2011. okt. 30.

Razorfade - This Clear Shining

Mark Tansley és Clifford Ennis a 6 dalt tartalmazó Liberation EP után az Alfa Matrix-hoz szerződött és a belga kiadó szokásához híven normál és 2 CD-t tartalmazó limitált kiadásban jelentette meg a This Clear Shining albumot.
A Razorfade aktuális albuma nagyon megvezeti, megvezetheti az óvatlan zenehallgatót!
Az első dal - The Razor Fades - alapján azt gondolhatnánk ugyanis, hogy lassan kibontakozó, IDM alapokról induló intelligens electro számokat tartalmazó nagylemezt tartunk kezünkben. Aztán a második dalnál rögtön felülbíráljuk álláspontunkat, mivel a Chemical Distraction future-popja - mégpedig, nagyon jó minőségű future-popja - után már egy lendületes, mainstream elektronikát a "sötétebb oldallal" kombináló állomássorozat ábrándja jelenik meg előttünk.
A "szélsőségek" felé történő kilengés után azonban az album elfoglalja a stíluspalettán a végleges helyét: amit nem tudnék jobban meghatározni, mint new és dark wave háttéren nevelkedett, visszafogott gitártémákat lendületes elektronikára helyezett electro-goth.





Nekem kapásból a Behind The Scenes hangzása jutott eszembe, amit régebbről ismerek, de minden bizonnyal lesz olyan aki a Clan Of Xymox-ot fogja citálni. A future-pop jelleg azért a Chemical Distraction után sem tűnik el, ott bújkál továbbra is (pl. Shout Down), így a Assemblage 23 kedvelőinek is ajánlható az album, de mindenképpen hangsúlyozom, hogy a nagylemez nagyobb hányada (pl. a címadó dal This Clear Shining, Hiding My Demons, Horizon) a Star Industry-ra hajaz, így az elektronika és a tradicionális goth környékén mozgó "mindenevőknek" fog bejönni.
Akinek egy kicsit elege van a technósabb, TBM, aggrotech, harsh EBM előadókból annak kellemes perceket szerezhet ez az album!

A mai trendeket jellemzően nem követő, kicsit a múltba révedő alkotás, de éppen ezért jelenhet üde színfoltot a jelenlegi elektronikus színtér jellegzetességei miatt. Elfogadható mennyiségű gitár, dark-os vokál, néha tempós future-pop, máskor alázatosan, csak zenei alapot nyújtó elektronika.

ATWEMRS: 7

2011. okt. 19.

Vallomás 1.: Madonna - Frozen

20 évvel ezelőtt vérig sértődtem volna, ha valaki azt feltételezte volna rólam, hogy Depeche Mode-on kívül bármi mást is hallgatok. 10 évvel ezelőtt 3 órás előadásban cáfoltam annak a személynek a téves állítását, aki meg akart arról győzni, hogy a rock/pop/disco/techno/akármi stílusban is vannak kiváló alkotások.
Most jött el az ideje annak, hogy bevalljak valamit...
Vannak olyan dalok melyek nem tartoznak az alternatív elektronika birodalmába és mégis tetszenek...
Lehet, hogy öregszem?!
Ebben a sorozatban folyamatos vallomásokban tárom fel "bűneimet".
Madonna Frozen dala, csak első olvasatra szennyezheti be ipari gépolajtól fénylő lelkemet, mivel valójában zeneileg erőteljes alternatív jelleggel bír, vizualitásban pedig egyértelműen "dark" a dalhoz kapcsolódó klip.

Ha pedig hozzávesszük, hogy a kislemez munkálataiban az a William Orbit is részt vett, aki a Nitzer Ebb, Depeche Mode kapcsán jogosan került a látóterembe korábban, akkor bűnöm lassan elenyészővé csökken.
Ami tény: Madonna egyik legsikeresebb dala olyan építőelemeket vegyít - ambient alapok vonósokkal kiegészítve, közel-keleti ütősszekció, finom elektronika -, melyek eredményeképpen új szakasz kezdődött el karrierjében. Még az én ingerküszöbömet is átlépte ezzel a dalával... Ami nagyon nagy szó...

2011. okt. 16.

Leæther Strip - Untold Stories

Sokféle Leæther Strip rajongó van. Van aki az agresszív, old-school EBM ütemeit szeretné minden albumon hallani. Néhányan a klasszikus industrial hőskorát szeretnék újra és újra megélni, és akadnak olyanok is akik sötét horror ambientre vágynak minden egyes új nagylemezen.
Az új Leæther Strip album azoknak fog leginkább tetszeni, akik a Serenade For The Dead grandiózus szimfónikus elektronikáját vagy a lassúbb, szelídebb  Leæther Strip dalokat (pl. My Mind Is My Master, Dying Is Easy, Life Is Harder, Take Me Home Again) kedvelik.
A szerzői kiadásban, 1.000 példányra limitált verzióban megjelentetett Untold Stories - The Melancholic Sessions albumon Claus Larsen bevallottan "jófiús" énjét engedte előtérbe és egy szelídebb, törékenyebb képet fest gondolatairól és a Leæther Strip-ről a zenei önkifejezés eszközeit használva.
Előzetesen én is azt tudom ajánlani, hogy aki a keményebb EBM-re, industrialra ropogtatná csontjait tánc közben, az inkább a szintén frissnek minősíthető Klutae albumot, az Electro Punks Unite-ot szerezze be.
A Reunited With My Bitterness  és a Blind Mans Bluff képviseli talán a legjobban azokat a lassabb, érzelmesebb dalokat melyek "újkori" Leæther Strip albumokon jelentek meg. A Listen To The Children Pray pedig a Rebirth Of Agony-féle magányos szomorúságot idézi fel újra. De már ebben a dalban is megjelenik a 80-as éveknek tisztelgő retrohangzás, ami az album további részében nagyobb szerepet fog kapni.


A nagylemez másik jelentős hatása a Serenade For The Dead nagyzenekari dark ambientjére vezethető vissza, melyek a  a címadó dalban - Untold Stories -, az I Feel No Shame zongafutamokkal kísért balladájában és a The Queen Of The Dusk fenyegető hangulatában érzékelhetőek leginkább.
A True Glory - False Heroes kicsit megnyugvást jelenthet azoknak, akik agresszívabb hangzásra vágynak: ez a dal tempósabb, energikusabb electro ütemekkel gazdagított, így a Leæther Strip "szabványnak" teljes mértékben megfelel.
Ha negatív kritikát is meg kellene fogalmaznom, akkor azt tudnám kiemelni, hogy nekem a bravúros, merész vokálok, vokál-ötletek hiányoznak az albumról, amit például annak idején a Coming Up For Air esetében tapasztalhattunk, vagy akár amit a Don't You Dare Die On Me esetében mostanában hallottunk. De ez sem igaz teljes egészében például, mert a I Am Him - He Is Me, Silver Mist és a Love Is Dead során Claus Larsen nagyon törékeny, sebzett,  oltalomra vágyó énekstílussal próbál az ipari zenétől megkeményedett és kiürült lelkünkre és - talán még nyomokban fellelhető - érzelmeinkre hatni.
A Claus Larsen által nagyon kedvelt analóg hangzás, a Soft Cell-re emlékeztető új romantika az Ever Changing Landscapes és a - a már említett - Silver Mist esetében jelenik meg talán a legerőteljesebben: ezek a dalok már-már a szinti-pop határait is súrolják.
A zárótétel - For The Ones We Lost - "csupasz" zongorahangjai a legmélyebb szomorúság, depresszió feneketlen kútjába húzzák magukkal a hallgatót, amíg végül az utolsó hang is elenyészik...

A bónuszként az albumhoz mellékelt CD-ROM One valójában egy Reunited With My Bitterness/Listen To The Children Pray dupla A-oldalas maxi, kiegészítve egy-két érdekes dallal, verzióval. Számunkra, magyar hallgatók számára különösképpen a 2010-es budapesti koncert introja - Budæpest Noir - lehet érdekes, mivel felidézheti az akkori élményeket.

Nagyon merész, bátor döntés volt Claus Larsen-től, hogy az Alfa Matrix-től történő szakítása után szerzői kiadásban megjelenő nagylemezén nem a "szokásos" Leæther Strip hangzással, illetve annak csak kisebb spektrumával foglalkozik. Reméljük, hogy döntését igazolni fogják az előadási adatok és a rajongó, szakmai visszajelzések és nem lesz semmi gátja a további zeneszerzésnek ebben a - tudatosan - megváltoztatott üzleti modellben.

ATWEMRS: 8


2011. aug. 30.

Nostromo 7 - Nostrophil Remixes

A Nostromo 7-től korábban 1-2 dalt ismertem, így a Nostrophil Remixes az első kiadvány amit - az Electro Arc kiadó jóvoltából - teljes egészében végig tudtam hallgatni ettől a projektről.
Furcsa helyzetet jelent ez, hiszen az eredeti nagylemez ismerete nélkül írok véleményt egy olyan remixkiadványról, mely a Cinemind albumról tartalmaz újraértelmezéseket, felkért előadók által elkészített remixeket.
Olyan ez, mintha egy színdarabról/filmről úgy írnék kritikát, hogy az alapját jelentő könyvet nem olvastam volna... Hát lássuk mi lesz ebből!
Az album a Melt Away Noonatac remixével indul melynek bevezetője nekem a Violet Arcana ambientjére emlékeztetett, a belépő női vokál és a dal további része azonban az energikusabb elektronika felé terelődött. A Silence Henry' Spring és S.G.Z. New Dawn remixe egyszerre idéz retro jellegű analóg hangzást és IDM hatásokat. Előbbi az egyik kedvencem, a vokál, a refrén a sötétebb hangulat fátylát húzza rá az egyébként könnyedebben "emészthető" zenei alapokra. Újabb stílusok jelennek meg, az Alone Industrial Wave Studio LV426 Mix az újabb, jelenleg trendi - trance-esebb elemekkel ötvözött - electro-pop jellemzőit mutatja. A Second Face Tripes remixe olyan szinti-pop, ami akár az újabb Depeche Mode albumok kedvelőinek is minden gond nélkül befogadható. A First Aid 4 Soul által megálmodott Blind Hate a rafináltan modulált, torzított vokálrészek mellett tempóváltásokkal megfűszerezett verzióval szinte fevezeti a remixalbum egyik "legsötétebb" hangulatú, nekem kicsit a Mentallo And The Fixer splatter-industrialját idéző Kozmo 2065 Vespiary remixét. A Longing 2 Minor's Soul In Fire mix, kicsit olyan mintha részben Ben Lukas Boysen (Hecq) vetette volna alá szokásos radikális kezelésének: szétesett motívumok, mégis egységgé állnak össze a struktúrák.
Újra a Melt Away következik, ezúttal Nameless City által remixelve. Ez a verzió határozottabb electro-pop jelleggel rendelkezik, talán kevés meglepő momentumot okoz, de ez nem is feltétlenül baj. A Relief instrumentális Impurfekt verziója hasonlóan kevés váratlan húzással áll elő elő: a dal első felében a zongora és vonósok dominálnak, később kicsit erősödik a lounge, easy listening hatás. "Saját jogú" remixként került a lemezre a Longing N7 Eternal Denial Mix, melynél már nem tudom visszatartani a - régóta bennem motoszkáló - összehasonlítást, párhuzamot mellyel persze azért óvatosan bánnék: a Nostromo 7 hasonló hangulatú érzéseket kelt bennem, mint a Recoil, nem dalok ezek valójában, hanem történetek, melyek néha a dallamok, harmóniák, vokál révén, néha pedig a zörejek, a disszonancia révén kerülnek elmondásra.
Az Alone PL Sound Design Someone Mix újra az ambient, kicsit elszállós, meditálós álomvilágába terel minket. A "zárótétel" meghallgatásakor először meglepődtem. A Servo.Hatred által megálmodott Second Face hallgatása közben, hiszen kihasználva a vokál "lágyságát" a remix első fele szinte angyali jóságot sugároz. De aztán - ha rövid időre is - a megjelenik a dark electro, aggrotech durvasága: így a világ egyensúlya is helyreáll - szerencsére!

A Nostrophil Remixes legnagyobb érdemes, hogy egyértelműen felkeltette a figyelmemet, kiváncsi lettem a Cinemind albumra és a Nostromo 7 további munkásságát is igyekszem nyomon követni. Ennél nagyobb elismerés szerintem nem kell egy remixalbumnak!
Így nincs más hátra mint meghallgatni, megvásárolni nemcsak a Nostrophil Remixes albumot, de a Cinemind nagylemezt is!

Az Nostrophil Remixes album tehát az alternatív elektronika csendesebb vizein hajózik. Van amikor a Deleriumra emlékeztető tempósabb ambient, női vokállal lágyított partjai felé veszi az irányt, amit néha a populárisabb electro, szinti-pop szellői módosítanak; vagy éppen egy közelgő vihar előszelét jelentő, tört ritmusok által keltett hullámok dobálják meg egy kicsit hajónkat.

ATWEMRS: 7

2011. aug. 6.

Leaether Strip - Untold Stories - The Melancholic Sessions (ÚJ INFORMÁCIÓK)

Érdemes figyelni a Leæther Strip Facebook oldalát vagy Twitter csatornáját, mivel folyamatosan jelennek meg hírek az Untold Stories - The Melancholic Sessions albumhoz kapcsolódva!
Szükség is lesz ezekre a kommunikációs csatornákra, akciókra, mivel az album kiadói, terjesztői támogatás nélkül jelenik meg októberben! A marketingkampány ékes példája, hogy az album címadó dala meghallgatható a YouTube-on:

Köszönhetően annak, hogy Claus Larsen kiemelt figyelmet fordít a magyar rajongókra, sikerült további néhány - apró, de érdekes - információt megszerezni:
  • A limitált első 1.000 példányhoz kapcsolódó második CD tartalmazni fogja az új album összes dalszövegét.
  • A korábban ki nem adott dalok között ott lesz a tavaly októberi budapesti koncertet felvezető intró (Budapest Noir) és a Hate Me 2011-es verziója!
  • Remixek, közös dalok többek között a Front Line Assembly, Rummelsnuff, Implant, Autodafeh, Ehron VonAllen, Decoded Feedback, Psychopomps, UCNX és a Why The Misery közreműködésével!
  • Az idei koncerteken egy-két dal hallható lesz még az album megjelenése előtt!
  • Sajnos újabb darab a Yes I'm Limited sorozatból nem várható jelenleg, mivel nincs hozzá elég alapanyag...
Hamarosan részletes recenzió jelenik meg az új albumról, itt az AlanTheWild blogon! 

2011. aug. 4.

Új Leæther Strip album

Claus Larsen új Leæther Strip album érkezését jelentette be! Az Untold Stories - The Melancholic Sessions címre hallgató album szerzői kiadásban lát napvilágot idén ősszel. A megjelenés pontos időpontja 2011. október 1., az előrendelés lehetősége 2011. szeptember 20-án indul.
Figyelem: az album nem lesz elérhető boltokban és a terjesztőknél, csak Claus Larsen-től rendelhető meg és/vagy koncerteken lehet hozzájutni. Az album 14 új dalt fog tartalmazni és az 1.000 példány kézzel számozott, digipack verzióban jelenik meg. Ezekhez a példányokhoz egy bónuszlemez társul, mely remixeket és különleges - más előadókkal együttműködésben készített - dalokat fog tartalmazni.
Claus így kommentálta a bejelentést:
"Már régóta a fejemben van ez az album és az agresszív Klutæ album (Electro Punks Unite) után tényleg úgy éreztem, hogy le kell ásni a gyökereimig és jobban beburkolózni a melankolikus és dallamosabb énembe, jobban mint bármikor az elmúlt évek során. Az új dalok nagyon retro hangulatúak lettek, olyan elektronikus hangzással amit nagyon sok rajongóm kedvel. A legtöbb dalban "jófiúként" éneklek, mélyről jövő érzésekről, melyeket nehezen tudtam "kiásni" magamból.
Úgy döntöttem, hogy ezt az albumot teljes mértékben szerzői kiadásban jelentetem meg. Kedvelem és szükségem van a közvetlen kapcsolatra a hallgatóimmal. Nehéz lesz úgy, hogy nem lesz mögöttem egy nagy terjesztő sem, de ez a kapcsolat most sokkal fontosabb, mint az eladott mennyiség. Tudom, hogy nyálasan hangzik, de így érzek most...
Izgatottan várom én is ezt a megjelenést és remélem, hogy tetszeni fog ez a kis melankolikus utazás"


Saját véleményem az, hogy ha a Go Ahead-hez (a Giant Minutes To The Dawn) hasonló dalok lesznek az albumon, akkor nem fogunk csalódni!

Megpróbálok még további részleteket megtudni az albumról, remélem sikerrel járok...

2011. aug. 3.

Binary Park - Worlds Collide

Binary Park az Infacted főnök Torben Schmidt, Alfred Gregl és Huw Jones közös projektje.
Schmidt és Gregl együttműködése nem meglepő, hiszen pl. a Xylon, az Aqualite szintén közös "gyermek". Jones személyében pedig az énekes feladatköre is be lett töltve, bár az albumon több instrumentális tétel is szerepel.
Az Industrial Booom! fesztiválon Torben Scmidt is jelen volt, így az új projektről is beszélgettünk. A válaszai alapján egyértelműen ez a projekt fog elsőbbséget élvezni saját zenei tevékenységében a következő időszakban.

Az album IDM felvezetése (Main Reset) után azt gondolhatnánk, hogy a lágyabb, ambient-es hangzás lesz a fő csapásirány. A Welcome Home még a Mnemonic-ra emlékezető, egyszerre minimalista, de mégis összetett mérnöki pontossággal összeállított hangkollázsai, effektjei (és Huw Jones vokálja) még erősítik ezt az érzést. De hamarosan rácáfol az eddigi trendre a Wiretripped, mely egyértelműen technoidabb irányba mozdul el. Amikor már kedvünket szegné a populárisabb hangzás, azonnal jobb kedvre derülünk a Cropper old-schoolabb electro hangzásától.

A kalandozás időben, térben az album további részében is folytatódik, hiszen a Human Disease, a Voice Of The Gun határozottan kontinentális EBM alapokon nyugszik, míg a My Angel - és az album elején található Silence Is Speaking - esetében pedig nem tagadható le a Nine Inch Nails jellegű tengerentúli, gitárokkal dúsított crossover electro hangzás, amit még a vokál is megerősít (eléggé "reznoros").
Hamarosan egyébként érkezik a The Deviated EP is, új dalokkal és remixekkel!

A Worlds Collide album bátran, profin kalandozik az alternatív elektronikus zene birodalmában (EBM, IDM, electro, szinti-pop, TBM) és néha-néha át is lépi a határokat. Mindezt azonban úgy teszi, hogy a hallgató számára nem radikális, nem zavaró a stíluskavalkád.

ATWEMRS: 7