Leæther Strip koncert - Előzmények

A 2010. október 16-i Leæther Strip koncert jelentősége szerintem csak akkor mérhető fel, ha időben kicsit visszamegyünk és áttekintjük, hogy miért ez volt Claus Larsen első magyarországi fellépése.

A 90-es évek elején Németországban több Leæther Strip fellépés is volt. Az idősebbek arra is emlékezhetnek, hogy ebben az időszakban több olyan együttes is fellépett hazánkban (a Petőfi Csarnokban), mely ugyancsak a német Zoth Ommog kiadóhoz tartozott (pl. Armageddon Dildos, Orange Sector, X Marks The Pedwalk).
Joggal tehetjük fel a kérdést: a Leæther Strip miért nem jött el Magyarországra?
A hétvégén - többek között - erre a kérdésre is megpróbáltam választ kapni. Claus Larsen és a koncertszervező Black Head Agency - akinek az előbb említett Pecsa koncerteket is köszönhetjük - is hasonló választ adott: A Leæther Strip villámgyorsan a Zoth Ommog kiadó legértékesebb árucikke lett, így Talla 2XLC - a kiadó vezetője, tulajdonosa - olyan pénzügyi feltételeket szabott, melyeket akkor nem lehetett teljesíteni.
1996/97 környékén az akkori LS levelezőlistán folyamatosan zaklattuk különböző országokból a koncertek miatt is. Akkor már jelezte, hogy korábbi autóbalesetének "köszönhető" egészségügyi gondjai miatt(gerincproblémái jelenleg is vannak), illetve a megfelelő session zenészek hiánya miatt, kevés az esély élő fellépésre.
Később már Leæther Strip koncertek nélkül maradt mindenki, a Zoth Ommog kiadó összeomlása és Claus több évre történő eltűnése miatt.
2006-os visszatérése és az After The Devastation album megjelenésekor újra bombázni kezdtem kérdésekkel, hogy mikor fog koncertezni. Válaszaiban továbbra is egészségi problémái miatt hárította el a megkeresést.
Az első "reménysugár" 2007-ben jött el, amikor a Giant Minutes To The Dawn album hazai bemutatójára egy videóüzenetben megerősítette, hogy nagyon szeretne eljönni Magyarországra.

2008. november 21-én a Golem Klub által szervezett díjátadáson bejelentette, hogy újra koncertezni fog a Leæther Strip.

Azonnal jeleztem, hogy az újrakezdésnek tökéletes terepe lehetne Magyarország... :)
Sajnos a szerencsés "nyertes" az Aarhus-ban 2009. április 10-én megrendezett, a RECession által szervezett koncert lett.

A koncerteket folyamatosan jelentette Claus Larsen, köztük több fesztivál fellépést is; én pedig folyamatosan zaklattam a hazai koncertszervezőket, hogy hozzuk el hazai színpadra is a produkciót.
Igazán célegyenesbe 2010 tavaszán került a dolog, amikor a Black Head Agency azt válaszolta, hogy próbáljuk meg...
Az események innentől felpörögtek, folyamatos levélváltás során kialakult a döntés:

2010. október 16-án először lép fel a Leæther Strip Magyarországon!!!!!

A következő bejegyzésben - hamarosan - már a szombati koncert kerül terítékre!

Leæther Strip koncert - Gyorsértékelés

Túl vagyunk/vagyok rajta... Még kell egy kis idő, hogy feldolgozzam és objektíven tudjam értékelni a tegnapi koncertet.
Nagyon izgultam, aggódtam, hogy mindenki azt kapja-e amit vár. Bizonytalan voltam, mert felmerült bennem: lehet, hogy csak nekem fontos ez a dán egyszemélyes projekt.
Mi lesz, ha kevesen lesznek?
Mi lesz, ha Claus nem "kapja el a fonalat"?
Ilyen és ezekhez hasonló kérdések vetődöttek fel bennem az elmúlt napokban.
Gyors, nem reprezentatív "exit-poll" alapján azt mondhatom, hogy elégedettek voltak a old-school EBM stílus iránt elkötelezett válaszadók, akik egyöntetűen azt mondták, hogy nagyon energikus előadás szem- és fültanúi voltak.

Persze voltak kisebb gondok: csúszás a koncertprogramban, kisebb technikai bonyodalmak, de talán nem állok messze az igazságtól hogy sikeres, mindenki számára emlékezetes koncert volt.
Gyorsérteklésre azért mindenképpen vállalkozok:
- A koncerthelyszínnek megfelelően, teltház közeli nagyságrendben jelentek meg az alternatív elektronikus zenét kedvelők.
- Bár a Leæther Strip későn - hajnali fél egykor - kezdett, nagyon kevesen mentek el az Front Line Assebly utáni "átállás" során.
- Ahogy megtudtam ma Claustól, kisebb gyomorrontással küzdött, de  így sem lehetett panasz a teljesítményére.
- Közönség jelentős része teljes energiával, maximális fokozaton tombolta végig a koncertet.
A következő napokban több szempontból is szeretnék visszatekinteni a koncertre, értékelni az eseményeket.

ATWEMRS (AlanTheWild's Electronic Music Rating System)

Szeretnék folyamatosan aktuális - új megjelenésekről; valamint régi - de érdekes (vagy éppen érdektelen) - lemezekről recenziót, kritikát, ajánlót írni.
Márpedig ezen műfaj - mármint a recenzió, kritika - pontozás nélkül komolytalannak tekinthető (egyes vélemények szerint).

Nézzük mit jelentenek a ATWEMRS skála 0-tól 10-ig terjedő értékei:

• 10: Mestermű, megkerülhetetlen, kötelező tananyag lesz - ha még nem az.
  Ebbe a kategóriába jelenleg két mű található (és kevés az esélye, hogy rohamosan növekedni fog ez a szám...):
• Depeche Mode: Violator
• Leæther Strip: Solitary Confinement
• 9: Abszolút kedvencek, olyan lemezek melyeket nem lehet megunni, újra és újra meg lehet és meg kell hallgatni. Nagyon kevés hiányzik, hogy mesterműnek minősítsem, általában apróságok (pl. egy gyengébb track az albumon) miatt nem kapják meg a maximumot.
• 8: Kimagaslóan jó lemezek kapják ezt a pontszámot. Nagyon nehezen lehet belekötni, hiányosságokat találni, de azért kis kukacoskodással sikerül (pl. 2-3 gyengébb dal egy albumon).
• 7: Nem korszakalkotó, nem mérföldkő az adott stílusban, de szégyenkezés nélkül be lehet vallani a barátoknak, hogy meg van ez a CD.
• 6: Szorgos iparosmunka, újítás nélküli alkotás.
• 5: Átlagos, 12 egy tucat jellegű művek érdemlik ki ezt a pontszámot. Általában befutott együttesek stílusát jó minőségben követő újoncok érdemlik ki ezt a pontszámot. De nem minden esetben... 
• 4: Ígéretesen induló lemez, néhány nagyon jó dallal, de sajnos a lemezen többségében inkább a gyengébb eresztés található meg.
• 3: Egysíkú, ötlettelen alkotás. Innováció nélkül. Egy végighallgatás után semmilyen pozitívum nem fedezhető fel benne. Többszöri meghallgatás után, azért csak találunk egy-két bíztató jelet.
• 2: Van olyan lemeze az együttesnek amin van 1-2 egyébként meghallgatható dal, de ez nem az...
• 1: Csak azért nem dobtam ki a gyűjteményemből, mert elvből nem adok el, nem válok meg egyetlen CD-től, bakelittől sem. Értékelhetetlen...
• 0: Olyan stílusok, melyek nem relevánsak (rock, pop, jazz, klasszikus zene stb.).  

A továbbiakban tehát így kell értelmezni az egyes ajánlóknál, kritikáknál olvasható pontszámokat... ;)

Kant Kino - We Are Kant Kino - You Are Not

A norvég Kant Kino bemutatkozó lemeze már a címével kellemes bizsergést kelt a - jó esetben - 30-as éveik közepén járó old-school EBM fanatikusok szívében.

Hiszen ki ne asszociálna azonnal az à;GRUMH… klasszikus albumára.
Az Alfa Matrix kiadó hivatalos sajtóközleménye is erre a retro érzésre erősít rá a szövegben kellően nagy sűrűséggel elhelyezett EBM ikonok (Front Line Assembly, Skinny Puppy, Borghesia, Front 242) felemlegetésével.

Lars Madsen (vokál, zene) és Kenneth Fredstie (vokál, zene és programozás) nem is titkolja, hogy milyen stílusok, együttesek jelentik számukra a gyökereket.

Az album nem rombolja le az így kialakult várakozásokat, mivel az akár címadónak is tekinthető We Are Kant Kino, a Firebrigade, You Gave Me Nothing hol az apokaliptikus kanadai ipari legendá(ka)t idézi, máskor pedig a Nitzer Ebb menetelős sablonjai merülnek fel a katonai alaki kiképzésre tökéles 4/4-es ütemek által felvert porfelhőből.

Aztán - sajnos - jön néhány olyan dal (pl. Red Rain), melyek egyértelműen a jelenlegi hellelektro, dark electro trendet kívánja meglovagolni, számítva a Hocico, Agonoize rajongók potenciális vásárlóerejére.
Az album normál kiadása mellett, egy 2 CD-s verzió is napvilágot látott, mely további remixeket tartalmaz.
Ha pozitív hozzáállású lennék - nem vagyok az -, akkor azt írhatnám, hogy jól ötvözik a régit az jelenlegi hangzással.
Mivel nem vagyok kedves, így az ATWEMRS skálán 7 pontot tudok adni az albumra.

Az ATWEMRS (AlanTheWild's Electronic Music Rating System) skála működéséről, értelmezéséről hamarosan írok... ;)

Budapest setlist

Claus Larsen legutóbbi koncertjén (Deutzen) ezt a koncertmenetet állította össze:

1: Deutzen Noir (intro)
2: Battlemind
3: Desert Storm
4: Hate Me
5: Introvert
6: Japanese Bodies
7: Strap Me Down
8: Don't Tame Your Soul
9: Evil Speaks
10: Civil Disobedience
11: Adrenalin Rush
12: No Entry No Exit
13: Body Machine Body
14: Crash Flight 232
15: Battleground (Dessau version)

Lehetnek, sőt biztos lesznek eltérések, de alapjaiban ilyen jellegű összetétel várható. 3 dal (Introvert, Battlemind, No Entry No Exit) az új albumról, de többségében a "régi" slágerek.
Ami biztos, hogy a budapesti koncertre saját intro-t kapunk Budapest Noir néven, valamint nagy eséllyel hallhatjuk majd a Depeche Mode Nodisco feldolgozást is, amit Claus technikai problémák miatt nem játszott a Nocturnal Culture Night fesztiválon.



Megjegyzés: Én magam két dalra szeretném rávenni, hogy vegye fel a műsorba, de ez legyen meglepetés (ha sikerül). De ha nektek is van kedvencetek, amit élőben szeretnétek hallani, akkor írjátok meg nekem! Továbbítom a kérést! ;)

Leæther Strip történet - 3. rész (Pride gives power: 1990-1991)

A sikeres 1989-es bemutatkozás és a 1990-es év első sikerei után Claus Larsen és a Zoth Ommog további lendületet adott a Leæther Strip-nek. Ennek köszönhetően foglalkoznunk kell még egy kicsit az 1990-es év eseményeivel.

Science For The Satanic Citizen címmel egy újabb lemez jelent meg még ebben az évben. Mivel a bakelit (vinyl) verzión összesen 6 track szerepel (a CD-n további 2), így ezt a Zoth Ommog kiadó EP kiadványként szerepeltette saját katalógusaiban (igaz, hogy a CD verziót már nem..).
Sokan azonban albumnak tartják ezt a kiadványt. Én magam nagyon sokáig harcoltam azért, hogy EP-ként jegyezzék a különböző diszkográfiák (megjegyzés: ennek a kérdésnek a súlyát, fontosságát csak a lemezgyűjtésért fanatikusan rajongó kisebbség tagjai tudják felmérni...), de tárgyalási pozícióimat jelentősen rontja/rontotta, hogy maga Claus Larsen is albumnak tartja (de végül is, ő is tévedhet... ;)  ). Azonban az vitathatatlan tény, hogy a korábbiaktól is egyre komorabb kompozíciókkal találkozhatunk ezen a lemezen. Az album 2007-es remasterelt újrakiadásának bookletjében Claus azzal (is) magyarázza ezt a jelenséget, hogy a LaVey Sátáni Bibliáját olvasta ebben az időszakban. Az "olvasmány" hatással volt rá, de hangsúlyozta/hangsúlyozza, hogy teljes mértékben távol áll tőle, hogy a sátánista vagy bármilyen más vallás elveit magáének vallja ("Blinded by religion/Collecting the cash in the name of Christ"). Az egyén, az ember szerepe, részvétele az élet, a társadalom körforgásában azonban olyan téma volt, ami alapvetően inspirálta ezt a lemezt.

Az EBM-től egyre távolodó, egyre inkább "csak" industrial stílusúként megbélyegezhető alkotások előfutára a Science For The Satanic Citizen olyan "alapművekkel", mint a Zyklon B, Rotation (Axis Off), G.A.W.M. Érdekessége még az albumnak (izééé.... EP-nek....), a dán nyelvű "vokált" tartalmazó Law Of Jante track, ami Aksel Sandemose művéhez kapcsolódik, abból tartalmaz szövegrészleteket, pontosabban a regényben szereplő fiktív kisvárosra vonatkozó tíz szabályt:

1. Ne gondold, hogy különleges vagy
2. Ne gondold, hogy egyenlő vagy velünk
3. Ne gondold, hogy okosabb vagy nálunk
4. Ne képzeld magadról, hogy jobb vagy nálunk
5. Ne hidd, hogy többet tudsz nálunk
6. Ne gondold, hogy fontosabb vagy nálunk
7. Ne gondold, hogy jó vagy valamire
8. Ne nevess ki bennünket
9. Ne gondold, hogy bármelyikünk is törődik veled
10. Ne gondold, hogy bármire is megtaníthatsz bennünket

Ez a tíz szabály már önmagában fenyegető, hát még zenével aláfestve...

1991-ben két EP (ez már legalább vitathatatlan...) jelent meg.

Az Object V az EP formátum etalonja. Ma már értelmezhetetlen ez formátum, pedig nekem a kedvenc lemezformátumom... Maxit könnyű csinálni (na jó, akkor ha az alapanyag megfelelő). Kell egy "sláger", 3-4 remix, esetleg 1-2 B-oldalas töltelék. Album esetén még a kritikusok is elfogadják, ha van néhány gyengébb szösszenet a lemezen. Az EP, a középlemez, a mini-album (hívjuk bárhogy) műfaja más. Változatosnak kell lennie, nem elég ha csak egy sáv marad meg a hallgató fejében, fülében. Nem árt, ha a koncepció is kiderül, de itt szűkösebb a rendelkezésre álló hely, idő.

Az Object V minden szempontból megfelel ezeknek az elvárásoknak: a 4 track - Antius, Nosecandy, Mohawk, Black Gold - mindegyike kiemelkedő. Eltérő stílusúak, de felfűzhetőek egy gondolatra, mégpedig a függőség, az egyén sebezhetősége meg mindegyikben:

• Antius: Az amerikai fogyasztói társadalom kritikája: "Hypocrisy in the land of the free/Hypocrisy and hostility/Hypocrisy in the land of the free/Hypocrisy and stupidity"
• Nosecandy: Kábítószerfüggőség, több tempóváltással (is) érzékeltetve a tudatmódosulás/módosítás ingázó, váltakozó hatását. 
• Mohawk: Az igazságos bosszúra eufórikus állapotban készülő harcos dala ez, indián törzsi dobokra emlékeztető ritmussal. Ha ezt a dalt valaki meghallgatja, akkor bizonyos, hogy a tomahawkját élezgetve előveszi a ellenségeit, haragosait felsoroló listát és választ róla egy nevet...

• Black Gold: Punkos hangulatban a pénz mindenhatóságáról zenélni?!?! Az Evil Speaks előfutára ez a dal...

A később megjelenő Material EP, 3 koncertfelvétel mellett (mely az 1991-es mini tour keretében került rögzítésre) két új dalt (Steal!, The Nature Of God), a Leæther Strip Part 2 1988-as demoverzióját és az aktuális albumról származó Die-Die-Die (Completely Dead Version) névre hallgató remixét tartalmazza. Ez a kiadvány inkább már a kialakult rajngótábornak szólt, nekik gyűjtötte össze az időszak ritkaságait, érdekességeit.

A Leæther Strip alig 2 év alatt olyan hírnévre tett szert, hogy már alapvető elvárás volt hogy 1992-ben egy új albumot kell megjelentetnie. Így is történt és micsoda album lett!!!!?

De erről majd csak a következő részben...

Leæther Strip történet - 2. rész (Body-Machine-Body: 1989-1990)

Claus 1989-ben demofelvételeket küldött ki különböző kiadóknak: Play It Again Sam, Mute, Music Research.  A Mute nem válaszolt (pedig érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha... ), a Play It Again Sam zeneileg bele akart szólni a formálódó projektbe. Elfogadható feltételekkel Claus csak Talla 2XLC-től kapott választ, aki éppen ebben az időszakban hozta létre a Music Research "anyakiadót" és "alá tartozó" Zoth Ommog/New Zone kiadókat is.

Tökéletes párosítás volt ez akkor: kezdő együttes egy olyan induló kiadónál, ami mögött már egy tapasztaltabb zenei menedzser állt. Talla 1987-től már a Techno Drome International kiadó kötelékében olyan együtteseknek adta ki a lemezeit, mint a Robotiko Rejekto, Tribantura, Bigod 20 stb. (Ezek többségében tagként/producerként is közreműködött egyébként).

Az elküldött demo feltételezhetően a Japanese Bodies és a Battleground dalokat tartalmazta. Az előző bejegyzésben már hivatkozott 2005-ös interjú szerint a demó tartalmát újra felvették és úgy került kiadásra. Márpedig az első hivatalos Leæther Strip kiadvány a 12"-es bakelit (vinyl) Japanese Bodies volt, melynek a B oldalán a Battleground jelent meg.

Első megjelenésként vitathatatlanul kiemelkedő ez a track! Minden bizonnyal benne van Talla 2XLC szakértő keze is a dologban, hiszen remekül összeállított dalról van szó. Olyannyira, hogy a később kiadott albumra nem került fel a dal, mégis villámgyorsan "sláger" lett, nem kis sorban köszönhetően a szintén Talla által alapított frankfurti Technoclub-nak, ahol állandóan műsoron volt.

1990-ben megjelent a The Pleasure Of Penetration album mely véleményem szerint egyike a kevés színtisztán EBM albumnak tekinthető LS lemeznek.
Egyszerű - többségében "menetelős" - ritmusalapok, jól elkülöníthető, nem komplex dallam-basszus-effekt-vokál szerkezetek. Ezen az albumon már megjelenik a Leæther Strip védjegynek tekinthető, gondosan kiválasztott - többségében filmekből, híradórészletekből, dokumentumfilmekből származó - samplerezett szövegbetétek.
"Kellemes" egyveleget alkotnak egyébként az album dalai:

• pogozós betétekkel felgyorsított Razor Blades (Go Berserk)
• instrumentális, nyugodtabb hangulatú Leather Strip Part I
• sötétebb hangulatú Die Die Die és Touchdown Breakdown
• és a kétségkívül EBM sablonokra épített Body Machine Body

(2007-ben. a Retention sorozat első részeként újrakiadásra került az album remasterelt formában, kiegészítve egy bónuszlemezzel melyre Claus Larsen új formában felvett 10 dalt. De majd erről bővebben akkor, ha elérkezünk 2007-ig....)
Az album után a következő kislemezre CD változatára felkerült az alternatív klubokban még mindig rendszeresen játszott Japanese Bodies. Ennek köszönhetően az Aspects Of Aggression 2 számos vinyl, 3 számos CD kiadvány lett, melynek minden másodperce kincset ér, hiszen az albumról származó Leæther Strip Part II klubokra "optimalizált" Re-Animated verziója és a Fit For Flogging is fantasztikus! 

A Music Research/Zoth Ommog kiadó azonnal észrevette a Leæther Strip egyedi hangzásában rejlő lehetőségeket és a minél hatékonyabb marketing érdekében az ebben az időszakban megjelenő válogatás albumokon (Technopolis 2 és a legendás Body Rapture első része) is jelen volt Claus Larsen.

Az eddigiek alapján elmondhatjuk, hogy a Leæther Strip bemutatkozása kiemelkedően sikeres volt és még nem is értünk az 1990-es év végére... majd csak a cikksorozat következő részben... a reklám után...