A 2011-es fesztivál után a BlackHead Agency újabb 3 napos eseménnyel örvendeztette meg a hazai és a külföldi (!) alternatív elektronikus zenehallgatókat, koncertlátogatókat.
A szervezéshez én minimális mértékben járultam hozzá: a repülőtéren vártam
Claus Larsent (
Klutae/
Leaether Strip) és
Kurt Grünewald Hansent. Az időpont egyeztetés során kicsit elszomorodtunk, mert a járat menetrend szerint érkezése (18.30) alapján arra számítottunk, hogy az első 1-2 fellépőt nem fogjuk látni. Szerencsére nem így történt, mivel a járat hamarabb érkezett, a szállodai szoba elfoglalása pedig villámgyors volt, ami után azonnal a
Barba Negra Music Club-hoz hajtottunk.
A koncert - és így a fesztivál - kezdetére tehát sikerült odaérkeznünk. Ezt azért fontos hangsúlyoznom, mert a koncert előtti napokban elkövetett levélváltások során
Claus jelezte, hogy szeretné már a fesztivált első fellépőjétől nyomon követni az eseményeket.
Első nap, első fellépő...
Nehéz sokkal nehezebb feladatot elképzelni, mint egy többnapos fesztivál első napján, első fellépőként megadni az alaphangot. A
First Aid 4 Souls hazai - nyugodtan kijelenthetjük - sztárfellépőként próbálta ezt a feladatot megoldani, személyes véleményem szerint a sikerrel, a maximumot kihozva a helyzetből.
 |
| First Aid 4 Souls |
Bár az összeállított dalmenetben a
Deathstep album képviselteti magát, nekem mégis a
Noise'N'Breaks From Hell - Selected Electro Works album hangulata köszönt vissza: nagyon komplex, nagyon összetett, mégis egységes alkotó szerkezetben; néha gitár, néha elektronikus riffek. Összességében egy olyan crossover hangzás, ami egyszerre európai, kontinentális, egyszerre
"vancouveri".
V.e.N. vokálja, előadásmódja, tovább emelte az energiaszintet, így a közönség már az első fellépő alatt bulizhatott.
Élőben a gitár nekem kicsit túl hangsúlyos volt, az utolsó albumhoz képest, de ez egyéni megítélés kérdése. Mivel nem voltak 10 perces gitárszólók, így a koncert megítélését ez a megállapítás semmiképpen sem rontatta!
A
First Aid 4 Souls energikus koncertjét tehát közösen hallgattuk
Claus Larsennel és megállapítottuk, hogy egy nagyon intenzív, crossover hangzással van dolgunk.
A
Decoded Feedback nekem személyes kedvencem még a
Zoth Ommog időkből, így kiemelt figyelemmel kísértem a koncertjüket. A koncert első két-három dala alatt gondok voltak a hangzással, kicsit dobozból szólt a basszus, a dob, de aztán minden helyrerázódott.
 |
| Decoded Feedback |
Szerintem jó döntés volt, hogy a
First Aid 4 Souls után következtek, mert bár a
FA4S kétségtelenül progresszívabb hangzást képvisel, és a
Decoded Feedback talán - ebben az összehasonlításban - az old-school, de az alapok mindkét projektnél azonosak voltak.
Marco dinamizmusa,
Yone folyamatos összpontosítása egy profi koncertet eredményezett, csak éppen rövid volt: hiányzott nekem a
Reflect In Silence, a
Breath, de egy fesztiválfellépés nem lehet 2 órás...
Kicsit "szerencsétlen" módon az új album -
disKonnekt- csak júniusban jelenik meg, így megvásárolni nem lehetett a fesztiválon. Ellentételezésként két dal -
Mescaline,
Night Terror - is elhangzott a hamarosan érkező nagylemezről.
Apropó vásárlás! Minden zenekar érkezett kisebb-nagyobb választékkal, ami a CD-ktől a különböző merchandise árucikkekig terjedt, de itt egy kicsit hiányérzetem volt. Javította a kedélyállapotomat, hogy külön készlettel volt jelen a Metro-Nóm hanglemezbolt és az Advoxya kiadó.
Minden szempontból világszínvonalú volt a fesztivál, amit mi sem jelezz jobban, hogy az a
Daniel Myer is fellépett, aki karrierje újabb fellendülő ágában van jelenleg. Gondoljunk csak az
Alan Wilderrel történő együttműködésére - aki egyébként
nagyon lelkesen nyilatkozott Myer-ről és a
Haujobb-ról - vagy az
új album sikerére.
 |
| Haujobb |
Nagyon nagy hatással volt rám a
Haujobb koncertje! Teljesen meglepett, hogy az alapvetően IDM jellegű, sok ambient elemet használó zene, ami tökéletes otthoni zenehallgatásra, vagy tökéletes társ lehet egy órákig tartó, autópályán történő vezetés közben, mennyire másképpen működött a színpadon.
Ehhez persze kellett
Daniel Myer, aki teljesen a zene részévé vált a koncert alatt: pörgött, felpörgette a közönséget is. Igazi előadó, frontember volt, aki a zene mellé a lelkét és szívét is kirakta a hangszerek mellé.
A meglepő érzéseimet csak növelte az a tény, jelenség, hogy az új album dalai teljesen jól illeszkedtek a régi dalok hangulatához. Ez nekem azért volt furcsa, mert az új albumot sötétebb hangulatúnak tartom, gondolom, míg a régebbi Haujobb nagylemezek technoidabb hangzásúként maradtak meg emlékeimben. Ez annyit jelent, fel kell frissítenem a benyomásokat: végig kell hallgatni újra a teljes Haujobb életművet!
Nagyon őszinte, de egyben professzionális előadás volt, nemcsak zeneileg volt dinamikus, de Daniel Myer sajátos színpadi aktivitása is mozgalmassá tette az eseményt.
 |
| The Neon Judgement |
Signal Aout 42,
A Split-Second és
The Neon Judgement. Nekem ők egyfajta szentháromságot jelentettek a 90-es években. EBM alapítóknak, new beat nagyágyúknak nevezzük őket, valójában mégis három teljesen eltérő stílust képviselő előadó. Tavaly - az
Industrial Booom első "kiadása" keretében - lehetőségem volt látni az első két ikont, míg idén
Dirk Da Davo és
TB Frank következett.
Hmmmm... ez is igaz így, ebben a formában, hiszen a
The Neon Judgement-et láttam már élőben 2005-ben a
M'era Luna fesztiválon.
Pontosan erre a fesztiválra tudok hivatkozni, akik a túlzottan kimért, arisztokratikus viselkedést kérik rajtuk számon. Hildesheim-ben ennél is ridegebb volt a színpadi előadásmód. Azt gondolom, hogy ez hozzátartozik a TNJ színpadi megjelenéséhez. Bár nem vagyok zenész, az még feltűnt, hogy a szintetizátor nem dísznek volt a színpadon... A The Neon Judgement teljes best of show-t adott elő, nagyon jól reprezentálva azt a stílusegyveleget, melyben jól megfér - sőt összeér! - a minimalista electro, a new beat, a rock és a punk.
A
32Crash fellépése mellett a közönség reakciójára is kíváncsi voltam, hiszen mégiscsak a
Front 242 énekese lesz a színpadon.
 |
| 32Crash |
Itt egy picit csalódtam... Talán kevésbé ismert még
Jean-Luc De Meyer legújabb projektje, vagy a
Front 242-re tartogattuk a hangulatot? Nem tudom, de tény, hogy kisebb volt a mozgás a színpad előtt. Ettől függetlenül nagyon élvezetes koncertet adott ez a belga "szupercsapat".
A stúdiólemezeken megcélzott epikus történetmesélős megoldás a színpadon is működött: 3 időutazó "űrvándor" foglalta zenei keretbe a jövő eseményeit. Tették ezt a new wave, electro, EBM stílusjegyek segítségével, de úgy hogy a
32Crash hangzása továbbra is kijelenthető: egyedi, utánozhatatlan.
Ehhez persze kell De Meyer hangja is, de - szerencsére - mégsem kerít minket az az érzés a hatalmába, hogy ez is Front 242.
A Project Pitchfork koncert elejéről sajnos távoznom kellett, így nincs elég benyomásom, élményem, információm ahhoz, hogy értékeljem a fellépésüket.
Az első nap után nagyon jó érzésekkel távoztam, távoztunk. Jó lett volna, ha kicsivel többen vagyunk, de a hangulatra, a helyszínre, a szervezésre, a fellépőkre nem lehet, lehetett egy rossz szavunk sem!
folyt. köv.
További ajánlott oldalak, beszámolók, képek:
