kiadó támogatás nélkül jelentetted meg.
Mit gondolsz - visszanézve - ezekről a döntésekről? Elégedett vagy (pénzügyileg és művészileg) a következményekkel?
Claus Larsen: Továbbra is úgy érzem, helyes döntést hoztam. Ezt szerettem volna kipróbálni évek óta, de sosem voltam elég tökös, hogy megcsináljam egészen az elmúlt évig. Az egész egyrészt annak az eredménye, hogy a zenei üzlet, környezet nagyon megváltozott a 2005-ös "visszatérésem" óta, másrészt ez egy olyan lépés volt, amit mindenképpen meg kellett lépnem mielőtt túl öreg leszek, így az időzítés tökéletes volt. Minden kiadó szenved, ennek következtében nem akarnak kockáztatni, így egyre inkább a bevételek és kiadások rabjaivá válnak. Mindig szerettem közeli, közvetlen kapcsolatban lenni azokkal, akik hallgatják a zenémet, ezzel az új megoldással ezt meg is tudom valósítani. Pénzügyileg nem egy kimagasló ötlet, de jelenleg semmi sem az a zenei életben. Nehéz rávenni az embereket, hogy megvegyék a CD-ket, amikor mindent le tudnak tölteni illegálisan. A saját kiadásban történő megjelentetés költségeit fedezni tudom és ennyi: nincs pénzügyi forrás promócióra, reklámra, így csak a kevés fanatikus rajongómra tudok számítani és a koncertfellépések után járó bevételek után tudok ételt rakni az asztalra. De ami a lényeg: jól érezzük magunkat és mindössze erre van szükségünk!

AlanTheWild: Van arra esély, hogy leszerződj egy kiadóhoz a közeljövőben?
Claus Larsen: Nem tudom megmondani... Jelenleg annyi a biztos, hogy továbbra is magánkiadást tervezek és olyan együttműködéseket, mint amit a Black Rain-nel csináltam (szerk.: a Black Rain adta ki a Sex Dwarf EP-t, a Yes I'm Limited 20 éves jubileumi kiadását és korábban a ÆBM bakelitet). És jelenleg tényleg jól esik a közvetlen kapcsolat a vásárlókkal.



AlanTheWild: 2010-ben léptél fel először, mint Leæther Strip. Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb? Pozitív élmények? Esetleg bármi negatív?
Claus Larsen: Feledhetetlen volt! Azóta reméljük, hogy valamikor vissza tudunk térni, és néhány nap múlva valóban ott leszünk! Az a koncert volt számomra az egyik legjobb, ahol valaha is játszottam! Akivel találkoztam akkor, két évvel ezelőtt, mindenki roppant kedves és segítőkész volt! Az egyetlen negatívum az volt, hogy nagyon rövid látogatásra volt lehetőségünk. Egyszóval nagyon hálásak vagyunk, hogy a Black Head csapat meghívott minket, hogy most Klutæ-ként koncertezzünk. És mindent megadnánk azért, hogy hamarosan a Leæther Strip is felléphessen. Minél hamarabb, annál jobb!

AlanTheWild: Ezen a hétvégén a Klutæ is fellép az Industrial Booom - Reboot fesztivál kretében. Mire számíthatunk?
Claus Larsen: 50 percnyi non-stop keménység, izzadtság és electro! Egy hónapnyi pihenőnk lesz a budapesti koncert után, és biztos vagyok benne szükség is lesz rá! Abban is biztos vagyok, hogy a budapesti közönséggel hatalmas bulit csapunk (mert tudom, hogy az összes fellépő együttes így tesz errefelé). És milyen fantasztikus a koncertprogram, a fellépők listája! Ha én nem játszanék, akkor is elutaztam volna erre a fesztiválra!

AlanTheWild: Egy Klutæ koncert miben más, mint egy Leæther Strip  fellépés? Másképpen viselkedsz, énekelsz a színpadon, vagy ugyanúgy?
Claus Larsen: Minden esetben a lehető legtöbb energiát adom bele mindkét projekt esetén. De ha kicsit figyelmesebb vagy, akkor kicsivel több "punk" és humor van egy Klutæ koncerten! Sokat nevetgélek ilyenkor a színpadon, hiszen reagálnom kell a dalok szövegére. Néhány  Leæther Strip dal esetén inkább sírásra ösztökél, amikor előadom őket.



AlanTheWild: Várható olyan meglepetés, mint amilyen a No Disco (szerk.: Depeche Mode feldolgozás) volt 2010-ben?
Claus Larsen: Nem árulhatom el, mert akkor nem lenne meglepetés...

AlanTheWild: Előadsz  Leæther Strip dalokat is majd?
Claus Larsen: Mivel nincs 90 percre lehetőség, így a  Klutæ -ra akarok koncentrálni, hiszen ez lesz az első  Klutæ koncert Magyarországon. Egyetlen Leæther Strip dal van a programban, amit eléggé  Klutæ-osra alakítottam. Ez egy fesztivál lesz, így elégedett vagyok a 50 perces lehetőséggel is!

AlanTheWild: Kurt (szerk. Claus Larsen élettársa) most már a színpadon is partnered. Ez a te döntésed volt? Nyaggattad, hogy meghozza ezt a döntést?
Claus Larsen: Nem, ez teljes mértékben az ő döntése volt. Én csak annyit mondtam neki, hogy szeretném, ha segítene a fellépések alkalmával a színpadon, egyszerűen azért, mert meg akartam mutatni neki, milyen nagyszerű érzés ott lenni, érezni az energiát és a szeretetet áramlani a hallgatóságtól. És azért is, mert megérdemli a figyelmet... Kurt érdemli meg, és nem a Leæther Strip vagy a Klutæ. Minden alkalommal megtanulja az új   tudnivalókat, támogat és biztos hátteret nyújt a színpadon is. Ez az egész élményt jobbá teszi számomra. Ráadásul most már ő is tudja miről beszélek, osztozni tudunk az eseményeken, együtt éljük meg azokat... Nagyon büszke vagyok rá!

AlanTheWild: Mi a színpadon Kurt szerepe? Billentyűzet virtuóz, mint Alan Wilder, bármit lejátszik; vagy olyan mint Andy Fletcher (tapsol és egyszerű basszus futamok hárulnak rá... bocsi Kurt... :)  )
Claus Larsen: haha :) Kurt ezért fenéken billent pénteken! Kurt feladata alapjában az, hogy a szekvenszert felügyelje, hangzást váltson, effekteket és hangmintákat játsszon be és néhány dallam tartozik hozzá. Azt csinálja amit én tettem a korábbi koncertek alatt a billentyűzet mögött, egyedül mielőtt még Kurt csatlakozott volna hozzám. 

AlanTheWild: Erre az évre milyen terveid vannak?
Claus Larsen: Jelenleg éppen szünetet tartok a dalszerzésben. Úgy érzem, hogy tényleg szükség van erre, mindig jól jön egy kis pihenés. De jelenleg is folyamatban a Serenade For The Dead II összeállítása, de azon gondolkozok éppen, hogy rögzítek egy EP-t a jó "öreg"  Leæther Strip hangzással. Az utolsó album nagyon dallamos, melankolikus volt, így azt hiszem, hogy jól jönne mindenkinek egy kis "tökön rúgás", mielőtt a Serenade For The Dead II megjelenik, ráadásul segíthet az album finanszírozásában is. Ezenkívül  jó néhány koncertidőpont már le van kötve, remélem lesznek még ajánlatok is. Élvezzük a koncertezést és még van szabad időpontunk is! Szeretnénk játszani Európa keleti és déli országaiban és nagyon jó lenne Dél-Amerikai lehetőséget is kapni. De bárhol szívesen játszunk, bármikor!




ENGLISH VERSION
(sorry for my poor english - ATW)


AlanTheWild: The last year was eventful. You released the Electro Punks Unite (Klutæ) album as a self-released LP. Later that year You have left the Alfa Matrix label and released the latest Leæther Strip album (Untold Stories) without any label support too.
What do You think about these decision about these events? Are You satisfied (financially and artistically) with the results?
Claus Larsen: I still feel I made the right decision. It’s something I’ve wanted to try for years, but I never really had the balls to do it until a year or so ago. Both because the music business has changed so much since my “come back” in 2005 and also because if it was something I should try before I was too old, the time was just right. All labels are suffering, and that will also make the labels take less risks and be a lot more a slave to income and expenses. I have always loved to have a close relationship with the people who listens to my music, and this way I get to do that. It’s not financially a good idea, but nothing in the music business is these days. It’s still hard to get people to actually buy the cd’s, when they can find it for free illegally online. I get my expenses covered for the cd production and all that, and there is no budget for any promotion, so I have to count on the few hardcore supports and live gigs to put food on our table. But for now, we are having fun and we got what we need.

AlanTheWild: Will you sign to any label in the near future?
Claus Larsen: I really can’t say. For now I plan to self-release and do collaborations like I did with Black Rain (editor's note: Black Rain released the Sex Dwarf EP,  the 20th anniversary edition of the Yes I'm Limited  and the ÆBM vinyl). And for now I really love the direct connection with the buyers.

AlanTheWild: You have performed in 2010 in Hungary as Leaether Strip. What was that experience? Any pleasant memories? Or bad ones… ?
Claus Larsen: It was unforgettable, and we have been hoping to come back ever since, and finally we are in just a few days. That show was for us one of the best concerts we’ve played. Everyone we met there 2 years ago was so kind and helpful, and the only bad thing I can think of is that the visit was too short. So we are very grateful that the Black Head gang invited us to play as Klutæ this time, and we will give everything we’ve got so we can get Leæther Strip down there again , the sooner the better.
It was love at first sight when we came to Budapest, and we can’t wait until it’s Friday.


AlanTheWild: This weekend You will perform as  Klutæ , a part of the Industrial Booom – Reboot festival. What can we expect from You?
Claus Larsen: 50 minutes of non-stop harshness, sweat and electro. We have a month rest after the Budapest gig, and I’m sure we will need it. I am sure that we and the Budapest audience ( which all bands I know who have ever played there love ) will have a party. And what a line-up, if I weren’t playing there I would travel there for this festival for sure.

AlanTheWild: Are the Klutæ shows very different from  Leæther Strip  concert, or do You acting/singing on the stage just the same?
Claus Larsen: I always try to deliver as much power as I can with both bands, but if you look a little closer you might find a bit more “Punk” and a pinch of humor in the Klutæ performance. I laugh a lot more on stage while performing as Klutæ than with Leæther Strip too, but that might have something to do with the song topics. Some songs in a Leæther Strip set can still make me cry a little when I’m performing.

AlanTheWild: Any nice surprise for us like the No Disco (editor's note: Depeche Mode cover) premiere in 2010?
Claus Larsen: Cant tell you my friend . Then it wouldn’t be a surprise would it?

AlanTheWild: Will You perform some LS songs too?
Claus Larsen: Since I don’t get to perform for 90 minutes, I want to focus on Klutæ, since it’s the first show in Hungary. I have “only” one Strip song in the set, which has been Klutæ’ified. It’s a festival so I am happy with the 50 minutes.

AlanTheWild: Kurt now is Your partner on the stage too. That was your decision? You pressed him to make this step?
Claus Larsen: Nope, that was all him. I just said that I would love to have him come help me up there on the stage, mainly because I wanted to show him how great it is to be there to feel all that energy and love from the audience. Also because he deserves the attention. Kurt….No Leæther Strip or Klutæ. And he’s learning new stuff each time and His support there in the background just makes the whole experience so much better, and now he knows what I’ve been talking about, and we can share that. I’m very proud of him.

AlanTheWild: Is Kurt like Alan Wilder (keyboard master, playing anything what need) or Andy Fletcher (clapping and playing simple bassline – Sorry Kurt… :) )?
Claus Larsen: haha :) Now Kurt will kick your ass next Friday! Kurt’s job is mainly to watch over the Sequencer, changing sounds and adding sound effects/samples and some melody lines. He’s doing what I did when I moved behind the Keys during the shows I did alone before Kurt joined me.

AlanTheWild: What are Your plan for this year?
Claus Larsen: I am taking a little break from composing at the moment. I really felt I needed it, and it’s always good to take a break once in a while. I’m still working on “Serenade for the dead II”, but I am thinking about recording an EP with some good old harsh Leæther Strip on it, since the last album was so melodic and melancholic, I think we need a little kick in the balls before I release “Serenade…II” and it will also hopefully help finance the album. Other than that we have some more concerts to play, and we hope for still more shows. We are having so much fun on our trips and there is plenty of room for more. We would really like to play more in eastern and south Europe too and hope for some South American shows too. But we’ll play anywhere they want us…anytime.

2012. ápr. 9.

32Crash

Veterán belga zenészek, analóg hangzás, mely 70-es évekbeli sci-fi filmek aláfestő zenéje lehetne... Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a 32Crash friss lendületet ad(hat) jó néhány, jelenleg futó ötlettelen projektnek?!
Bár ellentmondásosnak tűnhet ez az állítás, de Jan D'Hooghe (Vive La Fête, Implant) Len Lemeire (Implant) és nem utolsó sorban Jean-Luc De Meyer (Front 242) együttműködése garantáltan megkülönböztethető, azonosítható napjaink alternatív elektronikus színterén.
Picture taken by Fabienne Cresens
A 32Crash electro clash, punk, coldwave, EBM - néha törzsi ritmusok, szinti-pop hatások - egyvelege, amit ráadásul egy időutazós, a 2107-es eseményeket elmesélő kerettörténetbe foglaltak a projekt indulásakor.
Az űr, a sci-fi ilyen mértékű - külsőségekben is megnyilvánuló alkalmazása - nem példa nélküli zenei projektek, együttesek esetén. Gondoljunk csak a S.P.O.C.K-ra. A 32Crash esetében azonban egy sötét(ebb) zenei világ segítségével kapunk képet arról, hogy mit történt az emberiséggel az idegenek támadása után. De persze ezt sem kell - nem is lehet - komolyan venni, de azért - általában elmondható - mélyebb társadalmi üzeneteket próbál a belga trió megfogalmazni.
Az Alfa Matrix által - megszokott módon - okosan felvezetett, piacra dobott zenei projekt első kiadványa 2007-ben jelent meg. A Humanity EP 4 dalt tartalmazott a közelgő nagylemezről és remixekkel, 2 exkluzív dallal egészült ki.
A Isomodia és a Merlin's Gun pont a két "nagyágyút" képviselte az albumról: ez a két talán legjobb dal a nagylemezről.
De szerencsére maradt ott is bőven kellemes hallgatnivaló!
A dalok rövidek, intenzívek és nem mondhatjuk, hogy csak De Meyer hangjára koncentrálnának, többször is találkozhatunk fantasztikusan jól eltalált melódiákkal, pl. a www.hide esetében!
A steam punk hangulat az Weird News From An Uncertain Future album hallgatása közben is folytatódik, szintje látjuk magunk előtt az olajtól csöpögő, viktoriánus gépezeteknek tűnő, mégis a hiperűr átszelésére alkalmas űrhajókat.
Szabadon csapongó stílusgyakorlatokkal teszik élvezetessé: pogozós Fast Crash és Propaganda, francia nyelvű new wave Hérissons Et Porcs-Epics, rockos(abb) hangzású cold wave Dust And Drought.

Ezt a változatos hangzást fokozzák tovább, az Alfa Matrix-nál már megszokott limitált példányszámú 2CD-s változat bónuszlemezén található remixek, verziók,
 A  2011-es Y2112Y album (részletesebb recenzió itt olvasható) a tematikus keretet továbbra is fenntartja, zeneileg sincs változás (továbblépés?). Ízlések és pofonok - a közhely szerint különbözőek -, de nekem az első album jobban elnyerte a tetszésemet. Ez nem azt jelenti, hogy nem találhatunk a nagylemezen jó dalokat, mindössze az első album után nem "üt" annyira a poszt-apokaliptikus tematika, De Meyer érces hangja és a - kétségkívül egyedi - punk, new wave, EBM kombinációban kiteljesedő elektronika.
Az analóg elektronika érces hangjai, gyakran gitárt imitáló futamai - és néha a valódi gitár riffek (lásd. Aliens On Earth) - szintén megszokottá kezdenek válni a nagylemez végighallgatása során.
A belga "anyakiadó" és Black Rain együttműködésében egy bakelit is napvilágot látott 2012-ben (illetve letölthető, digitális kiadványként), mely 6 (a letölthető verzió esetén 8) máshol nem elérhető remixet tartalmaz.
A Front 242 elmúlt évekbeli aktív koncertezése mellett De Meyer a 32Crash-sel is vállalt koncerteket, így nemcsak a stúdióban, hanem a színpadon is meghallgathatjuk a jövő krónikáit, beszámolóit!


2012. április 27-én, a Black Head Agency jóvoltából, az Industrial Booom! - Reboot fesztivál keretében a 32Crash elröpít minket a jövőbe. Nézzük meg együtt mi vár ránk ott!