Net.Ware Victory Monuments

Igazságtalan lennék, ha úgy vezetném fel ezt a bejegyzést, hogy kevésbé ismert együttesek dalai találhatóak rajta. Igazságtalan, mert pl. a First Aid 4 Souls, a Data-Bank-A, a K.I.F.O.T.H., a R.I.P. (Roppongi Inc. Project) - és még néhány projekt esetében - az lenne inkább a helyes megfogalmazás, hogy (jelenleg) ezek (még) kevésbé trendi előadók.
De pont ettől lesz sokkal frissebb, üdébb hangulata ennek a válogatáslemeznek. Az az igazság, hogy egyre inkább elfogult vagyok az Electro Arc kiadó esetében, márpedig az azzal a "veszéllyel" jár, hogy gyűjteni fogom a kiadó lemezeit...

R.I.P. (Roppongi Inc. Project) Net.Ware Victory Monuments [12] Temporary Evacuation (Kant Kino Rmx) by electro-arc

A Net.Ware Victory Monuments azzal lopta be magát a szívembe, hogy visszahozza azt az érzést, amit a 90-es években tapasztaltam: kazettákon terjedő (igen, download korszak előtti kalózkodás...), ismeretlenek által, több lépcsőben készített, átmásolt eklektikus "válogatáskazik", melyek minden esetben újabb és újabb együttesekkel és stílusokkal ismertettek meg. Volt ami megtetszett ezek közül és volt ami nem, de minden egyes alkalommal kíváncsian vettem kezembe az újabb kazettát. A Victroy Monuments is így tesz. Van olyan együttes melynek nevét azonnal megjegyzem (pl. ) mert rögtön megragad a dalukban valami. Van olyan track, mely érdekesnek érdekes, esetleg meghökkentő de nem lesz a kedvencem (pl. "H", Princess & Baby - Ahugadance). Ezen utóbbi dal egyébként a The Grid nagysikerű Swamp Thing-jére emlékeztet...



Stílusát tekitnve is nagyon széles skálával találkozhatunk: a klasszikus old-school EBM (Frontal), Hecq-féle "szétesett" IDM (Attrition), new wave-be oltott szinti-pop (Analog Angel), ambient (Nameless City), 8-bit chiptune (Microwelt).

Out Of Time by Lightphaser

Kiemelendő, hogy több magyar projekt is található a lemeze: First Aid 4 Souls, Lightphaser, Nameless City.

Trendekkel nem foglalkozó, az alternatív elektronikus zenei színtér minden szegletét bejáró - sőt még azon is túlmerészkedő - bátor, kísérletező, látókör-szélesítő válogatásalbum. Mindenképpen ajánlom!
ATWEMRS: 7

Leæther Strip gyorsinterjú

Claus Larsen néhány napja jelentette be, hogy távozik a belga Alfa Matrix kötelékéből. Az alábbi interjú a távozás okaira és a Leæther Strip/Klutæ jövőjére vonatkozóan tartalmaz kérdéseket/válaszokat.

AlanTheWild: Néhány hónapja készítettem veled egy interjút a hamarosan megjelenő  Klutæ album kapcsán. Ebben kijelentetted, hogy a Leæther Strip továbbra is Alfa Matrix-hoz tartozik és csak a Klutae számára keresel publikálási lehetőségeket. Múlt héten bejelentetted az LS távozását az Alfa Matrix-tól... Mi történt?
Claus Larsen: Igen, nem úgy terveztem az elmúlt időszakban, hogy elválok az Alfa Matrix-tól. De némi levelezés után világossá vált, hogy nem azonos módon képzeljük el a Leæther Strip jövőjét az Alfa Matrix-nál. Ez egy nehéz döntés volt számomra, mivel nagyon boldogan dolgoztam együtt Sébaval (Séba Dolimont az Alfa Matrix vezetője - ATW) az elmúlt években. Annak, hogy kreatívan tudjak alkotni, számomra nagyon fontos, hogy nyugodt kiadó hátterem legyen és minden kapcsolódó ügy megfelelően legyen kezelve. Így inkább most távozok, amikor a viszonyok még rendezettek közöttünk. Nem akarok elveszteni egy jóbarátot üzleti nézeteltérés miatt. Az Alfa Matrix nagyon jó otthona volt a Leæther Strip-nek és az elmúlt időszakban megjelentetett erőteljes kiadványai  továbbra is AM-en keresztül lesznek elérhetőek. Az ő segítségükkel tértem vissza a zenei életbe és ezért örökké hálás leszek. Ez mentette meg az életemet is voltaképpen.

AlanTheWild: Amióta "szabad" vagy kaptál már ajánlatot kiadóktól?
Claus Larsen: Nem, nincs konkrét ajánlatom jelenleg és nem is vettem fel kapcsolatot ilyen célból kiadókkal. Át kell gondolnom a helyzetem. De ajánlatok, javaslatokat, ötleteket örömmel fogadok!

AlanTheWild: Mindenképpen kiadót keresel vagy a teljes szabadságra törekedsz és megpróbálod közvetlenül a rajongóidat elérni a zenéddel?
Claus Larsen: Nincs ötletem, hogy akarok, mit fogok most tenni. 2 héttel ezelőtt még azt gondoltam, hogy, hogy annál a kiadónál vagyok ahol Leæther Strip eltölti a hátralévő idejét és most nincs kiadóm....
Készen van egy teljes Leæther Strip dupla album és a Klutæ album is megjelenik július 12-én. Ennyit tudok. Illetve, mind Klutæ, mind pedig Leæther Strip koncertfellépéseim lesznek a következő időszakban, melyekre koncentrálnom kell.

AlanTheWild: A 80-as/90-es években nagyon fontos szerepük volt a független kiadóknak: segítséget nyújtottak az előadóknak, együtteseknek a felvételi/stúdiómunkákhoz kapcsolódó/gyártási/marketing feladatokban. Manapság már mindent meg tudsz te is csinálni, vagy megrendelheted a szükséges szolgáltatásokat. Ebben a helyzetben kellenek még a kiadók?
Claus Larsen: Attól tartok, ha a dolgok nem változnak, a független kiadók a múlt elfeledett dolgai lesznek. Szégyenteljes, de a legtöbb kiadó nem vette észre az elmúlt években, hogy nagy változtatásra van szükség és abban bíznak, hogy majd csoda történik. De sajna ez a csoda nem fog bekövetkezni...
AlanTheWild: Úgy tudom az új Leæther Strip album majdnem készen van. Ebben az évben meg fog jelenni?
Claus Larsen: Nagyon remélem, hogy sikerül kiadnom ebben az évben! Azonban ha nem találok kiadót, akkor szerzői kiadásban kell megjelentetnem, amihez pénz kell. Minden attól függ, hogy milyen sikere lesz a Klutæ albumnak, abból fogom látni hogy meg tudom-e engedni magamnak a kiadó nélkül történő megjelentetést.

AlanTheWild: Mi lesz a sorsa a Retention sorozatnak (a korábbi LS albumok újramasterelt kiadása, újra felvett dalokkal - ATW)?
Claus Larsen: A Retention sorozatban szünetet kell tartanom. Most a Klutæ album és a Leæther Strip jövőbeli lehetőségeinek megtalálására kell koncentrálnom. De remélem minden adott lesz a folytatáshoz. Így kell lennie! 

ENGLISH VERSION
(sorry for my poor english - ATW)

 

AlanTheWild: Last month You gave me an interview about Klutæ and declared that Leæther Strip is signed to Alfa Matrix and You try to find new possibilites only for Klutae. Last week you announced LS departure from Alfa Matrix. What happened?

Claus Larsen: Yes I had no plans on parting ways with Alfa Matrix last month. But after some correspondence between us it became clear that we didn’t agree on how the future would look for Leæther Strip on AM. It was a tough decision for me to take, since I have been really happy working with Seba in the past years. But for me to be creative, I really need all the label stuff to be calm and taken care of. So rather leave now when terms are good between us. I do not want to lose a close friend because of business. Alfa Matrix was a good home for Leæther Strip and will be for the massive back catalogue I have released on AM. They were the ones who brought me back to music and I will always be very thankful for that. It saved my life.

AlanTheWild: Have you got offers from any label since You are free?

Claus Larsen: No, not any concrete offers. And I haven’t been asking for any either. I need to think about my situation. But offers and ideas are always welcome.

AlanTheWild: Are you seeking label contract or do You want to be totally free and will release/market your music directly to fans?

Claus Larsen: I still haven't got a clue on what I want to do now. 2 weeks ago I thought I had a label for the rest of Leæther Strip's time, and now I don't.

I have a full Leæther Strip double album ready and the Klutæ album getting released on the 12th of July. That's all I know. Plus we also got both Klutæ and Leæther Strip shows to focus on.

AlanTheWild: In the 90s the independent labels were very important to help the artists to record/master/manufacture/market the albums. But nowadays You can do or order every necessary services directly. In the current circumstances, are there any important roles for labels?

Claus Larsen: If things do not change, I fear that label's will be a thing of the past in a few years. A shame, but most labels haven’t seen that a big change was needed years ago, and kept hoping for a miracle that never came.

AlanTheWild: As I know the new Leæther Strip album is almost ready. Will you release it in this year?

Claus Larsen: I really hope that it will be released this year. But if I do not find a label, I would have to self-release it and that takes money. So it also depends on how well the Klutæ album sells to see if I can afford doing it myself.

AlanTheWild: What will happen with the Retention series?

Claus Larsen: The Retention series is put on hold for now. Right now I need to focus all my energy on getting the Klutæ album out and finding the future path for Leæther Strip. But I have high hopes that everything will work out in the end. It has to.

Rummelsnuff – Kino Karlshorst

A Rummelsnuff Kino Karlshorst lemeze több szempontból is érdekes kiadvány. Az Out Of Line kiadó sajátos hibridként jelentette meg: alapvetően a Brüder címre hallgató EP és egy gyűjteményes - a korábbi albumokhoz készült videókat tartalmazó - DVD kiadvány ötvözete. Tovább fokozza bizonytalanságot az, hogy Roger Baptist projektjének zenei stílusát továbbra is lehetetlen meghatározni. Ez már a Sender Karlshorst albumnál sem sikerült nekem, de amíg ott legalább szórakoztatónak tartottam egyes dalokat, addig az EP-n - a Brüderen kívül - nincs olyan momentum ami az én érdeklődésemet komolyabban felkeltette volna.

A Brüder kislemez/klip még befogadható, de ahogy írtam korábban,  nem lehet eldönteni, hogy komolyan gondolja-e, vagy éppen kifigurázza az industrial zene fétisét és az EBM-ben (is) megjelenő heroizmus, bajtársiasság gondolatkörét.

Először még érdekes volt ez a kaotikus, már-már elmebeteg vizuális és audio kavalkád, de zeneileg nagyon-nagyon távol van az én ízlésemtől. A DVD miatt kapta ezt a pontszámot, mert annak tartalmát azért egyszer mindenkinek látnia kell...

ATWEMRS: 3

Covenant - Modern Ruin

Az album előtt megjelenő kislemez - Lightbringer - esetében sem voltam lenyűgözve, de abban bíztam, hogy a single nem tükrözi teljes mértékben a nagylemez hangulatát. A hiányérzetem alapvetően abból fakad, hogy az általam kedvelt Covenant albumok jó "keverési arányban" tartalmaznak lassú melankolikus dalokat, gyorsabb klub-orientált tételeket. A  Modern Ruin esetében ez a keverési arány már nem tökéletes szerintem. De az is lehet, hogy nem minden dalból sikerült kihozni a maximumot, nem tudtak élni a lehetőségekkel. Ezt érzem például a Judge Of My Domain és a The Beauty And The Grace esetében.
Korábbi bejegyzésemben abban bíztam, hogy Daniel Myer érkezése új lendületet ad, - a szerintem - kicsit fásult projektnek. Myer hatása egyértelműen érezhető: a Covenant minimalista jellege megmaradt, de sok kis "apróság" veszi körbe, effektek, vokáltorzítások (pl. The Night).

A Dynamo Clock esetében ezek az apró finomságok jól érezhetőek, a dal egyszerre idézi meg a Covenant korai korszakát és jeleníti meg a Myer által (is) kedvelt IDM jelleget.
Eskil hangja továbbra is erős, meggyőző, de a Covenant ereje abban van (volt), hogy a markáns vokál az egyedi elektronikus hangzásra települt rá kölcsönösen erősítve egymást. Ez a Modern Ruin-on nem működik hatékonyan.
Nagyon hiányzik nekem egy (kettő) lendületes dal, mely a Theremin, Tour De Force, Call The Ships To Port hagyományait folytatta volna. De sajnos nincs ilyen track az albumon...

Illetve halvány részleteiben a Beat The Noise-ban meg van a lehetőség, de mégsem éri el a korábbi Covenant slágerek szintjét. Nem pusztán a bpm-eket kérem számon rajtuk! A Get On már teljesen megfelel az elvárásoknak, kicsit retro hangulatú dallamával, egyszerű de hatásos felépítésű szerkezetével, nekem az egyik kedvencem az albumról.

A koncert kapcsán már megfogalmaztam az aggályaimat. Az album kapcsán is azt kell megállapítanom, hogy a Covenant aktuális albuma a projekt, az együttes eddigi életművéhez viszonyítva, csak közepesnek minősíthető...
ATWEMRS: 6

Alfa Matrix: re:covered vol. 2

Az Alfa Matrix kiadó bejelentette a  Depeche Mode tribute második részét. Az időzítés minden bizonnyal nem véletlen, hiszen a "hivatalos" remix album is hamarosan megjelenik, így annak az oldalvizén helyezi el kiadványát Séba Dolimont kiadója.
Több érdekesség is található az dupla lemezes kiadványom!
A Gaytron (Plastic Noise Experience side-projekt) nevének megjelenésére felkaphatjuk a fejünket, és azt találgathatjuk, hogy ez azt jelenti-e vajon, hogy Claus Kruse újabb projektje csatlakozott az Alfa Matrix-hoz. Számunkra azért (is) lehet érdekes még, mert a lemezen megtalálható a Leaether Strip féle Nodisco, melynek az ősbemutatója a tavaly októberi koncerten volt hazánkban.
Aki vásárlás előtt szeretne felkészülni, az itt bele is tud hallgatni a dalokba!

A lemez promóciója, megjelenése körül csapkodnak az indulatok, illetve azt sem nevezhetjük elegáns lépésnek, hogy az első résznél már "belengetett" bónuszlemez most is részét képzi az ajánlatnak.
Ettől függetlenül DM rajongóknak kötelező az album, további érdekes lehet azért is, mert szinte teljes - bár közvetett - áttekintést nyújt a belga kiadó előadóinak stílusáról.

And One - Tanzomat

Ahogy azt korábban már írtam, az And One bemutatkozó lemezével már elérte, hogy örökre a kedvencem lesz, bármit is tesznek a továbbiakban. Az And One-t azonban kb. a Pimmelmann óta nem lehet teljesen komolyan venni. Az aktuális album - Tanzomat - esetében is felmerülnek bennünk kérdések. Véletlenül hallunk ismerős dallamokat egyes dalokban (Just Can' Get Enough a Dancing In the Factory-ban, Masterhit a Electrocution-ben, Satellite az Angel Eyes-ban)? Arcátlan lopások ezek, vagy kreatív tisztelgések a példaképek előtt?
Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy Steve Naghavi tehetségéhez mért lehetőségeit korántsem használja ki teljes mértékben. Olyan ez, mintha egy szobrász megalkotná pályafutása elején egy mesterművet, de utána már csak nagyon jó minőségű, de tucatárunak minősíthető piaci bóvlit készítene.

Az egy dolog, hogy a nagy elődök - pl. Depeche Mode, Front 242 - hangjait újrahasznosítva hallhatjuk az albumon, de az And One, saját mozgási területét is egyre jobban beszűkíti. Ha az aktuális album dalait "összekeverem" mondjuk az előző 2-3 album track-jeivel, akkor gond nélkül ki tudok választani véletlenszerűen 12 dalt, úgy hogy gond nélkül összeálljon egy "új" And One nagylemez.
Persze igazságtalan lennék, ha az eddig leírtak alapján azt mondanám, hogy csapnivaló a Tanzomat lemez. Nem ezt állítom! Mindössze annyi a problémám, hogy Steve Naghavi a biztonságra törekszik és a saját maga által meghatározott body-pop területről évek óta nem merészkedik ki. Pl. a Save The Hate és a Shining Star a tempósabb dalok közé tartozik, de olyan mintha már hallottuk volna őket évekkel korábban valamelyik And One lemezen. A korábban már említett Electrocution például nekem kifejezetten tetszik, még a F242 nyúlással együtt is...

"Persze" botrányok azért így is vannak: "eltűnés" Moszkvában, új kiadó keresése.
A bónuszlemez tartalma egyébként azt is megerősíti, hogy az And One koncerteken nyújtott teljesítménye - vagy inkább Steve vokálja... - sajnos elmarad a stúdiófelvételektől...

Hitetlenül nehéz objektíven értékelnem ezt a lemezt... Nem igaz, hogy ez egy rossz lemez! Az általam elvártakhoz képest tartom közepes teljesítménynek... Nem az And One-ra haragszom, hanem ÉRTÜK!
ATWEMRS: 6

First Aid 4 Souls - Deathstep

Gazdag István (Vacuum) projektje esetében elcsépelt és egyben megkésett előrejelzés lenne azt írni, mondani, hogy: a nemzetközi siker kapujában áll az együttes. A First Aid 4 Souls ugyanis túl van már azon a ponton, amikor mindössze egy hazai, szűk réteg számára ismert. Az Electro Arc kiadó válogatáslemezein, majd a legendás Some Bizarre kiadó Double Albumon történő megjelenés, fantasztikus Photographic remix, illetve a My Favourite Pain bemutatkozó album megjelenése 2008-ban. Ezek mind olyan lépések melyből pontosan látszik, hogy egy tudatosan felépített és gondosan kivitelezett karrier szem- és fültanúi lehetünk A nemzetközi figyelem kereszttüzében tehát már évek óta ott található ez a magyar projekt.
Elég például csak arra utalnom, hogy legutóbb a Side-Line "hasábjain", egy Spotify-ról szóló cikk keretében Jer White - a Spotify-jal foglalkozó blog szerkesztője - lelkendezett a First Aid 4 Souls albumairól.
Az Electro Arc kiadó gondozásban megjelent Deathstep album  már a világ - és az internet - különböző pontjain kapott frenetikus értékeléseket.

A 2011-ben megjelent album hihetetlen rafináltan csapja be az embert. Az előzetes anyagok, korábbi kritikák, promóciós információk alapján fel voltam készülve, hogy különböző elektronikus stílusok, területek "egybegyúrására" számíthatok. Így arra készültem, hogy majd sajnálkozok, hogy kevés a "régi", hagyományos alternatív elektronika és eluralkodott a trendi techno-s hangzás. Ezt a támadási pozíciót már az első végighallgatás után elvesztettem...
A Deathstep albumin ugyanis valóban megjelenik az IDM, electro (Soulscape, No Mercy), EBM, industrial, a gitárosabb témák, noise (The End Of Culture) sőt még a TBM (Sekuhara)  hatása is, de ez olyan módon kerül tálalásra, hogy nem lehet rajta fogás találni. Változatosak a dalok, néha még adott track-en belül is érdekes, meglepő váltásokra kerül sor (pl. Notes From Underground), így a hallgató figyelme egy percre sem lanyhul.

Minden összetevő ízlésesen van tálalva, legalábbis nekem megfelelő arányban. A gitár nem öncélú 5 perces szólókban jelenik meg, hanem darálós riffjeivel alapot ad az elektronikának (pl. Agony). A vokáloknál használt effektek változatosak, kifejezetten a vokáleffektek változtatása biztosítja a hozzáadott "értéket".
A több énekes, vokalista alkalmazása is minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy az album dalai egy percig sem unalmasak, hiszen nem tudhatjuk, hogy adott dal után milyen hangulattal találkozunk. Egyértelműen sötét hangulattal persze, de - az album vészjósló címével szemben - ez nyomasztó hangulat nem az unalomig ismert zenei klisékben segítségével jelenik meg.

Persze a projektre gyakorolt hatások néhol felismerhetőek (pl. "újabbkori" Skinny Puppy), de ezek egyszer sem sértő és bárdolatlan másolásban jelennek meg.
Az album hihetetlenül jól szól, bámulatosan ki van egyensúlyozva. Én mint laikus zenehallgató nem tudom, hogy ez minek köszönhető (mixelés?, masterelés?), de minden hallható, minden a helyén van, így nem egy alaktalan masszaként jelennek meg hangok.
Van egy nagyon súlyos "mellékhatása" ennek az albumnak: minden egyes meghallgatás után másik 2-3 dal lesz az amire "visszateker" a gyanútlan hallgató, mert megtetszett neki... ezt garantálom!


Az album minden dalán, minden másodpercén érzékelhető, hallható, hogy maximális odafigyeléssel, alázattal, szakmai hitelességgel készült. Nem akarok túlzásokba esni, de a Deathstep az idei évben eddig megjelent - és általam ismert - lemezek közül kétségtelenül kiemelkedik!
ATWEMRS: 8