First Aid 4 Souls - Dark Tunnel

Ismerős, egyszerű alapanyagokból is lehet kiemelkedő minőségű ételt főzni – csak érteni kell hozzá. Ez volt az egyik gondolatom, amikor a First Aid 4 Souls aktuális albumát hallgattam végig, immár sokadszor.

Az egész nagylemezre igaz, hogy folyamatosan azt a kellemes érzést kelti a hallgatóban, hogy elemeit tekintve ismerős dologgal áll szemben. Ennek ellenére kijelenthető, hogy saját karakterrel rendelkező dalokat eredményezett a megszokottnak tekinthető összetevők felhasználása.

Lehet, hogy Gazdag István a nosztalgiára is rájátszik, kihasználja azt, hogy jobban kedveljük az ismerős építőköveket, motívumokat, amikor valami új alkotást nézünk, látunk, figyelünk, hallgatunk? Nem tudom, mindenesetre többször elkapott a „Pecsa kistermes” érzés miközben az albumot hallgattam!

A jól behatárolható stíluselemek ellenére vagy éppen ennek köszönhetően a Dark Tunnel egyszerre változatos és koherens.

A változatos hangulati elemek megjelenését a vokál (Mortum) is támogatja. Bár sok együttes, projekt kezd, kezdett el tiszta énekhangot alkalmazni, én még mindig kedvelem azt, amikor az énekhang, illetve annak torzítása, manipulálása révén a zene újabb – aktív – réteget kap.

Ezen az albumon is van hozzáadott értéke a vokálnak, ami ráadásul a változatos „kezelések” után más és más hangulatot, jelleget ad az adott dalnak: a düh, kétségbeesés, agresszió, félelem, szomorúság. Ez mind-mind megjelenik az érzelmi spektrumon.

A címadó Dark Tunnel hozza talán leginkább a tengerentúli electro-industrial etalont: lüktető elektronika, pulzáló hangok, menetelős ritmus és a mindezt körbevevő effektek, zörejek tökéletes cyberpunk hatást eredményeznek.

A Nothing Keeps My Mind Clear-t és az Inside There Is No God dalokat is lehetne talán ide sorolni, de inkább ezeknál az IDM és némi ambient kúszik be a hallójáratainkba.

A Back To Dust, A Place To Rest és a gregorián (?) kórussal és húzós gitárral operáló Dead Life To The Sons Of Men pedig inkább már a kontinentális dark és crossover electro hagyományait követi.

A viszonylag lágyabb tételek sem töltelékek az albumon! Sőt! A Sleeping In Death egyértelműen a kedvencem! A korábban már általam kiemelt torzított vokál hozzáadott értéke itt mérhető le a legjobban. Az újra és újra erőre kapó dallam, az alapmotívum napokra megragadt a fülemben, fejemben! Mestermű! A Let The Man Just Born sem a gyors, agresszív részét képzi albumnak. Meglepő lehet, de én – mint kényszeres címkéző – simán rárakom a (dark) szinti-pop jelzőt erre a dalra.
Alig több mint 40 perc a teljes időtartama az albumnak, így nekem nagyon hiányzik 2-3 remix, bónusz dal a „végéről”! Nagyon érdekes lett volna meghallgatni néhány dalt, más irányból megközelítve.
ATWEMRS: 8

Gunmaker - Daymaker

A Gunmaker manufaktúra újabb minőségi kiadványa Daymaker címmel látta meg a napvilágot. A 2015-ös Headmaker albumhoz képest jelentős – és pozitív – változásokat tapasztalhatunk. A gitár továbbra is jelen van a hangzásban, de pont olyan módon, azon a szinten, hogy az semmiképpen sem riasztja el az elektronikára vágyó hallgatót.

Furcsán hangozhat, de nagyon sok hatás keveredik a szinti-pop, az electro clash, a future-pop és még egy csippetnyi electro-goth is érzékelhető az összetételben.

Több dal (What You Want, Trust Me Or Lie, In My Eyes) esetében a Cat Rapes Dog második korszaka ugrott be: nem – vagy kevésbé – torzított vokál, fülbemászó szintidallam és ezek alá pakolt erőteljes gitár riffek.

Nekem az album csúcspontjait az inkább szinti-popba hajló tételek jelentik. A Let Me Out ami alapvetően egy brutálisan jól eltalált sláger. Az I Swear a Mesh-féle dark szinti-popot idézi: lendületes és lágy egyszerre.

A feldolgozások esetében sok buktató van/lehet: ha túlzottan elvonatkoztatunk az eredetitől, akkor öncélú lehet a saját változat, míg ha bátortalanul nyúlunk hozzá, akkor meg értelmetlen másolás. A Like Tears In Rain esetében azonban sikerült elkerülni ezeket a csapdákat! A Gunmaker újraértelmezés lágyabb, organikusabb, mint a Covenant-féle eredeti, de éppen ezért újabb, másabb hangulati spektrumot mutat be.

Az albumot záró 4 remix változatos szegleteket ad hozzá az eredeti verziókhoz és egyben értékmérője is a magyar projektnek, hiszen olyan együttműködőket sikerült megnyerni, mint Rob Dust vagy a belga Diskonnekted fejét, Jan Dewulf.

Bár a hazai projektekkel kapcsolatban egyre inkább elfogult vagyok, de itt teljesen objektíven mondhatom, hogy nagyszerű – azonban sajnálatos módon rövid J - albummal van dolgunk!

ATWEMRS: 8

Leæther Strip - Klutæ aktualitások

A munkamániás Claus Larsen nem lassít, így rengeteg friss zene és információ áll rendelkezésre csak az elmúlt 2-3 hónapból. Ezért érdemes összefoglalni, hogy milyen kiadványok jelentek meg a The Strip Farm studióban folyó munka eredményeképpen.
Még májusban megjelent egy gyűjteményes album, mely az eddigi összes Depeche Mode feldolgozást tartalmazza.

A tavaly kiadott, aktuális Spæctator albumról kimásolt White As Chalk önálló EP-n is megjelent, nem kevesebb mint 10 remix változattal. A közreműködők - többek között - Hocico, People Theatres, Digital Anodyne.

A Klutæ album elérhető limitált, kézzel sorszámozott CD, illetve digitális letöltés formátumban is. Az új album a frissen - John R. Mirlanddal közösen - alapított Laebel kiadó gondozásában jelent meg.

Aki képet szeretne kapni arról, hogy milyen jellegű az album annak segítséget jelenthet az első - The Wire & The Cuffs-hoz készült - videó.

A dal alapján provokatív tartalmú, old-school EBM testzenére számíthatunk.
Június elején pedig megjelent a John R. Mirlanddal közös - Am Tierpark - minimalista szinti-pop projekt aktuális EP-je, We're All The Same címmel.


A végére hagytam a legfontosabbat, 2017. október 6-án Leæther Strip koncert Budapesten!

https://www.facebook.com/events/1895895264015698/?fref=ts

Planet://Damage feat. Emke - Angst

Hatalmas erővel bír. Annyira hatalmas erővel, hogy még a Nagy Öregek is félve gondolnak rá. Egyesek ellenfelet, vetélytársat látnak benne, de azért volt olyan, akit szövetségesének tekinthet: Zoth-Ommog és ő például kölcsönösen tisztelték egymást.

A másvilági lény számunkra elképzelhetetlen módon osztotta meg tudatát, figyelmét. Egyszerre számtalan dologra tud, tudott koncentrálni. Hogy ezt a képességét minek köszönhette, senki sem tudta, tudja. Vannak akik azt állítják, hogy a végtelennek tűnő energia a külső kozmosz ismeretlen területéről származik. Mások azt állítják – rettegve – hogy sötét, ősrégi mágia mozgatja fáradhatatlanul. Vannak hitetlenek, akik egyszerűen a mérhetetlen mennyiségű kávénak tudják be azt, hogy képes napi min. 30 óra aktív tevékenységre.

Csinált már rádiót, filmet. Írt könyvet, blogot, magazint. Szervezett zenei eseményeket, szubkultúrát, közösséget.

Most aktív tudatának egy picinyke szeletét újra a zenére irányította: emberi avatárja és Planet://Damage projektje révén próbál újra bizalmunkba férkőzni.

Idén már megjelent egy album – Snapshots of A Surveillance Manifesto – de újabb akciójához megnyerte, (megszállta?) Emkét a Black Nail Cabaret-től és a legendás Martin Bowes-t (Attrition) Two Gods kiadóját.

A korábbi anyagból kiindulva arra számítottam, hogy electro-industrial agressziót kapunk, de sokkal nyugodtabb hangulattal találkozhatunk az EP-n. Techno, szint-pop, Jean-Michel Jarre űrzene, EBM. Sokféle hatást felfedezhetünk, ha akarunk, de a lényeg, hogy egy nagyon jól összerakott (masterelt?) anyag, ahol minden effekt, sáv, vokál jól hallatszik. Az Anne Clarke-ot idéző „spoken words” betétek és Emke bársonyos, búgó hangja megnyugtatóan terül el a lüktető elektronikán.

Daniel Myer (Haujobb) – szerencsére – nem tolta el absztrakt, minimál vagy IDM fázisba a dalt, inkább egy klasszikus, extended klubverziót készített nekünk ami még a Petőfi Rádión is pöröghetne (nem fog). A háttérbe több ipari zaj vegyül, de éppen annyira, hogy ettől feszesebb legyen.

Innovatív módon a digitális letöltés még audiokommentárt is tartalmaz, amiből például azt is megtudhatjuk, hogy az Ambient változat volt igazából az eredeti változat. A több mint negyedórás időtartam és a verzió jellege miatt is azt gondolom, hogy megfelelő helyzet, lelkiállapot kell a dal végighallgatásához. Nem biztos, hogy egy hosszú, éjszakai autópályás vezetéshez jó választás, de egy álmatlan téli éjszaka túléléséhez – ha már ilyen körülmények között született – tökéletes választás. (Az old-school Delerium fanok mindenesetre könnyes szemekkel fogják hallgatni, miközben azon merengenek, hogy mi lett volna ha nincs a Silence...)

ATWEMRS: 7

CrackDown - Smiles A Lot

A CrackDown projektet Kim Holm és Lasse Mønsted hozta létre azzal a céllal, hogy az analóg hangzást kombinálják - moduláris szintetizátorokat használva - a new wave-vel.
A címadó dal - Smiles A Lot - sikeresen teljesíti ezt a célkitűzést és visszarepít minket a 80-as évekbe a melankolikus vokállal: egy valóban nagyon jó dalban!
Az egymásra pakolt éneksávok is hozzájárulnak ahhoz, hogy egy nagyon jó hangulatú dal jöjjön létre.
A Serenity tipikus B-oldal, így nem ez a kislemez csúcspontja. Zongora, furcsa zajok, zörejek, hangok és beszédtöredékek jó bevezetésnek tekinthetőek Kim Holm analóg birodalmába.

A dán legenda - Psychopomps - felturbózta a basszust és a ritmust, ami egy valódi Club Remix-et eredményezett. A Smiles A Lot (Psychopomps Remix) teljes mértékben rádióbarát, de ennek ellenére - sajnos - nem fogja megkapni a megérdemelt figyelmet.
Szinti-pop, new wave és minimál elektronika nagyon jó kombinációban.
ATWEMRS: 7

English version:
Crackdown is created by Kim Holm and Lasse Mønsted and the main goal is clear: combine analogue, modular synth sounds with retro new wave impressions.
The title song - Smiles A Lot -  successfully reach this aim and brings back the 80s sounds with the melancholy vocals, so produce a great tune! The waves of multilayered vocal gives very good mood for the whole track.
Serenity operates with piano, strange noise and analogue sounds plus some sampled voice/speech. Typical B-side song – not the highlight of the single - but good introduction to Kim Holm analogue realms.
The Danish legend Psychopomps pumps up the original version with fat bassline and powerful rhythm and create a superb club oriented remix. Smiles A Lot (Psychopomps Remix) is really radio friendly but I’m sure – sadly – that it will not receive the deserved attention!
Synth-pop, new wave and minimal electro in a very good mixture!
ATWEMRS: 7

Noisy Deafness - Silent Remembrance

A májusi Total Terror után újra találkoztam a Noisy Deafness projekttel, mégpedig a Silent Remembrance promo CD formájában.

A Comfort továbbra is nagy kedvenc a nagylemezről, de szerencsére még találtam bőven pozitív momentumokat az albumon, és néhány esetben kritikát is meg fogok fogalmazni.
Általánosságban elmondható, hogy EBM, future-pop, electro clash és a táncolhatóbb elektronika vegyül az albumon, ráadásul a számomra kedves arányban. Alapvetően a dalok többsége gyorsabb tempójú, klub-orientált, de a lassabb tételek sem "töltelék" szerepet töltenek be. Így például a Joy zongorafutamokkal csipkézett szinti-pop balladája - ami egyébként az album záródala - kifejezetten kellemes hangulatú.

Az After The Storm és az Altar Of Sacrifice inkább már az EBM, electro clash felé húz, minimál(abb) a hangzás, de éppen ezért kellemes meglepetés az, hogy az album keverése szerintem - már amennyire egy egyszerű zenehallgató, technikai tudás nélkül mondhat ilyet - tökéletesre sikerült! Minden apró zörej, alárendelt sáv jól hallható, ráadásul az egyensúly is tökéletes: nem nyomja el a basszus a dallamot, az effekteket, a vokál is megfelelő módon kerül kiemelésre.

Pont ez utóbbival kapcsolatban azért továbbra is azt gondolom, hogy bátrabban kellene énekelni, mert nekem személy szerint a kedvenc kombinációm a torzított - ám de dallamos refrént felvonultató - énekhang.

Nagyjából az lenne mondjuk az elvárásom, mint ami az Evil Eyes esetében tapasztalható, ami egyébként a másik kedvencem lett az albumról. A Next To The Grave is tartozhatna ebbe a ligába, de sajnálatos módon a felvételek közben Skrillex is beszökött a stúdióban... Mással legalábbis nem tudom magyarázni, az általam kifejezetten gyűlölt effekt túlburjánzott megjelenését... Szerintem máskor zárjuk be jól a stúdió ajtaját az illetéktelen betolakodók előtt!
A Forever szintén meglepetést okozott, mivel a már hivatkozott májusi Total Terror eseményen, élőben ez a dal nem működött... de az albumon, az albumról hallgatva ez tökéletesen felépített, melankolikus, sötét hangulatú dal. Lüktető elektronika, sci-fi effektek, sejtelmes hangok és egy jól eltalált dallam.
Az album digitális letöltés formájában már megvásárolható a különböző online piacterekről: Google, iTunes, Amazon.
De fizikai formátum is elérhető lesz 2016 januárjában és - ha igazak a hírek - 13 dal kerül majd erre az őskövületeknek - mint például nekem - kedves hanghordozóra!

Újabb magyar résztvevő ad életjelet magáról az alternatív elektronikus színtér hazai bugyraiból az Electro Arc kiadó segítségével. A "bejelentkezés" pedig életerős, mindenképpen figyelemreméltó! 

ATWEMRS: 6

Total Terror (Leæther Strip, Noisy Deafness, Munkás) - koncertbeszámoló (Budapest, 2015. május 2.)

2010 után újra hazai földön üdvözölhettük a Leæther Strip kötelékében Claus Larsent és Kurt Grünewald Hansent. Ráadásul most teljes műsor várt ránk a Noisy Deafness és a Munkás felvezetésével a Dürer Kertben.

Első fellépőként a Munkás minimalista electroja be- és megmutatta az alternatív elektronika eredetforrását: dühös és kétségbeesett, elitellenes társadalomkritika, a punk gyomorba vágó egyszerűsége hajszálpontosan digitalizálva: jéghideg hangzás amiben minden hang és szó szikeként hasított bele a hallgatóságba vagy éppen pusztuló gyárak vasbetonjából kimeredő rúdacéljaként nyársalta fel a megjelenteket. 

Edit this setlist | More Munkás setlists

Furcsa talán ezt mondani, de az este legsötétebb, leginkább nyomasztó hangulatú perceit köszönhettük Thamásnak. A Kliniket, Suicide-ot megidéző, totális kilátástalanságba taszító koncert után szinte biztos, hogy mindenki megtalálhatta saját életében, sorsában azt pozitívumot, azt a minimális esélyt amit érdemes megragadnia.

Hiteles előadás volt, egy hiteles előadótól!

A Noisy Deafness következett dallamosabb, táncolhatóbb elektronikájával. EBM ötvöződött future-pop szintetizátor riffekkel. Fémes effektek, szinti-pop dallamokkal. A Comfort című dalra már korábban felfigyeltem, így kifejezetten örültem, hogy ez is elhangzott a színpadon!

Edit this setlist | More Noisy Deafness setlists

Mindenkinek ajánlom ezt a dalt, mert a menetelős 4/4-ben felcsendülő ipari hangok, majd a megjelenő dallam egy igazán lendületes eredményt hoz létre, amit egy kicsit visszatekintős de a fiatalabbaknak is befogadható. Az előadót arra biztatnám - ha egyáltalán számít a véleményem - hogy ezt az utat folytassa! Én mindenesetre megpróbálom követni a projekt sorsát!

Kifejezetten változatosak voltak a zenei alapok: a mérges electro-industrialtól a laza electro-popig. Ha konstruktív kritikát kellene megfogalmaznom, akkor az annyi lenne, hogy a vokál lehetne bátrabb, akár effektek szintjén, akár stílusában. Mondjuk én könnyen beszélek, mert nem nekem kell a színpadon lennem! ;)

A nap főeseménye következett és rögtön az utolsó kislemezről egy igazi old-school EBM döngölés a Dirt! A koncert első fele teljes mértékben a Leæther Strip életmű alapköveire épült.

A Strap Me Down, Adrenalin Rush és társaik a megszokott hangulatot idézték elő, de nekem is meglepő volt, hogy milyen jól "működött" a Don't Tame Your Soul felpörgetett, koncertváltozata! Nem gondoltam volna, hogy az eredeti változatnál lehet jobbat csinálni. Hihetetlen magas volt az energiaszint mind a színpadon, mind pedig az első sorokban. Claus Larsen figyelmeztetése így mindenkinek szólt: Vigyázzunk magunkra, nem vagyunk már tinédzserek!

Edit this setlist | More Leæther Strip setlists

Az In Your Room szerepe így igazából kettős volt: egyrészt a pihenést biztosította mindenkinek egy kicsit, másrészt felvezette a két ráadás nosztalgikus visszatekintését. A korábbi koncertek programja alapján várható volt, hogy több feldolgozás is előadásra kerül. Aggódtam, hogy milyen leszek ezek fogadtatása, de teljes mértékben illeszkedett a koncert hangulatába és az aktív közönség is jól fogadta fiatalkoruk nagy slágereit kicsit másképpen.

Köszönet a 101 Klubnak az eseményért!

Leæther Strip - Æppreciation

A 2014. december 12-én megjelent Æppreciation album feldolgozásokat tartalmaz, de nem ez Claus Larsen első ilyen jellegű próbálkozása.

Hiszen volt már például Kraftwerk újraértelmezés, Soft Cell tribute EP is a Leæther Strip történetében. 2012 végén pedig - először saját szórakoztatására - megpróbálta néhány kedvencét feldolgozni. Ez a próbálkozás végül digitálisan kiadott kislemezek sorát eredményezte.

Az  Æppreciation album ezek egy részét gyűjti össze, de  a 17 (!) dal többsége korábban semmilyen formában nem jelent még meg.

A hagyományoknak megfelelően - vagy ahogy a Decay EP-nél is tapasztalhattuk - nincsenek radikális átdolgozások. Bár az eredeti dalok a Leæther Strip-re jellemző melankolikus new wave, EBM, electro erőtérbe kerülnek áthelyezésre, de mindeközben megtartják eredeti karakterisztikájukat is: ennek köszönhetően pedig az album szórakoztató, változatos.
A változatosságot az is biztosítja, hogy nagyon különböző stílusú előadók, dalok kerültek kiválasztásra.  

Elsődlegesen természetesen Claus Larsen fő idoljai adják az inspirációs forrást: Soft Cell, Depeche Mode, Bronski Beat, Fad Gadget, Yazoo. De azért akad jó néhány meglepetés az előadók kiválasztásában is. Pl. Cher vagy éppen a T. E. Ford által is megénekelt 16 Tons. Meglepetések adott dalon belül is előfordulnak. A Judas Priest Breaking The Law-ba például némi Photographic vegyül.
Az album legjobb dalai: Decay, Back To Nature, T.V.O.D., Lie To Me.
Az albumhoz tartozik még a négy dalt tartalmazó Dirt EP is, ahol a címadó dal valamint a The Gift Die Krupps remixe az old-school EBM kedvelőinek szerezhet kellemes perceket.
A digitális verzió mellett az Emmo.biz kiadó CD-n és limitált dobozban is kiadta az albumot!

Tisztelgés sok-sok műfaj óriásának, egyben nosztalgikus visszatekintés a 70-es, 80-as, 90-es évek zenei tengerének (új) hullámaira.

ATWEMRS: 8

Akalotz - Shift To Evil

A 2013-ban elkészített demo után a kaiserslauterni duó az Electro Arc kiadónál talált otthonra, mely idén piacra is dobta a Shift To Evil albumot.

Az old-school, anhalt EBM-et választó előadók kemény fába vágják a fejszéjüket, amikor meggyőző, egyedi, figyelmet felkeltő anyagot akarnak létrehozni. Ugyanis ez csak akkor sikerül, ha a műfaji sablonok, alapelemek mellett sikerül némi egyedi "fűszerezést" is a dalokba csempészni.

Kapásból az első dalok - Headcrash, Time To Destroy - ennek tökéletesen megfelelnek: jól eltalált effektek, sötét hangulat, hideg hangzás. Ezek  - szerencsére - nem tisztán EBM stílusúak, több más hatás vegyül a dalok szerkezetébe, hangzásába.

Az Akalotz akkor működik jók, amikor nem akar  DAF, vagy Der Prager Handgriff lenni. Amikor ugyanis a műfaji határokon belül akar maradni, akkor kicsit egysíkúvá válik a dolog.

Ilyen pillanatnak számít például a Body Crushed Bones, Shift To Evil melyek ennek ellenére egy old-school EBM bulin, fesztiválon minden bizonnyal felpörgetik, mozgásra ösztökélik a közönséget.

A vokál kapcsán van még hiányérzetem... Ez a fajta testzene, akkor működik jól, amikor az arcomba ordítja a vezényszavakat, a rövid, de ütős üzeneteket. Pont az adja ennek a zenének az energiáját, hogy az egyszerű dal és ritmusképleteket egy erőteljes vokál dobja fel. Az Akalotz esetében keveslem a kraftot (pl. Where Are You From): dominánsabb vokál sokat dobna az összes dal - és a hallgatók - energiaszintjén.

A pozitív jellemzők közé kell még azt sorolnom, hogy némi 90-es évekbeli minimal electro is keveredik megfelelő dózisba pl. a Blood Pressure, Bounce Effect esetében.

A nagylemez bónuszainak tekinthető - az Invasion Of Female Logic és SadoSato által elkövetett - két remix nagyon jó lezárása az albumnak: mindkét verzió bátran "kivonja" az anhalt EBM mozgásteréből az eredeti kompozíciókat és bátran, játékosan dolgozzák át azokat.

Érdemes esélyt adni ennek az anyagnak és többször meghallgatni: első hallgatásra egysíkúnak tűnhet, de valójában több alternatív elektronikus zenei műfajból érkező hatás fűszerezi az anhalt EBM alapokat. Mindenképpen figyelemre méltó bemutatkozó anyag!

ATWEMRS: 7

Invasion Of Female Logic - Alternativlos

A férfi előadók, együttesek, frontemberek által uralt (zenei) világban nem könnyű érvényesülni nőként. Petra Kutschera - az Invasion Of Female Logic szóló projekt keretében - ezen állapot, trend megváltoztatására tett, tesz egy nagyon határozott kísérletet.

Bevallottan a különböző old-school irányzatokból merítve az ihletet az eddigi munkássága során, időközben a felállás kibővült. Thorsten Krätke (Industrial Organisation) és Ace Raumass (Y-Orbit) nyújt erősítést, leginkább a koncerteken.

Az Electro Arc digitális és fizikai formátumban is kiadta az Alternativlos albumot.

Az album leges-legjobb dala és egyben jelenleg az egyik nagy kedvencem: a Trendsetter, ami egy minimalista, Kraftwerk-szerű dallamot, Anne Clark-ra emlékeztető vokált ötvöz. Ez a dal reprezentálja talán legjobban az album hangzását, de az album nagyon sok stílust, hatást használ fel a EBM-től kezdve, a new wave-en keresztül a szinti-pop dallamokig. Itt van rögtön a Big Fish, melynek infantilis, vidám futamai alatt Falco képe villan be, míg a Frontfrau body-popja bármelyik And One albumon elférne.

A vidám kikacsintások mellett vannak sötétebb tételek is pl. a Face To Face és a Shadow World dark-electro-ja.

Adott dalon belül is megy a játék a stílusokkal: a Big Brother EBM alapjaira, dallamosabb refrén települ. A stílus kavalkád nem okoz problémát, van egy végig jól azonosítható profilja a nagylemeznek, ami nem más, mint Petra Kutschera egyedi hangja. Nem virtuóz vokál ez, de mégis képes a határain belül egyszerre egyedi hangulatot teremteni és egyben kötőelemként működni.
Az album másik kiemelkedő pillanata a Soulsister egyszerű gitár riffjét felvonultató new wave himnusza.

Változatos album, old-school veteránoknak és azoknak, akik nem az éppen legdivatosabb, legtrendibb zenékre kíváncsiak.

ATWEMRS: 7

Leæther Strip - Decay

A 2014. november 13-án Decay címmel digitális EP jelent meg, ami voltaképpen a következő, feldolgozásokat tartalmazó Leæther Strip album felvezető, beharangozó kislemeze.
A Twice A Man feldolgozás tökéletes választás annak bemutatására, hogy mit várhatunk a hamarosan - 2014. december 12-én - érkező Æppreciation albumtól. A svéd projekt is azon alternatív elektronikus előadók, művészek - népes - csoportjába tartozik, akik a 80-as évek forrongó és kreatív időszakában nagyon értékes tevékenységet végeztek, mégsem kaptak elegendő figyelmet, megbecsülést. Az új Leæther Strip album is kevésbé felkapott, de mégis fontos dalok feldolgozását fogja majd tartalmazni.

Már az eredeti dal is tökéletes képviselője azoknak a sötétebb hangzásvilágú, elektronikus pop daloknak, amelyek a 80-as, 90-es években az alternatív klubok kistermeiben zengtek, a XX. század végének borongós aláfestő zenéjeként.
Claus Larsen - szokásának megfelelően - ismét maximális tisztelettel nyúlt hozzá az eredeti kompozícióhoz, de mégis átpozicionálta a Leæther Strip-re jellemző, indulatoktól és érzelmektől feszülő dark-electro-ra.
Bár az EP csak a címadó dalt tartalmazza további 5 változatban, mégsem unalmas, nem okoz problémát a végighallgatása, mivel nagyon különböző hangulatú, stílusú remixek készültek.

Az Ehron VonAllen által készített változat gyorsabb, zaklatottabb, iparibb hangzást képviselő remix után például az akár Dance/Club változatnak is tekinthető, lendületes Digital Anodyne verzió következik.
A két konzervatív(abb) értelmezés után a radikálisabb módosításokat, furcsa hangmintákat, disszonanciát és tört ritmusokat tartalmazó Needle Sharing Hard Dub Remix, talán csak a vokál sávját használta fel az Underworld egyes munkáinak hangulatát idéző verzióban.
A EP-hez készült egy videó is, ami a Needle Sharing projektet jegyző Roland Danielzig munkája.

Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy végre egy olyan vizuális megjelenés kapcsolódik a Leæther Strip-hez, mely méltó az eddigi zenei tevékenységéhez.
A kanadai/olasz/magyar duó Decoded Feedback remixe a dal melankolikus jellegét erősíti fel elnyújtott szintetizátor futamaival.

Előzetesen attól tartottam, hogy a minimal electro, kísérleti elektronikában mozgolódó dán Holm/Mirland projekt teljesen szétszedi a dalt és valami nagyon kifacsart interpretációval állnak elő. Ezzel szemben egy teljesen korrekt, kicsit lecsupaszított verzióval álltak elő.

Személyesen nagyon bánom, hogy nem jelent meg fizikai formátumban is ez a kislemez/EP, illetve hiányolok róla még a B-oldalas dalt is, de ennek ellenére tökéletes "étvágygerjesztője" a közelgő nagylemeznek.

ATWEMRS: 7

Nameless City - And Other Tales…

Mivel 2013. december 1-jén a Klinik előtt a Nameless City kezdi zenei programot, úgy gondoltam a héten én is "bemelegítek" ezzel a magyar szólóprojekttel. Renner Péter az Industrial Wave Studio mellett indította ezt a merengős, lassú(bb) elektronikát felvonultató projektet.
Lehet, hogy pont megfelelő - téli depressziós - hangulatban kezdtem hozzá az ingyenesen letölthető (!) And Other Tales... album meghallgatásához, de nagyon kellemes zenei anyaggal, élménnyel lettem gazdagabb!
Tökéletesen illeszkedett a zene ahhoz a látványhoz ami a vonatból elsuhant előttem: lepusztult elővárosi környezet, téli álomra(?) készülődő fák, hűvös hajnal.
Megtévesztő, lekicsinylő lenne, ha azt írnám: tökéletes háttérzene. Pedig valóban nem táncparkettre csábító dalokról van szó. Különböző karaktere van minden dalnak, még akkor is ha alapvetően jól betartja a downtempo, ambient írott és íratlan szabályait. Hol mélabús zongorafutam a fő motívum (The Other Gods, Ex Oblivione), hol lüktető elektronika, de szinte minden esetben van valami háttérben bujkáló, ólálkodó  fenyegetés a dallamok mögött. Hát igen... ilyen a dark ambient.

Learn how to get your music heard at ReverbNation.com

Néha keleties vokállal egészül ki a lebegés, elfeledett civilizációk siratóénekeként (Leng), néha pedig véletlenül elcsípett rádió vagy TV adás, híradós anyag narratív szövege jelenik meg érdekes kiegészítésként (Rats In The Wall).
A közelgő koncert kapcsán pedig annyit mindenképpen megállapítok, hogy a Nameless City tökéletes választás arra, hogy a koncertprogram első előadójaként sötét dimenziók felé sodródjunk!

Olyan ambient, ami nem megnyugtat, hanem elszomorít. De pont ezért jó!
ATWEMRS: 7

Torul - Tonight We Dream Fiercely

A szlovén electro-pop együttes idei albuma már úgy jelent meg - az elmúlt időszaknak köszönhetően - hogy meg kellett felelnie bizonyos előzetes elvárásoknak. Ezen elvárások közül a legjelentősebb az, hogy továbbra is sikerrel történjen meg a szinti-pop, electro és a kommersz(ebb) techno minőségi ötvözése.
Nézzük, hogy sikerült-e ennek megfelelni!
A Torul 2011-ben került a figyelem középpontjába, de valójában a 2000-es évek eleje óta létező projektről van szó.
Torul Torulsson sokáig szólóban jelentette meg dallamos techno dalait, hogy aztán Jan Jenko (ének) és Borut Dolenec (gitár, elektronika) kiegészülve együttesként folytatódjon a projekt karrierje.
A Torul zenei receptje valójában nagyon egyszerű: Jan Jenko kiváló, virtuóz hangja alá egyszerű, néha nagyon minimalista elektronikus alap kerül, de szinte minden esetében nagyon eltalált dallammal megspékelve (lásd Try). Az eljárás egyszerű, de a kockázat nagy! Ha valamelyik összetevő gyengébb, akkor az egész kompozíció romba dől.
A Tonight We Dream Fiercely szerencsére több, ilyen módon jól összerakott dalt tartalmaz, de már most jelzem, hogy többet vártam az lemeztől!

Voltaképpen az albumot a még 2012-ben megjelent Glow kislemez vezette fel, ami egyértelműen az album húzódalai közé tartozik, a hozzátartozó videóklip is kiemelkedik az alternatív elektronikus színtér - sajnos - megoldásaiban és kivitelezésében is low-budget megoldásai közül.

A nyitótétel - The Sun! - a tökéletes példa a Torul előbb bemutatott gyakorlatára. A vokál nélkül akár azt is mondhatnánk erre a dalra, hogy egy átlagos electro-pop dal. Nem tartom túl jó kezdő dalnak...
Ahogy a Wake Up és az A Leak is pusztán egy adott effekt, néhány hang köré került felépítésre. Van amikor ez működik, de ezen esetekben sajnos ez unalmas, nem kelti fel a figyelmet.
Szerencsére következik a The Fall, ahol a lüktető és nyugodtabb dallamokra, sávokra ismételten egy tökéletes vokál került fel. Második kislemezként ez került kiadásra, de szerencsétlenségére a Tears For Fears klasszikus - Mad World - feldolgozással együtt. Ami érthető módon elnyomja a kislemezt, de még az albumot is. A feldolgozás egyébként nagyon jól sikerült, nem akartak új zenei értelmezést adni ennek a fantasztikus dalnak.

A lemez csúcsdala a I'm Still Here, ahol megint alapvetően teljesen egyszerű elektronikára, dallamra épülő számról van szó. A vokál merészebb, másabb, mint amit megszoktunk akár ezen az albumon, akár a Torul eddigi pályafutása során, ennek köszönhetően már első hallásra felkapjuk a fejünket és megragad bennünk az élmény. Az Always Embraced is pályázhatna a legjobb dalra, mivel a recept itt tökéletesen működik! Jan Jenko vokálja tökéletes, az ambient jellegű dal szépen építkezve egy középtempós slágerré alakul át. Az All In egy gyors és szintén kiváló dal, ennek van talán a leginkább nosztalgikus szinti-pop jellege, hangulata. Talán ez az oka, hogy kedvelem?!
A dubstep rémképét vetíti elő az All Over Again, hogy aztán olyan minimalista electro legyen belőle, rövid gitár riffekkel kiegészülve, hogy akár a újabb Depeche Mode kedvelőinek is érdekes legyen, akárcsak az End Of Story zárótélének analóg hangzása.

Magasra tettem - illetve maga a Torul - a lécet. Az album egy része olyan dalokból áll melyek elérték ezt a szintet, de van bár gyengébb dal, ami az átlagos felé húzza a nagylemezt! Jobbat, többet a következő alkalommal!
ATWEMRS: 7

Seven Trees - Expanding The Unknown

A Seven Trees bemutatkozó albumáról már 1997-ben elragadtatott hangon írtam volna, ha létezett volna ez a blog...
Nem tudnék kedvencet választani az "eredeti" nagylemezről, mert hihetetlenül összeszedett, egységes koncepcióra épülő, de mégis különböző hatású dalokból áll az album, mely kis híján a szemétben landolt.
Ugyanis a Claus Larsen és a svéd együttes által megerősített sztori szerint, Claus a Zoth Ommog kiadó irodájában egy kidobásra szánt demókazetták között találta meg és javasolta megjelentetésre az anyagot a kiadó vezetőinek.
Eddig alapvetően szkeptikus voltam és egyszerű zenehallgatóként főleg marketing fogásnak tartottam a "remastered", "újrakevert" címkékkel piacra dobott lemezeket. A Seven Trees 1997-es eredeti Embracing The Unknown albuma és az Infacted Recordings által - 8 dallal (!) bővítve - kiadott Expanding The Unknown azonban minden kétkedésemet elsöpörte!
Elég csak meghallgatni a demonstrációs célzattal feltöltött összehasonlítást, összevetést és minden egyértelmű lesz:

Az újrakevert, kiadott album valóban új dimenziókat nyitott meg: mélysége lett minden dalnak, jól elválaszthatóan szólnak a különböző sávok, mégis egységesebb lett így a hangzás. Ez az album számomra a tökéletes példa arra, hogy nem minden esetben a gyors tempóval, az egymásra halmozott hangsávokkal, a brutálisra torzított vokállal lehet dark-electro dalt összerakni.

A Submission nyitódalként tökéletes: lassú zongorafutamok után, lüktető elektronika következik, jellemzően suttogósra torzított vokállal. Az Overload hasonló módon építkezik, itt sem BPM a lényeg, hanem a különböző motívumok megjelenése, eltűnése, egymásra épülése.
A Stale fel-felgyorsuló tempója mindenkit arra ösztönöz, hogy a táncparkett sötét(ebb) sarkában keringőzzön a gondolataival. Sok hatást ötvözése szinte védjegye ennek az albumnak. A Going Down például ambient intro után vált át dark-electro-ra, de szinte minden dalban van zongora, vagy vonósakat idéző betét is (pl. Desire Slowly Bursting). A zajosan, ipari zörejeket felvonultató, dark ambient The Unknown egy másik, még sötétebb dimenzióba lép át, ahonnan a To Live Is Regret próbál minket visszarángatni.
A bónuszként következő 8 dal részben a The Sum Of All Fears demókazettáról került fel az albumra, részben pedig különböző válogatásalbumokon megjelent dalok kerültek összegyűjtésre, tovább emelve, növelve a kiadvány értékét, minőségét.

Egy igazi - méltatlanul feledésbe merült - klasszikus, modernizált új kiadása. Mindenkinek ajánlom, aki nem a "gyorsasági verseny" miatt kedveli az alternatív elektronikus zenéket! 
ATWEMRS: 8

Syrian - Death Of A Sun

A fenyegető cím ellenére az olasz Syrian, a tőlük elvárható lágy szinti-poppal jelentkezett a legfrissebb - Death Of A Sun - című albumon is.
Az európai piacra a német Infacted Recordings által kiadott új nagylemez folytatja az eddigi alkotások során kialakított irányt: italo disco (!), future-pop ötvözve szinti-pop alapvetésekkel; jellemző, megszokott módon vokóderezett vokál. A Ninja Warrior reprezentálja legjobban ezt a zenei koktélt. Olyan mintha visszaugranánk a 90-es évek elejére, minden szinti riff, refrén újabb és újabb emléket csal elő a hallgató - érhető módon jól elrejtett - tudatalattijából az iskolai és művházas diszkók tini emlékeiről. Így tehát kevés izgalmat, újszerű dolgot nyújt a Death Of A Sun.
Kicsit ellentmond(hat) ennek, de pont ezekből az építőkövekből áll az album legjobb dala, a Fire In Your Eyes is, ami azért inkább a future-pop területre specializálódott. A dal további 3 remixe is megtalálható az album európai verzióján, tehát azt is mondhatnánk, hogy ez az album felvezető kislemeze. Ha külön, előtte adták volna ki...
Olasz nyelvű vokál miatt érdekesebb a Nuvole rövid kompozíciója.


A Walk Into The Sun és In The End simán beférne bármilyen 80-as, 90-es évekre specializálódott, retro-disco lassú(bb) blokkjába, de a Stratosphere már tutti jó megoldás az összebújós, csajozós műsorrészbe, instrumentális tételként.
A We Fade Away jó példa arra, hogy ha a Syrian a megszokott kliséktől megszabadulna, bátrabb lenne, akkor sokkal magasabb szintre léphetne, ez a dal kiemelkedik a többiek közül.

Nosztalgiázós, kicsit identitászavaros szinti-pop album, ami sikerrel ötvözi a 15-10 évvel ezeletti disco-t a future-pop lassan elülő (?) hullámaival. 
ATWEMRS: 6

Zoth Ommog történet - 2. rész (1989-90)

A Zoth Ommog kiadó történetét bemutató sorozat első részében a kiadó létrejöttéig jutottunk el, a közvetlen előzmények bemutatásával.
1989-ben azonban már ténylegesen megtörténik ez a legendás esemény: Talla 2XLC, Franz Morgenbesser és Ra/Hen ekkor a New Zone és Zoth Ommog kiadót is megalapítja! Ez egyben az anyakiadó, a Music Research megszületésének is az időpontja.
Az akkori stratégiai célkitűzés jól érzékelhető: a New Zone a német válasz akar lenni a belga new beat mozgalomra, míg a Zoth Ommog a keményebb, durvább, kísérletezősebb ipari hangzást akarja képviselni.
Hogy pontosan melyik volt az első kiadvány az "ikerkiadók" történetében, csak találgathatunk, de az biztos, hogy a Zoth Ommog katalógus a pályafutása elején járó, olasz avantgárd electro projekt, a Pankow Kunst Und Wahnsinn 12"-es single-jével indul, míg a New Zone az Umo Detic (Bigod 20 projekt, Talla és Jallokin együttműködésében) Fahrenheit 12"-es bakelitjével kezdett.

A New Zone indulása nem volt zökkenőmentes, mivel a Robotiko Rejekto Confusion kiadása kapcsán - mely a kiadó második kiadványának tekinthető - vitába keveredett a ZYX lemezcéggel. Ugyanis a Robotiko Rejekto ekkor már több kislemezt megjelentetett a Techno Drome Internation/ZYX közreműködésével és nem volt abban egyetértés, hogy Talla magával viheti-e ezt a projektet saját kiadójához. Végül nem vitte... Ennek a kiadványnak így két kiadónál megjelent egy-egy verziója a gyűjtők nagy örömére.
A későbbiekben a Zoth Ommog történetére koncentrálunk, így fájó szívvel, de a New Zone-t magára hagyjuk, de azért néha-néha egy-egy fontosabb esemény miatt lehet hogy a testvérkiadó is szóba kerül majd!

Visszatérve a Zoth Ommogra: az olasz Contempo kiadódót licencelt Pankow lemez után ők adták át a Nettwerknek a jogot az Consolidated EP  zajokkal, ipari elektronikával dúsított hiphop ütemeinek tengerentúli kiadására. A Consolidated egyébként még a Myth Of Rock alapművét is a német kiadóval jelenteti meg 1990-ben.
Jól érzékelhető tehát a bátor kísérletezés a kiadó részéről, amit az 1989-ben kiadott első (?) hivatalos promóciós anyag, diszkográfia is megerősít (lásd 6. oldal): melyben terjesztői, licenc partnereket, együtteseket, énekesek és DJ-ket keresnek.

Már az első években megjelennek a később nagyágyúk a kiadónál! A Leaether Strip a Japanese Bodies bakelittel indít és további klasszikus anyagokkal - Aspects Of Agression, Science For The Satanic Citizen, The Pleasure Of Penetration - folytatja (erről Leaether Strip történetet feldolgozó sorozat 2. részben lehet bővebben olvasni). Az Armageddon Dildos elindul nyugatról felénk, keletre az East West maxival és a Never Mind videóval (ami az első Zoth Ommog promóciós videóanyagnak tekinthető!).

A kertek alatt lopakodik már az X Marks The Pedwalk is: az Arbitrary Execution vinyl után 1990-ben a Danger is megjelenik bakeliten, illetve Disease Control címmel CD-n is.
Az első "világsikerre" sem kellett sokat várni, hiszen - érthető módon - a Bigod 20 is a Zoth Ommognál folytatta és a The Bog kétségtelenül helyet foglalhat az elektronikus zenék panteonjában. A világsiker is csak egy kicsit túlzó, mivel az Egyesült Államokban a Sire/Warner adta ki maxit és az alternatív elektronika ottani minden hátrányos megkülönböztetése ellenére, nagy mértékben hozzájárult az európai EBM megismertetésében.

A Zoth Ommog kiadó első két éve tehát teljes intenzitással indult, több olyan együttes tűnt fel a közreműködésükkel, melyek a későbbiekben meghatározóvá váltak az alternatív elektronikus színtéren.
Mindenképpen ki kell emelnem még két válogatás albumot ebből a korszakból!

Mind a Body Rapture mind pedig a Technopolis első része egy-egy legendás sorozat elindítását jelentette. (Ez utóbbi nem összetévesztendő az azonos nevű bootleg sorozattal!)
A Body Rapture a Zoth Ommog kiadó teljes történetét végigkísérő kiadói sorozat lett, alapvetően a "házon belüli" együttesek, projektek bemutatására. a Technopolis sorozat pedig a New Zone, Zoth Ommog és a később létrejövő Music Research kiadók - pl. Suck Me Plasma - komplexebb, stílusokon átívelő tevékenységét mutatja be.

A Zoth Ommog történetét bemutató sorozat első részét is javaslom megtekintésre!

Vallomás 4.: Duran Duran - Wild Boys

Az egyik legnehezebb vallomás következik... Bár bűnöm tárgya 1984-ben jelent meg, én valamikor 1985 végén láttam először a videoklipet egy általános iskolai barátomnál. Nagyon tetszett a képi megjelenése, az apokaliptikus Mad Max-et idéző látvány. A zene is azonnal megragadott: a szaggatott, be-be "visító" szintetizátor, a jellegzetes basszus, zörejek, effektek és persze a Simon Le Bon vokálja is tökéletes.
Alapvetően nem is lenne azzal gond, hogy tetszett ez a Duran Duran dal, főleg hogy egyetlen más dal sem ért el nálam ilyen mértékű sikert.
A gond az volt, hogy 1986-ban elkapott a Depeche Mode...

Így évekig cipeltem a terhet magamban, miszerint nekem tetszik egy Duran Duran dal!!!!
Miért volt ez gond Mode-osként??!!!
Mert ez olyan, mintha Újpest szurkolóként azt mondtam, gondoltam volna, hogy ez a Lipcsei nem is olyan rossz focista, ráadásul eléggé jóképű srác...

Értékmegőrző 4: Dive - Box

1995-ben már kiadott egy gyűjteményes "dobozt" a Discordia kiadó, mely Dirk Ivens 1991-93 közötti működését foglalta össze.
De az Out Of Line még mélyebbre merült a belga egyszemélyes projekt életművébe és egy - majdnem - teljes összegzést jelentetett meg 2012-ben.
A minimalista zajzenét felvonultató első albumtól - Dive - induló 8 (!) lemezes kiadvány tökéletesen példázza azt ami miatt - még mindig - érdemes fizikai hanghordozót vásárolni:
- minőségi, könyvjellegű, keményfedeles kialakítás;
- fantasztikus képek (közte egy magyar fotós - Davina - által jegyzett is!)
- pontos információk a dalokról, koncertekről.
Kiemelkedő élményt kapunk azért is, mert valóban teljes áttekintést kapunk a Dive által képviselt folytonosan változó, de mégis egyedi hangzásvilágról.
Átélhetjük, ahogy az iszonyatosan lecsupaszított zajokból induló első dalok után már 1991-ben megjelenik (Final Report EP) a Dive-ra jellemzői szikár, feszes minimal EBM.
De közben végig ott visszhangzik - hol erősebben, hol gyengébben - nagyon sok hatás: a punk, a Suicide-féle underground (ennek egyértelmű jele a Rocket U.S.A feldolgozás), Kraftwerk krautrock (pl. 39 Stitches), martial industrial, new wave,  kísérleti elektronika és még sok minden más.

Nagyon tanulságos végighallgatni, sorrendben (!) a lemezeket és érzékelni, átélni 14-16 évnyi alkotást, változást.
Fanatikus Dive rajongók persze sorolhatnának esetleges hiányzó ritkaságokat, de nagyon nehéz lenne belekötni ebbe a kiadványba.
Az eredeti 1.000 példányos limitált verzióhoz 60-70 € közötti áron még hozzá lehet jutni, de hivatalosan "sold out" státuszról beszélhetünk.
A kiadó - érezve a keresleti oldal aktivitását - gondolom ezért is adott ki 2 lemezes zanzát idén, mely könnyebben hozzáférhető.
Összegezve: ilyennek képzelek el egy teljességre törekvő, visszatekintő válogatást!

Kitekintő 3.: Metro-Nóm hanglemezbolt

Nagyon sok személy, együttes, élmény, hely kellett ahhoz, hogy zenei érdeklődésem kialakuljon. Nehéz lenne mindezen tényezőket felsorolni, de ha egyszer hozzá fogok kezdeni, akkor a Metro-Nóm hanglemezbolt a lista elején lesz bizonyosan!
A 80-as évek közepén, végén a zenék hozzám másolt kazettákon jutottak el. Nekem az volt a természetes, hogy kézzel írt kazettaborítókról próbáltam megfejteni, hogy pontosan mit is hallgatok.
A dolog két esemény hatására vett gyökeres fordulatot.
Az egyik fontos esemény az volt, hogy kezembe akadt egy fénymásolt Depeche Mode diszkográfia, amiben misztikus szavak voltak: LP, maxi, limitált, single, kislemez és ehhez hasonlóak. Ezek akkor iszonyatosan felkeltették a figyelmemet és tudni akartam, hogy mik ezek, illetve megindult a késztetés, hogy minden megszerezzek ami ezen a listán van, hogy teljes legyen a Mode kollekcióim (egy-két év után erről az elérhetetlen célról letettem...).
A másik impulzus pedig az volt, hogy egy barátom - R.I.P Zsolt (ViKing) - pedig egy borongós iskola utáni délután elcipelt magával az Elektromos Krokodilba (ebben nem vagyok biztos), majd pedig a Kresz Géza utcában lévő Metro-Nómba (ebben biztos vagyok). Amikor beléptem először a kicsiny bolthelyiségbe azonnal lebénultam a döbbenettől! A falakon kedvenc együttesem lemezei voltak. Az igazi Depeche Mode bakelitek, CD-k voltak mindenhol!!
Innentől kezdve egy héten biztos 2-3 alkalommal benéztem a boltba, ha másért nem akkor azért hogy álmodozzak arról, hogy melyik lemezt mikor fogom majd megvenni.
Most - 2013-ban - nagyon nehéz leírni, elmondani ennek a boltnak a fontosságát... Nehéz elképzelni, hogy az adott napra meghirdetett 3-4 számos DM maxik megjelenésének reggelén már az utcán állt a sor, hogy minél hamarabb meg lehessen hallgatni először (!) az új dalt és remixeit és megvenni az adott lemezt.
Közben a Zoth Ommog démoni hatalma is elkapott és a Metro-Nóm lett az elsődleges beszerzési csatornám a német kiadó anyagaira is.
Visszagondolva iszonyatosan idegesítő lehettem. Ha tudtam mondjuk, hogy péntek délutánra volt várható egy szállítmány, akkor szerdán bementem megkérdezni, hogy tényleg pénteken fog-e megérkezni. Csütörtökön a biztonság kedvéért újra bementem és érdeklődtem. Péntek reggel betelefonáltam, hogy megérkezett-e a csomag. Nyugodt hangon közölték, hogy a délután, az délután. Pénteken 14 órára pedig már ott ácsorogtam a bolt előtt vagy a boltban, hogy minél hamarabb a kezemben legyen a legújabb Leæther Strip lemez.
Ma már ez az érzés, felfoghatatlan lehet, hiszen a legtöbb esetben az adott előadó friss anyagát megjelenés előtt le lehet tölteni, de akkor a Metro-Nóm volt ahova az információkért rohangáltunk, rohangáltam. Sajnálom, hogy ez a fajta izgatott várakozás már nincs. Sajnálom, hogy az a zenei színtér, a zenevásárlási szokások változása (megszűnése) miatt a lemezboltok helyzete egyre nehezebb.
Remélem a kedvenc lemezboltom még sokáig működik majd, mert nagyon fontos, kedves emlékek kötődnek hozzá!

Lightphaser - New Tone

2013. október 18-án jelent meg a Lightphaser, Joseph Gogh elektronikus projektjének aktuális albuma, New Tone címmel. Úgy tűnik, hogy az Electro Arc kiadó továbbra is szívügyének tekinti a magyar elektronikus színtér támogatását, amiért mindenképpen köszönet jár!
Én - mint egyszerű zenehallgató - azt gondolnám, hogy instrumentális dalok esetében kevesebb eszköz áll rendelkezésre a gondolatok kifejezésére, hiszen nincs dalszöveg, vokál ami sokkal direktebb módon tudja közvetíteni az alkotó elképzeléseit. Ezzel szemben a New Tone változatos, érdekes album, ami nem taszít unalomba és folyamatosan érzéseket kelt a hallgatóban.
Hangulatok változnak, könnyed témák fordulnak át izgalmasan már az első rövid dalban (Fatal Coincidence) és később is változatos élményekben lehet részünk.
Néha tisztán csengő, szárnyaló elektronika (New Tone, Revelations), más pillanatokban Recoil-t idéző elvont(abb) filmzene, mely meg-megtorpan és furcsa, új irányokat, struktúrákat vesz fel akár még adott dalon belül is. Az Inner Balance kissé fenyegető kezdeti hangulatát például gyengéden belépő zongoratéma szelídíti meg. Ennek köszönhetően nem mindig kapunk nyugodt, pontosan kiszámolt, színtiszta ambient hangszőnyeget (pl. You Owe Me An Apology), szerencsére vannak váratlan, kiszámíthatatlan pillanatok is! Zaklatottan indul a Misunderstandings például, ahol már-már várom, hogy mikor lép be egy érdes, reszelős vokál (vannak benne Faith Healer-t idéző motívumok).

Az elszállós, csengő-bongó futurista, zümmögő űrtémákat, sci-fi zenéket bővíti a Remote Body Modificator, vagy a zörejesen induló Inception, melyekhez tökéletes vizuális kísérő lenne egy 90-es évekből származó demoscene digitális villódzása. Ez utóbbi egyébként simán felférne bármelyik Synaesthesia lemezen!

A csendesebb, nyugodtabb elektronikát kedvelőknek mindenképpen ajánlott! Ambient, chill out, IDM koktél.
ATWEMRS: 7