Agrezzior - Domination

Az Agrezzior egy újabb EBM "összeborulás" eredménye: Rob (Guerrilla), Johan Damm (Menticide, Dupont), Jesper Nilsson és Mika Rossi (mindketten Autodafeh) együttműködése keltette életre.
A Domination című album az Infacted Recordings gondozásában jelent meg 2010-ben és újra kirángatott "az EBM halott és már semmi sem menti meg" állapotomból.
Szerencsére időről-időre felbukkannak olyan lemezek, melyek teljes mértékben kielégítik az old-school EBM-re szomjazók igényeit, de nem elégszenek meg, nem ragadnak le a minden kreativitást nélkülöző Nitzer Ebb, DAF, Die Krupps stb. koppintással.
Nem állítom, hogy a Domination album motívumai között nem a megszokott EBM "építőkockák" találhatóak, mert minden kétséget kizáróan az alapok azok amit a nagy elődök hoztak létre.

A lemez első igazi dala - az Intro után - a Shout, mely lendületes 4/4 ütemével, a ritmust kiegésztő fémes "csapkodásával", a rekedtes vokállal vezeti fel az albumot. Nem a legérdekesebb, legjobb dal az albumról, de ezt meghallgatva sem fogjuk első mozdulatunkkal a lemezt kidobni az ablakon. 

A további dalok esetében is egyértelműen az "elektronikus testzene" a hívószó, de minden esetben van olyan részlet, összetevő (pl. dallam, érdekes effekt, sajátos vokál) ami meggátolja, hogy egy sablonos nagylemez legyen a Domination.
A legjobb példa erre, a Hardcore Generation, mely a már-már Grendel - Soilbleed-et idéző "amerikai kiképző őrmester" vokálrészlettel válik egyedivé.


Az album legjobb pillanatai - érdekes módon az Autodafeh-hez kötethetőek - egyrészt a Hammer of Combat dal (ahol nevesítve vannak, mint közreműködők), illetve az album végén bónuszként megtalálható Shout - Autodafeh Remix, melyek egyre inkább arra sarkalnak, hogy komolyabb ismerettséget kössek Jesper Nilsson és Mika Rossi projektjével.


A Domination album előjele annak, hogy a Spetsnaz megüresedő (?) helyére a Agrezzior is pályázik, így reménykedhetünk abban, hogy több - megfelelő minőségű - jelölt is lesz a minőségileg nem, de mennyiségileg nagyon is aktív, újraéledő old-school EBM trónjára!
ATWEMRS: 7

Linkek:

• Aggrezior (Myspace)
• Aggrezior (Discogs)

Az ATWEMRS (AlanTheWild's Electronic Music Rating System) skála működéséről, értelmezéséről itt lehet olvasni (katt).

Covenant koncert - 2011. február 19.

„Ilyen zenét csinálna a Kraftwerk, ha most kezdené!” gondoltam 1996-97 körül, amikor meghallgattam a Covenant Sequencer című albumát.

A Clas Nachmanson, Eskil Simonsson és Joakim Montelius alkotta trió egyértelműen a Kraftwerk, vagy például a Lassigue Bendthaus irányából közelített meg az alternatív elektronikus zenei színteret: kristálytiszta dallamok, steril hangulatba ágyazva, minimális vagy torzítás nélküli vokál.
1992-ben jelent meg első daluk – The Replicant - a Memento Materia válogatáslemezén, ami egyúttal a kiadóhoz történő csatlakozást is jelentette. A Dream Of A Cryotank és a Sequencer albumok a svéd kiadó gondozásában jelent meg.
Érdekességként megemlíthető, hogy a Sequencer album első nyomása után vették csak észre, hogy a lemezek hibásak, ezért került a boltokba, polcokra a Sequncer Beta című album is, mely „kárpótlásként” plusz dalként a Luminal-t is tartalmazza.

A trance, techno stílusjegyek úgy jelentek meg ekkor a dalaikban, hogy az még az elfogult EBM arcoknak – mint én – is elfogadható volt.
Elég meghallgatni mondjuk az Edge Of Dawn-t a bemutatkozó albumukról.

Az albumaikra jellemző, hogy szinte mindegyiken van könnyen emészthető „megasláger”, melyek nagyobb publicitást kaptak (mondjuk EP-ként, vagy kislemezként is kiadták őket), szélesebb réteghez jutottak el (Stalker, Theremin, Go Film, Dead Stars, Call The Ships To Port); miközben az albumok a legtöbb esetben kevésbé lettek sikeresek, pedig „érdekesebb”, változatosabb dalokat is tartalmaztak.

Az 1998-ban megjelent Europa albummal az USA-ba is „betörtek”, amit nagymértékben segített az, hogy innentől a Metropolis kiadó jelentette meg lemezeiket a tengerentúlon.
Az európai előretörést pedig az Off Beat „romjain” megalapított Dependent Records biztosította, amit egyébként pont Eskil Simonsson, Johan van Roy (Suicide Commando), Bryan Erickson (Velvet Acid Christ), Ronan Harris (VNV Nation) és Stefan Herwig (az Off Beat korábbi vezetője) hozott létre.
Az új kiadó nagy lendülete koncertturnét és koncertlemezt (Synergy: Live In Europe) jelentett, illetve még ugyanebben az évben – 2000 – jelent meg a United States Of Mind album, amit már – bár a Covenant rajongók minden bizonnyal tiltakozni fognak – a future-pop hullám meglovagolása (vagy éppen elindítása?) jellemez.

Eskil egyedi hangja, sajátos énekstílusa egyre nagyobb szerepet kap a következő albumokon (Northern Light, Skyshaper), ugyanakkor a kiadók közötti vándorlás a háttérben zajló üzleti folyamatok körüli problémákat jelzik.

A 2007-ben megjelenő In Transit koncertkiadványon a korábbi híreket is megerősítették, miszerint Clas Nachmanson azért nem tartott az együttessel a turnén, mert kilép az együttesből. A koncerturnén a Haujobb, Architect és sok más projekt „gazdája” Daniel Myer helyettesítette, később pedig azt is bejelentették, hogy Myer a Covenant teljes jogú tagjává lépett elő.
A csatlakozás visszhangja többségében pozitív volt, mindenki kíváncsian várta, várja; hogy a következő Covenant kiadványokon hogy függ működni az eddigi Covenant stílus és Myer stúdióvarázslatának ötvözete.

2010-ben a Necro Facitility-vel közösen „elkövetett” Lightbringer volt 4 év után az első új stúdiókiadvány, mely egyben a Modern Ruin album felvezetője is.

A Covenant kétségkívül azon kevés zenekar közé tartozik, melyek saját stílusjegyeit egyértelművé téve, megtartva; képesek voltak folyamatos fejlődést produkálni hosszú éveken keresztül. Hatásuk, jelentőségük a táncolhatóbb, könnyen befogadhatóbb elektronikus zenék dimenziójában elvitathatatlan.

A Black Head Agency szervezésében 2011. február 19-én a budapesti Szikra Cool Tour House színpadán személyesen is meggyőződhetünk, hogy Daniel Myer segítségével új lendületet kapott-e a Covenant!

Albumok:

• Dreams Of A Cryotank (1994)
• Sequencer (1996)
• Sequencer Beta (1996)
• Europa (1998)
• Synergy: Live In Europe (2000)
• United States Of Mind (2000)
• Northern Light (2002)
• Skyshaper (2006)
• In Transit (2007)

Hivatalos honlap: http://www.covenant.se/

Részletes diszkográfia: http://www.discogs.com/artist/Covenant  

Fülbemászó 5.: Master Program - Jump Into The Light

1992-ben (vagy 1993-ban? ) valóban rongyosra hallgattam azt a másolt kazettát ami a Music Research/New Zone által kiadott Technopolis 3 válogatás hanganyagát tartalmazta. Kivételesen jó dalok szerepelnek ezen az albumon, de a Master Program  Jump Into The Light szerzeménye különösképpen "megragadta a figyelmemet", rengetegszer "visszatekertem" akkoriban.
A New Zone a Zoth Ommog testvérkiadójaként technósabb, jobban emészthetőbb, de azért a kommersz rave, house stb. stílusoktól jól leválasztható zenéket adott ki.



A Master Program tökéletesen reprezentálja a New Zone kiadó által kiadott zenéket; szépen egyensúlyoz az akkori alternatív electro és kommersz techno határmezsgyéjén.

Ordo Rosarius Equilibrio - Do Angels Never Cry And Heaven Never Fall?

"Cipőt a cipőboltból" - mondhatnám, de ennél sokkal velősebben is meg tudnám fogalmazni a véleményemet. Azt gondolom, hogy - bár jelentőségük sajnos egyre csökken - de a kiadók szerepe azért (is) fontos, mert nagyjából orientálja a vásárlót már előre, hogy milyen jellegű zenére számítson tőlük. Ez persze nem igaz a nagy zenei konszernekre, de a független a kiadók esetében szinte minden esetben kialakult profillal találkozhattunk/találkoztunk, ami persze mozoghat széles spektrumban, de az irányt azt mindenképpen megszabja.
Pl.:
- Ha ambient industrial, rythmic noise, kísérletibb elektronika, akkor ant-zen.
- Ha electro, "modernebb" industrial, szinti-pop, old-school EBM, akkor Infacted Recordings.
- Ha dark ambient, noise industrial, dark medieval, martial industrial, akkor Cold Meat Industry
Ezért ért engem meglepetésként, hogy az Ordo Rosarius Equilibrio az Out Of Line kiadóhoz igazolt, mivel a berlini kiadó érdeklődési köréből eddig kimaradt a neo-folk, martial industrial, apocalyptic
 pop jellegű vonal. Igaz, a Kirlian Camera megjelenése, akár már felfogható előjelként is, de az ő esetükben az elektronika nagyon erőteljes. Nem úgy az Ordo Rosarius Equilibrio-nál, akik az én általam elvárt szinttől jelentős mértékben kevesebb elektronikát használnak.

A Do Angels Never Cry And Heaven Never Fall? címre keresztelt maxi nekem túlzottan organikus. Sokak szerint karizmatikus az énekes, zenekari vezető Thomas Pettersson  hangja, de nekem unalmas. Persze értem én; akik a misztikum, okkult témákat, hangulatot kedvelik, azok minden bizonnyal szívesen hallgatják lesötétített szobájukban, gyertyákkal körülvéve magukat.
De nekem ez nem jön be...
A kiadvány limitált vinylként is megjelent és egyben a Songs 4 Hate & Devotion album előfutára, ami szintén ott csücsül a polcon. Csak éppen nem tudom, hogy meghallgassam-e és - legfőképpen - írjam-e le a véleményem...

Alapvetően rossz döntésnek tartom az Out Of Line-tól, hogy az ORE-t anyakiadóként adják ki. Érthetőbb és elfogadhatóbb lett volna, ha létrehoznak egy sub-label-t ahol a továbbiakban az ilyen jellegű anyagokat jelentetik meg.
Azt fontos megjegyeznem, hogy a radikális véleményemben, értékelésemben szerepet játszik az is, hogy a neo-folk, martial industrial, apocalyptic pop stílusokat nem kedvelem, fenntartásaim vannak velük kapcsolatban.

ATWEMRS: 1

Fülbemászó 4.: Necessary Response - Forever

Ha azt kérdezem, hogy future-pop, akkor mi a válasz? Minden bizonnyal a VNV Nation, Assemblage 23, Covenant nevek hangoznának el. Az én választásom azonban mégis másra esik, esne, ha egy dallal kellene megfogni, hogy mi az a future-pop.
A Necessary Response Daniel Graves kettes számú (?) projektje az Aesthetic Perfection mellett.
A Forever című dallal az Out Of Line kiadó Machineries Of Joy Vol. 3 válogatás albumán találkoztam és túlzás nélkül állíthatom, hogy egymás után vagy 10 alkalommal hallgattam meg.

A Forver végül a Blood Spills Not Far From The Wound albumon is megjelent 2007-ben.
Ez a dal mindent tartalmaz ami a future-pop lényege: a szinti-popnál erőteljesebb, "technósabb", táncolható ritmus; "szavalós" vokál; pop daloknál elvárható (megkövetelt) verze, refrén, átkötés szerkezet és fülbemászó dallam.
Egy mainstream kiadóval ez a dal (is) világsláger lehetett volna, szerencsére (?) nem lett az.
2009 áprilisában a Necessary Response Myspace oldalán Daniel Graves bejelentette, hogy nem tud két projektje koncentrálni, így az NR befejezi működését... Reméljük a döntés nem végleges.

Értékmegőrző 1.: In Strict Confidence - Love Kills!

Az In Strict Confidence 2000-ben a nem hivatalos Zoth Ommog utódnak tekinthető Bloodline kiadónál jelentette meg harmadik albumát.
A Bloodline kiadó két verzióban dobta piacra az albumot:

• normál CD (12 dal, melyből az utolsó - Six Six Six Seconds Silence In Heaven - a címének megfelelően 666 másodperc csendet tartalmaz)
• és egy 1.000 példányra limitált verzióban, melynek tartalma:
• 16 oldalas booklet,
• óvszer ( :)  ),
• fém kitűző,
• képeslapok,
• matrica szett.
• valamint egy második, 3"-es mini CD, amin 3 - Controlled Fusion általá készített - exkluzív remix található. 

A Bloodline kiadó nem túl acélos PR tevékenysége ellenére elég jó visszajelzések érkeztek erről az albumról. A nagylemezről kimásolt Zauberschloss a mai napig részét képzi az ISC koncertmenetének.



Személyes véleményem szerint - bár ennek a sorozatnak nem a lemezkritika az elsődleges célja -, nem ez a legjobb ISC album, de mindenképpen jó nagylemeznek tekinthető: keményebb ipari témák, "zajos" összekötő track-ek mellett, Dennis Ostermann a melodikusabb dalszerző tudását is megmutatja.
Ha már zajos összekötők
A lemezen található két Spread Your Wings interlude alapkoncepciójához tartozott, hogy minél több nyelven hangozzék el ugyanaz a két sornyi szöveg.
Azért is tartottam indokoltnak, hogy ez a kiadvány legyen a sorozat nyitócikkében, mert magyar nyelven e blog szerény szerzője "mondta fel" a We, as angels, each with one wing/Must embrace so that we may fly szöveget.


(3:55-nél érdemes fülelni :)  )

eBay-en néha felbukkan a limitált doboz, a Discogs-on pedig jellemzően 40 € a legalacsonyabb ár.
Az Értékmegőrző sorozatban olyan kiadványok, lemezek kerülnek terítékre a gyűjteményemből, melyek példányszámuk, kivitelezésük, fellelhetőségük, vagy más okok miatt ritkaságnak, érdekességnek számítanak.

Formalin - Bodyminding

A berlini Formalin megerősítette bennem a hitet, hogy nincs hanyatlóban az alternatív elektronikus zene. Nem kis szó ez egy elsőlemezes duótól. A Gabor Poszt és Thomas Liebchen alkotta duó Bodyminding albumukkal megmutatják, hogy a dömpingben érkező - másolásra berendezkedett -  Techno Body Music, az ötlettelen - klisékből építkező - old-school EBM gyártószalag mellett, össze lehet rakni egy minden pillanatában izgalmas nagylemezt.
Az album ügyesen kombinálja a nyersebb, zajosabb ipari hangzást, a "régi" menetelős EBM és az újabb TBM, hard-electro hangzást.

Az album első dalai - Fallout, Yuppiscum - noise-os, már-már Numb-ot, Dive-ot idéző hangulata után EBM stílusjegyek bukkanak fel - My Fetish , Beliefmaker -  de úgy, hogy nem az újabb "Nitzer Ebb klón" jelző jut eszünkbe. Később a Hocico-féle dark-electro, vagy a ma oly divatos Combichrist TBM - pl. Breath Control - kicsit visszaköszön, de semmiképpen sem egyszerű utánzásként.



Az Out Of Line kiadó és maga az együttes Belin City Industrial szlogennel reklámozza az albumot és az industrial zenei színtér teljes megreformálását vetíti elő.
Ilyen messzire én nem merészkednék, de az kétségtelen, hogy a Bodyminding egy nagyon jó, egységes album!
ATWEMRS: 8

Linkek:

• Formalin (Myspace)
• Formalin (Discogs)
• Formalin (Out Of Line)

Az ATWEMRS (AlanTheWild's Electronic Music Rating System) skála működéséről, értelmezéséről itt lehet olvasni (katt).